Evangélikus Élet, 2003 (68. évfolyam, 1-52. szám)
2003-06-29 / 26. szám
6. oldal 2003. JÚNIUS 29. Az Ifjúsági és Gyermekosztályon 2002-ben végzett ifjúsági munkáról Az Ifjúsági Osztály munkájában négyen veszünk részt. Lénárf Viktor, mint a munkaág vezetője, Király Attila, mint ifjúsági referens (2002 szeptemberétől), Balog Eszter, mint gyermekmunkareferens és Rihay Zsuzsa, aki a kül- ügyekben van segítségünkre. Egy A/4-es lapot is megtölthetnénk azok neveivel, akik a különböző munkaágakban mellettünk dolgoznak még ezen a területen. Minthogy azonban erre nincs lehetőségünk, ezúton szeretnénk megköszönni sokak önzetlen munkáját, fáradozását. 2002- ben közel 400 fiatal részvételével hét ifjúsági konferenciát rendeztünk. A gyenesdiási Kapernaum mellett a Révfülöpi Oktatási Központ, valamint a piliscsabai Béthel adott otthont az alkalmaknak. A Hortobágyon először rendezték meg az evangélikus természetvédelmi tábort. 2003- ban kilenc evangélikus ifjúsági konferenciát hirdettünk meg. Sajnálatos módon a jelentkezések hiányában a piliscsabai tábor idén valószínűleg elmarad. 2002. július 24-28. között Kismaroson tartottuk a IV. Szélrózsa-találkozót. A fesztivál központi szervezését egy tízfős tanács látta el, munkájukat további 25 fő - a munkaági felelősök - segítették. A találkozó szinte teljes egészében önkéntes szervezőgárdája megközelítette a 200 főt. A résztvevők száma közel 1 700 fő volt. Időközben megkezdődött az V. Szélrózsa szervezése is, melyre 2004. július 21-25-én kerül sor Tatán. A nyári konferenciák találkozóját (a tábortalálkozót) 2002-ben a lágymányosi ökumenikus központban tartottuk. A tavalyihoz hasonlóan idén is kétnapos rendezvény szolgálta a résztvevők örömét és épülését. 2002-ben első alkalommal rendeztük meg a határon túli magyar evangélikus ifjúsági szervezetek találkozóját. Az együttműködésnek köszönhetően idén több mint 40 határon túli fiatal is részt vesz a nyári konferenciákon. 2002-ben folytattuk az Evangélikus Regionális Ifjúsági Központok (ERIK) létrehozását, felszerelését. Jelenleg 5 központ működik Nyíregyházán, Győrben, Szegeden, Pécsett és Budapesten. 2002- ben az evangélikus ifjúsági munka országos szintű programjai mellett nagy hangsúlyt fektettünk az ökumenikus ifjúsági kapcsolatok ápolására. Részt vettünk az Ökumenikus Ifjúsági Iroda (ÖKI) által koordinált programokon: a Diákszigeten lévő keresztény sátor működtetésében alapvető szerepünk volt. 2003. április 6-án került sor a II. keresztény ifjúsági találkozóra, melyen az evangélikus, református, katolikus egyházak közös szervezésében kb. 16 000 keresztény fiatal tett tanúbizonyságot a Krisztusban lévő egységünkről. Ezúton is szeretnénk köszönetét mondani mindazoknak, akik segítették ennek a találkozónak a létrejöttét. Az evangélikus szervezők közül név szerint is kiemelném Aradi Györgyöt, Buday Gergelyt, Hafenscher Károlyt, Jerabek-Cserepes Csillát, Körmendy Petrát, Lénárt Viktort, Marton Tamást és Moson Ágnest. Az Ifjúsági Bizottság a 2002. év során több győztes pályázatot tudhatott magáénak. Több programunk finanszírozásához is sikerült külső forrásokat mozgósítanunk - így például a Nemzeti Gyermek- és Ifjúsági Alapprogram Tanácsa, a Szociális és Családügyi Minisztérium, illetve az Ifjúsági és Sportminisztérium által meghirdetett pályázatokon. 