Evangélikus Élet, 2003 (68. évfolyam, 1-52. szám)

2003-06-08 / 23. szám

10. oldal 2003. JÚNIUS 8. Egy új hivatás kihívásai A lelkigondozói hivatás útkeresése, küzdelmei és elért eredményei hálára, öröm­re, értékelésre és előretekintésre ösztönöznek. Jó érezni, hogy lelkigondozóként hasonló élményeket élünk át, hasonló módon meg kell küzdenünk a helyünkért, de kincseket is felmutathatunk. Jó egy olyan közösséghez tartozni, ahol közösen tanulhatunk egymástól, ahol biztatást, bátorítást kaphatunk e nehéz és mégis gyönyörű új hivatás úttörőiként. Természetes, hogy nem könnyű a születés fo­lyamata - de ilyen találkozások után újult erővel érezzük és látjuk elérendő cé­lunkat. Ezen gondolatok, élmények birtokában tértem haza a 2003. május 30-án Dunakeszin tartott tudományos ülésről, melyet a Lelkigondozók Ökumenikus Egyesülete szervezett. Nehéz a teljesség igényével beszámolni e nap gazdag programjáról, sokszínű kí­nálatáról, így ízelítőként csupán néhány esemény megemlítésére szorítkozhatunk. Debrecenyi Károly István, az egyesület elnökének megnyitója után a délelőtti prog­ramra került sor, ahol - neves előadók tolmácsolásában - tízperces referátumok hang­zottak el. Egyebek mellett szó esett a súlyosan sérült betegek és ápolóik közötti lelkigondozásról, illetve a betegek lelki igényeiről. Ezt követően kerekasztal-beszélge- tés formájában a „klinikai lelkigondozás arcait és színeváltozásait” vitathattuk meg. Ebéd után folytatódott a beszámolók sora, melynek homlokterében a lelkigondo­zói mesterfogások álltak. Előadóink hangsúlyozták: szükséges, hogy ne csak kudarc- élményeiket tudatosítsuk, amelyeket minden lelkigondozó átél időnként a kórházak vi­lágában, hanem tudatosodjon az is, ha valami jól sikerült, hogy valamit jól tudtunk megoldani, ha a hozzánk forduló valóban segítséget kapott tőlünk, megkönnyebbült, visszatért belső békessége, vagy enyhült az állapota. A délután folyamán elsőként a csend üzenetéről - a már komunkiációra, beszédre képtelen betegekkel történő kapcsolatteremtésről - hallhattunk dr. Macskásy Oliviától, a Református Házasság- és Családsegítő Szolgálat orvos munkatársától. Ezt követően dr. Potyondi Margit orvos-lelkigondozó a krónikus betegek hosszútávú kíséréséről, Kulcsár Zsuzsanna lelkész pedig a gyermekek lelkigondo­zásáról tartott előadást. Utánuk Bittermann Imréné pszichológus a Szent László Kór­ház hospice osztályán végzett munkájáról számolt be, majd Bálintné dr. Matyó Csil­la szólt lelkigondozói szolgálata sokszínűségéről. Végezetül a Szív- és Érsebészeti Klinikán dolgozó Káposztássy Béla, illetve az Országos Baleseti Intézet munkatársa, dr. Egri László vallott tapasztalatairól. A lelkigondozói mesterfogások után dr. Török Virág orgonajátékában gyönyör­ködhettünk, és az Úr áldásával indulhattunk útnak. Bajuszné Orodán Krisztina ISTENTISZTELETI REND Budapesten, 2003. június 8. I. , Bécsi kapu tér de. 9. '(úrv.) Bence Imre; de. 10. (német) Andreas Wellmer; de. II. (úrv.) Balicza Iván; du. 6. Bence Imre; II., Hűvösvölgyi út 193., Fébé de. 10. Zászkaliczky Pál; II., Modori u. 6. de. fél 11. Sztojanovics András; Pesthidegkút, jBiWit- II., Ördögárok u. 9. de. fél 10. Fodor Viktor; Csillaghegv-Békásmegyer, III., Me- JpMB zö u. 12. de. 10. (úrv.) Donáth László. Óbuda. III., Dévai Biró M. térde. 