Evangélikus Élet, 2003 (68. évfolyam, 1-52. szám)

2003-03-30 / 13. szám

4. oldal 2003. MÁRCIUS 30. Evangélikus Élet Határok nélküli együttlét - Istenben Komáromi ökumenikus alkalmak ProChrist-körkép „Az életnek értéket csak a szolgálat adhat, amellyel az emberek ügye felé fordulunk. " (Márai Sándor: Füves könyv) Mi a közös a budapesti Nagyszombat utcai amfiteátrum területén felállított sá­torban, a Bethesda gyermekkórház éttermében, a gyulai művelődési központ­ban és a kiskőrösi szeretetotthonban? Március 17-24. között - egyebek mellett - ezeken a hazai helyszíneken nézhették és hallgathatták meg az érdeklődők az esseni Grugahalléból közvetített műholdas evangélizációt, a ProChrist 2003-at. A „Hihetetlen - kétség és ámulat” témacímű igehirdetés-sorozatot, Ulrich Parzany evangélikus lelkész prédikációit Európa 16 országában kísérhették fi­gyelemmel. Az eseményeket Németország után nálunk, Magyarországon lehe­tett a legtöbb helyszínen nyomon követni. Mára már szép gyakorlattá váltak a különböző felekezetek évenkénti, janu­ári közös ökumenikus istentiszteletei. Komáromban azonban egyre nyilván­valóbbá vált, hogy kereszténységünk sokkal nagyobb kincs annál, minthogy évente csupán egyszer figyeljünk közö­sen Jézus Krisztusra. Nagyböjt első vasárnapján - talán a közeli nőnapra is tekintettel - az észak­komáromi református templomban női lelkészek vezetésével nők imádkoztak a világbékéért. Baptista, evangélikus és református lelkésznők családjuknak érezve a háborútól fenyegetett világot, elsősorban a saját és szőkébb környeze­tünk szívének megtisztítására, a szeretet- teljesebb mindennapi együttlétre hívták fel a figyelmet. Csakis így, keresztényi példát élve és mutatva várhatjuk el, hogy mások szívében is megszülessék a béke. Egyedüli „férfi papként” a helyi orto­dox atya Máriát, Jézus édesanyját állítot­ta a családanyák elé példaképül. Külön öröm, hogy katolikus részről - mint a feltámadás első tanúi - az egyházközség litániás asszonyai könyörögtek a béké­ért, majd Ittzés János püspöknek - a Kossuth rádióból sokunk számára ismert - figyelmeztetése hangzott el: „...ijesz­tő, hogy az igazságos béke helyett egyre többet emlegetjük az igazságos háborút. Március 12-én, a Pozsony melletti Sväty Jur község egyházi konferencia- központjában több szervezet mintegy húsz képviselője tekinthetett be a katasztrófa utáni segélyezés - nemzetközi szintű - fel­készülési, tervezési, kivitelezési, beszá­molási és elszámolási fázisaiba. Julius Filo, a Szlovák Evangélikus Egyház püs­pöke nyitó áhítatában Krisztus példaadó szolgálatára utalva szólt a segítségnyújtás keresztény aspektusairól. Ezt követően dr. Erdélyi Géza, a Szlovákiai Református Egyház püspöke méltatta a szeretetszolgá­lat tevékenységét. Hangot adott azon re­ménységének is, hogy a jövőben Szlováki­ában is megalakulhat egy hasonló struktúrájú szervezet, melynek életre hívá­sához számítanak a Magyar Ökumenikus Szeretetszolgálat szakmai támogatására. Az egész délelőttöt kitöltő előadást Le­hel László, a segélyszervezet igazgatója Pedig afelől nem lehet kétségünk, hogy Isten békepárti, és az igazságos béke pártján áll. ” A magyarul és szlovákul felcsendülő énekekben a résztvevők a Szentlélek segítségét kérték a békéért folytatott küzdelemhez. Reminescere vasárnapján a dél-komá­romi reformátusok várták a testvéregyhá­zak híveit, még a szomszédos Szlovákiá­ból is. A Metál Ferenc köztársasági elnök által megnyitott „Határok nélkül” című ötnapos diák- és ifjúsági fesztivál gazdag programja közt ugyanis rangos helyet foglalt el a vasárnapi böjti istentisztelet. A Komáromi evangélikus kamarakórus szolgálatairól, sikereiről már olvashat­tunk lapunk hasábjain. Most néhány jó hangú református énekessel kibővülve