Evangélikus Élet, 2003 (68. évfolyam, 1-52. szám)

2003-08-17 / 33. szám

Bottá Dénes Felvétele Ev angélikus Élet 2003. AUGUSZTUS 17. 3. oldal Jövőt építő emléktúra Kilencven évvel ezelőtt, 1912 decemberében alakult meg a Magyar Cserkészszövetség. A ma cserkészei 2002 decembere óta események sorozatával emlékeznek meg a jeles évfordulóról. A záróakkordot stíl­szerűen egy dunai emléktúra jelenti, mellyel a szövetség megalakulásán túl az utódok felidézik a kilenc­ven évvel ezelőtti nagyszerű tutajtúrát is. Annak idején 105 cserkész vágott neki a megáradt Vág folyó- nak, hogy Kralovántól Komáromig három hét alatt végigtutajozzák azt. E túra résztvevői közül kerültek ki azután a következő évtizedek cserkészmozgalmának meghatározó személyiségei... A 2003. augusztus 7-17. között megrendezett túra Komáromtól Bajáig tart, és ezúttal nem tutajosok, ha­nem evezősök szelik a vizet. Az esemény „A Vágtól a Sugovicáig Dunai Emléktúra 90” nevet kapta. Az ötletgazda és a túraparancsnok dr. Bőim Zoltán református lelkipásztor, vízicserkész. Mint elmond­ta, erősen bízik abban, hogy a száz résztvevő között akadnak majd jó néhányan olyanok is, akik azon túl, hogy életre szóló élményekkel gazdagodnak, a túra után testben-lélekben megerősödve - elődeikhez ha­sonlóan - a cserkészmozgalom motorjaivá válnak. További értéket jelentenek azok a cserkészek is, akik a Kárpát-medence más tájairól - elsősorban Horvát­országból - érkeztek, de még az Egyesült Államok­ból is utazott közéjük magyar gyökerű fiatal. (Bóna Zoltán említette, hogy máris jobban beszél magya­rul, mint a túrázók többsége angolul.,',), Augusztus 7-én a komáromi Monostori erődben gyülekeztek, majd a tábortűz mellett ismerkedtek a túrázók. A festői Duna-parton, a Duna-bástya tövé­ben verték fel sátoraikat, és itt került sor augusztus 8-án rövid, felemelő ünnepség keretében a túra megnyitására. Kispál György országos vezetőtiszt vezényszavára, a Cserkészindulót énekelve vonultak a megnyitóra a cserkészek. A zászlófelvonást a Himnusz eléneklése követte, majd a köszöntőkre került sor. Dr. Bóna Zol­tán összefoglalta a túra történetét, eszmeiségét, majd a nap mottójából, József Attila „A Dunánál” című versé­ből olvasta fel a befejező sorokat: „Én dolgozni akarok. Elegendő harc, hogy a múltat be kell vallani. A Duná­nak, mely múlt, jelen s jövendő, egymást ölelik lágy hullámai. A harcot,.amelyet őseink vívtak, békévé old­ja az emlékezés s rendezni végre közös dolgainkat, ez a mi munkánk; és nem is kevés.” Ezt követően - mint a túra fővédnöke - köszönt­hettem a cserkészeket. Szóltam néhány szót a Faso­ri gimnázium egykori legendás 16-os csapatáról, ar­ról, hogy életemet meghatározó tényezővé vált, bogy serdülőként három évet ebben a közösségben tölthettem el. Megemlékeztem Martin Györgyről, a fájdalmasan korán eltávozott kiváló néprajztudós­ról, akinek a pályája cserkészként indult. Mellette lehettem - sajnos igen rövid ideig, mert a diktatúra véget vetett a hazaiícserkészmozgalomnak - segéd­őrsvezető. Martin György is példaként állítható a mai nemzedék elé, akárcsak az alapító atyák, akik közül dr. Papp Gyula református ügyvéd és dr. Sík Sándor katolikus költő, egyetemi tanár életútját rö­viden ismerteti az emléktúrára kiadott ízléses füzet is. Mindketten ott voltak 1912. december 28-án a Kálvin téri református egyházközség gyülekezeti termében, ahol a Magyar Cserkészszövetséget megalakították. Dr. Papp Gyula lett az első elnök. Sík Sándor a vági túrán is részt vett mint a piarista csapat tutajának parancsnoka. Köszöntőmben négy pontban kíséreltem meg összefoglalni azt az eszmeiséget, amelyet a cserké­szet nyújtott, és egész életemben elkísért. Autonó­mia, felelősség