10. (úrv.) \ Bálintné Varsányi Vilma; Újpest, IV., Lebstück M. u. 36-38. de. 10. (úrv.) Solymár t ——I Péter Tamás; V, Deák tér 4. de. 9. (úrv.) Cselovszky Ferenc; de. 11. (úrv.) Gerőfi jfe Gyuláné; du. 6. (Bach-hét) dr. Harmati Béla; VII., Városligeti fasor 17. de. fél 10. *•;. (családi) Muntag Andomé; de. 11. (úrv.) Szirmai Zoltán; du. 6. Kézdy Péter; VIII., Üllői út 24. de. fél fi. Kertész Géza; Vili., Rákóczi út 57/b de. 9. (szlovák) id. Cselovszky Ferenc; VIII., Karácsony S. u. 31-33. de. 9. Kertész Géza; VIII., Vajda P. u. 33. de. 9. (úrv.) Smidéliusz András; IX., Gát utcai római katolikus templom de. 11. Szabó Julianna; Kő­bánya, X., Kápolna u. 14. de. fél 11. (úrv., konfirmáció) Smidéliusz András; X., Kerepesi út 69. de. 8. (úrv.) Tamásy Tamás; Kelenföld, XI., Bocskai út 10. de. 8. (úrv.) Blázy Árpád; de. 11. (úrv.) Blázy Árpád; du. 6. Buday Barnabás; XI., Németvölgyi út 138. de. 9. Szeverényi János; Budagyöngye, XII., Szilágyi E. fasor 24. de. 9. (úrv.) Balicza Iván; Budahegyvidék, XII., Kék­golyó u. 17. de. 10. (úrv.) Bácskai Károly; XIII., Kassák Lajos u. 22. de. 10. (úrv.) Kendeh György; XIII. Frangcpán u. 43. de. fél 9. (úrv.) Kendeh György; Zugló, XIV, Lőcsei út 32. de. 11. (úrv.) Tamásy Tamás; XIV, Gyarmat u. 14. de. fél 10. (úrv.) Tamásy Tamás; Pestújhely, XV, Templom tér de. 10. (úrv.) Kendeh K. Péter; Rákospalota, XV, Régi Fóti út 73. (nagytemplom) de. 10. (úrv.) Veperdi Zoltán; Rákosszentmihály, XVI., Hősök tere 11. de. 10. (konfirmáció, úrv.) Börönte Márta; Cinkota, XVI., Batthyány I. u. de. fél 11. (úrv.) Blatniczky János; Mátyásföld, XVI., Prodám u. 24. de. 9. (úrv.) Blatniczky János; Rákoshegy, XVII., Tessedik tér de. 9. (úrv.) Kosa László; Rákoscsaba. XVII., Péceli út 146. de. 9. (úrv.) Eszlényi Ákos; Rákoske­resztúr, XVII.. Pesti út 111. de. fél 11. (úrv.) Kosa László; Rákosliget, XVII., Gózon Gy. u. de. 11. (úrv.) Eszlényi Ákos; Pestszentlőrinc, XVIII., Kossuth tér 3. de. 10. (úrv.) Győri Gábor; Pestszentimre, XVIII., Rákóczi út 83. (ref. templom) de. 8. (úrv.) Győri Gábor; Kispest, XIX., Templom tér 1. de. 10. (úrv.) Széli Bulcsú; XIX., Hungária út 37. de. 8, (úrv.) Széli Bulcsú; Pesterzsébet, XX., Ady E. u. 89. de. 10. (úrv.) Győri János Sámuel; Csepel, XXL, Deák tér de. fél 11. (úrv.) Zólyomi Mátyás; Budafok, XXII., Játék u. 16. de. 10. (úrv.) Solymár Mónika; Bu­daörs. Szabadság út 57. de. 10. (úrv.) Endreffy Géza. PÜNKÖSD ÜNNEPÉN a liturgikus szín: piros. Az ünnep lekciója: Jn 14,23-31; az igehir­detés alapigéje: ApCsel 5,27-32. HETI ÉNEKEK: 234, 239. ISTENTISZTELETI REND Budapesten, 2003. június 9. L, Bécsi kapu tér de. 9. (úrv.) Bencéné Szabó Márta: de. 10. (német) Andreas Wellmer; de. 11. (úrv.) Horváth-Hegyi Olivér; du. 6. Balicza Iván; II., Hűvösvöl­gyi út 193., Fébé de. 10. Nagy Ilona; II., Modori u. 6. de. fél 11. Sztojanovics And­rás; Pesthidegkút, II., Ördögárok u. 9. de. fél 10. Fodor Viktor; Csillaghegy-Bé- kásmegver, III., Mező u. 12. de. 10. (úrv.) Görög Tibor; Óbuda. III., Dévai Bíró M. tér de. 10. (úrv.) Nepp Éva; Újpest, IV., Lebstück M. u. 36-38. de. 10. Solymár Péter Tamás; V„ Deák tér 4. de. 9. (úrv.) Gerőfi Gyuláné; de. 11. (úrv.) Cselovszky Ferenc; du. 6. Zászkaliczky Péter; VII., Városligeti fasor 17. de. 11. (úrv.) Kézdy Péter; VIII., Üllői út 24. de. fél 11. Kertész Géza; Vili., Rákóczi út 57/b de. 9. (szlo­vák) id. Cselovszky Ferenc; VIII., Karácsony S. u. 31-33. de. 9. Kertész Géza; IX., Gát utcai római katolikus templom de. 11. Szabó Julianna; Kőbánya, X., Kápolna u. 14. de. fél 11. (úrv.) Smidéliusz András; Kelenföld, XI., Bocskai út 10. de. 8. (úrv.) Schulek Mátyás; de. 11. (úrv.) Schulek Mátyás; du. 6. Buday Barnabás; XI., Németvölgyi út 138. de. 9. Buday Barnabás; Budagyöngye, XII., Szilágyi E. fasor 24. de. 9. Bence Imre; Budahegyvidék, XIL, Kékgolyó u. 17. de. 10. (úrv.) Vári Krisztina; XIII., Kassák Lajos u. 22. de. 10. Hegedűs Attila; Zugló, XIV, Lőcsei út 32. de. 11. (úrv.) Tamásy Tamásné; XIV, Gyarmat u. 14. de. fél 10. Tamásy Tamásné; Pestújhely, XV, Templom tér de. 10. Jankó Katalin; Rákospalota, XV, Régi Fóti út 73. (nagy­templom) de. 10. Veperdi Zoltán; Rákosszentmihály, XVI., Hősök tere 11. de. 10. (úrv.) Börönte Márta; Cinkota, XVI., Batthyány 1. u. de. fél 11. Blatniczky János; Máty ásföld, XVI., Prodám u. 24. de. 9. Blatniczky János; Rákoshegy, XVTL, Tessedik tér de. 9. (úrv.) Eszlényi Ákos; Rákoscsa­ba, XVII., Péceli út 146. de. 9. (úrv.) Kosa László; Rákoskeresztúr, XV1L, Pesti út 111. de. fél 11. (úrv.) Eszlényi Ákos; Rákosliget, XVII., Gózon Gy. u. de. 11. (úrv.) Kosa László; Pest­szentlőrinc, XVIII., Kossuth tér 3. de. 10. Győri Gábor; Pestszentimre, XV11L, Rákóczi út 83. (ref. templom) de. 8. Győri Gábor; Kispest, XIX., Templom tér 1. de. 10. Széli Bulcsú; XIX., Hun­gária út 37. de. 8. Széli Bulcsú; Pesterzsébet, XX., Ady E. u. 89. de. 10. Győri János Sámuel; Cse­pel, XXL, Deák tér de. fél 11. Zólyomi Mátyás; Budafok, XXII., Játék u. 16. de. 10. (konf.) Soly­már Gábor; Budaörs, Szabadság út 57. de. 10. (úrv.) Endreffy Géza. PÜNKÖSD 2. NAPJÁN a liturgikus szín: piros. Az ünnep lekciója: Jn 3,16-21; az igehir­detés alapigéje: ApCsel 15,7-12. ÉNEK: 231. Evangélikus Élet „Csodákra emlékezni jó...” Fébé-ünnep és -konferencia Piliscsabán Május 29. és június 1. között tartotta szo­kásos tavaszi konfe­renciáját a Fébé Dia­konissza Egyesület. Az alkalomnak külö­nös hangsúlyt adott az, hogy a Siló Tár­sasotthon és Önálló Élet Központ ezen a hétvégén ünnepelte fennállásának 10 éves évfordulóját. A konferencián - a Fébé-lelkészek és a di­akonissza testvérek mellett - Koskai Er­zsébet és Zólyomi Má­tyás lelkészek szolgál­tak. A magvető pél­dázata és Isten aratása volt a délelőtti, az út­készítő Jézus alakja a délutáni igehirdetések témája; ez utóbbi Já­nos evangéliumának 14. fejezete alapján. Érdekfeszítő előadást tartott dr. Cserháti Pé­ter „Az évangélikus kórház előkészületei” címmel, Kovács László lelkész pedig „Két szövetség népe - egy Úr” című munkáját ismertette. A testvéri alkalmat a vasárnapi úrvacsorái istentisztelet tette még áldottabbá. A konferencia fénypontját a Siló ünnepe jelentette, amelyre a Fébé hazai és külföldi barátai egyaránt összesereglettek. Az ünneplő gyülekezet május 30-án, pénteken megtöltötte a Béthel missziói központ szép templomát. Az igehirdetés szol­gálatát Madocsai Miklós - korábbi Fébé-lelkész - végezte, aki a Siló Otthon indulásánál dr. Gadó Pál - az alapító - bátoritó- ja és segítője volt a Fébé egyesület részéről. Az ünnepi istentisztelet liturgiájában az otthon lakói közül igével és verssel szolgált Szvitil Györgyné, Szitár Zsolt, Orosiné Hermann Margit és dr. Gadó Pálné. „Emlékezz vissza az egész útra, amelyen vezetett Istened!” (5Móz 8,2) - hangzott fel erőteljesen az