idézték elénk Jézus szenvedéstörténetét: „Stabat Mater dolorosa...” Ihász Beatrix evangélikus lelkésznő prédikációjában is visszacsengtek a kó­rus szavai: „Jézus, bünbánat útja, ó, ér­tünk fájó szenvedés!” A kiábrándító és csalárd valóságshow-k világa helyett az igazi értékhez vezető, szenvedésektől is próbált jézusi út a járható - a mai kor fi­ataljainak is! A még bennünk élő márci­us 15-e fényes ragyogása és a böjti ke- resztút arra figyelmeztessen minket, hogy népünk, nemzetünk feltámadásá­hoz zászlónkra kell tűzni Krisztus nevét - határokon innen és túl! és a szervezet három munkatársa tartotta. A református, evangélikus és pravoszláv felekezetű vendégek élénk érdeklődéssel kísérték a szimpóziumot, és számtalan kérdést tettek fel az elhangzottakkal kap­csolatban. Julius Filo zárszavában az egy­házak számára körvonalazódó új lehető­ségről, „kinyíló kapukról” beszélt. A konferencia hivatalos szakasza dr. Erdélyi Géza áldásával fejeződött be, de a felvázolt témák kötetlen beszélgetések formájában tovább folytatódtak ebéd közben is. A konferencia jelentőségét tekintve a Magyar Ökumenikus Szeretetszolgálat és a szlovák protestáns egyházak első közös lépéseként értékelhető a kataszt­rófák esetén gyors segítséget nyújtó maj­dani szlovák szervezet megalakulásához vezető úton. (-sb-) „A rendezvény kezdete előtt egy hó­napig heti egy alkalommal imaórát tartot­tunk, az evangélizációt megelőző vasár­nap, március 16-án pedig ökumenikus nyitó istentiszteletet” - mondta Jakab Bé­la, a gyulai evangélikus egyházközség lelkésze. - „A ProChist 2003 helyi szer­vezésében a három történelmi egyház és a baptista gyülekezet vett részt. Szándéko­san választottunk »semleges« helyszínt, a művelődési házat. A nyolc estéből mindig kettő jutott egy-egy felekezetre, olyankor ők voltak a házigazdák. Délutánonként fél hatkor gyülekeztünk. Közösen énekel­tünk, imádkoztunk, bizonyságtételeket hallgattunk. Ezzel párhuzamosan egy csoport fohászkodott az evangélizáció si­keréért. Később a békéért is könyörög­tünk. A hétfő esti nyitó alkalmon több mint kétszázhúszan vettek részt, a többi napokon is mintegy 150 fő volt jelen. Ulrich Parzany igehirdetése után közös énekkel, imával, a Miatyánkkal és áldás­sal zártuk együttlétünket, de lehetőséget biztosítottunk mindenkinek arra, hogy ezt követően - ha szükségét érezte - feleke- zetének lelkipásztorával beszélgethessen. Nagy súlyt szeretnénk helyezni az utó­gondozásra, ezért a rendezvény végezté­vel egy hónapig külön imaalkalmat bizto­sítunk minden érdeklődőnek. Jó lenne, ha a történelmi egyházak nálunk is - helyi és országos szinten egyaránt - szerveznének ilyen evangélizációkat.” * Baranka György, a gerendási-csorvási evangélikus gyülekezet lelkipásztora szintén református és katolikus kollégái­val együtt tartotta az evangélizációs alkal­makat. „Mindig Csorváson kezdtünk, az­tán közvetlenül utána Gerendáson is levetítettük az igehirdetésről készült video­felvételt. Csorváson a résztvevőknek csu­pán a fele volt gyülekezeti tag, a másik fe­lét olyan érdeklődők alkották, akik szinte soha nem járnak templomba. A jelenlé­vők regisztrációs lapokat kitöltve jelez­hették, mi az, amit nagyon jónak találtak, és mi az, ami kevésbé tetszett nekik. Egyebek mellett feltettük azt a kérdést is, szeretnék-e, ha a lelkész meglátogatná őket, és elbeszélgetne velük. A legtöbb kérdésre igennel válaszoltak, így lehető­ség nyílik az utógondozásra is.” * „Érdekes a résztvevők korosztály szerin­ti megoszlása. Legtöbben »a nagyma- makorúak« voltak. Akadt sok fiatal is, de a középkorosztály szinte teljesen hiány­zott” -jegyezte meg egy budafoki evan­gélikus résztvevő, majd így folytatta: „Szerintem nemcsak hívők, de érdeklő­dője is szép szátttpaal vpltakJelen., Min­dig örülök, amikor olyanokkal találko­zom, akiket ismerek ugyan, de nem gondoltam volna róluk, hogy ilyen he­lyen is megfordulnak. Tudom, hogy olyanok is eljöttek, akik a sajtóból érte­sültek az eseményről. Az evangélizációt követő beszélgetésekből az derült ki, hogy Ulrich Parzany prédikációi szinte mindenkit megérintettek.” * Lapunk Lupták Gyötgy kiskőrösi lel­készt, a magyarországi ProChrist szerve­zőbizottságának elnökét is megkereste. „Elfogult vagyok, hiszen már 2000-ben is szívügyem volt ez az evangélizáció, Ulrich Parzanyt pedig régóta személye­sen is ismerem. Ami a pozitív tapasztala­taimat illeti: Kiskőrösön és Tabdiban es­téről estére mintegy négyszázan gyűltek össze. Ez a módszer tehát alkalmas arra, hogy sehová se tartozó embereket szólít­sunk meg, és válaszoljunk azokra a kér­désekre, amelyekkel hozzánk fordulnak. Az utógondozás biztosított, az alkalmak profi módon szervezettek. Jó az is továbbá, hogy a gyülekezetek rövid helyi programokkal, szolgálatok­kal készülhetnek. így megmutathatják magukat, és elmondhatják: gyülekezet­hez tartozni jó! Nagyszerű élmény az ökumenikus együtt munkálkodás, mely kihat egyéb szolgálatainkra is. Az igehirdetések színesek, érdekesek voltak, szóhasználatuk, nyelvezetük jól érthető. Bizonyítja ezt az is, hogy Ulrich Parzany nap mint nap 40-45 percen át le tudta kötni a jelenlévők figyelmét - erre pedig nem minden lelkész képes... Ugyanakkor Magyarországon például sokak számára idegen az igehirdetés vé­gén lévő „előrehívás”. Mi nem éltünk ez­zel, de mindig elmondtuk, hogy ki az a lelki vezető, akit megkereshetnek, ha en­nek szükségét érzik. Nem mondom, hogy a ProChrist len­ne az egyedül üdvözítő evangélizációs forma. De meg kell fontolnunk, hogy ma, amikor az emberek egyre kevésbé járnak templomba, talán érdemes lenne kipróbálni ezt az új módszert.” Ulrich Parzany igehirdetéseit - ének­számok előadása vagy rövid jelenetek bemutatása mellett - mindig egy-egy rövid interjú előzte meg. A moderátor egyik este a német evangélikus egyház egyik vezető személyiségével beszél­getett, aki azt mondta: „Ma sokan hagyják el az egyházat, de ebbe nem szabad beletörődni. A gyülekezeteknek a sarkukra kell állniuk.” Manfred Kock, a Német Evangélikus Egyház Tanácsá­nak elnöke itt természetesen a saját ha­zájára gondolt. De a ProChrist idei kez­deményezése irányt mutathat nemcsak nekik, hanem nekünk, magyarországi evangélikusoknak is. Gazdag Zsuzsanna Március 29-én 12.10-kor a Duna Televízió Isten kezében című műsorában láthatunk egy összefoglalót a ProChrist eseményeiről. Ápri­lis 6-án 11.20-tól pedig az mtv és az m2 sugá­roz egy negyvenperces összeállítást az evangélizációs hétről.- sí ­A MAGYAR ÖKUMENIKUS SZERETETSZOLGÁLAT SZLOVÁKIÁBAN Tettel és szóval Első hallásra talán szokatlan, ha egy segélyszervezet képzési kurzust szervez. Még inkább érdekessé válik a dolog, ha azt is megtudjuk, hogy ez a magyar szervezet Szlovákiában tart előadást működéséről, illetve a segélyprogramok folyamatáról, miközben pár száz kilométerrel és néhány szlovák megyével arrébb jelenleg is a tavalyi árvíz okozta károk helyreállításán dolgozik. A Magyar Ökumenikus Sze­retetszolgálat munkatársai számára nem újdonság az alapító-fejlesztő képzések ilyen formája, hiszen egy évekkel korábbi szervezés eredményéként Délvidéken már működik hasonló, egyházi hátterű segélyszervezet, az EHO. Batthyány-Strattmann László boldoggá avatása II. János Pál pápa múlt vasárnap délelőtt a vatikáni Szent Péter téren - magyar és osztrák zarándokok ezrei előtt - négy másik személlyel együtt boldoggá avat­ta Batthyány-Strattmann Lászlót, a „szegények orvosát”. A szertartáson Paskai László bíboros, nyugalmazott esztergomi érsek és Cristoph