Evangélikus Élet, 2003 (68. évfolyam, 1-52. szám)
2003-06-01 / 22. szám
Bottá Dénes Felvételei Ev angélikus ORSZÁGOS EVANGÉLIKUS HETILAP Élet 68. ÉVFOLYAM 22. SZÁM 2003. JÚNIUS 1. HÚSVÉT ÜNNEPE UTÁN 6. VASÁRNAP (EXAUDI) ÁRA: 135 Ft A TARTALOMBÓL Kereszt és feszület Konfirmációi körkép Gyermekmelléklet Interjú Szemerei Zoltán kerületi felügyelőjelölttel Barcasági Cantate Orgona- és toronyszentelők Nem egészen egy hónappal az országos evangélikus találkozó előtt a csömöri művelődési ház és a sportcsarnok adott helyet múlt szombaton a Magyarországi Evangélikus Egyház Gyermekbizottsága által szervezett második országos gyermeknapnak. A hazánk számos gyülekezetéből összesereglett közel 250 résztvevő felhőtlen vidámságban töltötte el azt a néhány órái, amely ki- kapcsolódást és lelki feltöltődést jelentett - gyereknek és felnőttnek egyaránt. S hogy kik járultak hozzá e nap sikeréhez? Győri Gábor pestszentlőrinci lelkész, a Gyermekbizottság korábbi elnöke, aki bevezető áhítatában az örök életet adó Jézusról beszélgetett a jelenlévőkkel. Döbrentei Ildikó, aki gyermekkora nagymama-óvodájának mesevilágába kalauzolt. Levente Péter pedig magával ragadó játékával - amelyben a gyermekek voltak a főszereplők - játszva tanított illemre, egymás és a felnőttek tiszteletére. A délután folyamán a budapesti Dr. Kresz Mária Alapítvány Fazekasközpont kézműves munkatársai segítségével agyagozás, nemezelés, gyékényezés, vesszőfonás, rongybabakészítés és fonás közül válogathattak az alkotni vágyók. Ez idő alatt Habók János mikromágus nemcsak elkápráztatta, de néhány bűvészmutatványra is megtanította ámuló közönségét. Aki pedig a sportban és az ügyességi játékokban kívánta próbára tenni képességeit, annak Baczkó Máté és Bátovszky János sípszavát kellett figyelnie. A tombola során négy zsák plüss- állatka talált gazdára. A nap folyamán több kiló csoki fogyott, szálltak a lufik, és hangzott a kacagás. A vidám hangulatot csak fokozta a ragyogó napsütés és az érzés: Jézus is ott volt ezen a gyermeknapon - a résztvevők pedig az ő nagy családjának tagjaiként lehettek együtt. B. Zs. Ülésezett a Magyarországi Evangélikus Egyház Országos Presbitériuma és Közgyűlése A példás előkészítettségnek köszönhetően egyetlen napba sűrítve tudta elvégezni munkáját május 23-án egyházunk két legfelsőbb „operatív” testületé. Délelőtt a presbitérium, délután pedig a közgyűlés birkózott meg sikerrel a feladattal, hogy áttekintse és törvényeink medrében tartsa egyházunk szerteágazó tevékenységét. Tucatnyi jelentés, előterjesztés, határozati javaslat és indítvány került ismét a két grémium asztalára. Hogy ezúttal különösebb viták nélkül jutottak konszenzusra a tagok (az esetek többségében teljes egyetértésben szavazva a kérdésekről), az nyilvánvalóan az előterjesztőket is pozitívan minősíti. Az egyházunk belső ügyei - gazdálkodása, intézményei stb. - iránt érdeklődők az Evangélikus Közlöny soron következő számában tájékozódhatnak részletesen a különböző témákban hozott döntésekről, illetőleg határozatokról, de az elnök-püspök és az országos felügyelő éves jelentéséből - hagyományainkhoz híven - lapunkban is közlünk részleteket (lásd 4. oldal). Egyházunk első számú lelkészi és világi vezetőjének összegző beszámolója egyaránt arra enged következtetni, hogy az ezredfordulón bevezetett háromkerületes struktúra beváltotta a hozzá fűzött reményeket. Jóllehet a nyitó és záró áhítattól, imádságtól eltekintve a presbitérium, illetve a közgyűlés tanácskozásán nem a spiritualitás, hanem - természetszerűleg - a pragmatizmus dominált, a napirendi pontok tárgyalását mindvégig a keresztény megközelítés jellemezte. Szükség is volt erre, hiszen néhány „kényes” ügy is terítékre került, ám a testvéries légkörben például még az országos ügyész egyházi hivatalából történő visszahívása sem robbantott ki személyeskedő vitát. Az egyes munkaágak vezetőinek éves beszámolója is jobbára arról tanúskodott, hogy felettébb mozgalmas „munkaév” áll egyházunk mögött. Az illetékes bizottságok jelentéseit az egyéb dokumentációkhoz, határozati javaslatokhoz hasonlóan - már napokkal korábban, írásban megkapták a testületek tagjai, akik az előkészítő anyagok alapos tanulmányozása után szintén írásban jelezhették hozzászólási szándékukat az egyes kérdésekhez. Szándékunk szerint a jövő ilyenkor esedékes újabb közgyűlésig lapunk is „hozzászól” majd a legfontosabb témákhoz - természetesen írásban... TPK Káté-bemutató a Finn Nagykövetségen Mikrofonvégen a „Káté” fordítója FOTÓ: BOTTÁ DÉNES Lapzártánk délelőttjén, május 26-án evangélikus ünnepség színhelye volt a budapesti Finn Nagykövetség, ahol hivatalosan is útjára bocsátották az ún. „Finn káté” magyar nyelvű kiadását. A közérthető, mai nyelven megszólaló mű - mely Luther Márton Kis kátéjának szerkezetét követi - a két ország evangélikus egyházának együttműködése révén rövidesen hazánkban is ingyenesen eljuthat minden evangélikus család otthonába. A jeles alkalomra meghívottakat elsőként Pekka Kujasalo nagykövet köszöntötte (beszédét a 3. oldalon közöljük), majd D. Szebik Imre elnök-püspök méltatta egyházaink testvéri kapcsolatának e kiadványban is megmutatkozó gyümölcsét. A káté 160 ezer példányban való megjelenésének és ingyenes terjesztésének lehetőségéért Kendeh K. Péter, a Luther Kiadó igazgatója mondott köszönetét, végezetül pedig a „Finn káté” magyarra fordítója, Joób Máté evangélikus lelkész szólt a munka szépségéről és nehézségeiről. A hazai evangélikus könyvkiadás történetében is példátlan vállalkozás részleteire jövő heti számunkban még visszatérünk. „Kétféle vigasztalás van. Az egyik e világból való. Ez álnoks megbízhatatlan. Abban áll, hogy valaki vagyonra, hatalomra, fejedelmek és nagyurak kegyére támaszkodik. Ilyen vigasztalásban - mondja Krisztus - néktek, én tanítványaimnak nem lesz részetek. Sőt a világ minden hatalmát és befolyását ellenetek fordítja, hogy elnyomjon vele benneteket. De ne bánjátok, hogy a világ vigasztalását nélkülözitek. Nyomorult s gyenge vigasztalás az. Csak addig tart, míg valami baj nem jön. Akkor azonnal erejét veszti. ” Luther Márton: Jer, örvendjünk keresztyének! (Szabó József fordítása) *» f I I
