Evangélikus Élet, 2003 (68. évfolyam, 1-52. szám)
2003-05-18 / 20. szám
2003. MÁJUS 18. 5. oldal A múlt árnyai Gyömrő, 1945 Egy érdekes előadásnak, valamint a hozzátartozók őszinte, személyes hangú beszámolóinak köszönhetően május 6-án hittudományi egyetemünk diákjai alaposabban megismerkedhettek az 1945-ös gyömrői vérengzés történetével. „Kutatási témám az egyház és politika viszonya. A tiz alkalmat felölelő, »A Bányai Egyházkerület első találkozásai a baloldali diktatúrával« címet viselő előadássorozatomat azért tartom fontosnak, mert lehetővé teszi a hallgatók számára, hogy jobban megismerjék hazánk történelmét és benne egyházunk közelmúltját is. Ezt a törekvést szem előtt tartva-az 1944. október végétül 1945. július 1 -ig tartó időszak, azaz Raffay Sándor püspökségének tárgyalásánál - semmiképp sem feledkezhetünk el a gyömfői vérengzésről” - nyilatkozta lapunknak Böröcz Enikő, az EHE doktorandusza, az Evangélikus Országos Levéltár tudományos munkatársa az általa vezetett szeminárium megkezdése előtt. Előadásában felvázolta az akkori viszonyokat. A Pesti Egyházmegye középső részén Péteri község (Mendével, Ecserrrel, Maglóddal, Tápiósáppal és Úrival együtt) a gyömrői járáshoz tartozott. Gyömrőn - röviddel a front elvonulása után - direktórium, majd nemzeti bizottság alakult. A direktórium tagjai 1919-es kommunisták, valamint munka- szolgálatból, illetve náci haláltáborokból visszatért magyar és zsidó személyek voltak. Majdnem bizonyos, hogy a direktórium és a nemzeti bizottság közti eltérő célok, módszerek és eszközök robbantották ki az 1945. február végétől május elejéig tartó - az eltűnésekre és gyilkosságokra utalva -, később gyömrői vérengzésnek nevezett eseményeket. „A direktórium tagjai rövid úton elintézték a nemzeti bizottság leendő vezetőjének tekintett személyt, majd az egész járás területéről elkezdték válogatás nélkül letartóztatni az embereket” - tudhattuk meg az előadásból. Böröcz Enikő részletesebben szólt Csaba Gyula péteri ales- peres-lelkészről, valamint Hunka Béla maglódi presbiterről. Az előbbit megkínozták, megcsonkították és megölték, az utóbbi ettől megmenekült ugyan, de letartóztatás, kínzás, állásvesztés és internálás lett az osztályrésze. Az 58 esztendővel ezelőtt történtekre és annak következményeire emlékezett vissza Csaba Gyula lánya, Csaba Jolán és unokája, Csaba Péter, valamint Hunka Noémi, Hunka Béla lánya. Elmesélték, hogy nehéz volt úgy élni, hogy nem járhattak utána az eseményeknek, nem beszélhettek arról, ami történt, „isiit lehetett tenni? Tovább kellett élni. Édesapám jelképes temetési igéjeként a Miatyánk egy részletét választottam: »és bocsásd meg a vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek« (Mt 6,12), mert ő engem nem á bosszúra tanított” - mondta Csaba Jolán. Hasonlóan vélekedett Hunka Noémi is: „Édesapám úgy tartotta, hogy cselekedhet bárki bármit, akkor is jónak kell lenni.” „Egyelőre tizenöt ember eltűnéséről van tudomásom, de közülük hat hullája már előkerült” - írta Dálnoki Miklós Béla miniszterelnöknek címzett levelében Futó Dezső kisgazda képviselő 1945. május 18-án, majd így folytatta: „Itt valamit tenni kell! Nem lehet fontos sem miniszter, sem államtitkár személye. Itt nem lehet pártkérdés, s nem lehet semmiféle szempont, csak egy, a rend megszilárdulásának szempontja.” Érdemi lépések azonban sokáig nem történtek, mindenki igyekezett elhallgatni az eseményeket. A Legfőbb Ügyészség vizsgálati eredményei 1991-ben kerültek nyilvánosságra. A következő lépést az idei, 34. Magyar Filmszemle jelentette, ahol - amint arról lapunkban is beszámoltunk - bemutatták Kisfaludy András rendező „Gyömrői gyilkosságok” című megrázó alkotását.