2003- ban az Ifjúsági és Gyermekbizottság által kiírt »Evangélikus ifjúsági pályázat* keretében a bírálók 5 750 000 Ft-ot osztottak el 128 pályázó között. A pályázat kedvezményezettjei között voltak gyülekezetek, iskolák, cserkészcsapatok. Az Országos Elnökség jóváhagyásával kilenc határon túli pályázatot is támogatni tudtunk. Király Attila Ifjúsági melléklet Annak, aki még nem volt felnőtt ifjúsági konferencián Ami leginkább meglepett, az, hogy nyitva az ajtó. Mindegyik. Senki nem kérdezi, miért vagyok itt. Bemehetek, és egyszerűen ott lehetek velük. Még nem ismerjük egymást túl régóta, de őszinte kedvességgel fogadnak, marasztalnak éjszakára is. A barátaim szobája már így is tele van, a földön is alszanak. Ennek ellenére felajánlják nekem az egyik ágyat. Elfogadom. Este ülünk a Balaton partján, és beszélgetünk. Új vagyok, rengeteg kérdésem van a hitről, tapasztalatokról, életformáról, elvekről. Úgy tűnik, semmit sem tudok. Csak kérdezek folyamatosan, és lesem a választ. Persze nekik sincs mindenre válaszuk, de ők legalább már találkoztak ezekkel a kérdésekkel. Én most teszem fel őket először. Másnap előadással kezdenek, utána csoportbeszélgetés. Itt is sokat hallgatok. Nem azért, mert másképp gondolom, mint ők, hanem mert még sehogy sem gondolom. Úgy tűnik, gyerek vagyok még a hitben. És valóban. Nem mintha nem részesültem volna vallásos nevelésben (mert részesültem), hanem mert még nem az enyém a hitem. Még nem jártam végig hozzá bizonyos utakat. Még nem beszélgettem el vallási kérdésekről a velem egy- korúakkal. Eddig fel sem merült bennem, hogy lehetne. Leragadtam az első lépcsőnél. Ott, hogy tudom: van Isten. Ez még nagyon az eleje... Moson Ágnes DR. GYÖKÖSSY ENDRE: A boldogmondások margójára (Mt 5,1-12 verseihez) • Boldogok, akik tudják, miért élnek, mert akkor azt is megtudják majd, hogyan éljenek. • Boldogok, akik összhangban vannak önmagukkal, mert nem kell szüntelen azt tenniük, amit mindenki tesz. • Boldogok, akik csodálkoznak ott is, ahol mások közömbösek, mert örömes lesz az életük. • Boldogok, akik tudják, hogy másoknak is lehet igaza, mert békesség lesz körülöttük. • Boldogok, akik nevetni tudnak önmagukon, mert nem lesz vége szórakozásuknak. • Boldogok, akik meg tudják különböztetni a hegyet a vakondtúrástól, mert sok zavartól kímélik meg magukat. • Boldogok, akik észreveszik egy diófában a bölcsőt, az asztalt és a koporsót, és mindháromban a diófát, mert nemcsak néznek, hanem látnak is. • Boldogok, akik lenni is tudnak, nemcsak tenni, mert megcsendül a csöndjük, és titkok tudóivá válnak. Leborulók és nem kiborulók többé. • Boldogok, akik mentség keresése nélkül tudnak pihenni és aludni, mert mosolyogva ébrednek fel, és örömmel indulnak útjukra. • Boldogok, akik tudnak elhallgatni és meghallgatni, mert sok barátot kapnak ajándékba, és nem lesznek magányosak. • Boldogok, akik figyelnek mások hívására anélkül, hogy nélkülözhetetlennek hinnék magukat, mert ők az öröm magvetői. • Boldogok, akik komolyan tudják venni a kis dolgokat és békésen a nagy eseményeket, mert messzire jutnak az életben. • Boldogok, akik megbecsülik a mosolyt, és elfelejtik a fintort, mert útjuk napfényes lesz. • Boldogok, akik jóindulattal értelmezik mások botlásait, akkor is, ha naivnak tartják őket, mert ez a szeretet ára. • Boldogok, akik el tudnak hallgatni, ha szavukba vágnak, ha megbántják őket, és szelíden szólnak, mert Jézus nyomában járnak. • Boldogok, akik mindebből meg is tudnak valósítani valamit, mert életesebb lesz az életük. CIPÉSZTÁBOR - Piliscsaba, július 9-13. A Cipő magazin július 9-től 13-ig tartja az újságírás iránt érdeklődő olvasói számára első nyári táborát Piliscsabán. A tábor a médiamissziós konferenciával karöltve zajlik majd, így a résztvevők nem csak a Cipő magazinnal, de egyházunk médiamunkájával is megismerkedhetnek. A tervezett program az érdekes