Evangélikus Élet, 2003 (68. évfolyam, 1-52. szám)
2003-04-06 / 14. szám
Bottá Dénes Felvételei Ev angélikus Élet 2003. ÁPRILIS 6. 3. oldal Krisztusi szót adj! Beszámoló a révfülöpi oktatásvezetői konferenciáról Az esseni evangélikus templom előterében különös szobor fogadja a betérőt. Egy térdeplő alak összekulcsolt két kezét balra hosszan kinyújtja, s ez természetes tölcsért formál füleihez. A művész a Der Hörende (A hallgató) nevet adta alkotásának. Bár a záró-istentiszteleten hallottunk e különös alkotásról, mégis természetes keretet adott az egybegyűltek háromnapos közös böjti elcsendesedésének. Különös, de az Igéből kiinduló, meggyőző, hitből fakadó, egymással összecsengő, mégis eltérő, tudományos, transzcendentális gondolatokat ébresztő szavak! Ezeket hallgatni gyűltünk össze március 24-26. között Révfülöpön. Jézus szavát add a szánkba! - kértük együtt Hafenscher Károllyal, aki a kezdő és az esti áhítatot tartotta. Isten szól, beszél hozzánk, nem rejtjelez. Szava ma is teremt, fenntart, gondot visel. Ha halljuk, adjuk tovább! Ő az egyetlen biztos fogódzó, aki segít, hogy ne falak, hanem hidak épüljenek közöttünk. Az esti áhítaton Luther Márton könyörgése megelevenítő erővel hatott ránk. Abban a hitünkben erősített meg minket, hogy küldetésünk van, az élet igéjét, a szeretet békességét kell hirdetnünk! A szólás kényszerítő erejét több alkalommal is említi a Biblia. Feladatunk, felelősségünk van, mindnyájunknak, akik szólunk. Az elcsendesedések közötti időszakban szakmai kérdésekről, a minőségfejlesztés tennivalóiról hallottunk előadásokat. Vitáztunk, és megpróbáltuk keresztény szemszögből értelmezni a minőség fogalmát. Ribár János esperes másnap reggeli áhítatában Ezs 32,1-8 alapján hangsúlyozta: „a nemes lelkű nemesen gondolkodik, és kitart a nemes dolgok mellett”. Életünk aktuális problémáiban, dilemmáiban nem szabad elcsüggedni, megfáradni. Ki hol áll, ott a szószéke, ahol Isten országát hirdetheti. Dr. Szabotté Mátrai Marianna, az Evangélikus Hittudományi Egyetem Gyakorlati Intézetének vezetője előadásában kiemelte: a Biblia élő könyv, a tanulás könyve, mely élethosszig tartó programot kínál, és mélyen érinti egész személyiségünket. A Szentírás ugyanakkor a dialógus könyve is, mivel aktív részvételre inspirál. Például a Zsoltárok könyve az emberi érzések mélységét, a félelem, fájdalom, panasz szavait, a remény, bizalom, hálaadás, dicsőítés hangjait tálja fel. Milyen jó, hogy mindezt van kivel megosztanunk, akitől igazi vigaszt, szabadítást kaphatunk. Ribár János a „Bibliai fogalmak a pedagógia világában” című előadásában arról beszélt, hogy az okos, értelmes, bölcs pedagógia a Biblia alapján áll. Az Ige bölcseleti irodalma gazdagítja gondolkodásunkat, és életvezetésünkben is nélkülözhetetlen. Balázs Géza nyelvész a szavak kommunikációban betöltött jelentőségét vizsgálta. Elmondta: anyanyelvűnk ösz- szetartó, közösségépítő erő az első bibliafordítások kezdete óta. Dr. Szabó Lajos, az Evangélikus Hittudomány Egyetem rektora „Gyógyító szavak a lelkigondozásban, igehirdetésben, beszélgetésben” címmel a lelkipásztori és a pedagógusi kommunikáció hasonlóságát, felelősségét, szépségét, gondjait elemezte. Úgy vélte: fontos, hogy az adott időpontban feltörő és sokakat érintő kérdésekre hiteles válaszokat próbáljunk adni. Kell a fülelő, figyelő hallás, hallani kell, hogy közvetíteni lehessen. Olyan szavak kellenek, melyek hozzánk szólnak, belénk vésődnek, s ezáltal át tudjuk élni az üzenetet. Simonfy Zsuzsanna a krisztusi szónak a nemzedékek közötti párbeszédben való megjelenéséről osztotta meg gondolatait. Mint kifejtette: sajnos az emberi kapcsolatokat szabályozó tradíciók mára erejüket és érvényüket vesztették. A mai ember elbizonytalanodott, alapvető magára hagyottság jellemzi - és vannak, akik ezt nevezik szabadságnak! Sokfelé keressük a kapaszkodót, ám Krisztus szava az egyetlen segítség. Az előadások feszült csendje után gondolatok ébredtek, érdekes, építő szavak hangzottak el, és nem sajnáltuk az időt a beszélgetésre sem. A szabadidő közös játékkal, sétával, pihenéssel telt. Köszönjük a szervezőknek - Mátrai Mariannának és Mihályi Zoltánná, Évának -, valamint az előadóknak a lelki táplálékot, a gyógyító szavakat. A záró-istentisztelet, melyet dr. Szabó Lajos tartott, illetve az úrvacsora közössége bensőséges befejezést adott az együtt töltött időnek. Jancsó Kálmánná Vasi kántortalálkozó A szombathelyi gyülekezet 2003. március 29-én negyedszer rendezte meg a f Vas megyei kántortalálkozót. Az idei program két részből állt. Délelőtt Hogyan válasszunk éneket? címmel I Gregensen-Labossa György lelkész és Ecsedi Zsuzsa kántor beszélt kialakult I munkamódszereiről. Elhangzott: nem szerencsés, ha a kántor magára marad az énekválasztás fel- 1 adatával, de az sem, ha egyedül a lelkész dönt ebben a kérdésben. Bár a gyüleke- 1 zetek adottságai rendkívül különbözőek, valamilyen szintű együttműködést min- I denütt ki lehet alakítani. Az lenne az ideális, ha minden istentisztelet egyforma j alapossággal és szeretettel lenne előkészítve, az énekeket a lelkész, illetve a kán- ! tor együtt és tudatosan választaná ki. (Ez elsősorban a szolgálattévőknek tenne I jót.) A munka megkönnyítéséhez a résztvevők áttekintést kaptak az énekeskönyv énekeinek stílusáról. Délután Hogyan válasszunk istentiszteletet? címmel Hafenscher Károly, a Liturgiái és Agendaszerkesztő Bizottság elnöke tartott előadást a készülő új Agendáról. Mondandóját öt kérdés köré rendezte. Mi az istentisztelet? Az elénk jövő Isten és a saruját levevő ember minőségi találkozása. Miért kell változtatni? Mert az istentisztelet élő organizmus, így nem lehet mozdulatlan és változatlan. Fontos a kinövések eltávolítása, a bibliai kontroll, ezért az értékmentés, valamint az új kincsek tudatosítása egyszerre történik. Milyen lesz az új istentisztelet? Hagyó* I mányos és mai egyszerre: kétezer év kincse és a mai névjegyünk. Hogyan lesz sajátunkká? Közös tanulással. Ez a folyamat időt, energiát, nyitottságot, összefogást igényel. Krisztus tanítványai vagyunk - az istentisztelet ügyében is. Mire megy ki mindez? Az igazi istentiszteletre, amely ma zajlik, de a mennyei isten- tisztelet szerves része. Formailag választhatunk egyszerűt vagy gazdagabbat. Ám tartalmilag egy választás van: Istenre figyelve vagy nélküle. A szakmai nap zenés áhítattal zárult. Köszönjük az együtt gondolkodás