Evangélikus Élet, 2003 (68. évfolyam, 1-52. szám)
2003-08-03 / 31. szám
Evangélikus 68. ÉVFOLYAM 31. SZÁM 2003. AUGUSZTUS 3. SZENTHÁROMSÁG ÜNNEPE UTÁN 7. VASÁRNAP ORSZÁGOS EVANGÉLIKUS HETILAP Élet ÁRA: 135 Ft A TARTALOMBÓL Jézus és Mohamed Európában Születésnapi találkozás Melis Györggyel Tábortüzek ideje Fehérvári forgács Hol a templom egere? A közép-kelet-európai delegáció tagjai a június 26-i bibliaköri előadáson Gelencsér György felvétele Winnipegért imádkozunk Közösségben lenni, közösséghez tartozni jó dolog. Jó érzés ezekben a hetekben arra gondolni, hogy részei vagyunk a világ evangélikusságának, annak a hatvanmilliós közösségnek, amely immár tizedik nagygyűlését tarthatta meg. Az is örvendetes, hogy a magyar lutheránusok képviselői is jelen voltak, alkotó módon hozzájárultak az alkalom sikeréhez. Többen kérdezték, hogy mi ebből a haszna a tagegyházaknak, így a magyarországi evangélikusoknak. A konstruktívabb kérdésfeltevés ekképpen hangzik: tehetünk-e mi itthon valamit annak érdekében, hogy a világtalálkozó meghozza gyümölcsét? Válaszoljunk először az utóbbi kérdésre. Imádkozhatunk azért, hogy sok áldással járjon a winnipegi együttlét - elsősorban arra a mintegy ezer résztvevőre gondolva, akik a kanadai városban gyűltek össze. Utólag is kérhetjük, hogy legyen áldás a két hét számos alkalmán, szolgálatán, és ez sugározzon ki a rendező ország gyülekezeteire. így adhatunk helytálló választ az első kérdésre is. Minden világtalálkozó szinte lezár egy korszakot, s egyben megnyitja a következőt. Most különösen erőteljes az ezzel kapcsolatos várakozás, hiszen a 21. század első nagygyűlésére került sor. Az előző, 1997-ben Hongkongban tartott és a jelenlegi találkozó mottója közötti különbség is jelzi, mi az, ami lezárult, és mi az, ami elkezdődött, vagy legalábbis hangsúlyosabbá vált. „Krisztusban tanúságtételre híva” - hangzott Hongkongban az ősi üzenet, mely természetesen nagygyűléseken és korszakokon ível át. Tanítványnak, bizonyságtevőnek lenni mindig időszerű. Talán a lezáruló ciklus legfontosabbnak minősíthető eseménye, a megiga- zulásról szóló közös evangélikus-katolikus nyilatkozat is szerepet játszott abban, hogy Winnipegben egy, az egyházi szférát messze meghaladó jelentőségű mondat határozta meg az együttlétet: „Gyógyulást a világnak!” Az egyház soha nem zárkózhatott be intézményeibe, szervezetébe, a misszió alól soha nem volt felmentés, de talán soha nem volt ennyire gazdag, ösz- szetett tartalmú az egyház küldetése, mint az új évszázadban. A „Gyógyulást a világnak!” mottóban ugyanis benne van az ajánlat is. Az egyház, a hívő emberek feladatot akarnak vállalni a világ bajainak a gyógyításában. Ezért is várjuk érdeklődéssel, milyen következtetésekre jutottak, milyen gyakorlati teendőket fogalmaztak meg Winnipegben. A téma időszerűségét, a kórós állapotokat jól mutatta a találkozóra árnyékot vető incidens, az ázsiai és afrikai küldöttek egy részének kényszerű távolmaradása. Hiába interveniáltak a szervezők, a világszövetség képviselői: a kanadai hatóságok nem adtak beutazási engedélyt több mint hatvan delegátusnak arra hivatkozva, hogy nem látják biztosítottnak a nevezettek távozását az esemény után. Ez a jogilag és erkölcsileg is képtelen helyzet jól jellemzi korunkat, a gyanakvások, előítéletek világát s egyben a 21. században minden aktuális feszültségnél, helyi konfliktusnál erősebb gondot, Észak és Dél különbségét, szükségszerű ellentétét. Akár tudományos, akár kulturális vagy sport világeseményt rendez egy ország, garantálnia kell, hogy minden résztvevő kap beutazási engedélyt. Ez a kérdés jogi oldala, az erkölcsi ennél még súlyosabb. Az, hogy egyházi eseményt árnyékolt be a diszkrimináció, mutatja, hogy szinte reménytelen a világ gyógyulására való törekvés. Talán arra azért mégis ,jó” volt ez a nem kívánt esemény, hogy tovább növelte a