Evangélikus Élet, 2003 (68. évfolyam, 1-52. szám)
2003-07-13 / 28. szám
6. oldal 2003. JÚLIUS 13. Evangélikus Élet Kápolnával „komplex” börtön A Veszprém Megyei Büntetés-végrehajtási Intézet új épületét Bárándy Péter igazságügy-miniszter avatta fel június 26-án. 1810-ben földrengés rázta meg Veszprém városát, s ez főként a várban lévő épületek állagában okozott komoly károkat. A természeti csapást megsínylette a megyei börtön is. Néhány évtizednyi huzavona után a Vár utca 19. alatti épületben alakítottak ki zárkákat az elítéltek számára. Az évezred végére azonban bebizonyosodott, hogy az épület már semmilyen tekintetben nem felel meg rendeltetésének, ezért 1998-ban egy kormányhatározat született az új börtön megépítéséről. A 2,5 milliárd forintos beruházásból felépített 13 000 négyzetméter alapterületű modem komplexumban mintegy 250 fogva tartottat tudnak elhelyezni. (Egy elítélt lakrészének kialakítása tehát 10 millió forintba került.) A kápolnával, könyvtárral és egyéb kulturális helyiségekkel kialakított épületcsoportot megáldották a történelmi egyházak vezetői. Egyházunk részéről Ittzés János püspök szolgált rövid igehirdetéssel, amelyben Jézus üdvözítő és szabadító kegyelméről tett bizonyságot az ünnepi állománygyűlés előtt. Menyes Gyula felvétele 7 ÖJi TÉPI 7EK M „Először lépek oltárodhoz...” Szikrázik a kora reggeli napfény a Schneeberg hófodte csúcsán. Csodálatos vidék tárul azok elé, akik Ágfalva felé közelednek. Megunhatatlan kép még a naponta arra közlekedő számára is, nem lehet betelni a táj szépségével! Erdőkkel borított hegykoszorú - az Alpok délkeleti nyúlványai - ölelik körül a kis települést. Az oszrák határ mellett található község történelme a honfoglalás koráig nyúlik vissza. Mai lakói gondos szeretettel és felelősséggel őrzik, ápolják hagyományaikat. Ágfalva evangélikus gyülekezetének nehéz sorsa volt az elmúlt századokban. A reformáció után a falu lakói szinte kivétel nélkül német ajkú evangélikusok voltak. A háborút követő kitelepítésekkel súlyos - és nehezen gyógyuló - sérülések érték az embereket, az egész közösséget. Azért ezen a sötét háttéren biztatóan rajzolódik ki a kép: az evangélium nem veszett el a történelem viharaiban, Istennek van népe ebben a kis falucskában! Pünkösd vasárnapján ünnepi díszben pompázott a templom. Messze zengett-bongott a harangok szava, amikor elindult a fehér ruhás kis csapat, és a gyerekek elfoglalták helyüket a keresztelőkút két oldalán. Kilenc konfirmandus tett bizonyságot a népes gyülekezet előtt mindarról, amit megismert Isten dolgaiból, Jézus Krisztus Urunk megváltó munkájáról, egyházunk tanításából és személyes hitéről. Megilletődötten fogadták az áldást, mely imádságos reménységünk szerint egész életükben elkíséri őket. - Az istentisztelet megható része volt jubiláló testvéreink emlékezése a 25 és 50 évvel ezelőtti konfirmációjukra. Velük együtt az egész gyülekezet hálát adott Istennek oltalmazó szeretetéért, a Szentlélek megvilágosító és megtartó erejéért, mellyel hordozott és vezetett mindnyájunkat, és megőrzött mindeddig az igaz hitben. Emlékező testvéreink az oltár előtt ismét megáldattak azzal az igével, mely konfirmációjuk alkalmával elhangzott. Azután felhangzott a gyermekek ajkán: „Először lépek oltárodhoz, Ki értem haltál, Jézusom, Szent tested, véred bűntől oldoz, Megőriz a keskeny úton...” Hívő szívvel imádkozunk és könyörgünk: a Szentlélek Isten vezesse és őrizze meg őket a keskeny úton. Tartsa ébren a szülők, keresztszülők és a gyülekezet tagjainak felelősségét, őket hordozó és irányító gondos szeretetét, hogy közülük egy se vesszen el. Adja Isten, hogy ez az ünnepi alkalom ne csupán egy fényképen őrzött emlék legyen számukra, hanem élő kövekként beépüljenek az egyházba, legyenek valóban felnőtt tagjai a gyülekezetnek! Magassy Katalin Ébresztő idő Káván Hírlevél Bakonycsernyéről Gyermeknap Gyermeknapi rendezvényünket az idén