önmagunkért, döntéseinkért; testvéri szeretet, felelősség társainkért, a közösségért; haza- szeretet, felelősség hazánkért; istenszeretet, amely meghatározó az első három pont tekintetében is. Komárom polgármestere, Zatvkó József ünnepi beszédében elbüszkélkedett azzal, milyen sok jeles személyiséget köszönthettek már a Monostori erőd­ben, s mint mondta, nagyon időszerű volt már cser­készeket is üdvözölni ezen a helyen. Ezt követően dr. Beer Miklós váci katolikus püs­pök és dr. Szabó István, a Dunamelléki Református Egyházkerület püspöke áldotta meg az emléktúra résztvevőit, majd közösen mondtuk el a Miatyán- kot. Az ünnepség zászlólevonással és a Szózat el- éneklésével végződött. Talán ez a rövid beszámoló is tükrözte azt a legne­mesebb cserkészhagyományoknak megfelelő atmosz­férát, amely az emléktúrát már az induláskor jellemez­te, és bizonyára a túra napjaiban is tovább erősödik. Egészséges tenni akarás, a természet szeretete és mély spiritualitás - mindez teljesen ökumenikusán. A túra minden napjának van egy-egy ószövetségi és újszövetségi igéje (az előbbi a 90. zsoltárból, utóbbi a Hegyi beszédből), illetve egy mottója és egy éneke is. Augusztus 8-án a sokak által ismert és ked­velt „Fel, barátaim, drága Jézus zászlaja alatt...” csendült fel. . Reménység szerint a tábor augusztus 17-én, va­sárnap ér véget. A felekezetek szerinti istentiszte- let-látogatatást követően ökumenikus alkalom zár­ja az egyhetes túrát a bajai vízitelepen. ,E nap mottója pedig Ady Endre „A Duna vallomása” cí­mű verséből származik: „Megtudtam, hogy titkokat rejteget A mi Dunánk, ez a vén róka, Mikről talán sohase álmodott Az ősi barlang-tüzek óta Ez a kö­zönyös Európa.” Bizonyos, hogy az emléktúra résztvevői számára is feltárult a vén folyó sok szépséges titka. Remél­jük, hogy - akárcsak kilencven évvel ezelőtt - a cserkészetnek lesznek követői most is... Frenkl Róbert :; ■ ” ... PÜSPÖKIKTATÁS BÉKÉSCSABÁN A Déli Evangélikus Egyházkerület űj elnökségének ünnepélyes beiktatása szeptember 6-án, szombaton 11-kor a békéscsabai nagytemplomban lesz. Igét hirdet: D. Szebik Imre elnök­püspök. További információ a Déli Püspöki Hivatal címén kérhető: 1088 Budapest, Puskin u. 12.r Tel./fax: 06-1-338 2302 E-mail: south.district@luthercm.hu Finn tábori püspök hazánkban Augusztus 6-án Hannu Niskanen finn tábori püs­pök látogatást tett D. Szebik Imre elnök-püspöknél, aki hivatalában fogadta a négyfős delegációt. Az aktuálpolitikai - főként külföldi események missziói értékelése és a katonai szolgálatot teljesí­tők körében végzett lelkészi munka lehetőségei mellett szó esett a tábori lelkészek hármas funkció­járól (lelkigondozói, igehirdetői, tanítói), melyek közül Hannu Niskanen a meghallgatást, a lelkipász­tori beszélgetés fontosságát emelte ki. H. H. O. Káté a határon túlra- adományozó vonal 06-81-330-220* Egy hivás- és valakit megajándéko zott *A hívás díja 400 Ft + áfa. Centivel és pecabottal a denevérek ellen Dr. Krähling János műegyetemi tanár és ifj. Harmati Béla, az evangélikus múzeum igaz­gatója Starkné Koltai Margit soltvadkerti helytörténésszel- Milyen értékekre vagy különleges­ségekre lelnek v kutatás során?- Legutóbb az egyik gyülekezetnél egy régi vasládára bukkantunk, melyet megfelelő dokumentálás után át is adtak a múzeumnak. Érdekes könyvek is meg­bújhatnak a gyülekezeti irattárak mé­lyén. Sajnos nem mindenhol tapasztal­tunk megfelelő iratkezelést - ez vonatkozik az állagmegóvásra is. A templomok kapcsán érdemes megemlí­teni, hogy sok kedves történetet, anek­dotát és hagyományt őrzött meg a gyüle­kezeti szájhagyomány ezek építéséről. Csak dicsérni tudom a helytörténésze­ket, ahol ezeket le is írták.