előadásokon kívül aktív részvételre számító gyakorlatokat is tartalmaz, melynek során a szerkesztési munkába kapcsolódhatnak be az érdeklődők. Közös munkánk eredménye pedig majd a szeptemberben megjelenő Cipő magazin lesz, így a táborozók élesben próbálhatják ki a „cipészkedést". A szám témája a keresztény életmód lesz. Az együtt gondolkodás alkalmával szeretnénk a résztvevők segítségével újrafogalmazni célkitűzéseinket, új ötleteket gyűjtünk, véleményekre, visszajelzésekre számítunk. A részvételi díj 2000 Ft, mely tartalmazza a teljes ellátást. Jelentkezni lehet korlátozott ideig a magazin honlapján (http://cipo.lutheran.hu), akik pedig a táborbeli munka eredményére, azaz a szeptemberi számra kíváncsiak, lehetőségük van arra, hogy a honlapon keresztül meg is rendeljék a magazint. Szeretettel várjuk tehát az érdeklődőket a táborba, a közös munkára, a lélekben is megújító együttlétre. Találkozunk Piliscsabán! A U2 története a dublini Mount Temple Középiskolában kezdődött 1976 őszén, amikor a 15 éves Larry Mullen tagokat toborzott leendő zenekarához. Öt ambíciókkal teli fiú jelentkezett az iskola hirdetőtábláján megjelent felhívásra: Paul Hewson, Adam Clayton, Dave és Dick Evans, valamint Nick McCormic. Larry és Dave tudtak játszani, Dick házilagos gitárja nem adott ki hangokat, Neil pedig hamar eltűnt. Feedback (összegerjedés, visszacsatolás) néven megalakították együttesüket. Larry dobos, Adam pedig basszusgitáros lett, és mivel Paul hangja jobb volt, mint gitárjátéka, így őt nevezték ki énekesnek. Paul néhány tizenévessel együtt a The Village (A Falu) nevezetű bandával „lógott", melynek tagjai úgy gondolták, a név egy olyan dolog, amit nem lehet születéskor meghatározni, mert nem biztos, hogy tükrözni fogja hordozója egyéniségét. Úgy döntöttek, beceneveket adnak egymásnak. Pault Bono Voxnak, vagyis Jó Hangnak keresztelték, ami sokkal inkább utalt állandó jókedvére, mint énekhangjára. Dave - bár ő nem volt hivatalosan tagja ennek a bandának - a The Edge (él, szélsőség) nevet kapta, ami gitárjátékát és arcélét egyaránt jellemezte. A Feedback első hivatalos fellépésére a Mount Temple Középiskola tehetségkutató versenyén került soí ahol annak ellenére, hogy díjat nem nyertek, bekerültek a legnépszerűbb diákok körébe, és ez elég lelkesedést adott nekik' a folytatáshoz. A debütálás után az első összejövetelen megváltoztatták nevüket Hype- ra (felhajtás). Főleg helyi kocsmákban és klubokban léptek fel, olyan klasszikusok dalaival, mint a Rolling Stones. 1 978 elején Dick Evans kilépett a Hype-ból, és néhány sráccal megalapította a Virgin Prunes (Szűz Aszaltszilvák) együttesét. Adam, mint az együttes első menedzsere, találkozott Steve Rapiddal, a Radiators énekesével, aki azt tanácsolta, változtassák meg az együttes nevét, hiszen a Hype túl harsány, nem elég rejtélyes. Steve rukkolt elő a U2 névvel, ami Adómnak már elsőre tetszett, a többiek azonban eleinte nem lelkesedtek. A U2 több dolgot is jelent, ezért kellően titokzatosnak bizonyult - volt ilyen nevű tengeralattjáró és kémrepülőgép is, valamint a név egyben szójáték is: You too (Te is, Ti is), You two (Ti ketten). Egy újabb ötlet a U2 magyarázatára: állítólag a fiúk a szokásos Jó hétvégét! köszönésre válaszoltak úgy, hogy You too, azaz neked is. Az Evening Press-Harper Lager tehetség kutató versenyen léptek fel először U2 néven. A versenyt megnyerték, hazavittek 500 angol fontot és annak ígéretét, hogy egy napot eltölthetnek a CBS stúdiójában egy demo lemez elkészítésével. Egyre inkább világossá vált számukra, hogy ahhoz, hogy komolyan vegyék őket, szükség van egy igazi menedzserre is. Ekkor találkoztak Bili Graham ajánlására Paul McGuinesszel, akivel azóta is együtt dolgoznak. 