igehirdetés alapigéje. Madocsai Miklós lelkész az Isten népének ajkán felzengő új énekről szólt, a hála énekéről, amely panasszal teli világunk­ban a lelket ölő disszonancia helyett éltető harmónia hangja. „Csodákra emlékezni jó...” - hangzott a Túrmezei-vers bizta­tása, és emlékeztünk sokan, többen könnyek között is, hogyan épült fel ez a szép mozgássérültotthon. Mennyi erőfeszítés, munka, imádság, áldozat volt e mögött! Csak azok tudják, akik az elmúlt tíz évet ott élték át. Az első lakók 1993-ban költözhettek be. Túrmezei Erzsébet verset írt az indulás ünnepi alkalmára; „ ...Itt szolgálók éltek, öreg házban, öregen, betegen, de égbe tört az imádság, az ének Silóban köztük Jézus volt jelen. S most látod, Siló megújultan várja Új szolgálók, új szolgálatát! Az otthont és a munkát felkínálja. Gyengéknek is feladatot ád. ” Az álom Isten csodájaként valóra vált. Együtt mondta a gyüle­kezet 2Kor 9,15 igéjét: „Hála legyen Istennek kimondhatatlan ajándékáért!" Az igehirdetés személyes szavakkal folytatódott: „Pál apostol gyakorlatát követve nemcsak eseményekért adunk hálát, de azokért a test­véreinkért is, akik hi­tükkel, szeretetükkel, áldozatukkal Isten cso­dáinak eszközei voltak. Ebben a hálaadásban nem a protokoll előírá­sainak engedelmesked­ve, hanem szívünk sze­rint köszönjük a Gadó házaspárnak, hogy az irgalmasság szolgálata a Silóban megvalósul­hatott. Hálásan gondolunk a Siló dolgozóira és lakó­ira, akik hűséges mun­kájukkal Isten csodái­nak eszközei voltak, illetve azokra a hazai és külföldi intézményekre, amelyek ezt a szolgála­tot anyagi támogatásuk­kal lehetővé tették. Urunk áldja meg őket!” A hála mer előre­nézni is. „Csodát vi­rágzik a jelen...” és „Új csodára várni jó!” - elvenedtek fel Túr­mezei Erzsébet gondolatai az igehirdetés záróakkordjaként. A Siló jövőjére is reménységgel gondolunk. Jézus jár velünk az úton, amíg reménységeink céljához, hozzá megérkezünk. „ Örüljünk és ujjongjunk, és dicsőítsük öt!" Az istentiszteletet bensőséges ünnep követte a Siló központi épületének aulájában. A létesítés történetét dr. Gadó Pál, a Fébé Kht. ügyvezetője elevenítette fel. Borszék Tünde a Társasotthon és Önálló Élet Központ működéséről tartott érdekes beszámolót. Dr. Hegedűs Lajos, a Mozgáskorlátozottak Egyesületeinek Orszá­gos Szövetsége elnöke köszöntésében kiemelte, hogy ilyen jelle­gű mozgássérültotthon és foglalkoztató központ itt épült először az országban, és mai napig etalonnak számít azok számára, akik hasonló kezdeményezésbe fognak. Köszönetét mondott az intéz­mény magalkotóinak a fogyatékos emberek nevében is. Manek János, Piliscsaba polgármestere ugyancsak elismerő szavakkal nyilatkozott a Siló szolgálatáról, és kitért annak hasznosságára a tágabb lakókörnyezet összefüggésében is: a település iskoláiból a gyerekek az itteni uszodába járhatnak úszásoktatásra. (Az alagsorból felhallatszó gyerekzsivaj az ün­nepségnek is kedves „alapzaja” volt...) Köszöntést mondott még Taschner Erzsébet megbízott fő­nökasszony a Fébé Diakonissza Egyesület nevében, dr. Fabiny Tibor az intézményt támogató Johannita Lovagrend és Mineke Hardemann az ugyancsak támogató hollandiai HetDorp Ala­pítvány képviseletében. Az üdvözlések között a Novák vonós­négyes muzsikája tette feledhetetlenül széppé az együttlétet. Ezt követően Zászkaliczky Pál Fébé-lelkész felavatta és meg­áldotta a nemrég elkészült panziót és a rehabilitációs technikai műhely épületét. Együtt sétáltunk ki az épületeket övező park egy gyönyörű, árnyas részére, ahol egy emlékkő állíttatott azoknak, akik az ott­hon lakói voltak, de a halál már elragadta őket körünkből. A kö­vön három arany falevél hordozta a három kedves nevet. Szitár Zsolt emlékező szavai bizony könnyeket csaltak sokunk szemé­be, akik ismertük az elköltözötteket. A megható pillanatok után szépen megterített asztalok mel­lett estébe haj lóan folyt tovább a beszélgetés az otthon lakói, dolgozói és a vendégek között. így lett valóban közös hálaün­neppé ez a nap. Soli Deo Gloria! Zólyomi Mátyás ____________ORMOS INTÉZET EGÉSZSÉGÜGYI ALAPÍTVÁNY Csillapítható fájdalom A csapadékhiány ellenére nem lehetett panasz idén az orgo­nára. A lila és fehér virágok tömött fürtökben sorjáztak az ágakon. „Lila orgonák...” - dudorászott Márta, amint a fér­je sírhantján elrendezte a csokrot. Hát igen, már tizenkét éve halott. Eleinte nagyon keserves volt a pénztelenség, az egyedüllét, a feloldhatatlan magány érzete. Szerencsére hívták takarítani, jól dolgozott, így ajánlották máshová is, azon felül szinte minden idejét a temetőben töltötte. Látott másokat, amint öntözgették, ápolták a sírokat, vagy csak álldogáltak búsan magukban, egy-egy megértő, vigasztaló szóra várva. Márta hamar rájött, hogy szólni kell az embe­rekhez. Hiába vár, neki kell kezdeményezni, és akkor több­nyire barátságos a fogadtatás.- Hoztam magának is pár szál orgonát - szólt oda barát­ságosan a „sírszomszédjának”.- Rég láttam már! - hangzott köszönetképp a felelet.- Készültem én jönni, csak tudja, nem rajtam múlott - igyekezett beszédbe elegyedni Márta. - Tegnap is elkapott az a fránya migrén. Hiába vigyázok, valamitől csak előjön újra meg újra, s azzal oda az egész napom. így megy ez már évtizedek óta. Hiába viccelődnek velem, meg vigasztalnak, hogy várjak csak, majd elöregszik velem a betegség. Hol egy étel árt, hol a melegfront, hol a hormonális változások. Gyakran már reggel ezzel ébredek. Ilyenkor ólomsúlyként húz vissza az ágy. Majd jelentkezik az émelygés. Azután meg mintha késsel hasogatnák az agyam, úgy nyilall bele a fájdalom. Ahogy az idő múlik, egyre erősebb a hányinger, tartósabb a rosszullét. Ezeken a napokon hasznavehetetlen vagyok. Élni sincs kedvem, nemhogy kimozdulni otthon­ról. Ha orvoshoz megyek, elintéznek egy injekcióval, s az valóban jó is az adott alkalomra. Csakhogy újra meg újra jelentkezik a migrén.- Igazán szörnyű lehet. De ne mondja, hogy nincs rá semmilyen megoldás! Sosem próbálta még az akupunktú­rát? A barátnőm is migrénes volt. Egy ideig kezeltette ma­gát az Ormos Intézetben, néha én is elkísértem. Milyen cso­dálatos egy intézmény! Elegáns, modem, és az orvosok meg a személyzet olyan barátságosak! Az első kezelésnél ugyan kitört a barátnőm migrénje, de aztán megnyugodott, mert azt mondták neki, ez jó jel: azt mutatja, hogy pontosan stimulálják a megfelelő pontokat; innentől fokozatosan kö­vetkezik be a gyógyulás. És így is volt. Mára nyoma sincs a szenvedésének. Isten tudja, mióta nem jelentkezett nála a migrén... Az Ormos Intézet Egészségügyi Alapítvány címe: 1184 Budapest, Hengersor u. 73. (Bejárat a Bozsik Stadionnal szemben.) Telefon: 295-5963 Összeállította: tszm

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents