Evangélikus Élet, 2003 (68. évfolyam, 1-52. szám)

2003-04-27 / 17. szám

8. oldal 2003. ÁPRILIS 27. Evangélikus Élet uo Jánossv Lajos Az első Dies Academicus krónikája Muntag Andor „Hagyományt szeretnénk teremteni ezzel a nappal a hittudományi egyetemen. Fon­tosnak tartjuk, hogy hálával tekintsünk vissza elődeinkre, és tisztelettel gondolkod­junk együtt újra életükről, tudományos eredményeikről. Ünnepi órákat éljünk át együtt akkor is, amikor köszöntjük azokat, akik ebben az évben fontos állomást ér­tek el tudományos életpályájukon..." - olvashattuk az április 9-én, szerdán rendezett „Dies Academicus" egész napos tudományos előadássorozat és doktorrá avatás meghívólevelén. Valóban, akik ezen a napon jelen voltak - és igen szép számmal akadtak ilyenek! - az egyetem dísztermében, ünnepi órákat élhettek át. Az első akadémiai napot a teológia két egykori professzorának emlékére, Jánossy Lajos születésének 100. és Muntag Andor születésének 80. évfordulója alkalmából ren­dezte az intézmény. A teológiai nap zsoltáros istentiszte­lettel kezdődött a zuglói templomban. Itt Joób Máté hirdette Isten igéjét, és az egyetem liturgikus szemináriumának kó­rusa énekelt. Ezután - immár a díszte­remben - Szabó Lajos, az EHE rektora „házigazdái” szeretettel köszöntötte a részt- vevőket, különösen is Jánossy La­jos és Muntag Andor professzor hozzá­tartozóit, majd „Kincseik a kincseink” címmel mondott ünnepi beszédet. „Mindenki szívesen barangol élete korábbi szakaszaiban. Olyan útra is szí­vesen vállalkozunk, amelyen megkeres­sük azokat az értékeket, amelyek az előt­tünk élő nemzedéké voltak. Elővehetünk szüléshez. Fabiny professzor széles átte­kintést nyújtó előadása segítségével adóz­hattunk a liturgia iránti szenvedéllyel és egyházpolitikai éleslátással bíró, az őske­resztény tradíció, valamint a lutheri hagyo­mányokhoz szenvedélyesen ragaszkodó tudós emlékének. Jánossy professzor jelen lévő fia, Jánossy Lajos - aki a jelenlévő családta­gok nevében köszöntötte az ünnepi ülést - lapunk kérdésére elmondta: édesapja hit­hez és egyházhozS'aló hűségét haláláig megőrizte. Ezt tanúsította az, hogy élete végéig minden vasárnap részt vett a Deák téri templomban az istentiszteleten. Sokat jelentett neki, hogy a nehéz években is ka­Jánossy Lajos munkájá beérett. A készü­lő új Agendának ezt a (kicsit profán, de igaz) mottót is adhatnánk, Presser Gá­bortól kölcsönözve: ....miért ne játsz­ha tnánk el jól? " Hiszen kincseink van­nak, melyek méltó formát érdemelnek! A tervek szerint 2005 adventján jele­nik majd meg az új Agenda. Miért? - kér­dezhetjük. Hafenscher Károly aláhúzta: megfogalmazódott az igény az újításra a gyülekezetekben, a lelkészi karban. Csa­patmunka nyomán kirajzolódtak az irány­vonalak, a közös felkészülés egyik jele például az Evangélikus Élet „Liturgikus Sarok” címmel jelentkező rovata is. Nem elég a múltból élni - Isten ma cselekszik velünk! Összefoglalásként hangsúlyozta: a lényeg a „nagy találkozás”, mert Isten ran­devút adott az embernek. A liturgia célja nem más, mint Isten erőterébe vezetni és ott megmaradni. Köszönet Muntag Andornak Rövid kávészünet után a délelőtt máso­dik felében a, 80 éve született és sajnos már csaknem három éve halott Muntag Andor ószövetségi tanszékvezető pro­fesszorra emlékeztünk. Mint azt Szabó Lajos bevezetésként, személyes szavak­kal felidézte: mindenki szeretett „Bandi Béres Tamás átveszi a doktori diplomát dr. Szabó Lajos rektortól gáztatott bennünket - szólt sokunk, volt hallgatók nevében is a rektor. Muntag Andor életének, pályájának talán egyik kevéssé ismert szeletét: rendszeres teológiai munkásságát idéz­te elénk Csepregi Zoltán előadása, „Luther-reneszánsz a bibliakutatás­ban ” címmel. Az életrajzi adatokat so­rolva bontakozott ki előttünk a kiváló felkészültségű teológiai