Evangélikus Élet, 2003 (68. évfolyam, 1-52. szám)
2003-04-27 / 17. szám
4. oldal 2003. ÁPRILIS 27. Evangélikus Élet ügydöntő népszavazás után Az egyházak szerepe az EU-ban Milyen helye van Istennek s egyáltalán a kereszténységnek az európai integrációban? Szerepeljen-e bármiféle hivatalos utalás az Európai Unió alapdokumentumaiban arra a hagyományra, amelyet a kereszténység immár kétezer éve megtestesít Európában - és persze a világ más részein is? Ezek a kérdések már évtizedek óta fel-felbukkannak a szervezettel kapcsolatos vitákban, de mostanában talán minden korábbinál aktuálisabbak: tavaly óta ülésezik ugyanis az EU új alkotmányát kidolgozni hivatott konvent, s e testületnek ebben a témában is állást kellene foglalnia. (Folytatás az 1. oldalról.) Működtek, működnek a régi paternalista reflexek - minden kormányban a „mi megmondjuk, mit kell tennetek, mi nektek a legjobb” elve - jelen esetben elmenni és igennel szavazni. Talán többen ezért maradtak távol. Még kényesebb az említett túlpolitizált, sőt pártpolitizált, megosztott közélet, amelynek helyreállításában az egyházi személyiségek mind országos, mind helyi szinten sokat tehetnek. Mert a politikai elit hitelvesztése is hozzájárult a passzivitáshoz. Magam is riadtan észlelem, hogy óvatosan fogalmazok, nehogy egy- egy mondatból politikai áthallás adódjék. Pedig ebben az ügyben egységes volt a hazai és a nemzetközi politika. Az Európai Parlament imponáló arányban szavazott a belépésünk mellett, a konkrét tennivalókat tekintve a legtöbb előrelépés az előző kormány idején történt, és ha nincs kormányváltás, bizonyára akkor is töretlen lett volna a folyamat. Tárgyszerűen így is az volt. Végül, már a népszavazást követően, a magyar Országgyűlés mindössze egy ellenszavazattal fogadta el az európai uniós belépésünket meghatározó szerződés aláírásáról szóló döntést. Utólag csendesen megjegyezhetjük, talán többet is tudtunk volna tenni a kampányban, de így is bizonyos, hogy az egyházak egyöntetű állásfoglalása benne rejlik a pozitív oldalban, a szavazásban résztvevők nyolcvannégy százalékának igenjében. Az egyházak számára mindig fontos volt a nemzet sorsa, és mindig európainak, illetve egyetemesnek vallották magukat. Az európai történelem szerves része az egyháztörténelem, ennek minden értékével, szépségével, bűnével, nyomorúságával. Ezért is tudják jól az egyházak, hogy nem üdvözítő az európai lét, hanem feladat, lehetőség. Esély az Istennek tetsző felelős, autonóm, tehervállaló életvezetésre. Az örök élet reménysége, az Isten országába vetett hit a vertikális síkon, az Atyával való kapcsolatban jelentkezik, és a Fiú érdeméért valósulhat meg. De ebből adódik a kötelesség a horizontális síkon, az e világi életben, az értékorientált, értékőrző, értékteremtő munkálkodásért. Ennek egyik tartalma, történelmi tradíciókkal bíró kötelezettsége a magyar nyelv és kultúra ápolása. Ebben mindig meghatározó volt az egyház szerepvállalása, és ez biztosíték a jövőt illetően is. Felelősek vagyunk utódainkért. Ezt a felelősséget vállalták az egyházak a népszavazáskor. Fontos döntés született meg április 12- én. Felelős polgárok határoztak az ország jövőjéről. Nem lehet eléggé megbecsülni ezt a tényt, és érezni kell benne a további feladatokat - az egyházi életben is. Mert akkor lesz igazi értelme (a várt, remélt gazdasági előnyökön túl) a csatlakozásnak, ha mi magunk élünk az ebből adódó lehetőségekkel, nem másoktól vátjuk az útmutatást - az egyházi kapcsolatok területén is. Ezek közül hadd emeljem ki most azt, amit majd a határainkon túl élő magyarokkal való találkozás, korlátozás nélküli együttélés jelent. Jóleső érzés arra gondolni, hogy a Magyar Evangélikusok Tanácskozó Testületének közelgő találkozóján már az integrált Európában megnyíló új lehetőségekről tárgyalhatunk. Jól vizsgáztak az egyházak az uniós népszavazás kapcsán, nem váltak a politika, a pártpolitika eszközeivé - jóllehet mindig vannak erre irányuló kísérletek -, saját identitásuk alapján tudtak üzenetet közvetíteni. Ez a feladat az integrációs folyamatban a továbbiakban is. Ezzel elősegíthetjük az egészséges közélet fejlődését, a polgári kultúra terjedését is. így lehetnek ma is méltóak a hazai egyházak a sokat vitatott, szép és igaz „történelmi” jelzőre. Dr. Frenkl Róbert A római katolikus egyház évtizedek óta szorgalmazza, hogy a legfontosabb dokumentumokban hivatkozzanak Európa keresztény értékeire, sőt magára Istenre. Az EU történetében új szakasz kezdetét jelentő 1992-es maastrichti szerződés Slőtt sok vita folyt erről a kérdésről, ám végül az egyházak és a keresztény hagyományok nem kerültek be a szövegbe - mint ahogyan nem lettek megemlítve a szintén kulcsfontosságú 2000-es nizzai szerződéssel egyidejűleg elfogadott Alapvető Jogok Chartájában sem. Az ellenzők táborát Franciaország vezeti - itt ugyanis nagyon komolyan veszik az állam és az egyház szétválasztását -, ám több más tagország is elveti a kereszténységnek az EU-dokumentumokban való megemlítését: a másik fő érv az, hogy ez automatikusan kirekesztő lenne minden más vallással szemben. Mostanában viszont egyre többen emelik fel hangjukat a másik oldalról is: köztük vannak az egyházak (2002 decemberében Németország mindkét nagy egyháza, a római katolikus és az evangélikus is sürgette, hogy az európai alkotmányban szerepeljen Isten neve, mivel az európai értékek alakulását alapvetően befolyásolta a keresztény vallás), de fontos politikai erők is támogatják ezt a törekvést, például az Európai Parlament kereszténydemokrata frakciója. Nemrégiben pedig Szájer József fídeszes képviselő, az Országgyűlés alelnöke kezdeményeidé, hogy az EU alaptörvénye említse meg a kereszténységet, az Európát összetartó hitbéli hagyományt, illetve Istent. A konvent azonban - legalábbis az eddigi tervezetek szerint - nem menne ilyen messzire: csak a vallást, nem pedig konkrétan a kereszténységet említené az új alapokmány készülő szövegében. Eszerint a szervezet tagjai „tudatában vannak történelmüknek és közös lelki és erkölcsi örökségüknek, az emberi méltóság, a szabadság, az egyenlőség és a szolidaritás oszthatatlan általános értékeinek, valamint annak, hogy Európa mivel tartozik vallási örökségének”. Mindenesetre a vallási kérdések szerepe várhatóan erősödni fog az EU életében, hiszen a szervezetbe bekerül a rendkívül katolikus Lengyelország. A lengyel papság túlnyomó része híve az EU-csatlakozásnak, de az utóbbi időben némileg megerősödtek körükben az uniós csatlakozással kapcsolatos aggodalmak a vélt erkölcsi és életmódbeli következmények miatt, amelyek alapvetően érintik az egyház tanításait. Tartanak többek között a terhességmegszakítás és az eutanázia tör- vényesítésének lehetőségeitől, valamint a lengyelek hagyományos szokásainak szabadosabbá válásától. (MTI) „Egyházak és Európa" címmel rendezett konferenciát a Batthyány Lajos Alapítvány 2003. április 11 -én, pénteken. Köszöntőt mondott Orbán Viktor volt miniszterelnök, majd Harrach Péter és Szájer József előadását hallhatták a jelenlévők. Ezt követően a történelmi egyházak vezetői fejtették ki álláspontjukat az Európai Unióhoz való csatlakozás egyházakat érintő kérdéseiről. Az EU-tagság előnyeit és hátrányait egyaránt megemlítve az előadók kivétel nélkül kiemelték: a kereszténységnek és a keresztény értékeknek kitörölhetetlen és vitathatatlan múltja van Európában, ebből adódóan az egyházi szerepvállalás szükségességét nem lehet megkérdőjelezni a jelenben. Orbán Viktor volt miniszterelnök a szokványos köszöntő helyett markáns, továbbgondolásra késztető kérdésekre építette beszédét. A mögöttünk lévő évtizedekben az egyházak közéletben biztosított szerepe alapvetően különbözött Európa nyugati és keleti térségében. Tőlünk nyugatra élő keresztény testvéreink számára természetes volt az egyházak állandó és folyamatos jelenléte a mindennapi életben, nem volt pártállami egyházüldözés, mint a szovjetek megszállta Magyarországon. Ennek ellenére - meglepő módon - azt tapasztaljuk, hogy napjainkban az egyházak közéleti szerepe és véleménye hazánkban és régiónkban sokkal hangsúlyosabb, mint Európa azon országaiban, ahol a kereszténydemokrácia hosszú múltra tekint vissza- hangsúlyozta Orbán Viktor, majd kijelentette: „A történelmi egyházak a magyar- országi közélet megkerülhetetlen szereplői.” Az elmúlt tíz évben „újra felfedezték” az egyházakat, új lehetőségek adódtak a közösségi élet nyílt megélésére, ugyanakkor azt is látnunk kell,'hogy küzdelem folyik a keresztény értékek kifejezéséért. „Akik vállalják a keresztény jelzőt, nem lesz könnyű dolguk a világ ezen sarkában”- vélte a volt kormányfő. Úgy vélekedett: aki közéleti emberként vállalja vagy akár csak elfogadja a keresztény jelzőt, azt szinte azonnal klerikálisnak, nacionalistának, populistának és - „inkább gyakrabban, mint ritkábban” - antiszemitának fogják bélyegezni. A rövid történelmi visszatekintés után a többség és igazság kérdését járta körül az ex-miniszterelnök, rámutatva: a keresztényeknek tudniuk kell, hogy nem ők az igazság egyedüli megtestesítői, ugyanakkor az is tény, hogy számukra egy igazság létezik, mely életük mércéje. Ebből adódóan a’keresztény ember számára az igazság kérdése a legfontosabb, függetlenül attól, hogy ezt a többség támogatja-e vagy sem. Egy keresztény politikus természetesen törekedhet az igazságra és a többségre egyaránt, de mit tegyen, ha választania kell? Személyes jellegűnek tűnik a kérdés, de a keresztény, demokratikus politikai jelenlét lényegét fogalmazza meg. „A keresztény európai gondolkodás középpontjában az igazság érdekében a többségért való munkálkodás kell, hogy legyen a cél” - oldotta fel Orbán Viktor a kérdés feszültségét. Nyitóbeszéde végén az Európáról alkotott képünket vette szemügyre a volt kormányfő. Fia a média által közvetített Európa lebeg a szemünk előtt, akkor minden bizonnyal egy olyan helyről kell beszélnünk, ahol a liberális eszmék, a szabatosság és az értéksemlegesség uralkodik. A keresztény értékrendet követők számára a tudósításokból visszaköszönő Európa olyan helynek tűnhet, amelyet nem éreznek sajátjuknak. Orbán Viktor hangsúlyozta: a média által bemutatott Európa nem tükrözi pontosan az európai szellemiséget és gondolkodásmódot. Az Európai Parlamentben többségben vannak a kereszténydemokrata pártok, és Európa évezredes keresztény múltja tagadhatatlan. A keresztény értékek összetartó ereje vitathatatlan, ezért ennek az értékrendnek van jövője az Európai Unióban. Hagyomány és keresztény értékrend az EU-ban Ezt követően Harrach Péter, az Országgyűlés alelnöke, az MKDSZ társelnöke három, az EU-csatlakozással kapcsolatos területről szólt: a hagyományokról, az intézmények helyzetéről, valamint az értékrendekről. A történelmet ismerve kijelenthetjük: az Európai Unió már a múltban is létezett, csak akkor nem így hívták. Ez letagadhatatlan, vannak tehát olyan gyökerek, hagyományok, amelyekhez vissza lehet nyúlni. Az Országgyűlés alelnöke példaként említette az Európai Unió zászlóján lévő, 12 csillagból álló koszorút. Sokan - tévesen - azt gondolják, hogy a tagállamok számát jelzi a szimbólum, holott Paul Levit, az Európa Tanács egyik zsidó származású belga tisztviselőjét a Jelenések könyvében szereplő napba öltözött asszony fején lévő, 12 csillagból álló korona ihlette (Jel 12,1) a jelkép megálmodásakor. Értelemszerűen következik ebből, hogy a csillagok száma változatlan marad az új tagországok csatlakozása után is. Az egyház intézményeiről szólva Harrach Péter kiemelten fontosnak tartotta, hogy a készülő EU-alkotmány biztosítsa a vallásszabadság intézményes szintű érvényesítését, valamint a csatlakozott tagországok egyházainak független, önálló státusát. Az előadás befejező részében az értékrend kérdése került előtérbe. „Az értéksemlegesség egyenlő az értékellenes- séggel” — e premisszából kiindulva Harrach Péter kifejtette: az EU médiapolitikájában nem követhető hosszú távon az értéksemleges információnyújtás, úgy ahogyan az abortusz és eutanázia jogi szabályozásában sem kell feltétlenül követnünk bizonyos tagállamok joggyakorlatát. Nem gondolkodunk felelősen a jövőt illetően, ha a személy, az individum érdekeit helyezzük a középpontba a közösség érdekeivel szemben, melynek elsődleges megnyilvánulási formája a család. Az evangélikus Andorka Rudolfra hivatkozva az előadó rávilágított: a hagyományokkal rendelkező családpolitikánkat, a család értékét kell „bevinnünk” az Európai Unióba. Az oktatásban, a nevelésben az egyházak szerepvállalása kiemelkedően fontos - zárta beszédét Harrach Péter. Szájer József, az Országgyűlés és a Fidesz Magyar Polgári Párt alelnöke az EU alkotmányát előkészítő konvent munkáját és eredményeit ismertette. Jean-Luc Dehaene, a konvent alelnöke, volt belga kormányfő április 4-én teijesztett elő egy javaslatot, mely leszögezi: az unió tiszteletben tartja a tagállamokban az egyházakra és vallási közösségekre vonatkozó hatályos jogi szabályozást, és ezekbe nem kíván beleavatkozni. Az egyházak és az unió Seregély István, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia elnöke beszédében nyilvánvalóvá tette: szerinte egy kizárólag gazdasági szövetségre alapozó uniónak nem lesz hosszú jövője. Az embert saját meggyőződése teszi emberré, és akkor él teljes értékű életet, ha a világmindenség teremtett rendjével harmonikusan éli mindennapjait. A teremtett világ isteni rendje érvényben marad az ember gondolkodásmódjától, életfelfogásától függetlenül is. Mi köze van az egyházaknak az Európai Unióhoz? - tette fel a kérdést az egri érsek. E bennünket, keresztényeket leginkább foglalkoztató kérdésre az alábbi választ kaphatták a konferencia résztvevői: „Az egyház érdeke, hogy képviselje értékeit minden nép boldogulásáért”. Szabó István, a Magyarországi Református Egyház Dunamelléki Egyházkerületének püspöke arról az identitásról, szolidaritásról és lehetőségről beszélt, amelyet az Európai Unió jelent álláspontja szerint a Magyarországi Református Egyház számára. A nemrég megválasztott püspök szerint nem feltétlenül baj az, ha nem kerül sor Isten nevének segítségül hívására a készülő EU-alkotmány elején. Nem szerencsés, ha e hiátusra azok hívják fel a keresztények figyelmét, akik nem hisznek Istenben. „Az volt az egyházak dolga, hogy Istenről tanúskodjanak minden körülmény között, és ez nincs másként a jövőben sem” - fogalmazott Szabó István. Szebiklmre, egyházunk elnök-püspöke felszólalásában hangsúlyozta: az Európai Unió nem lehet pusztán gazdasági szövetség, a közösségnek lélekre is szüksége van. Az unió bővülése veszteseket is produkál, és az egyházaknak felelősségteljesen kell felkarolniuk azokat, akik majd úgy érzik: hátrányos helyzetbe kerültek a csatlakozás következtében. Két éve alakult az Eurodiakonia intézménye, amely a belépő tagállamok diakóniai munkáját hivatott támogatni. Szebik Imre felhívta a figyelmet arra, hogy a készülő EU-alkotmány az egyházakat az „ideológiai szervezet” kategóriába sorolja, annak ellenére, hogy az egyház mindig is határok felett átívelő intézmény volt, és hosszú évszázadok során tagadhatatlanul gazdagította értékeivel az európai társadalmat. „Az evangélium, a hit és a szeretet nem ismer országhatárokat, de tiszteli azokat” - fejezte be beszédét a Magyarországi Evangélikus Egyház elnök-püspöke. Schöner Alfréd, az Országos Rabbiképző - Zsidó Egyetem rektora beszédében reflektált az elhangzottakra, majd arról szólt, milyen Európát szeretne. Olyat - mondotta a főrabbi -, amely nem diszkriminatív, nem háborús érdekek vezérlik, és amiben helye van a zsidó értékeknek is. Rövid teológiai eszmefuttatásában a Tíz- parancsolat két kőtáblájáról beszélt, kiemelve, hogy az első kőtábla a zsidó teológia megközelítése szerint Isten és ember, míg a második ember és ember kapcsolatát szabályozza. „A Tízparancsolat mindkét tábláját magunkkal kellene vinnünk Európába” - hangsúlyzta a rektor felszólalása végén. Mészáros Kálmán, a Magyarországi Baptista Egyház elnöke röviden ismertette a neoprotestantizmus történetét, különös tekintettel a „reformáció mostoha- gyerekének” tekintett anabaptista és baptista egyházra, majd az uniós csatlakozás utáni feladatokra és problémákra irányította az egybegyűltek figyelmét, rámutatva: sok olyan bevett gyakorlat van az európai közösségben, amely ellenkezik a kereszténység alapvető tanításaival. „Szívet és lelket adni Európának" Utolsó felszólalóként Balog Zoltán, a Köztársasági Elnöki Hivatal Társadalom- politikai Főosztályának vezetője összefoglalta az elhangzottakat, majd kifejtette: a keresztényeknek az államhoz, világi hatalomhoz fűződő viszonyuk mindig hitükből fakadt, és nem a pillanatnyi érdek határozta meg hozzáállásukat. Balog Zoltán beszédében ismertette a „Szívet és lelket adni Európának” elnevezésű programot, amelyet álláspontja szerint túl későn indítottak. Az élet kialakítása fordított sorrendben zajlott az EU-ban, és most úgy tűnhet: „hiányzik a hab a tortán”. A kereszténység nem lehet adalék, fűszer vagy díszítés az unióban, hiszen ha keresztény értékekről beszélünk, akkor - hitünk szerint - az emberi élet alapjairól beszélünk - fogalmazott az államfő tanácsadója. Szabó Szilárd * Európának lélekre van szüksége
