Evangélikus Élet, 2003 (68. évfolyam, 1-52. szám)

2003-04-06 / 14. szám

6. oldal 2003. ÁPRILIS 6. Evangélikus Élet Üzenet Indiából M BOJT­az áldozathozatal időszaka Beszélgetés Esther Paullal, az indiai Kodaikanal Nemzetközi Iskola (KIS) dolgozójával, aki jelenleg kollégiumi nevelő, tamil (helyi) nyelvre tanítja az alsósokat, és a KIS gyülekezetének fel­ügyelője. Esthert a kereszténységéről, a gyülekezetről és arról kérdeztem, hogy mit is jelent a böjt itt, Indiában.- Mesélj a családodról!- Keresztény családban születtem, ahol már a negyedik keresztény generációt kép­viselem. A közösség, amelyben élek, 90%- ban keresztény. A nagymamám mélyen hí­vő és kegyes asszony volt, s hogy vasárnap ne kelljen főznie, mindent elkészített már szombaton. Hasonlóképpen gyermekként én sem csinálhattam meg a leckét vasár­nap. Ilyenkor reggel templomba mentünk, azután vasárnapi iskolába, majd bibliai verseket tanultunk meg kívülről, amit este fel kellett mondanunk. Később keresztény iskolába jártam, majd keresztény főiskolára. Fizikából van diplomám, de még mielőtt végeztem volna, férjhez mentem. A féljem orvos, ugyanab­ból a közösségből választották ki a szüle­im, amelyből én is származtam. így termé­szetes, hogy ő ugyanazokat a keresztény értékeket képviseli, amelyeket én. Házasságkötésünk után egy keresz­tény kórházban kapott munkát, ahol én tanárként dolgoztam. Azután Kodaiba jöttünk, ahol ő orvosként helyezkedett el. Igazából itt találkoztam először más vallású emberekkel.- Több indiai tanártól hallottam, hogy keresztényként bizony hátrányt szenvedtek, például nem kaptak állást. Azok alapján, amit elmondtál, úgy tű­nik, Neked nincsenek rossz tapasztala­taid vallási hovatartozásod miatt- Nem, egyáltalán nem. Sőt miután ide jöttünk, akkor kerültem kapcsolatba a falusi emberekkel is. Korábban erre nem volt módom, mivel vallási okokból engem nem engedtek egyedül járkálni, apánk mindig jött velünk. Iskolába is ki- sérővel együtt mentünk. A férjem családjában bár sok orvos van, nem voltak nagyon gazdagok, ezért ösztöndíjat kaptak. Ennek fejében szociális munkát kellett végezniük. így neki volt már tapasztalata, amikor ide költöztünk, nekem viszont itt kellett megtanulnom azt, hogyan lehet beszél­getni, kapcsolatot teremteni az egyszerű emberekkel.- Kik tartoznak a gyülekezethez?- A gyülekezet az iskolával együtt, de mégis tőle függetlenül működik. Saját „presbitériumunk” van, melyet a közössé­günk választ. A gyülekezet elsősorban az iskola dolgozóiból és diákjaiból áll, de járnak közénk a városból is. Többféle „tagsággal” lehet rendelkezni. Vannak, akiknek ez az anyagyülekezetük. Sok ta­nár azonban egyfajta „támogató tagság­gal” rendelkezik: aktívan részt vesz a gyülekezet életében, de korábbi (otthoni) gyülekezetétől sem szakad el. Bárki kö­zénk tartozhat, aki elfogadja az Apostoli hitvallást, felekezettől függetlenül.- Milyen szolgálatokat végez a gyüle­kezet?- Nagyon sok programunk van, az is­kola vallásos életében fontos szerepet ját­szunk. A vasárnapi istentiszteleteken kí­vül sok lehetőséget biztosítunk a gyerekeknek, hogy Jézussal találkozza­nak (ún. gimnazista - Barnabás - csopor­tok, ifi felsősöknek, klub alsósoknak stb.). Szerintem azonban az a legjobb a mun­kánkban, hogy igyekszünk enyhíteni a tár­sadalmi nehézségeket. Minden évben ren­geteget költünk erre. Segítünk a tanítás­ban: egyenruhát készíttetünk az iskolák­nak, tankönyveket veszünk, támogatjuk a szegény gyerekeket. Van olyan is, aki azt vállalja, hogy fizeti a tandíjukat a főisko­la ideje alatt (három évig). Azután ezeket a fiatalokat kérjük, hogy segítsenek to­vábbi három évig egy másik diáknak, és igy megy a láncolat tovább. Ha nem kap­nak munkát, akkor próbálunk állást