Evangélikus Élet, 2003 (68. évfolyam, 1-52. szám)
2003-03-30 / 13. szám
4. oldal 2003. MÁRCIUS 30. Evangélikus Élet Határok nélküli együttlét - Istenben Komáromi ökumenikus alkalmak ProChrist-körkép „Az életnek értéket csak a szolgálat adhat, amellyel az emberek ügye felé fordulunk. " (Márai Sándor: Füves könyv) Mi a közös a budapesti Nagyszombat utcai amfiteátrum területén felállított sátorban, a Bethesda gyermekkórház éttermében, a gyulai művelődési központban és a kiskőrösi szeretetotthonban? Március 17-24. között - egyebek mellett - ezeken a hazai helyszíneken nézhették és hallgathatták meg az érdeklődők az esseni Grugahalléból közvetített műholdas evangélizációt, a ProChrist 2003-at. A „Hihetetlen - kétség és ámulat” témacímű igehirdetés-sorozatot, Ulrich Parzany evangélikus lelkész prédikációit Európa 16 országában kísérhették figyelemmel. Az eseményeket Németország után nálunk, Magyarországon lehetett a legtöbb helyszínen nyomon követni. Mára már szép gyakorlattá váltak a különböző felekezetek évenkénti, januári közös ökumenikus istentiszteletei. Komáromban azonban egyre nyilvánvalóbbá vált, hogy kereszténységünk sokkal nagyobb kincs annál, minthogy évente csupán egyszer figyeljünk közösen Jézus Krisztusra. Nagyböjt első vasárnapján - talán a közeli nőnapra is tekintettel - az északkomáromi református templomban női lelkészek vezetésével nők imádkoztak a világbékéért. Baptista, evangélikus és református lelkésznők családjuknak érezve a háborútól fenyegetett világot, elsősorban a saját és szőkébb környezetünk szívének megtisztítására, a szeretet- teljesebb mindennapi együttlétre hívták fel a figyelmet. Csakis így, keresztényi példát élve és mutatva várhatjuk el, hogy mások szívében is megszülessék a béke. Egyedüli „férfi papként” a helyi ortodox atya Máriát, Jézus édesanyját állította a családanyák elé példaképül. Külön öröm, hogy katolikus részről - mint a feltámadás első tanúi - az egyházközség litániás asszonyai könyörögtek a békéért, majd Ittzés János püspöknek - a Kossuth rádióból sokunk számára ismert - figyelmeztetése hangzott el: „...ijesztő, hogy az igazságos béke helyett egyre többet emlegetjük az igazságos háborút. Március 12-én, a Pozsony melletti Sväty Jur község egyházi konferencia- központjában több szervezet mintegy húsz képviselője tekinthetett be a katasztrófa utáni segélyezés - nemzetközi szintű - felkészülési, tervezési, kivitelezési, beszámolási és elszámolási fázisaiba. Julius Filo, a Szlovák Evangélikus Egyház püspöke nyitó áhítatában Krisztus példaadó szolgálatára utalva szólt a segítségnyújtás keresztény aspektusairól. Ezt követően dr. Erdélyi Géza, a Szlovákiai Református Egyház püspöke méltatta a szeretetszolgálat tevékenységét. Hangot adott azon reménységének is, hogy a jövőben Szlovákiában is megalakulhat egy hasonló struktúrájú szervezet, melynek életre hívásához számítanak a Magyar Ökumenikus Szeretetszolgálat szakmai támogatására. Az egész délelőttöt kitöltő előadást Lehel László, a segélyszervezet igazgatója Pedig afelől nem lehet kétségünk, hogy Isten békepárti, és az igazságos béke pártján áll. ” A magyarul és szlovákul felcsendülő énekekben a résztvevők a Szentlélek segítségét kérték a békéért folytatott küzdelemhez. Reminescere vasárnapján a dél-komáromi reformátusok várták a testvéregyházak híveit, még a szomszédos Szlovákiából is. A Metál