hallgató képe, aki ritkaságszámba ment akkor - s menne ma is! - társai között, hiszen Luther müveinek weimari kiadását, a vaskos köteteket szenvedéllyel olvasta kollégiumi szobájában, sőt a nyári szünidőben is. Érdeklődése hamar az Ószövetség és a héber nyelv felé for­dult, kitűnő görög tudását már a teoló­giára érkezve „hozta magával”. A leg­ismertebb és itthon, valamint külföldön az egyik legtöbbet forgatott, idézett ószövetségi kommentár az ő munkája: Jób könyvének magyarázata, de emlí­tenünk kell egyebek között Amósz pró­féta könyvéhez készült tudományos művét is. (Jób könyvéről írt kommen­tárjának második kiadását erre a napra jelentette meg Luther Kiadó.) Summa cum laude szerzett doktorátu­sa, monori lelkészi helytállása, másfél évtizedes teológiai professzori munkája, mint volt tanítvány nagy hálával és kö­szönettel tartozik neki.) Karasszon István református teológiai tanár, a délelőtt utolsó előadója „Muntag Andor és Jób könyve” címmel állított em­léket a szeretett professzornak, és mint mondta, ha közelebb kerültünk akár az ő előadása által is Jób könyvéhez - a köszö­netét ne mulasszuk el Muntag Andornak „címezni”. A megemlékezéshez minden­képpen méltó, nagyszerű teológiai előadás izgalmas szellemi teljesítményre késztette a hallgatóságot. Nem véletlenül fejezte ki elismerését a jelen lévő közönség. Az emlékező beszédeket Muntag An­dor gyermekei és unokái nevében felesé­ge, Muntagné Bartucz Judit köszönte meg. Doktorrá avatások és habilitációs oklevelek átadása A múltból a jelenbe, napjaink fiatal tu­dós-kutatóinak ünnepléséhez templomi kamarazenével emlékezetessé tett „híd” vezetett ezen a napon, Finta Gergely és Johann Gyula szolgálatával. Szabó Lajos rektori palástját magára öltve köszöntötte az EHE új doktorait: V'arga Gyöngyi - doktori diplomára várva tárgyakat, leveleket, felidézhetünk sza­vakat. Ő mondta - mondják kortárs visz- szaemlékezők. Róla hallottuk - mondják azok, akik már nem találkozhattak velük földi életük ideje alatt. Bizonyos, hogy a nyugtalan jelen és a magyar teológiai gondolkodást annyira megrázó, megpró­báló közelmúlt igényli az aprólékos, ta­pintatos és nagyon korrekt mozgást tő­lünk. így az EHE kincseket kereső útján indulva az értéktisztelet és a megbecsü­lés előjelével tehetjük meg lépéseinket, tudva, hogy akkor válik lábunk biztosab­bá, a mai út számára edzettebbé, ha tud­juk és ismerjük alapjainkat.” A rektor a szemlélődés, a „lassított fel­vétel” visszanézésének szépségére, örö­mére hívott, az Ige és a liturgia tanulmá­nyozására. A régiek munkájának szakmai megbecsülését, a nem ideig-óráig tartó al­kalmi igények szerinti tiszta ünneplést ál­lította a nap középpontjába. Jánossy La­jost és Muntag Andort méltató szavai után Szabó Lajos ezzel zárta beszédét: „Ha tár­gyakban szinte semmink sincs az EHE múltjából - annál több az alkotói lélek kincse itt.” Jánossy Lajos emlékezete A délelőtt első felében a 100 éve született Jánossy Lajos volt gyakorlati teológiai professzorra emlékeztek az előadók. Első­ként id. Fabiny Tibor professzor mutatta be „a liturgikus megújulás úttörőjét”, élet­útjának, tudományos munkásságának je­lentőségét és egyes állomásait felidézve elénk rajzolta a 47 éves koVában derékba tört sorsú lelkész-tudós pályáját. A liturgia területén radikális, forradalmi meglátásai­val jelentkező Jánossy Lajosnak élete egy- harmadát a szolgálattól visszavonulva kel­lett töltenie - nem önszántából. Doktori munkája, amelyben a liturgiái megújulás­ról értekezik, nagy feltűnést keltett. 1944- ben, Sopronban megjelent művét - külön­nyomatban megjelent kis füzetét, „Az egyházi év útmutatását ’’ - a lelkészi kar mind a mai napig alapműnek tekinti és használja, mert nélkülözhetetlen a felké­Varga Gyöngyit és Béres Tamást, a há­rom, habilitációs oklevelet átvevő tu­dóst: ijj. Fabiny Tibort, Szabó Istvánt és Zsengellér Józsefet. Mint a rektor rámuta­tott: erősíti öntudatunkat, hogy ünnepel­hetjük azon fiatal tudósainkat, akik most értek el pályájuk e kiemelt állomásához. A rektor ismertette a néhai Csonka Al­bert lelkész emlékére létrehozandó, a liturgikai tanulmányokat támogató ala­pítvány tervezetét. Egyúttal köszönetét fejezte ki mindazoknak, akik a Dr. Só­lyom Jenő Alapítvány keretén belül tá­mogatást juttattak el az egyetem javára, külön megemlítve Sólyom Jenő profesz- szor és Sólyom Károly püspökhelyettes leszármazottait. Az ilyenkor szokásos rend szerint dr. Reuss András, a Doktori és Habilitációs Tanács elnöke számot adott a doktori cse­lekményekről. Ezek szerint Varga Gyön­gyi „Az elsőszülött áldása” című doktori disszertációját magna cum laude minősítés­sel, Béres Tamás „Metafizika és hermeneu­tika, a mítosz értelmezése Paul Tillichnél” címmel írt disszertációját szintén magna cum laude minősítéssel védte meg. A laudációkat Fabiny Tamás docens ismertette, majd az ünneplő közönség fennállva hallgatta meg a doktori foga­dalmat. A három habilitációs oklevél átadására ezután került sor a nap záró eseményeként. Zsengellér József köszönő szavaiban meg­emlékezett a tragikusan elhunyt Andorka Eszterről is. Majd a jelenlevők csendes imádságban gondoltak a közelmúltban el­hunyt Dizseri Tamásra, Magassy Sándorra és Andorka Eszterre. Az ünnepi eseménysort fogadás zárta. A beszélgetések, a találkozások, a közös­ség megélésének örömével gazdagodva kapott új erőt minden résztvevő a tudo­mánynak ezen a méltó formában és tarta­lommal rendezett ünnepén. Dicséret illeti a szervezőket a precíz, pontos lebonyolí­tásért, a vendéglátásért, de elsősorban is a tartalmasán összeállított programért. Az első Dies Academicust reméljük, sok ha­sonló követi majd a jövőben! Kőháti Dorottya A hittudományi egyetem - Johann Gyula vezette - fúvószenekara a díszteremben is „szóhoz jutott” Bottá Dénes felvételei pott alkalmanként lehetőséget az ige hir­detésére a budahegyvidéki gyülekezet­ben, valamint nyelvtudása révén a svéd egyházi kapcsolatok ápolása során is. Ezt követően Dobszay László, a neves zenetudós szólt, aki „Liturgia és zene a 20-21. században ” címmel Jánossy Lajos tevékenységének kontextusát idézte fel. A laikus számára is könnyen érthető, követ­hető, élvezetes előadást hallhattunk Isten liturgiájáról, az egyház legnagyobb kin­cséről, a szent Istennel való találkozás módjáról. Végezetül Verdi szavait idézte: „Térjetek vissza a régiekhez, ez igazi ha­ladás lesz előrefelé...” Mindennek nem mond ellent záró gondolata sem, misze­rint „minden nemzedéknek van esélye a megújulásra, és ehhez Jánossy Lajos munkássága is komoly bátorítást ad”. Ijj. Hafenscher Károly, az Országos Iroda igazgatója „A változó állandóság - liturgia Isten erőterében ” című pergő, áttekinthető - és számítógépes kivetítés­sel vizuálisan is rögzíthetővé tett - elő­adásában az egy évtizede folyó munká­ról, az új Agenda készítéséről tartott gyakorlati beszámolót. Mint rámutatott: Szabó István A habilitációs oklevelek atadasa a doktoroknak: ifj. Fabiny Tibor Zsengeller József bácsija” ezért az intézményért élt. Mi, akik a „Muntag-nemzedékhez” tarto­zunk, soha nem fogjuk elfeledni, hogy mindig volt egy jó szava a hallgatókhoz, hogy humorral szőtte át hallatlan felké­szültségű ószövetségi előadásait, és hogy elkényeztetett minket: nem szigorral, ha­nem a tudósok nagyvonalúságával vizs­dékáni tiszte, a levelező teológiai képzés kezdettől fogva való irányítása - csak néhány adat. Ám aki ismerte, azt is tud­ja, hogy Bandi bácsi kora reggeltől késő estig tanszéki szobájában dolgozott, és soha nem küldött el egy hallgatót sem munkára vagy fáradtságra hivatkozva, aki ajtaján kopogtatott. (E sorok írója is

Next

/
Thumbnails
Contents