június 4-én rendeztük a bakonycsemyei sportpályán. A szűk óvodaudvar után a kicsinyek örömmel vették birtokukba az új községi játszóteret és a tágas sportpályát. Különböző helyszíneken folytak az események (sorversenyek, cukorkeresés a fűben, aszfaltrajz- és homokvárépítő verseny, arcfestés a napernyők alatt). A nagy melegben felüdülést jelentett a finom csokoládéfagylalt, amit külön nekünk hoztak a focipálya melletti játszótérre. Vendégóvodások Sok készülődés előzte meg a június 7-i „családi nap”-ot, amely nagyszabású rendezvénynek számít óvodánkban. Ezúttal közel kétszázan vettünk részt rajta, hiszen szüleikkel együtt vendégeink voltak a várpalotai keresztény óvodások is. A napot a bakonycsemyei evangélikus templomban kezdtük, ahol lelkészünk „Isten szól hozzánk” címmel tartott családi istentiszteletet. Ezután megtekintettük Székely Emília szilsárká- nyi származású festőművésznő kiállítását, amelyet nagy érdeklődéssel fogadtak vendégeink. Busszal és személyautókkal közelítettük meg rendezvényünk helyszínét, a Kisgyóni Turistaközpontot, ahol a presbiter testvérek közreműködésével már készült a finom ebéd. Párhuzamosan indítottuk a következő három programot, hogy mindenki megtalálja a számára legmegfelelőbbet. A gyermekeknek a bibliai vetélkedő, az apukáknak és a nagyobb testvéreknek a futballmérkőzés, a kirándulni vágyóknak erdőmérnök túravezetővel - a híres „Tűzkő-árok”-hoz szervezett erdei túra biztosított emlékezetes élményt. A pihenő után a gyermekek és felnőttek közös sportvetélkedője, majd a gitárral és szintetizátorral kísért közös éneklés, daltanulás következett. Köszönjük az Országos Egyháznak az általa meghirdetett pályázaton elnyert támogatást, amely nélkül nem sikerülhetett volna ilyen jól ez a nap. Pedagógusnap Szépalmapusztán Szép lezárása volt az idei tanévnek az a nap, amelyet evangélikus óvodánk dolgozói közösen tölthettek el lelkészeikkel a Bakony erdőségeiben megbúvó Szépalmapusztán. Itt külön is köszönetét mondhattunk az elvégzett színvonalas tanítói és nevelői munkáért, azért, hogy óvodánk gyermekei nemcsak testileg és szellemileg, de lelkileg is sokat gyarapodhattak az elmúlt év során. Előadást hallgattunk a Bibliáról, annak keletkezéséről és tartalmáról. Beszélgettünk az igehirdetésről és az istentiszteleti alkalmainkról. Szóltunk nehézségeinkről, illetve az előttünk álló közös feladatokról és tervekről. A nap folyamán körsétát tettünk a botanikus kertben, és megtekintettük a ma már hotelként működő volt Esterházy-birtok gazdaságát. A részt vevő pedagógusok ajándékként egy-egy szép Bibliát vehettek át. A finom ebéd mellett megköszöntük mindazt, amit mi is felülről, az Istentől kapunk: az erőt, a kitartást, a szeretetet és az áldást, amely munkánk során kísér bennünket. Szarka Éva Július 22-én a vasárnap délutáni istentisztelet nagyon hamar véget ért Bényén. Pedig volt orgonista is, liturgia is. E szokatlan rövidségnek az volt az oka, hogy a gyülekezet minden tagja hivatalos volt Kávára, ahol ünnepi közgyűlés, közös istentisztelet és szívélyes vendéglátás keretében iktatta be Koczor Tamás esperes a kávai gyülekezet presbitériumának új tagjait és felügyelőhelyettesét. Vajon mi lehet az oka, hogy egy évekig „alvó gyülekezetben” egyszer csak megfújják a kürtöt, és elindul valami mozgolódás? Először csak fölfelé nézhetünk: Istenünkké az akarás és a cselekvés. Másodszor azonban nem vonhatjuk ki a személyes emberi akaratot sem. A kávaiak „ébresztőjéhez” az is hozzájárult, hogy beléjük hasított az Országos Egyház döntése: rossz állapotban lévő templomukat le kell bontani... Egy emberként jöttek elő az addig templomba is csak nagyünnepenként járó emberek: „Márpedig az őseink által nagy nehezen és kínok között felépített gyönyörű kis templomot nem adjuk!” És szép lassan megkezdődött a toborzás. Ha itt templomot akar a gyülekezet, ahhoz emberek is kellenek. Isten kegyelméből mind többen és többen