Ferenc köztársasági elnök által megnyitott „Határok nélkül” című ötnapos diák- és ifjúsági fesztivál gazdag programja közt ugyanis rangos helyet foglalt el a vasárnapi böjti istentisztelet. A Komáromi evangélikus kamarakórus szolgálatairól, sikereiről már olvashattunk lapunk hasábjain. Most néhány jó hangú református énekessel kibővülve idézték elénk Jézus szenvedéstörténetét: „Stabat Mater dolorosa...” Ihász Beatrix evangélikus lelkésznő prédikációjában is visszacsengtek a kórus szavai: „Jézus, bünbánat útja, ó, értünk fájó szenvedés!” A kiábrándító és csalárd valóságshow-k világa helyett az igazi értékhez vezető, szenvedésektől is próbált jézusi út a járható - a mai kor fiataljainak is! A még bennünk élő március 15-e fényes ragyogása és a böjti ke- resztút arra figyelmeztessen minket, hogy népünk, nemzetünk feltámadásához zászlónkra kell tűzni Krisztus nevét - határokon innen és túl! és a szervezet három munkatársa tartotta. A református, evangélikus és pravoszláv felekezetű vendégek élénk érdeklődéssel kísérték a szimpóziumot, és számtalan kérdést tettek fel az elhangzottakkal kapcsolatban. Julius Filo zárszavában az egyházak számára körvonalazódó új lehetőségről, „kinyíló kapukról” beszélt. A konferencia hivatalos szakasza dr. Erdélyi Géza áldásával fejeződött be, de a felvázolt témák kötetlen beszélgetések formájában tovább folytatódtak ebéd közben is. A konferencia jelentőségét tekintve a Magyar Ökumenikus Szeretetszolgálat és a szlovák protestáns egyházak első közös lépéseként értékelhető a katasztrófák esetén gyors segítséget nyújtó majdani szlovák szervezet megalakulásához vezető úton. (-sb-) „A rendezvény kezdete előtt egy hónapig heti egy alkalommal imaórát tartottunk, az evangélizációt megelőző vasárnap, március 16-án pedig ökumenikus nyitó istentiszteletet” - mondta Jakab Béla, a gyulai evangélikus egyházközség lelkésze. - „A ProChist 2003 helyi szervezésében a három történelmi egyház és a baptista gyülekezet vett részt. Szándékosan választottunk »semleges« helyszínt, a művelődési házat. A nyolc estéből mindig kettő jutott egy-egy felekezetre, olyankor ők voltak a házigazdák. Délutánonként fél hatkor gyülekeztünk. Közösen énekeltünk, imádkoztunk, bizonyságtételeket hallgattunk. Ezzel párhuzamosan egy csoport fohászkodott az evangélizáció sikeréért. Később a békéért is könyörögtünk. A hétfő esti nyitó alkalmon több mint kétszázhúszan vettek részt, a többi napokon is mintegy 150 fő volt jelen. Ulrich Parzany igehirdetése után közös énekkel, imával, a Miatyánkkal és áldással zártuk együttlétünket, de lehetőséget biztosítottunk mindenkinek arra, hogy ezt követően - ha szükségét érezte - feleke- zetének lelkipásztorával beszélgethessen. Nagy súlyt szeretnénk helyezni az utógondozásra, ezért a rendezvény végeztével egy hónapig külön imaalkalmat biztosítunk minden érdeklődőnek. Jó lenne, ha a történelmi egyházak nálunk is - helyi és országos szinten egyaránt - szerveznének ilyen evangélizációkat.” * Baranka György, a gerendási-csorvási evangélikus gyülekezet lelkipásztora szintén református és katolikus kollégáival együtt tartotta az evangélizációs alkalmakat. „Mindig Csorváson kezdtünk, aztán közvetlenül utána Gerendáson is levetítettük az igehirdetésről készült videofelvételt. Csorváson a résztvevőknek csupán a fele volt gyülekezeti tag, a másik felét olyan érdeklődők