- gazdag Evangélikus Élet Az élet kapujában Könnyekkel küszködve huszonöt végzős gimnazista sétált végig szombaton a győri Péterfy Sándor Evangélikus Oktatási Központ évszázados falai között, majd méltósággal bevonultak az öregtemplomi búcsúünnepélyre. A Szentírás szavaival figyelmeztette a ballagó fiatalokat Lackner Pál igazgató lelkész: „Mindent vizsgáljatok meg, és a jót tartsátok meg!" Az így, Isten akaratából szerzett értékek mindig mélyebbek, tartó- sabbak, sokkal inkább az egyéniség részévé válnak, mint azok, amelyek csak emberi szándékból születtek. A lelkipásztor hangsúlyozta: nem szabad elfeledkezni az örömről és a vidámságról sem, hiszen azok is hozzátartoznak a keresztény emberhez. Az írás után a fiatalok hangján szólt az ének: a „Velem vándorol utamon Jézus”, az „Elmegyek, elmegyek” és a Sacra Corona szívet simogató, megindítóan szép dallama csendült fel, majd Hall- gatóné Hajnal Judit igazgató búcsúzott a kedves osztálytól. „Vajon milyen kertésznek bizonyult az insula lutherana, milyen lelkek nyíltak a szigeten, vajon olyanná nőtt-e a palánta, amilyenné a szülők, a nevelők, Isten szerette volna?” - kérdezte beszédében, mire válaszként következett a sajátos bizonyosság: „Ha pedig a hit, remény és szeretet tölti be az életeteket, gazdagabbá váltok a világ legnagyobb mágnásainál. S ha a Pál apostoli hármas örökséget képesek lesztek továbbadni, nem éltetek hiába, gazdaggá teszitek vele egykor születendő gyemekeiteket is.” Az igazgatónő felidézte azt a 4, 8, 10 és 11 - kinek mennyi - esztendőt, amit a most ballagott gimnazisták az öreg iskolában töltöttek. így vált a 25 kisdiák az évek során „a nevelők, szülők kezének féltő öleléséből tapintatosan, ám határozottan távolodó felnőtté”. Mindenkihez volt néhány személyre címzett mondata. Ezzel a szeretetbe csomagolt útravalóval búcsúzott az iskolától Battyány Eszter, Vörös Anikó, Molnár Heni, Érsek Réka, Szikra Orsi, Pápay Imola, Németh Anett, Pap Hanga, Presszeller Dóri, Macher Bea, Pintér Heni, Meszlényi Edit, Mali Bea, Vitáris Anna, Semsei Eszter, Pon- grácz Máté, Szokodi Gábor, Farkas Szabolcs, Meszlényi Laci, Világi Dávid, Csicsics Georgi, Galambos Adám, Jan- csó Marci, Vitáris Dani és Farnady Laci. G. Cs. MEGHÍVÓ Ecsedi Zsuzsanna egyházzene DLA doktori istentiszteletére és hangversenyére 2003. május 18-án, Cantate vasárnapján 10 órára a szombathelyi evangélikus templomba (Körmendi út 2.). A Luther-énekek a magyar evangélikus énekeskönyvekben cimű értekezés védésére 2003. május 26-án, hétfőn 15.30 órakor a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem (Liszt Ferenc tér 8.) 1. emeleti tanácstermében kerül sor. Minden érdeklődőt szeretettel várunk! Bibliai helyek Egyiptomban Az Ökumenikus Tanulmányi Központ az iraki háború miatt elhalasztott zarán- dokútját 2003. szeptember 23-október 3. között - 11 nap (10 éjszaka) - indítja. Ara (teljes ellátással, vízummal, belépőkkel, biztosítással stb.): 295 000 Ft. Utazás repülővel a Budapest-Kairó-Luxor-Kairó-Budapest útvonalon és hajóval a Níluson. Az utazás célja: a Bibliából ismert helyek felkeresése; egy teljes nap a kopt egyház emlékhelyeinek, templomainak megismerésére; találkozás a kopt egyházfővel; az ókori egyiptomi civilizáció páratlan emlékeinek megtekintése (Kairó, Alexandria, Memphis, Edfu, Luxor, Karnak, Kom Ombo, Asszuán, Philae és a bibliai Gósem földje). Jelentkezési határidő: 2003. augusztus 1. További információ az ÖTK-ban (1114 Budapest, Bocskai út 15. III. 3.). Tel.: (061) 466-4790, illetve Gimesi Zsuzsa lelkész számán: 06 70/ 508-7624. Dinnyés József nagyszívű és szabad ember. Olyan keresztény és olyan magyar, akinek lelké- vel-kincseivel, verseiben-dalaiban tulajdona az egész, a határtalan Magyarország.- Közhelynek tűnhet, de örök igazság: ismemi kell ezt a kis hazát. Ez elsősorban nem a tájat, műemlékeket, nem a folyókat és völgyeket, nem a köveket és épületeket jelenti, hanem a tájnyelvet, amely segít igazán megérteni az írott szavakat. A költészetet, azt a sajátos híradást, ami a tiszta szó forrásához vezet bennünket. Mostanában arról próbálom meggyőzni a versmondókat, színészeket, hogy mielőtt egy verset megtanulnak, előtte nézzenek utána: költője honnan származik, hová való. Annak a tájnak a nyelvét igyekezzenek elsajátítani, aszerint hangsúlyozzák a költeményt. Ha például egy Berzsenyi-verset kemenesháti tájszólásban olvasunk, elősej lenek a hexameterek, feléled a szöveg. Ha mindezt pestiesen mondjuk, mekegjük-ma- kogjuk, akkor bizony meghal a vers.