- Hol tartanak jelenleg a felmérés­ben?- Megtörtént a Dunántúl, Nógrád és Bács-Kiskun templomainak „feltérképe­zése”. Harmincöt hallgatóval dolgoztunk, természetesen nem egyszerre, hanem több részletben. Egy templomon három fő 2-3 napig dolgozik. Ahogy a pénz és az idő engedi, folytatjuk a munkát. >- Milyen forrásokból végzik ezt?- Három forrásra támaszkodunk: az Országos Tudományos Kutatási Alap a szakmai munkát támogatja, emellett ott van az Országos Egyház mint támogató­megrendelő. A szállást és a helyi segít­séget az egyes gyülekezetek biztosítják, amiért ezúton is köszönetét mondok. * Krähling János tanítványaival munka közben beszélgettünk. Egy hetet töltöt­tek Soltvadkerten, ahol a helyi evangéli­kus templom felmérésén dolgoztak. Barcsai Agnes, Paripás Emőke és Prek­let Krisztina nem kifejezetten templom­ba járó emberek, ide mégis önként je­lentkeztek a munka érdekessége miatt. Preklct Krisztina ekkora oszlopot fogott- Ez tulajdonképpen nem gyakorlat­nak minősül, hanem szakmai oktatáson való részvételnek. Az egyetemi hirdető- táblán olvastuk, . hogy „evangélikus templomokat lehet felmérni”. Lehetett volna még parasztházakkal is foglalkoz­ni, de ez érdekesebbnek tűnt.- Mi a nehéz ebben a munkában?- Bár szemre úgy tűnnek, mégsem szabá­lyosak ezek az épületek. Nem egyforma vas­tagok az oszlopok, a falak rendszerint nem merőlegesek - de mindez csak akkor derül ki, amikor elkezdjük mérni és rajzolni. Nehéz a belső magasságot is mérni. Ezt „pecabottal” végezzük - valójában nem az, de úgy néz ki. Aztán van még többfajta mérőszalagunk is, melyeket már igen jól tudunk kezelni.- Mi volt a gond a vadkerti templom­mal?- A denevérek a padláson.-És?- Összeszedtük a bátorságunkat, és csak odamentünk. Egyébként békésen pihentek, nem történt semmi baj, csak hát - ott voltak, és csipogtak! A boltozat magasságát úgy állapítottuk meg, hogy a lámpa mellett leengedtünk egy zsinórt a padlóig, és annak a hosszát mértük le.- Mi volt a konkrét haszna ennek a néhány napos templommérésnek?- Megtanultunk összedolgozni. Az­tán egy adott épületet, amit a gyakorlat­ban látunk, eddig nem mindig tudtunk lerajzolni. Az építészettörténet-órán leg­inkább egyházi épületekről tanulunk, de inkább csak ábrákról. Magunk nem ké­szítettünk mindeddig ilyeneket. Most már jobban meg fogjuk érteni az egy- házmüvészetet és az építészetet. Ifj. Káposzta Lajos Ha a címben megfogalmazott állítás nem is teljesen fedi a valóságot, valamilyen szinten mégis igaz. A közelmúltban kutatók járták végig a Bács-Kiskun és a Tolna-Baranyai Egyházmegye evangélikus templomait, és különféle méréseket végeztek bennük. Az akciót dr. Krähling János műegyetemi tanár és ifj. Harmati Béla, az Országos Evangélikus Múzeum igazgatója vezette. Két mérés között először Krähling tanár urat kérdeztük arról, mi is e munka lényege.- 1983-ban végeztem először ilyen felmérést: egyetemi hallgatóként a gya­korlatban is megvizsgáltam azt, amiről tanultunk. Az evangélikus egyházi épí­tészetet tanulmányoztam néhány dél-du­nántúli példa tükrében, s ez később disz- szertációvá bővült. Néhány évre rá, 1997-től, ifj. Harmati Béla csatlakozásá­val nagyszabású, országos felmérési program lett belőle, melyet mindig nya­ranként végzünk el.- Mi minden történik egy ilyen mé­résen?- Az építészeti oldal Béla barátom ré­vén egyházmüvészeti kutatással is bővült. Nemcsak a templomokat, de a többi gyü­lekezeti épületet is megnézzük. Megmér­jük például a templom hosszát, magassá­gát, az oszlopok vagy a falak vastagságát, lefényképezzük aZ oltárképet, a gyüleke­zetek birtokában levő úrvacsorái készlete­ket, egyedi kelyheket vagy kereszteket. » f A. (k A

Next

/
Thumbnails
Contents