alkották, akik szinte soha nem járnak templomba. A jelenlévők regisztrációs lapokat kitöltve jelezhették, mi az, amit nagyon jónak találtak, és mi az, ami kevésbé tetszett nekik. Egyebek mellett feltettük azt a kérdést is, szeretnék-e, ha a lelkész meglátogatná őket, és elbeszélgetne velük. A legtöbb kérdésre igennel válaszoltak, így lehetőség nyílik az utógondozásra is.” * „Érdekes a résztvevők korosztály szerinti megoszlása. Legtöbben »a nagyma- makorúak« voltak. Akadt sok fiatal is, de a középkorosztály szinte teljesen hiányzott” -jegyezte meg egy budafoki evangélikus résztvevő, majd így folytatta: „Szerintem nemcsak hívők, de érdeklődője is szép szátttpaal vpltakJelen., Mindig örülök, amikor olyanokkal találkozom, akiket ismerek ugyan, de nem gondoltam volna róluk, hogy ilyen helyen is megfordulnak. Tudom, hogy olyanok is eljöttek, akik a sajtóból értesültek az eseményről. Az evangélizációt követő beszélgetésekből az derült ki, hogy Ulrich Parzany prédikációi szinte mindenkit megérintettek.” * Lapunk Lupták Gyötgy kiskőrösi lelkészt, a magyarországi ProChrist szervezőbizottságának elnökét is megkereste. „Elfogult vagyok, hiszen már 2000-ben is szívügyem volt ez az evangélizáció, Ulrich Parzanyt pedig régóta személyesen is ismerem. Ami a pozitív tapasztalataimat illeti: Kiskőrösön és Tabdiban estéről estére mintegy négyszázan gyűltek össze. Ez a módszer tehát alkalmas arra, hogy sehová se tartozó embereket szólítsunk meg, és válaszoljunk azokra a kérdésekre, amelyekkel hozzánk fordulnak. Az utógondozás biztosított, az alkalmak profi módon szervezettek. Jó az is továbbá, hogy a gyülekezetek rövid helyi programokkal, szolgálatokkal készülhetnek. így megmutathatják magukat, és elmondhatják: gyülekezethez tartozni jó! Nagyszerű élmény az ökumenikus együtt munkálkodás, mely kihat egyéb szolgálatainkra is. Az igehirdetések színesek, érdekesek voltak, szóhasználatuk, nyelvezetük jól érthető. Bizonyítja ezt az is, hogy Ulrich Parzany nap mint nap 40-45 percen át le tudta kötni a jelenlévők figyelmét - erre pedig nem minden lelkész képes... Ugyanakkor Magyarországon például sokak számára idegen az igehirdetés végén lévő „előrehívás”. Mi nem éltünk ezzel, de mindig elmondtuk, hogy ki az a lelki vezető, akit megkereshetnek, ha ennek szükségét érzik. Nem mondom, hogy a ProChrist lenne az egyedül üdvözítő evangélizációs forma. De meg kell fontolnunk, hogy ma, amikor az emberek egyre kevésbé járnak templomba, talán érdemes lenne kipróbálni ezt az új módszert.” Ulrich Parzany igehirdetéseit - énekszámok előadása vagy rövid jelenetek bemutatása mellett - mindig egy-egy rövid interjú előzte meg. A moderátor egyik este a német evangélikus egyház egyik vezető személyiségével beszélgetett, aki azt mondta: „Ma sokan hagyják el az egyházat, de ebbe nem szabad beletörődni. A gyülekezeteknek a sarkukra kell állniuk.” Manfred Kock, a Német Evangélikus Egyház Tanácsának elnöke itt természetesen a saját hazájára gondolt. De a ProChrist idei kezdeményezése irányt mutathat nemcsak nekik, hanem nekünk, magyarországi evangélikusoknak is. Gazdag Zsuzsanna Március 29-én 12.10-kor a Duna Televízió Isten kezében című műsorában láthatunk egy összefoglalót a ProChrist eseményeiről. Április 6-án 11.20-tól pedig az mtv és az m2 sugároz egy negyvenperces összeállítást az evangélizációs hétről.