is sze­rezni nekik. Az iskolába lelkészgyerekek is érkez­nek egész Indiából. Ok jóval szegényeb­bek, mint az itt tanuló diákok, tehát nekik is adunk rendszeresen anyagi támogatást. Van egy ún. szükség orvosi alapunk is: ha valakinek sürgős kórházi ellátásra van szüksége, akkor segítünk a számlák rende­zésében (Indiában nincs tb-rendszer. - A szerk.). Sajnos a teljes összeget nem tudjuk kifizetni, de néha a kevés is sok lehet. Sajátos helyzetekben is igyekszünk segíteni. Például van egy szabó, aki nem tudott varrógépet venni magának. Meg­előlegeztük a pénzt neki, aminek a felét havi törlesztésben kell visszaadnia, a másik felét elengedjük. így amit most havonta visszakapunk, azt már tovább is adjuk másnak... Az öregek otthonában is segítünk, ahol most 25-en élnek. Az indiai kultúrában a nők másodrangú helyet foglalnak el: akik már nem képesek munkát végezni, azokat sajnos elküldik otthonról. így többségé­ben nők vannak az otthonban, akiket a családjuk nem is látogat. A gyülekezet to­vábbá segít az iskola által végzett szociá­lis munkákban (helyi gyerekek angoltaní­tása, árvaházi látogatások stb.) is.- Végezetül ne felejtsük el, hogy most böjt van. Mit jelent ez számodra?- Indiában úgy gondoljuk, hogy böjt­ben segíteni kell a társadalmi nehézsége­ken. Például böjtölünk, nem veszünk húst, és az így megmaradt pénzt össze­gyűjtjük egy arra készült speciális per­selyben. Ezt aztán húsvétkor a templom­ba visszük, és az ott összegyűlt pénz egészét a szegényekre költjük. A böjt te­hát nem egyszerűen a lemondás, hanem az áldozathozatal időszaka is! Egy másik jellemző dolog, hogy eb­ben az időszakban nem hordunk virágot a hajunkban, és a pénzt, amit virágra köl­tenénk, szintén a perselybe tesszük. (Dél-indiai szokás, hogy a nők naponta friss virágot kötnek a hajukba. - A szerk.) Nem veszünk semmiféle luxus dolgot, ruhát, ékszert. Sokat böjtölünk, imádkozunk, Bibliát olvasunk. Szerin­tem ebben az időszakban mélyülhet el leginkább a hitében az ember. Nagypénteken mindenki böjtöl reg­geltől estig, és elmegy a templomba. Meditálunk Jézus kereszten mondott szavairól. Néhány templomban egész nap imádkoznak, de van, ahol csak há­romórás imát tartanak.- És hogyan ünneplitek a húsvétot?- Húsvétkor mindenki nagyon boldog és felszabadult. Új ruhát veszünk erre az alkalomra, és összehívjuk a barátokat, az egész családot ünnepi „lakomára”. Vég­re ehetünk húst, és virágot is tűzhetünk a hajunkba. Megtesszük mindazt, amit 40 napig megtagadtunk magunktól. Az élet problémáiról pedig nem beszélünk... Nem minden keresztény gondolkodik úgy Indiában (sem), ahogyan Esther. Mégis érdemes eltűnődnünk mindazon, ahogyan az életet szemléli, ahogyan ke­reszténységét megéli, és amint a társadal­mi nehézségeken próbál segíteni kis, apró léptekben. Amiképpen Jézus is mondja: „ ... amikor megtettétek ezeket akár csak eggyel is a legkisebb atyámfiai közül, ve­lem tettétek meg " (Mt 25, 40b). Mesterházy Andrea Nyolc éve a Kaukázusban A Magyar Ökumenikus Szeretetszolgálat segélyprogramja Dél-Oroszországban A tarka, etnikailag és vallási szem­pontból mozaikszerű térség Oroszor­szág egyik legsűrűbben lakott területe. A Szovjetunió felbomlása alapos vál­tozást hozott az ott élők életébe, de a gazdasági és szociális problémák meg­oldása még távoli cél a kormányzat előtt. A válságokra leginkább hajla­mos területen magas a munkanélküli­ek száma, és a kilátástalanságot a tér­ség politikailag ingatag mivolta is fokozza. A távoli vidéken rengetegen élnek az évekig dúló és újra meg újra kiújuló háború nehézségei mellett a szegénység, az éhezés, illetve a munka- nélküliség nyomorával küzdve. Sokak számára a földművelés és a háztáji ál­latok tartása jelentette az egyetlen megélhetési