1979 szeptemberében adták ki első kislemezüket U2: 3 címmel, ami mindössze 1000 példányban jelent meg, de felkerült az ír slágerlistákra, és minden megjelent darab elkelt a boltokban. Decemberben Londonba utaztak, ez volt az első fellépésük Írországon kívül. A turné nem hozta meg azt, amit vártak tőle, de útban visszafelé Dublinban hallottak a rádióban egy interjút Jake Burnsszel, aki azt mondta, hogy van itt egy együttes, amely minden idők legnagyobb zenekara lehet, ez pedig nem más, mint a U2I Ez kellően feldobta a fiúkat. 1980 januárjában a U2 öt kategóriában nyert díjat az ír Hot Press Magazin olvasóinak szavazatai alapján. Márciusban leszerződtek az Island Records Lemezkiadóval, és októberben megjelent első nagylemezük, a Boy. Fogadtatása meglepő volt: a kritikusok minden idők legjobb bemutatkozó albumának nevezték. 1981 januárjában a U2 kilenc kategóriában volt első a Hot Press Magazinban. Az év elején Nagy- Britanniában turnéztak, és februárban már minden jegy elkelt a Lyceum Ballroom-beli koncerten Londonban. A U2 brilliáns volt élőben. Márciusban a Boy megjelent az Egyesült Államokban is. Első jelentős amerikai turnéjukat 1981 márciusában kezdték Washingtonban. Májusban Steve Lillywhite producerrel már az új albumon dolgoztak, melynek az October címet adták. Ekkortájt csatlakozott Bono, Larry és Edge egy Shalom nevű keresztény csoporthoz. Ennek hatására újra végiggondolták, hogy kereszténységük és a rock mint életstílus összeegyeztethető-e. Saját bevallásuk szerint is komoly kétségek között gyötrődtek és imádkoztak. Felmerült bennük, hogy kiszállnak az együttesből, a végén mégis úgy döntöttek, hogy hitüket nem vallhatják meg másként, mint amire tehetséget és lehetőséget kaptak. Nem hagyták el a zenei világot. Azóta is több világslágerré vált számukban tettek tanúbizonyságot hitükről és kereszténységükről. 1982 januárjában a U2 Írországban turnézott, nyáron Európa-szerte koncerteztek, Angliában együtt játszottak a Police-szal. Sztárok voltak Írországban, nagyok Angliában és a Rolling Stone magazin mint az új sztárokról írt róluk. A War című album 1983 márciusában jelent meg, és az Írországban folyó háborúról, szerelemről, gyűlöletről, illetve a fiúkat foglalkoztató vallási problémákról szól. A negyedik album címét - The Unforgettable Fire - egy, a hirosimai és nagaszaki atomtámadásról szóló kiállítás ihlette. Ez az album a U2-t egy új oldaláról mutatta be: megmaradt benne a War erőteljessége, és mély politikai és társadalmi üzeneteket hordozott (például a „Pride", amit Martin Luther King Jr.-nak írtak, vagy a „Bad", amit Bono kábítószer- túladagolásban elhunyt barátjának ajánlottak). A Rolling Stone magazin a U2-t a '80-as évek legjobb együtteseként emlegette. 1984 őszén turnéra indultak, mellyel Ausztráliában debütáltak. Az angliai és európai turnét és a két hónapos amerikai koncertsorozatot követően ismét Amerikába mentek, ahol telt házas koncertet adtak a Madison Square Gardenben. Írországban a magazinok nemzeti hőst kreáltak belőlük. Júliusban a Webmley Stadionban lépe- tek fel a LIVE AID koncerten, melyet Bob Geldof és Midge Ure szervezett az afrikai éhezők megsegítésére. A U2 minden idők legsikeresebb fellépését nyújtotta. Néhány hónap múlva Bono találkozott Mick Jaggerrel és Keith Richarddal egy New York-i stúdióban, ahol megírta számukra a „Silver And Gold" című dalt, a „Művészek a faji megkülönböztetés ellen" című projekt keretében. v> I *