- sí A MAGYAR ÖKUMENIKUS SZERETETSZOLGÁLAT SZLOVÁKIÁBAN Tettel és szóval Első hallásra talán szokatlan, ha egy segélyszervezet képzési kurzust szervez. Még inkább érdekessé válik a dolog, ha azt is megtudjuk, hogy ez a magyar szervezet Szlovákiában tart előadást működéséről, illetve a segélyprogramok folyamatáról, miközben pár száz kilométerrel és néhány szlovák megyével arrébb jelenleg is a tavalyi árvíz okozta károk helyreállításán dolgozik. A Magyar Ökumenikus Szeretetszolgálat munkatársai számára nem újdonság az alapító-fejlesztő képzések ilyen formája, hiszen egy évekkel korábbi szervezés eredményéként Délvidéken már működik hasonló, egyházi hátterű segélyszervezet, az EHO. Batthyány-Strattmann László boldoggá avatása II. János Pál pápa múlt vasárnap délelőtt a vatikáni Szent Péter téren - magyar és osztrák zarándokok ezrei előtt - négy másik személlyel együtt boldoggá avatta Batthyány-Strattmann Lászlót, a „szegények orvosát”. A szertartáson Paskai László bíboros, nyugalmazott esztergomi érsek és Cristoph Schönborn, Bécs érseke ismertette a hívők előtt Batthyány-Strattmann László életét. A „szegények orvosa” 1870-ben született Dunakilitiben, ősi magyar főnemesi család hatodik gyermekeként. Hatéves korában családjával Köpcsénybe költözött, majd 1879-ben a Bécs melletti Kalksburg jezsuita kollégiumának növendéke lett. Később a kalocsai és az ungvári gimnáziumban, majd a bécsi egyetem mezőgazda- sági, kémiai, filozófiai, asztronómiai és orvosi fakultásain tanult. Az orvosi diplomát ugyanitt szerezte 1900-ban, két év múlva pedig megalapította az első magánkórházat Köpcsényben. Öröklés révén 1915-ben megkapta a hercegi címet és a Strattmann nevet. Később körmendi birtokán telepedett le, és várkastélyának egyik szárnyában megalapította második kórházát. Itt már szemspecialistaként gyógyította a betegeket. Batthyány-Strattmann László 1931-ben Bécsben halt meg. Boldoggá avatását 1944- ben Bécs akkori bíboros-érseke kezdeményezte. Az avatásról szóló dekrétumot tavaly júliusban tették közzé. A boldoggá avatás szertartási szabályainak megfelelően a pápa ünnepélyesen kimondta, hogy a boldog emlékezetű személy életében a keresztény erényeket hősiesen gyakorolta, közbenjárására rendkívüli, visszafordíthatatlan csoda, gyógyulás történt. A szentatya homíliájában úgy fogalmazott: Boldog Batthyány-Strattmann László sose helyezte a földi javakat az igazi, a mennyei kincsek elébe. Példás családi élete és bőkezű keresztény szolidaritása bátorítson mindenkit az evangélium hűséges követésére - mondta a pápa. A katolikus egyházfő által szintén boldoggá avatott személyek: Pierre Bonhomme (1803-1861) presbiter, Maria Dolores Rodriguez Sopena (1848-1918), a róla elnevezett katekista intézet alapítója, Maria Caridad Brader (1860-1943), a Szeplőtelen Szűzről elnevezett ferences apácarend alapítója, valamint Juana Maria Condesa Lluch (1862-1916), aki ugyancsak apácarendet alapított. A szertartás végén Mádl Ferenc magyar államfőt és szűkebb kíséretét - így feleségét, Dalma asszonyt is - II. János Pál elé, az oltárhoz kísérték rövid üdvözlésre. Aktion Fastenopfer - 2003 Bajor evangélikus testvéreink több mint egy évtizede minden évben megrendezik az ún. „Aktion Fastenopfer”-t, azaz a böjti időszakban egy-egy meghatározott célra országos gyűjtést rendeznek. Az idei gyűjtés kedvezményezettje a kelet-európai evangélikus oktatásügy. A befolyt pénzből - többek között - a lengyelországi és szlovákiai kollégiumépítéseket, valamint a magyar evangélikus iskolákat kívánják támogatni. Emellett konferenciákat terveznek bajor és kelet-európai hitoktatóknak, tanároknak. Az akció március 8-9-én Aschaffen- burgban tartott megnyitójára Magyarországról hívtak vendégeket: Szebik Imre püspök, Hallgatóné Hajnal Judit, a győri Péterfy Sándor Evangélikus Oktatási Központ igazgatója és a Deák Téri Evangélikus Gimnázium zeneegyüttese utazott Németországba, hogy közösen ünnepeljen a meghívókkal. Magam ez utóbbi társaság egyik vezetőjeként lehettem jelen az eseményeken, beszámolómat a zenei szolgálattevő szemszögéből írom tehát. Otthonosan érezhettük magunkat a bajor testvérek között, hiszen - ahogy azt Szebik Imre püspök is kiemelte a városházán tartott beszédében - a két egyház közötti együttműködés immár több mint tízéves. A kapcsolattartás elevenségét mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy személyes ismeretségek, már-már baráti szálak szövődhetnek a nyelvi különbözőségünk ellenére is közöttünk. Kellemesen érezhettük magunkat azért is, mert a helybéliek - Ulrich Zenker egyháztanácsos és Michael Martin helyi esperes vezetésével - mindent pompásan előkészítettek fogadásunkra és az ünnepségek lebonyolítására. De mindenekelőtt amiatt, mert aktív résztvevői lehettünk az ünnepségsorozatnak, munkatársai a szervezőknek. Tudtuk tehát, hogy mi, magyarok is támogatottjai vagyunk e gyűjtésnek, de úgy, hogy nem a koldusok üres kezű elesettségével fogadjuk a segítséget, hanem feladatot teljesítve azzal, amiben gazdagok vagyunk. Szebik Imre püspökünk igehirdetéssel szolgált a vasárnapi istentiszteleten, s a város vezetői által rendezett fogadáson ismertette a Magyarországi Evangélikus Egyház mai helyzetét, a hazai evangélikus oktatásügy kiemelt szerepét, és szólt egyházunk hitvalló állásfoglalásairól olyan aktuális kérdésekben, mint a háború elítélése. Hajnal Judit (aki igazgatói munkája mellett vállalta a bajor-magyar pedagógusok közötti szervező- és kapcsolattartó munkát) Ulrich Zenker riportalanyaként vallott az evangélikus pedagógus mindennapjairól és elhivatottságáról, majd az egyházi fogadáson tartott áttekintő előadást a magyarországi evangélikus iskolarendszerről. A mi Deák téri csapatunk pedig amellett, hogy zenei közreműködő volt a fogadásokon, s az istentiszteleten is jelentős szolgálati lehetőséget kapott, szombat este egy másfél órás koncertet adott a helybélieknek - elsősorban „keleti zeneszerzők” (legalábbis Aschaffenburgtól keletebbre alkotók) műveiből. A zeneegyüttest Kardos Anna énektanár kolle- ginámmal együtt készítettük fel, s vezényeltük a koncerten. Célunk az volt, hogy tanúságot tegyünk Németországban arról, hogy a fiatalság fogékony és nyitott a klasszikus kultúrára, és rendszeres zenei nevelés mellett anyanyelveként használja az ún. komolyzene nyelvét. A koncert végi hangos ünneplés azt bizonyítja, hogy elértük célunkat. Ám szinte magunk is meglepődtünk azon - amit a helyiek is többször észrevételeztek -, hogy a diákság mennyire átérezte feladata komolyságát: példamutató magatartással és figyelemmel, a helybéliek felé nyitott kedvességgel vett részt az utazás percre beosztott, sűrű programsorozatán. Köszönet érte a fiataloknak! Bence Gábor, a Deák téri gimnázium énektanára * I « « Czinki Krisztián Felvétele