- Tudom, hogy egy időben az Izraelben élő magyar zsidó költők verseit gyűjtötted, de legalább ilyen jól ismered a kárpátaljai, az erdélyi vagy mondjuk a nyugati magyar irodalmat. Meddig magyar a magyar?- Egy tanulságos történettel válaszolok. A szarvasi rabbi fia, az annak idején Izraelbe kivándorolt kiváló költő, Itámár Jáoz-Keszt úja Éjjeli kísértés című versében, hogy egy éjszaka felébredt, mert valami motoszkálást hallott a lakásban: „És íme, rég-felejtett könyvek léptek elém, zsibongó elégtételt követelve, ama régi, megtagadott anyanyelvemen írt kötetek tusázva szeretetért”. Az otthonról, Magyarországról hozott könyvek fellázadtak a szekrény aljában. Olyan ember ír erről, aki csak azért, hogy megélhessen, három nyelven beszél. Sőt, ha köze van mondjuk az utcaseprőhöz, akkor még arabul is megtanul. Itámár Jáoz-Keszt szerint az a fontos, hogy az ember milyen nyelven álmodik. Ha magyarul, akkor - vagy inkább addig - még biztosan magyar. z so Itá ro kz em ?ős zal jadi in- Őszinte bizonyságtétel, sajátos hitvallás zsoltáros lemezed. Tizenhat zsoltár, amit a „Szentzi Molnár Albert által magyar versekre for- díttattak és rendeltettek” közül kiválasztottál.- Dávid király versei Szenczi Molnár Albert fordításában jutottak el hozzám. Reformátusként ez így természetes. Megdöbbentett, hogy énekeskönyveinkben jelzések mutatják, hogy hol hiányzik egy-egy versszak. Vettem a fáradságot, és a százötven zsoltárverset összevetettem a Károli Gáspár-féle fordítással - mondhatjuk úgy is: prózaverseivel -, ahol a teljes szöveg megtalálható. Ennek énekelt változatai a Szenczi- zsoltárok. Mint említettem, megdöbbentett, mert azok a versszakok hiányoznak, amelyek vagy szellemi, vagy pedig fizikai önvédelemre buzdítják a hívő embert. Sajátos nyomozásomból kiderült: a Rákó- czi-szabadságharc után a magyar nyomdászat és a bécsi spionszerve- zet között kialakult egy összeesküvés, ennek nyomán a felségsértőnek vélt vagy ítélt versszakok szép lassan kikoptak a zsoltárokból. Ha valamelyik gyülekezetben énekelték, azt a besúgók azonnal jelentették. Tehát a tiltás a kommunista időknél jóval korábbi korszakokban gyökerezik. Bizonyságtételem lényege, hogy mindenkinek joga van a szellemi és a fizikai önvédelemre. Számomra a legújabb hittétel az emberi jogok nyilatkozata, amely kimondja, hogy jogom van megvédeni magamat. Nekem pedig az ötezer éves, százötven zsoltárba „préselt” zsoltár alapján kötelességem önvédelemre buzdítani az embereket. Ha nem ezt teszem, hanem helyettük akarok harcolni, helyettük akarok valamit kimondani, akkor fejjel megyek a falnak, és mártír vagyok, amitől ugyan felértékelődik a személyem, de az ilyen áldozat teljesen felesleges. Visszatérve a bizonyságtételre: sajnos azt tapasztalom, hogy a templomokban még ma sem az eredeti formában éneklik a zsoltárokat. Ezért járom a gyülekezeteket, ezért éneklem előszeretettel a Szenczi Molnár-féle bizonyságtevő verseket.- Önvédelem. Az új Európában miként látod a magyarság jövőjét?- Bármilyen meglepő: féltem a kisiskolákat, hiszen azok lehetnének az elitoktatás bölcsői. Onnan nőhetnének ki a kis Móra Ferencek, Tömörkények és a kis Gárdonyi Gézák, hogy maradjunk az irodalom tanítós vonulatánál. Vagy ha más oldalról szemléljük a „bölcsőt”, akkor Erdélyből a kis Sütő Andrások, Felvidékről a kis Tőzsér Árpádok, a kis Vári Fábián Lászlók pedig Kárpátaljáról. A nagy iskolákban ezek a kis lelkek a csoportos lélektan áldozatává válnak, s csak százszor nagyobb erővel tudnak kiemelkedni a sokaságból. Ez az erőfeszítés az egyénnek és nem a közösségnek hoz jobb eredményt. Közösség? Erről jut eSzembe, hogy Európa még nem számolta meg azokat az adományokat, amelyek a közösség tagjaitól származnak, amit tőlük kapott. Amíg ezt nem vette számba, és népei sem „leltározták” még végig, hogy mit adtak egymásnak, addig torz az egyensúly. Sokszor emlegetem, amit egy elődünk már régen megfogalmazott: aki magyarnak hitvány, az embernek is az. És ez minden népre igaz! Gülch Csaba 4 f Fotó: Horváth János