ébredtek rá felelősségük valódi súlyára. Arra, amit az esperes igehirdetésében úgy fogalmazott meg: „Már Izrael népe is feltette Mózésnek a kérdést: vajon miért jó az nekünk, ha Isten népe leszünk? Mi a hasznunk abból? Kevesebb baj, betegség, ellenség ér minket? És ha mindez nem így van, mert Isten mai népe is ugyanazon földi gondokkal küzd, mint a hitetlenek, akkor mégis miért jó, ha Isten minket saját népének nevez, pedig övé az egész föld?!” A válasz az, hogy ezáltal kerül sínre az életünk. A kisiklott vonatszerelvény ismét a számára kijelölt sínen haladhat tovább - Isten felé. Pillanatfelvétel a családi napról Bényei toronyavató A régi történelmi időket idézve június 29-én, vasárnap a délelőtt 11 órás istentiszteleten ismét megteltek a bényei templom padjai. Az ünnepi alkalmon a gyülekezet tagjain kívül az önkormányzat vezetői - Racskó Károly polgármester és Maczó Jánosáé jegyző -, valamint több képviselő is megjelent. E szép dél- előttön az Északi Egyházkerület püspöke, D. Szebik Imre hirdette az igét abból az alkalomból, hogy a bényei templom- torony rekonstrukciója véget ért. Az építkezés a több évig tartó előkészületek után idén februárban kezdődött meg. Első lépcsőben a torony tetőszerkezetének cseréjére került sor, majd a bádogosok az elkészült faszerkezetet vörösrézzel fedték be. A Kulturális Örökségvédelmi Hivatal embere az időközben megtalált régi fényképek alapján elrendelte, hogy ne csak egy hagyma legyen a toronyban, hanem (ahogy régen volt) egy nagyobb és egy ki sebb is. Kívánsága teljesült. A munkálatok során a gyülekezet vezetősége hosszas tana kodás után döntött a templom színéről is: végül a fehér-tört- fehér színkombináció győzött. Bár messziről nem nagyon látni, mégis sokkal szebbé varázsolja az épületet, hogy minden belső hajlat egy kicsit sötétebb színárnyalatú, mint a kiugró részek. Ez különösen félhomályban jóval plaszti- kusabbá teszi a tornyot. A csúcsdísz a gombai és monori templomokéhoz hasonlóan aranyozást kapott, mely a szakemberek állítása szerint két-három évtizedig is kitart. Van egy különleges érdekessége is: nincs külön villámhárító, hanem maga a buzogány tölti be ezt a funkciót, és a torony bádogpalástja vezeti tovább a villámot, majd onnan kétfelé megy le a földelés a párkány szélén. Mindezen megoldások alapján sokkal esztétikusabb látványt nyújt a torony. A kivitelezők nagyon szép munkát végeztek, méltán illeti őket dicséret. Ám az építkezésnek koránt sincs vége. Tovább kell folytatódnia a templomhajó feletti fedélszék teljes cseréjével, később pedig a templombelső felújításával. Nem csoda, hiszen a templomot 1784-ben kezdték építeni, és 1794-ben készült el, vagyis a Ifj. Selmeczi Lajos monori és Rudas Zsolt helyi lelkész között D. Szebik Imre elnök-püspök tartógerendák mindegyike több mint kétszáz éves. Sajnos ennél sokkal több időt a fa nem bír ki. Ám reménység szerint a szükséges felújítások elvégzésével hosszú távra tervezhetünk. Ha minden ilyen jó minőségben készül el, akkor még unokáinknak sem kell majd a tatarozással bajlódniuk, száz évet vagy annál többet is kibír majd a felújított tetőszerkezet. Szebik püspök prédikációjában a Szentírásban található, tornyot idéző igehelyekről beszélt. A Gén 11,3; Ézs 5,2; Én 4,4; Lk 13,4 alapján elmondta, hogy az emberek minden korban megpróbáltak tornyokat építeni saját dicsőségükre, de a templomtorony Isten dicsőségére épül. Egy-egy katasztrófa - mint például a WTC-torony leomlása - arra figyelmeztet minket: Isten megtorolja, de meg is bocsátja a bűnt. Ő az ilyen tragikus eseményekben is minket keres. A torony szépsége ugyanakkor Szulamit szépségéhez hasonlítható. A mi Istenünk teremtette a szépet és a fenségest, szolgáljon hát az Ő dicsőségére a most felújított templomtorony is! Az igehirdetés után a püspökné asszony kedves énekében gyönyörködhetett a gyülekezet, majd közös ebéddel zárult az ünnepség. , -y-t * ! /