lehetőségét! Ecsedi Zsuzsa Rendhagyó teológusnapot tartottak Balassagyarmaton. Március 29-én, szombaton délután 15 órától szeretetvendégség keretében ugyanis nemcsak a hittudományi egyetem hallgatóiból álló fúvósegyüttes lépett fel Johann Gyula egyetemi lelkész vezetésével, de a helybéliek őket is meglepték egy műsorral: a Balassi-gimnázium olaszországi vendégszereplésre induló kórusa adott koncertet Mátyás Levente vezényletével és a Balassagyarmati rézfúvós kvintett kíséretében. (Bartha István felvételei) Lelkésziktatás Nagycserkeszen Mi történik valójában egy lelkésziktatáson? Egyházi ceremónia megfelelő segédlettel? Emberek jönnek össze, hogy ünnepélyes keretek közt egy személy átvegye a hivatalt? Mi értelme van annak, hogy a 21. század elején valaki vállalkozik erre a szolgálatra? Mi különbözteti meg az egyházi beiktatást minden más hivatalba lépéstől? Az évszázados hagyomány, ahogyan a liturgia biztonságot adó közegében esztétikai érzékünket is gyönyörködtető módon „közlekedik” az iktató és iktatandó? A templom semmi mással össze nem cserélhető hangulata, a reverendák egzotikus suhogása? Szabó János megválasztott lelkész március 22-i beiktatásán Bozorády Zoltán esperes igehirdetése válaszolt ezekre a kérdésekre. Az esperes prédikációjához Sámuel könyvéből választott egy verset: „Ezennelfelkent téged az Úr öröksége fejedelmévé. ” (lSám 10,1) Beszédében hangsúlyozta: az iktatást nem egyszerűen egyházi elöljárók végzik, hanem maga az Isten cselekszik akkor, amikor embereket hív el a szolgálatra, és rájuk bízza az evangélium hirdetésének felelősségét. Isten a beiktatott lelkészt örökségének szolgájává hívta el. Aki az egyházban vállal feladatot, annak mindenekelőtt azt kell tudnia, hogy Isten örökségét gondozza - az üdvösség történetének hosszú folyamatában éppúgy, mint az adott gyülekezetben. Természetesen az Újszövetség népeként a keresztről való beszéd megőrzése, továbbadása a legfontosabb feladat az Úr örökségében. így tekinthet a lelkész a gyülekezette és a gyülekezet a lelkészérev.Ekképpen jöhet létre a közösség Isten és az ember között, és ily módon válhat a gyülekezet Isten országának áldott eszközévé - zárta gondolatait az igehirdető. Hangoztak az ősi énekek, felcsendültek az áldó igék, emberek végezték a szolgálatot, de láthatatlanul, mégis valóságosan jelen volt az Isten. A köszöntések arra buzdították a fiatal lelkészt és feleségét, hogy találják meg helyüket a nagycserkeszi gyülekezet közösségében. Az iktatást követő szeretetvendégség bősége, kedvessége is ezt előlegezte meg. Az ünnepséggel az örökkévalóság előszobájában tölthettünk egy tartalmas délutánt, megtapasztalva, hogy a Leghatalmasabb Úr vendégei vagyunk itt és odaát. Laborczi Géza „Egy felmérés szerint a magyar háziorvosok egészségi állapota rosszabb, mint betegeiké. Vajon milyen eredményeket tudnánk felmutatni mi, akikre mások lelki egészsége van bízva?” - tette fel a kérdést köszöntőjében Ittzés János püspök március 29-én, az országos papnécsendesnap résztvevői, a hazánk majd minden tájáról érkezett lelkészfeleségek előtt. „Egészség és hit összefügg” - mondta a Nyugati Egyházkerület lelkészi vezetője. Ezt a megállapítást erősítették meg a Deák téri Evangélikus Gimnázium dísztermében tartott, a hit és egészség viszonyát vizsgáló alkalom előadásai és az osztálytermekben zajló csoportbeszélgetések is. „Az ember ritkán gondol arra, amije van, de annál többet arra, amije nincs” - idézte Schopenhauer filozófus szavait Lászlóné Házi Magdolna pusztaföldvári Hitünk és egészségünk Az országos papnécsendesnap krónikája dent Isten kezében, és vegyünk mindent Isten kezéből. „A diagnózis felállítását követi a testi panaszok orvoslása, majd a lélek gyógyítása” - fogalmazta meg dr. Koch Béla abban a „Családi orvos” című filmben, melyet a Zákeus Médiacentrum készített, és Győriné Opauszky Mária pesterzsébeti lelkésznő mutatott be a csendesnap résztvevőinek. A program ezután egy színes és érdekes előadással folytatódott. Dr. Kopp Mária, a Semmelweis Orvostudományi Egyetem Magatartás-tudományi Intézetének igazgatója a hit és egészség kapcsolatáról beszélt a legutóbbi, 2001-es felmérések adatainak tükrében. Ezek szerint a születéskor várható élettartam nőknél 76, férfiaknál 67 év. A 45-65 év közötti férfiaknál nagyon magas a halálozási arány. „A vallásos emberek számára - és ezalatt nem a »maguk módján vallásosakat« értem - a hit védőfaktor. A hitüket a gyülekezet közösségében gyakorolok tovább élnek, és az egészségi állapotuk is jobb” - mondta az előadó. A hívők között kevesebb a szorongó és a depressziós ember is. Életesélyeiket az is növeli, hogy soraikban kevésbé gyakori az alkoholizmus és a dohányzás. Iris Lippert és Doris Münderlein személyében bajor vendégek is ellátogattak a rendezvényre. Ok az előadás után röviden bemutatták a testvéregyházunkban folyó, nők között végzett szolgálat különböző területeit. Lászlóné Házi Magdolna lelkész. Mt 4,23 alapján tartott áhítatában egyebek mellett arról beszélt, hogy a betegség nem teremtésbeli adottság, hanem a bűnnel került az ember életébe. Amikor Jézus a Betesda tavánál a 38 éve beteg embertől azt kérdezi: „Akarsz-e meggyógyulni?”(Jn 5,6), akkor nemcsak a testi gyógyulás utáni vágy felől tudakozódik, hanem a hit és a remény iránt is. Az egész embert akarja meggyógyítani, mert tudja, hogy a testi és a lelki baj összefügg. A mai ember is gyógyításra szorul. Éppen ezért tegyünk mindent Isten kezébe, hagyjunk minDr. Kopp Mária Az ebédszünetet a nap témájához kötődő csoport-, majd fórumbeszélgetés követte. „Diagnózis egyházunkról” címmel D. Szebik Imre püspök az ökumenikus és külügyi kapcsolatokról, Ittzés Já- nos püspök pedig a hazai helyzetről szólt néhány szót. Szebik Imre egyfelől az Európai Egyházak Konferenciája, másrészt a Lutheránus Világszövetség következő gyűlésére is emlékeztette a megjelenteket. Ittzés János rövid beszámolójában - egyebek mellett - a munkaerő-gazdálkodásról beszélt, arról, hogy a lelkészhiány az egyes kerületekben különböző mértékben jelentkezik. Kérdéses, hogy pár éven belül lesz-e elég hely a hittudományi egyetem minden végzősének. Igaz, a problémának pozitív hozadéka is lehet: várhatóan elegendő lelkészt tudnak majd küldeni a speciális szolgálati területekre is. A különféle programokkal teli nap végén Sárkány Tibor lelkész záróáhítata nyújtott alkalmat az elcsendesedésre. G. Zs. 4 I
