Evangélikus Élet, 2003 (68. évfolyam, 1-52. szám)

2003-05-25 / 21. szám

Evangélikus Élet 2003. MÁJUS 25. 11. oldal A bonyhádi evangélikus gimnázium ^ és kollégium honlapja e* Viíáübáiő Az Intelligens Egyház Munkacsoport rovata. Rovatgazda: Babics Csaba Elöljáróban két gondolat jutott eszembe. Az egyik egy pár évvel ezelőtti dalszö­vegrészlet, amely valahogy így hangzik: „egy új világ helyett csak látványt ter­vezünk...”, a másik egy kificamított közmondás: „Madarat tolláról, iskolát honlapjáról”. Úgy helyes, ha az első mi­nél kevésbé, a második pedig minél in­kább igaz. Nehéz megfelelni mindkét tö­rekvésnek: fontos, hogy a látvány érdekes, figyelemfelkeltő és -fenntartó legyen - ehhez naprakésznek kell lenni a honlapkészítő programok használatában. Ugyanakkor a látvány ne fedje el a lé­nyeget, a tartalmat, e tartalom pedig ér­demi, friss, tömör, áttekinthető legyen, hogy aki rátalál az iskola honlapjára, le­hetőleg sokszínű képet kapjon az intéz­mény hétköznapjairól és ünnepeiről. Ez még nagyobb kihívás, mint a technikai készség. A honlap tartalommal való A www.petofi-bhad.sulinet.hu címet begépelve a látogatót először az iskola nevének kezdőbetűiből alkotott játékos kép fogadja, majd a főoldalra lépve meg­tekintheti a kínálatot. Valamennyi oldal kísérőjeként a kép­ernyő felső részét gimnáziumunk hom­lokzatának részlete, illetve az iskolajel­vény díszíti. Mit is rejtenek az egyes linkek? Az Is­kola címszó alatt tulajdonképpen vala­mennyi menüpont megjelenik. Képzések: Krähling Dániel esperes köszöntőjét rövid iskolatörténet követi. Mit kell tudni gimnáziumunk képzési rendjéről? Hasznos információkhoz jut­hat itt az érdeklődő a következő tanév­ben induló osztályokról, olvashat a je­lentkezéssel és a felvételi vizsgákkal kapcsolatos tudnivalókról, de értesülhet a beiskolázási körzetünkben meghirde­'■’■-mmc.... BowjtiáJí BeíeH S«*nJ«r .Kv«**gétlk«s ....Is&ota.................................MII..... ..B USZ m m mm ücVuc p<? tcfi -Uaad svá ma í .faj ..! iT<j<~r El érhetőségeink Kollégium SS Iskola Sul ilcfi megtöltése igazi csapatfeladat, ami ak­kor végezhető jól, ha a tanárok és a diá­kok számára egyaránt fontossá válik, hogy a hasznos információk, a jelentős események, eredmények és tervek meg­jelenjenek a világhálón, és ezért hajlan­dók részt venni ebben a munkában. A Bonyhádi Petőfi Sándor Evangélikus Gimnázium és Kollégium honlapja elő­ször 1999 nyarán került fel az Internetre. Igazi „egyemberes” munka volt, egy infor­matika-tanfolyam záródolgozataként szü­letett, igaz, azóta némiképp módosult. A ma látható változat a 2002/2003-as tanév elején készült el, de még nincs befejezve. tett előkészítő szakkörök témáiról, idő­pontjairól is. Kollégium: Reméljük, kellemes meg­lepetés éri az ide látogatót a fényképes bemutató oldalon keresgélve, és megta­pasztalja, hogy nem véletlenül vagyunk büszkék a diákok elhelyezésének jelen­legi körülményeire. Ütemterv: A tanév kiemelkedő fel­adatai olvashatók itt időrendben, mely fontos tájékozódási pontot jelent tanár­nak, diáknak, szülőnek egyaránt. Az ol­dalt Kecskeméti Linda 11. osztályos ta­nuló készítette. Elérhetőségeink: Hivatalos adatokra, az igazgató, a helyettesek és az iskolatit­kár telefonszámára, az iskola web- címére lelhet itt az érdeklődő. Sulilap: Az oldal az iskolaújság eddig megjelent számaiból közöl egy-egy izgalmasabb írást. Osztályok: Ez a rész a honlap legelső változatában minden osztályról fényké­pet, névsort, órarendet tartalmazott. En­nek frissítése, karbantartása azonban igen sok munkát igényel, emiatt a szerző nem győzte. Jelenleg minden osztályból várjuk azok jelentkezését, akik erre a fel­adatra vállalkoznának - egyelőre ered­mény nélkül. Hasonló a helyzet a sport­éi egyéb versenyeredményekkel is, pedig igazán volna mivel büszkélkednünk. A Tanárok ugrópont olyan oldalra ve­zet, ahol az iskola pedagógusainak név­sora, legtöbbjük drótpostacíme, és ha van, honlapjuk címe található. Itt olvas­ható az is, hogy a kolléga mi­lyen szakos, és melyik osz­tály osztályfőnöke. Iskolánk egyik alapító in­tézménye az Oktatási Minisz­térium által 2000-ben meghir­detett országos Arany János Tehetséggondozó Programnak. Az AJTP oldalon olvashatunk a program céljáról, a pályázás feltételeiről, de Harsányi Ist­vánt idézve ahhoz is megkísér­lünk fogódzót adni, hogy miről ismerhető meg a tehetséges gyermek. Innen egy ugrópont vezet a program országos hon­lapjára (www.tehetseg.hu), va­lamint az AJTP matematikai munkaközösség-vezetőjének - dr. Katz Sándornak - az irányí­tásával az AJTP matematika­honlapjára is eljuthatunk. A BŐSZ oldalon a Bonyhádi Öregdi­ák Szövetség tagjainak figyelmébe ajánljuk főbb törekvéseinket. Utolsó me­nüpontunk pedig az EGOT, amely az evangélikus gimnáziumok első országos találkozójáról (1994) közöl fényképes beszámolót. Sok tennivalónk van még, hogy a honlapunk által tükrözött kép egyre tisz­tább legyen. Addig is mindazokat, akik gimnáziumunk valódi képére kíváncsi­ak, szeretettel biztatjuk: látogassanak el hozzánk Bonyhádra. Hohl Árpád Ü+emtery evél&levél „Gyerekes csíny”? A budapest-angyalföldi evangélikus gyülekezet templomának bejáratánál „gyerekes csíny” történt a május 12-re virradó éjjel. A kora reggeli órákban csöngetett be az egyik szomszéd, hogy „nézzem már meg, mi történt a templom bejáratánál!”. A következő kép fogadott: a feljáró egyik kor­látját kiszakították a falból a fallal együtt, s használhatatlanná görbítették. Ez lett volna a kisebbik baj. A nagyobb közvetlenül a kapun volt tapasztalható, illetve látható. „Sátánista” jelképekkel volt telefirkálva a kazettás kapu és a fal. A bajt fokozta az a tény, hogy a firkálás alatt lemoshatatlan karcolás is maradandóvá tette a jelképeket. Bejelentést tettem a rendőrségen. A nyomozó hatóság ki is szállt, és a feljelen­téstől való eltekintésemet szorgalmazta, mondván: ez bizonyára „gyerekes csíny”. Mivel ragaszkodtam a feljelentéshez, „rongálás” címen a korlátról és a falról fel­vették a jegyzőkönyvet. Később azonban a rendőrségen személyesen benyújtottam egy másik feljelentést is, „vallás és felekezet elleni uszítás” címén. Ez a rövid történet. Néhány kérdés azon­ban kikívánkozik belőlem: 1. Ha egy ilyen megalázó, sokak hitbeli és etikai érzékét is súlyosan sértő eseményre rásütjük, hogy ez egy „gyerekes csíny”, hová jutunk? Mindent lehet már csinálni? Mindenkit lehet provokálni? 2. Lehet-e egyáltalán tenni valamit az ilyen provokációk ellen? 3. Ha valóban „gyerekes csíny” volt, akkor hogyan és mire neveljük a mai ifjúsá­got? Arra, hogy mindent szabad, akár sértek valakit tettemmel, akár nem? 4. A vallásszabadság azt jelenti netán, hogy uszíthatok is egy egyházi közösség ellen, és meggyalázhatom annak szent helyét? A kérdéseket lehetne még sorolni. Én csupán azt szerettem volna jelezni, hogy figyeljünk oda gyülekezeteinkre és templomainkra, s minden provokáció ellen tiltakozzunk. Kendeh György Május 17-én, szombaton 16 órától a Tiszavasvári Városi Vegyeskar adott igen színvo­nalas koncertet a balassagyar­mati templomban. A nagyrészt pedagógusokból álló kórust Gebri József (képünkön) főis­kolai tanár vezeti, akit a tagok hatvanadik születésnapja alkal­mából is köszöntöttek. Az énekkar tagjai között érkezett Balassagyarmatra Koltai Ta­más, Tiszavasvári alpolgár­mestere is, aki többedmagával nagy szeretettel kíséri figyelemmel a városukból elszármazott Kulcsár Zsuzsanna se­gédlelkész életét. A vendégszereplés költségeit teljes egészében ők vállalták, a per­selyadományokkal pedig a templom felújítását támogathatta a hallgatóság. B. I. „Nem untam meg az életet!” Beszélgetés a százéves Bogár Jánosnéval Egy nagycsaládban leélt hosszú életnek az a hátránya, hogy sok ember sírja kö­rül kell megállni az évtizedek során. Előnye viszont, hogy mindig van olyan, akit szeretni, akiről gondoskodni lehet; és mindig akad olyan, akinek a törődésére mi is számíthatunk. Bogár Jánosné, született Szraczinszky Mária Békéscsabán egy tartalmas, nehéz, de mégis szép élettel a háta mögött március 4-én ünnepel­te századik születésnapját.- Mariska néni, az Ön édesapja a bé­késcsabai evangélikus gyülekezet pres­bitere volt. Mennyire hatotta át gyer­mekkorát a vallásos neveltetés?- Mi heten voltunk testvérek, hat lány és egy fiú, és nagyon összetartó volt a csa­ládunk. Szüléink jólelküek voltak, nagyon szerettek minket. Vallásosan neveltek, templomba jártunk, otthon is tartottunk áhítatokat, imádkoztunk és énekeltünk, mindannyian konfirmáltunk. Nehéz, még­is szép gyermekkorom volt. Mindig a Jó­istenben bíztam, és ma is sokat imádko­zom. Emlékszem, nagyapám is hívő ember volt, és sokszor mondogatta ne­künk, hogy „csak Jézusról meg ne feled­kezzetek, bármi is történik veletek az élet­ben!”. Akkoriban valahogy fontosabb volt a vallásos nevelés - igaz, nem min­denkinek. ..- Korán kellett munkába állnia?- Nem én voltam a legidősebb gyerek, volt egy nővérem, de ő korán meghalt, és nekem kellett segítenem a szüleimnek. Ti­zenkét évesen, az első világháború idején már dolgoztam. 1923-ban mentem féijhez, akkortól otthon hímeztem, horgoltam. Szakmát nem tanulhattam, de szerettem volna valahogyan segíteni a férjemnek, aki kereskedő volt, és 1956-ban halt meg. Saj­nos gyermekünk nem született. Féljem ha­lála után a Húskombinátba mentem dol­gozni, onnan is mentem nyugdíjba.- Kilencvennyolc évig ugyanabban a házban élt, amelyben megszületett, a Lorántffy utcában. Sok minden megvál­tozott az országban és a városban ez alatt a száz év alatt?- Minden megváltozott, sokszor kér­dezem is: ez a település tényleg Békés­csaba?! Alig tudok ráismerni. Én örülök a modem dolgoknak, hogy ma könnyebb áz élet, mint régebben volt, pedig ma mindenki jajgat. Mi meg voltunk eléged­ve a dolgos élettel. Ma is úgy szeretnék segíteni a családnak, legalább kézimun­kával, de a szemem miatt sajnos nem tu­dok. A látásom és hallásom megromlott, tavaly eltörtem a lábam, kicsit nehezen mpzgok. Hetente jön az orvos, fnindig azt mondja, hogy kiváló a vérnyomá­som, nincs semmi gond. Koromhoz ké­pest tényleg egészséges vagyok, gyógy­szert se igen szedek.- Az egészséges életmód, a sok mun­ka vagy a Jóisten kegyelme a hosszú élet titka?- Sosem gondoltam, hogy ennyi ideig élek, de nem untam meg az életet. Teltek az évek, egyszer csak már a kilencvene­diket, aztán a századikat ünnepeltük. Há­lás vagyok Istennek az életért, a csalá­dért. Szerettem az embereket, szívesen beszélgettem velük. Az emberek jók, se­gítenek, bár mindig is jobban szerettem, ha én adhatok.- Hogyan emlékszik vissza a századik születésnapjára?- Elmentünk a templomba istentiszte­letre, ott köszöntöttek. Az egész család úrvacsorát vett, aztán a Szlovák Kultúra Házában ebédeltünk. Ezt - illetve a vész­tői községházát is az apánk építette, mert kőművesmester volt. Eljött a pol­gármester is, az esperes úr, a szlovák ki­sebbségi önkormányzat képviselői és a család. A testvéreim gyermekei és uno­kái, azok családjai - vagy harmincán voltunk. Kaptam egy üdvözletét a köz- társasági elnöktől, és a család is írt egy kis emlékezést, amelyet mindenki aláírt. Nagyon szép ünnep volt.- Hogyan él a hétköznapokban?- A húgommal élek együtt, Micike na­gyon sokat segít. Főleg mióta eltörtem a lábam, és nehezen mozgok, ő öltöztet, mosdat, főz, együtt sétálunk. Nagyon há­lás vagyok neki. Meghálálni nem is tu­dom, „csak” mindennap imádkozom ér­te. Sokat pihenek egy nap, hallgatom a rádiót (az egyházi műsorokat mindig meghallgatom), tévét nézek, bár nem so­kat látok, és nehezen is hallok. Minden­kinek csak azt tudom mondani, hogy bíz­zon a Jóistenben, imádkozzon, és szeresse az embereket, mert így ők is szeretni fogják. Szegfű Katalin >A V

Next

/
Thumbnails
Contents