lehetőséget. A csípős, hideg szerda reggelen -14 fokot mutat a hőmérő, hófehér kristály- pelyhekben szállingózik a hó. A havas, ködös táj az ablakon keresztül didereg be a meleg konyhába, ahol dr. Czimre Lász­ló, a szeretetszolgálat munkatársa bősé­ges reggelivel, kedélyesen fogad. Termé­szetesen a híres orosz fekete tea sem maradhat el, mielőtt útnak indulunk. Te­repjárónk motorja szinte azonnal indul. Mozdok felé vesszük az irányt, s bizony jól jön alkalmanként a jármű terepfoko­zata. Az út folyamán vendéglátónk kom­mentálja a látványt. A sokszor egész fa- lunyi összedőlt házak a tavaly nyári árvíz áldozatai - meséli -, sok családnak a mi segítségünk az egyetlen fogódzó, mert ezen a környéken nem létezik árvíz okozta károkra szóló biztosítási forma. A csecsen térségben egyáltalán nincs bizto­sítási rendszer, s a károk állami összeírá­sakor rengeteg téves adminisztráció tör­tént, aminek következtében sokaknak a mai napig nem jutott a központi segélye­zésből. Arusztamov V V., az ökumenikus segélyszervezet helyi irodavezetője foly­tatja, s elképesztő adatokkal érzékelteti a kárt, az árvízre való felkészülést illetően pedig meglepő állami tétlenségről be­szél. A megvadult folyók, a családoknak otthont adó házak mellett hidakat, uta­kat, gázvezetékeket, vasútvonalakat és elektromos vezetékeket rongáltak meg. A 67 000 károsult házból több mint tíz­ezer teljesen megsemmisült, százezer la­kost kellett evakuálni. A vészjósló előre­jelzések ellenére az illetékes hatóságok csak későn reagáltak, és sok esetben té­ves döntéseket hoztak. A folyószabályo­zás csekély mértéke és a rendszeres me­dertisztítások elmaradása is jelentősen hozzájárult a katasztrófa nagyságához. A lakosságot sem informálták időben, a természeti csapás következtében százti- zenheten haltak meg. Terepjárónk egy óriási raktár udvarára kanyarodik: meg­érkeztünk úti célunkhoz, a segélyszerve­zet mozdoki központi telephelyére. Nagy a sürgés-forgás, két hete folyamatosan érkeznek a kamionok a felvásárolt áru­cikkekkel. A segélyezés második szaka­szában vagyunk, a teherautók cserepet, palát, faanyagot, linóleumot, cementet, festéket, homokot, meszet, tapétát hoz­nak, amit egy hét múlva kezdenek szét­osztani a csecsenfoldi Naurszkijban. Folyamatos és aktív segélyezés A munka folyamatába betekintve a meg­rendelések és a szállítmányozási papírok gondos, precíz szervezést mutatnak. A hatalmas árumennyiség és az ezen a terü­leten szinte egyedinek számító pedáns koordinálás bizonyára csodálkozó tekin­tetet csalhatott arcomra, mert vezetőnk kérdésem nélkül ad magyarázatot a Ma­gyar Ökumenikus Szeretetszolgálat tá­voli országban zajló, s mégis akkurátu­sán megszervezett tevékenységére. Mint mondja, nem ez az első segélyprogram­juk. A szervezet - az egyházi hátterű nemzetközi segélyszervezetek szövetsé­ge (ACT-International) tagjaként - 1995-ben kezdte el a térségben prog­ramjainak végrehajtását, s az eltelt nyolc esztendő alatt számtalan élelmezési tá­mogatást bonyolított már le. Az élet új­rakezdéséhez szükséges természetbeni támogatások mellett iskolaépületek, egészségügyi intézmények felújításában is többször vett részt. Folyamatosan és aktí­van, élelmiszer-, higiéniai és iskolai cso­magokkal segélyezi a csecsenfoldi mene­külteket, Pjatigorszk városában pedig évek óta saját irodával rendelkezik. Jelenleg az orosz sztavropoli, illetve Csecsenföld északi régióiban folyik a segélyezés, az orosz ortodox egyházzal és a helyi önkor­mányzatokkal együttműködésben. Egyedi és hatékony támogatási formák A munka végeztével a megszokottnál hamarabb indulunk hazafelé, hogy egy- egy faluban megállva további megbeszé­léseket folytassunk a munkálatok helyi vezetőivel. A konsztantinovkai faluházá­ban már várnak bennünket, a néhány fős falusi társaság jó ismerősként köszönti vezetőnket. Egy asszony meleg kávéval kínál, majd rögtön az áradat szörnyűsé­geiről kezd beszélni. Mindenünket elvit­te a víz, nemcsak a házunk dőlt össze, de a tyúkok, kacsák, malacok, borjúk és a kertben termelt növényeink is mind oda­vesztek - mondja. - Az első rémület után világosan láttuk, hogy a túlélésért kell küzdenünk. Ételhez, italhoz és a napi szükségleteket kielégítő eszközökhöz kellett jutnunk. A liszt-, olaj-, cukor-, rizs-, valamint a mosópor- és szappan­csomagok mellett a legnagyobb segítség a szeretetszolgálat egyedülálló ötlete, a háziállatokat pótló program volt, mely­nek keretében a legrászorultabbak csirkét vagy malacot, borjút, bárányt és az eteté­sükhöz szükséges takarmányt kaptak. Nem is tudom, homian szerezték be őket, bizonyára messziről, hiszen a környéken minden állat elpusztult. A kis társaságban a polgármester asszony veszi át a szót: - Most már a családi házak rendbe tétele a legfontosabb. Az infrastruktúra helyreál­lítása az állami intézkedések alapján jó ütemben halad, de a teljesen romba dőlt vagy részben károsodott családi házak új­jáépítéséhez nincs elegendő anyagi tarta­lék. Az állam a kiemelt régiók felé össz­pontosítja támogatást, így a körből kieső településeken még mindig folynak a fel­újítások. Mi is önerőből kezdtük meg az építkezéseket, kalákában építjük egymás házát. Ha az egyiket befejezzük, akkor együtt kezdünk neki a következőnek. A beszélgetés után a szükségletek egyeztetése következik, hogy az össze­írás alapján kinek mennyi és milyen jelle­gű anyagra van szüksége a háza felújítá­sához. A meggyötört, mégis reménykedő kis társaságtól elbúcsúzva tovább indu­lunk. A moszkvai túszdráma után a szál­lítmányok eljuttatása sok gondot okoz a csecsen térségben - meséli vendéglátónk -, viszont az egységcsomagos megoldás helyett választott, az építőanyagok egyéni igények szerinti szétosztása jelentősen növeli a támogatottak számát. A tervezett 200 családi ház helyett így mintegy négy­száz otthon rendbe hozásához járulhat hozzá a segélyszervezet. Az elsődleges cél az, hogy minden házban legyen mini­mum egy felújított szoba, illetve felszerelt vizesblokk, hogy a visszaköltözés felté­telei adottak legyenek. Ingyenkonyhák, óvodák, iskolák Néhány további megbeszélést követően estére hazaérünk. A vacsora utáni be­szélgetés során a több mint fél éve tartó árvízi segélyezési program sikeréről ta­núskodó köszönőlevelek kerülnek elő, az irodában pedig a falon lógó elismerő oklevelek tükrözik vissza a lakosok sze­retetszolgálat iránt érzett háláját. Köz­ben vendéglátónk már a további segé­lyezések távlati terveit körvonalazza. A jelenlegi elképzelések szerint a Magyar Ökumenikus Szeretetszolgálat - az ACT-Intemationallal együttműködve - ingóságok és háztartási kellékek (ki­sebb bútorok, valamint törölköző, ágy­nemű, edények, étkészlet) pótlását, ingyenkonyhák felállítását, óvodák, is­kolák és árvaházak felújítását valósítja meg Csecsenföldön. A távolabbi jövőt tekintve pedig az ENSZ támogatásával további óvodák, iskolák és közösségi házak felújítása válhat valóra. Igen költ­séges elképzelés - fut át gondolataimon -, de később megtudom, hogy a támoga­tásokat javarészt ACT-szervezeti, uniós, ENSZ és gazdag nyugat-európai orszá­gok GDP-jéből elkülönített keretekből finanszírozzák. A rövid, ám élményekkel teli villámlá­togatás után másnap tovább kell indul­nunk, de az ott élőkkel való találkozások és a segélyezés módjába való betekintés lehetősége egy nap alatt is meggyőzött minket a szeretetszolgálat észak-kaukázu­si segélyprogramjának hatékonyságáról. (-sb-) * t

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents