Evangélikus Élet, 2003 (68. évfolyam, 1-52. szám)
2003-05-25 / 21. szám
Evangélikus Élet 2003. MÁJUS 25. 11. oldal A bonyhádi evangélikus gimnázium ^ és kollégium honlapja e* Viíáübáiő Az Intelligens Egyház Munkacsoport rovata. Rovatgazda: Babics Csaba Elöljáróban két gondolat jutott eszembe. Az egyik egy pár évvel ezelőtti dalszövegrészlet, amely valahogy így hangzik: „egy új világ helyett csak látványt tervezünk...”, a másik egy kificamított közmondás: „Madarat tolláról, iskolát honlapjáról”. Úgy helyes, ha az első minél kevésbé, a második pedig minél inkább igaz. Nehéz megfelelni mindkét törekvésnek: fontos, hogy a látvány érdekes, figyelemfelkeltő és -fenntartó legyen - ehhez naprakésznek kell lenni a honlapkészítő programok használatában. Ugyanakkor a látvány ne fedje el a lényeget, a tartalmat, e tartalom pedig érdemi, friss, tömör, áttekinthető legyen, hogy aki rátalál az iskola honlapjára, lehetőleg sokszínű képet kapjon az intézmény hétköznapjairól és ünnepeiről. Ez még nagyobb kihívás, mint a technikai készség. A honlap tartalommal való A www.petofi-bhad.sulinet.hu címet begépelve a látogatót először az iskola nevének kezdőbetűiből alkotott játékos kép fogadja, majd a főoldalra lépve megtekintheti a kínálatot. Valamennyi oldal kísérőjeként a képernyő felső részét gimnáziumunk homlokzatának részlete, illetve az iskolajelvény díszíti. Mit is rejtenek az egyes linkek? Az Iskola címszó alatt tulajdonképpen valamennyi menüpont megjelenik. Képzések: Krähling Dániel esperes köszöntőjét rövid iskolatörténet követi. Mit kell tudni gimnáziumunk képzési rendjéről? Hasznos információkhoz juthat itt az érdeklődő a következő tanévben induló osztályokról, olvashat a jelentkezéssel és a felvételi vizsgákkal kapcsolatos tudnivalókról, de értesülhet a beiskolázási körzetünkben meghirde'■’■-mmc.... BowjtiáJí BeíeH S«*nJ«r .Kv«**gétlk«s ....Is&ota.................................MII..... ..B USZ m m mm ücVuc p<? tcfi -Uaad svá ma í .faj ..! iT<j<~r El érhetőségeink Kollégium SS Iskola Sul ilcfi megtöltése igazi csapatfeladat, ami akkor végezhető jól, ha a tanárok és a diákok számára egyaránt fontossá válik, hogy a hasznos információk, a jelentős események, eredmények és tervek megjelenjenek a világhálón, és ezért hajlandók részt venni ebben a munkában. A Bonyhádi Petőfi Sándor Evangélikus Gimnázium és Kollégium honlapja először 1999 nyarán került fel az Internetre. Igazi „egyemberes” munka volt, egy informatika-tanfolyam záródolgozataként született, igaz, azóta némiképp módosult. A ma látható változat a 2002/2003-as tanév elején készült el, de még nincs befejezve. tett előkészítő szakkörök témáiról, időpontjairól is. Kollégium: Reméljük, kellemes meglepetés éri az ide látogatót a fényképes bemutató oldalon keresgélve, és megtapasztalja, hogy nem véletlenül vagyunk büszkék a diákok elhelyezésének jelenlegi körülményeire. Ütemterv: A tanév kiemelkedő feladatai olvashatók itt időrendben, mely fontos tájékozódási pontot jelent tanárnak, diáknak, szülőnek egyaránt. Az oldalt Kecskeméti Linda 11. osztályos tanuló készítette. Elérhetőségeink: Hivatalos adatokra, az igazgató, a helyettesek és az iskolatitkár telefonszámára, az iskola web- címére lelhet itt az érdeklődő. Sulilap: Az oldal az iskolaújság eddig megjelent számaiból közöl egy-egy izgalmasabb írást. Osztályok: Ez a rész a honlap legelső változatában minden osztályról fényképet, névsort, órarendet tartalmazott. Ennek frissítése, karbantartása azonban igen sok munkát igényel, emiatt a szerző nem győzte. Jelenleg minden osztályból várjuk azok jelentkezését, akik erre a feladatra vállalkoznának - egyelőre eredmény nélkül. Hasonló a helyzet a sportéi egyéb versenyeredményekkel is, pedig igazán volna mivel büszkélkednünk. A Tanárok ugrópont olyan oldalra vezet, ahol az iskola pedagógusainak névsora, legtöbbjük drótpostacíme, és ha van, honlapjuk címe található. Itt olvasható az is, hogy a kolléga milyen szakos, és melyik osztály osztályfőnöke. Iskolánk egyik alapító intézménye az Oktatási Minisztérium által 2000-ben meghirdetett országos Arany János Tehetséggondozó Programnak. Az AJTP oldalon olvashatunk a program céljáról, a pályázás feltételeiről, de Harsányi Istvánt idézve ahhoz is megkísérlünk fogódzót adni, hogy miről ismerhető meg a tehetséges gyermek. Innen egy ugrópont vezet a program országos honlapjára (www.tehetseg.hu), valamint az AJTP matematikai munkaközösség-vezetőjének - dr. Katz Sándornak - az irányításával az AJTP matematikahonlapjára is eljuthatunk. A BŐSZ oldalon a Bonyhádi Öregdiák Szövetség tagjainak figyelmébe ajánljuk főbb törekvéseinket. Utolsó menüpontunk pedig az EGOT, amely az evangélikus gimnáziumok első országos találkozójáról (1994) közöl fényképes beszámolót. Sok tennivalónk van még, hogy a honlapunk által tükrözött kép egyre tisztább legyen. Addig is mindazokat, akik gimnáziumunk valódi képére kíváncsiak, szeretettel biztatjuk: látogassanak el hozzánk Bonyhádra. Hohl Árpád Ü+emtery evél&levél „Gyerekes csíny”? A budapest-angyalföldi evangélikus gyülekezet templomának bejáratánál „gyerekes csíny” történt a május 12-re virradó éjjel. A kora reggeli órákban csöngetett be az egyik szomszéd, hogy „nézzem már meg, mi történt a templom bejáratánál!”. A következő kép fogadott: a feljáró egyik korlátját kiszakították a falból a fallal együtt, s használhatatlanná görbítették. Ez lett volna a kisebbik baj. A nagyobb közvetlenül a kapun volt tapasztalható, illetve látható. „Sátánista” jelképekkel volt telefirkálva a kazettás kapu és a fal. A bajt fokozta az a tény, hogy a firkálás alatt lemoshatatlan karcolás is maradandóvá tette a jelképeket. Bejelentést tettem a rendőrségen. A nyomozó hatóság ki is szállt, és a feljelentéstől való eltekintésemet szorgalmazta, mondván: ez bizonyára „gyerekes csíny”. Mivel ragaszkodtam a feljelentéshez, „rongálás” címen a korlátról és a falról felvették a jegyzőkönyvet. Később azonban a rendőrségen személyesen benyújtottam egy másik feljelentést is, „vallás és felekezet elleni uszítás” címén. Ez a rövid történet. Néhány kérdés azonban kikívánkozik belőlem: 1. Ha egy ilyen megalázó, sokak hitbeli és etikai érzékét is súlyosan sértő eseményre rásütjük, hogy ez egy „gyerekes csíny”, hová jutunk? Mindent lehet már csinálni? Mindenkit lehet provokálni? 2. Lehet-e egyáltalán tenni valamit az ilyen provokációk ellen? 3. Ha valóban „gyerekes csíny” volt, akkor hogyan és mire neveljük a mai ifjúságot? Arra, hogy mindent szabad, akár sértek valakit tettemmel, akár nem? 4. A vallásszabadság azt jelenti netán, hogy uszíthatok is egy egyházi közösség ellen, és meggyalázhatom annak szent helyét? A kérdéseket lehetne még sorolni. Én csupán azt szerettem volna jelezni, hogy figyeljünk oda gyülekezeteinkre és templomainkra, s minden provokáció ellen tiltakozzunk. Kendeh György Május 17-én, szombaton 16 órától a Tiszavasvári Városi Vegyeskar adott igen színvonalas koncertet a balassagyarmati templomban. A nagyrészt pedagógusokból álló kórust Gebri József (képünkön) főiskolai tanár vezeti, akit a tagok hatvanadik születésnapja alkalmából is köszöntöttek. Az énekkar tagjai között érkezett Balassagyarmatra Koltai Tamás, Tiszavasvári alpolgármestere is, aki többedmagával nagy szeretettel kíséri figyelemmel a városukból elszármazott Kulcsár Zsuzsanna segédlelkész életét. A vendégszereplés költségeit teljes egészében ők vállalták, a perselyadományokkal pedig a templom felújítását támogathatta a hallgatóság. B. I. „Nem untam meg az életet!” Beszélgetés a százéves Bogár Jánosnéval Egy nagycsaládban leélt hosszú életnek az a hátránya, hogy sok ember sírja körül kell megállni az évtizedek során. Előnye viszont, hogy mindig van olyan, akit szeretni, akiről gondoskodni lehet; és mindig akad olyan, akinek a törődésére mi is számíthatunk. Bogár Jánosné, született Szraczinszky Mária Békéscsabán egy tartalmas, nehéz, de mégis szép élettel a háta mögött március 4-én ünnepelte századik születésnapját.