küldöttek felelősségét' a változtatások szükségességét, igényelte az egyházak fokozott társadalmi szerepvállalását. Ez utóbbit nálunk is sokan vitatják a szekularizált társadalomban és az egyházban egyaránt. A társadalom egyháztól idegen körei nem igénylik az evangélium mai üzenetét, az egyháznak a társadalmi gondok orvoslásában való részvételét. Az egyházban pedig egyes csoportok félreértésnek, akár liberális ferdülésnek vélik a közjó szolgálatát, a diakónia tág értelmezését. Ezért is igen lényeges, mit mondtak minderről Winnipegben, hiszen a nagygyűlések anyaga hosszú időre munícióval szolgál a tagegyházaknak. Anélkül, hogy túlértékelnének a találkozó jelentőségét, kétségtelen, hogy a világ figyelmére is számot tartott. Az egyik legtekintélyesebb európai polgári napilap, a Frankfurter Allgemeine Zeitung hosszú elemzést közölt a nagygyűlésről, különös tekintettel az evangélikus-katolikus dialógusra. A cikkben hivatkoztak Kasper bíborosra, aki szerint új minőséget, új impulzusokat ígér Winnipeg. Az ökumenikus mozgalom ma még szinte el sem képzelhető kiteljesedését, a keresztény egyházak közeledését várják a 21. századtól. Hiszen ahhoz, hogy a világ sebeit hatékonyan gyógyíthassuk, először az egymásnak okozott sebeket kell begyógyítani. A lu- theranizmus híd szerepet tölthet be a római egyház és a sokszínű kereszténység között. Ezért is volt nagyjelentőségű az említett augsburgi egyezmény, a közös nyilatkozat a megigazulásról. Már most nagy várakozás előzi meg a 2017-es esztendőt, a reformáció 500. évfordulóját, amely kiváló lehetőséget nyújt az ökume- nizmus szélesebb körű megvalósítására. A különböző teológiai felfogások, identitások megőrzése mellett a hangsúly egyre inkább arra kerül, ami összeköt. Mert csak így van esélyünk arra, hogy gyógyuláshoz segítsük a világot, ami az egyéni nyomorúságok gyógyítása mellett a társadalmi igazságtalanságok, egyenlőtlenségek krisztusi orvoslását is jelenti. Ennek alapja a szegényekkel, a hátrányos helyzetűekkel való közösség felvállalása. Nem könyöradomány, hanem integráció, minden előítélet elutasításával. Kérdés, mire jutottak e témában Winnipegben, sikerült-e az elvek tisztázása mellett - ez sem kevés! - a gyakorlatban is előbbre jutni. Végül a világgyűlésre gondolva - akárcsak Curitiba (1990) és Hongkong (1997) kapcsán - lehetetlen, hogy ne idéződjék fel az 1984-es budapésti nagygyűlés soksok epizódja, köztük Káldy Zoltán püspök elnökké választása, annak minden hazai és nemzetközi következményével, amelyek végül a püspök korai eltávozásához vezettek. Néhány, a történelemtudomány mércéjén meg nem álló, inkább érzelmi elkör telezettségü munkán kívül nem született még a nyolcvanas évek egyháztörténetét (különös tekintettel a nagygyűlés krónikáját) feldolgozó tanulmány, monográfia - vonatkozik ez az LVSZ egykori rövid életű elnökének a tevékenységére is. Winnipegben bizonyára szó esett erről is, hiszen a tanácskozáson jó néhányan részt vettek olyanok, akik annak idején Budapesten is jelen voltak. Itthon is illene már beszélni, írni minderről... Frenkl Róbert Winnipegi mozaik A Földünk evangélikus egyházait tömörítő, 1947-ben alapított Lutheránus Világ- szövetség (LVSZ) - amint arról lapunkban már korábban is hírt adtunk - tíz napon át, július 21-31. között tanácskozott a kanadai Winnipegben. A konferencia során a Gyógyulást a világnak! mottó által felvetett kérdésekre nemcsak a plenáris üléseken és az előadásokon, hanem az úgynevezett faluközösségekben, illetve a bibliakörökben is választ kerestek a résztvevők. A tizedik nagygyűlésen az amerikai Mark S. Hanson püspök személyében megválasztották az LVSZ új elnökét is. A faluközösségekben - egyebek mellett - a megigazulás és a közösség gyógyító adományával, az egyházi szakadások orvoslásával, a misszió problematikájával, a kirekesztettekkel (például az AIDS-es betegekkel, a szellemi fogyatékosokkal vagy a mozgássérültekkel szembeni) bánásmóddal, a globalizációval, valamint a teremtett világ védelmével kapcsolatos kérdésekről folytattak eszmecserét a jelenlévők. A bibliakörök különféle szemléltetőeszközök segítségül hívásával igyekeztek közelebb hozni a ma emberéhez a Szentírás üzenetét. Nagy visszhangot keltett a „Gyógyítsd meg azt, ami elválaszt” témát feldolgozó előadás. A közép- és kelet-európai régióból érkezett csoport tagjai azt igyekeztek bemutatni, hogy a származás, a hit, az anyagi helyzet és a politikai meggyőződés eltávolítanak egymástól, falat emelnek az egyes emberek közé. Ennek illusztrálására egy jelképes „házfalat” emeltek, melyre a 10. LVSZ-nagygyűlés lógóját rajzolták. A hatévente megrendezett világgyűléseken javaslatot tesznek az új elnök személyére is. Winnipegben az a döntés született, hogy dr. Christian Krause nyugalmazott német evangélikus püspök után, július 31-től kezdődően az Amerikai Evangélikus Egyház vezető püspöke, Mark S. Hanson töltse be az LVSZ elnöki tisztét. Mint Hanson kiemelte, a világszövetség legrangosabb képviselőjeként törekedni fog arra, hogy saját országa kormányát is keresztényi cselekvésre ösztönözze. Kritikusan kívánja vizsgálni az iraki háború kérdését, valamint az Amerikai Egyesült Államok világban elfoglalt helyét is. Folytatni szeretné a megkezdett ökumenikus párbeszédet, éppen ezért örömmel töltötték el a Walter Kasper bíboros üdvözlő beszédében elhangzottak, melyek szerint a Vatikán úgy tekint a reformáció, kezdetének 500. évfordulójára, 2017-re, mint egy újabb közeledési lehetőségre a katolikus és az evangélikus egyház között. (Az LWF-Press nyomán) (A világgyűlésről további részletek a 3. oldalon.) Püspökiktatás Békéscsabán A Déli Evangélikus Egyházkerület új elnökségének kérésére ünnepélyes beiktatásuk szeptember 6- án, szombaton 11 órakor a békéscsabai nagytemplomban lesz. A kérést - melyet az egyház- kerület közgyűlése írásban leadatott szavazataival, meggyőző többséggel, 31:7 arányban támogatott - Gáncs Péter megválasztott püspök és Szemerei Zoltán megválasztott felügyelő a következőkkel indokolta: 1. A Déli Egyházkerület közel 80%-a vidéken él, többségük éppen Békés megyében. 2. Hazánk legnagyobb evangélikus gyülekezete és temploma Békéscsabán található. A nagytemplom közel 4000 embert tud befogadni. A mellette lévő kistemp- lommal és az evangélikus gimnáziummal együtt ideális helyszín az egész egyházkerületet megmozgató ünnep megrendezésére. 3. Az egyházkerület megválasztott püspökét parókus lelkészként a következő szombaton, szeptember 13-án 14 órakor a Deák téri templomban iktatják be. A püspöki székhely természetesen változatlanul az „ország temploma”, a Deák tér. A megválasztott elnökség azon reményének adott hangot, hogy mindkét ünnep az egyházkerület egységét, a vidék és a főváros evangélikusságának összetartozását, testvéri együttműködését fogja tovább erősíteni. A békéscsabaiak jó házigazdaként már megkezdték a több ezer vendég fogadásának előkészítését. Célszerű lenne, ha minél több gyülekezet külön buszokkal érkezne Békéscsabára, de az ünnep kényelmesen elérhető a Budapest-Keleti pályaudvarról 7.10-kor induló IC-vonattal is, amely 9.41-kor érkezik a békési megyeszékhelyre. A nagytemplomhoz való bejutást - szükség szerint - külön buszjáratokkal is segítik majd a helyi szervezők. További információ a Déli Püspöki Hivatal címén szerezhető: 1088 Budapest, Puskin u. 12. Tel./fax: 338 2302 - e-mail: south.district@lutheran.hu „A hit azonban isteni mű bennünk, amely megváltoztat, és Istentől szül újjá (Jn 1,13), hogy megölve a régi Adámot, más szívvel, kedvvel, értelemmel és minden erővel bíró embereket alkosson belőlünk, s a Szentlélek kíséri öt. ” Luther Márton: Előszó Szent Pálnak a rómaiakhoz írt leveléhez (Szita Szilvia fordítása) * «I 4 I 4. i