- Mariska néni, az Ön édesapja a békéscsabai evangélikus gyülekezet presbitere volt. Mennyire hatotta át gyermekkorát a vallásos neveltetés?- Mi heten voltunk testvérek, hat lány és egy fiú, és nagyon összetartó volt a családunk. Szüléink jólelküek voltak, nagyon szerettek minket. Vallásosan neveltek, templomba jártunk, otthon is tartottunk áhítatokat, imádkoztunk és énekeltünk, mindannyian konfirmáltunk. Nehéz, mégis szép gyermekkorom volt. Mindig a Jóistenben bíztam, és ma is sokat imádkozom. Emlékszem, nagyapám is hívő ember volt, és sokszor mondogatta nekünk, hogy „csak Jézusról meg ne feledkezzetek, bármi is történik veletek az életben!”. Akkoriban valahogy fontosabb volt a vallásos nevelés - igaz, nem mindenkinek. ..- Korán kellett munkába állnia?- Nem én voltam a legidősebb gyerek, volt egy nővérem, de ő korán meghalt, és nekem kellett segítenem a szüleimnek. Tizenkét évesen, az első világháború idején már dolgoztam. 1923-ban mentem féijhez, akkortól otthon hímeztem, horgoltam. Szakmát nem tanulhattam, de szerettem volna valahogyan segíteni a férjemnek, aki kereskedő volt, és 1956-ban halt meg. Sajnos gyermekünk nem született. Féljem halála után a Húskombinátba mentem dolgozni, onnan is mentem nyugdíjba.- Kilencvennyolc évig ugyanabban a házban élt, amelyben megszületett, a Lorántffy utcában. Sok minden megváltozott az országban és a városban ez alatt a száz év alatt?- Minden megváltozott, sokszor kérdezem is: ez a település tényleg Békéscsaba?! Alig tudok ráismerni. Én örülök a modem dolgoknak, hogy ma könnyebb áz élet, mint régebben volt, pedig ma mindenki jajgat. Mi meg voltunk elégedve a dolgos élettel. Ma is úgy szeretnék segíteni a családnak, legalább kézimunkával, de a szemem miatt sajnos nem tudok. A látásom és hallásom megromlott, tavaly eltörtem a lábam, kicsit nehezen mpzgok. Hetente jön az orvos, fnindig azt mondja, hogy kiváló a vérnyomásom, nincs semmi gond. Koromhoz képest tényleg egészséges vagyok, gyógyszert se igen szedek.- Az egészséges életmód, a sok munka vagy a Jóisten kegyelme a hosszú élet titka?- Sosem gondoltam, hogy ennyi ideig élek, de nem untam meg az életet. Teltek az évek, egyszer csak már a kilencvenediket, aztán a századikat ünnepeltük. Hálás vagyok Istennek az életért, a családért. Szerettem az embereket, szívesen beszélgettem velük. Az emberek jók, segítenek, bár mindig is jobban szerettem, ha én adhatok.- Hogyan emlékszik vissza a századik születésnapjára?- Elmentünk a templomba istentiszteletre, ott köszöntöttek. Az egész család úrvacsorát vett, aztán a Szlovák Kultúra Házában ebédeltünk. Ezt - illetve a vésztői községházát is az apánk építette, mert kőművesmester volt. Eljött a polgármester is, az esperes úr, a szlovák kisebbségi önkormányzat képviselői és a család. A testvéreim gyermekei és unokái, azok családjai - vagy harmincán voltunk. Kaptam egy üdvözletét a köz- társasági elnöktől, és a család is írt egy kis emlékezést, amelyet mindenki aláírt. Nagyon szép ünnep volt.- Hogyan él a hétköznapokban?- A húgommal élek együtt, Micike nagyon sokat segít. Főleg mióta eltörtem a lábam, és nehezen mozgok, ő öltöztet, mosdat, főz, együtt sétálunk. Nagyon hálás vagyok neki. Meghálálni nem is tudom, „csak” mindennap imádkozom érte. Sokat pihenek egy nap, hallgatom a rádiót (az egyházi műsorokat mindig meghallgatom), tévét nézek, bár nem sokat látok, és nehezen is hallok. Mindenkinek csak azt tudom mondani, hogy bízzon a Jóistenben, imádkozzon, és szeresse az embereket, mert így ők is szeretni fogják. Szegfű Katalin >A V