Schönborn, Bécs érseke ismertette a hívők előtt Batthyány-Strattmann László éle­tét. A „szegények orvosa” 1870-ben született Dunakilitiben, ősi magyar főnemesi család hatodik gyermekeként. Hatéves korában családjával Köpcsénybe költözött, majd 1879-ben a Bécs melletti Kalksburg jezsuita kollégiumának növendéke lett. Később a kalocsai és az ungvári gimnáziumban, majd a bécsi egyetem mezőgazda- sági, kémiai, filozófiai, asztronómiai és orvosi fakultásain tanult. Az orvosi diplo­mát ugyanitt szerezte 1900-ban, két év múlva pedig megalapította az első magán­kórházat Köpcsényben. Öröklés révén 1915-ben megkapta a hercegi címet és a Strattmann nevet. Később körmendi birtokán telepedett le, és várkastélyának egyik szárnyában meg­alapította második kórházát. Itt már szemspecialistaként gyógyította a betegeket. Batthyány-Strattmann László 1931-ben Bécsben halt meg. Boldoggá avatását 1944- ben Bécs akkori bíboros-érseke kezdeményezte. Az avatásról szóló dekrétumot ta­valy júliusban tették közzé. A boldoggá avatás szertartási szabályainak megfelelően a pápa ünnepélyesen ki­mondta, hogy a boldog emlékezetű személy életében a keresztény erényeket hősie­sen gyakorolta, közbenjárására rendkívüli, visszafordíthatatlan csoda, gyógyulás tör­tént. A szentatya homíliájában úgy fogalmazott: Boldog Batthyány-Strattmann László sose helyezte a földi javakat az igazi, a mennyei kincsek elébe. Példás csalá­di élete és bőkezű keresztény szolidaritása bátorítson mindenkit az evangélium hűsé­ges követésére - mondta a pápa. A katolikus egyházfő által szintén boldoggá avatott személyek: Pierre Bonhomme (1803-1861) presbiter, Maria Dolores Rodriguez Sopena (1848-1918), a róla elne­vezett katekista intézet alapítója, Maria Caridad Brader (1860-1943), a Szeplőtelen Szűzről elnevezett ferences apácarend alapítója, valamint Juana Maria Condesa Lluch (1862-1916), aki ugyancsak apácarendet alapított. A szertartás végén Mádl Ferenc magyar államfőt és szűkebb kíséretét - így fele­ségét, Dalma asszonyt is - II. János Pál elé, az oltárhoz kísérték rövid üdvözlésre. Aktion Fastenopfer - 2003 Bajor evangélikus testvéreink több mint egy évtizede minden évben meg­rendezik az ún. „Aktion Fastenopfer”-t, azaz a böjti időszakban egy-egy meg­határozott célra országos gyűjtést ren­deznek. Az idei gyűjtés kedvezménye­zettje a kelet-európai evangélikus oktatásügy. A befolyt pénzből - töb­bek között - a lengyelországi és szlo­vákiai kollégiumépítéseket, valamint a magyar evangélikus iskolákat kíván­ják támogatni. Emellett konferenciá­kat terveznek bajor és kelet-európai hitoktatóknak, tanároknak. Az akció március 8-9-én Aschaffen- burgban tartott megnyitójára Magyaror­szágról hívtak vendégeket: Szebik Imre püspök, Hallgatóné Hajnal Judit, a győri Péterfy Sándor Evangélikus Oktatási Központ igazgatója és a Deák Téri Evan­gélikus Gimnázium zeneegyüttese uta­zott Németországba, hogy közösen ün­nepeljen a meghívókkal. Magam ez utóbbi társaság egyik vezetőjeként lehet­tem jelen az eseményeken, beszámoló­mat a zenei szolgálattevő szemszögéből írom tehát. Otthonosan érezhettük magunkat a bajor testvérek között, hiszen - ahogy azt Szebik Imre püspök is kiemelte a vá­rosházán tartott beszédében - a két egy­ház közötti együttműködés immár több mint tízéves. A kapcsolattartás elevensé­gét mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy személyes ismeretségek, már-már baráti szálak szövődhetnek a nyelvi kü­lönbözőségünk ellenére is közöttünk. Kellemesen érezhettük magunkat azért is, mert a helybéliek - Ulrich Zenker egyháztanácsos és Michael Martin helyi esperes vezetésével - mindent pompásan előkészítettek fogadásunkra és az ünnep­ségek lebonyolítására. De mindenekelőtt amiatt, mert aktív résztvevői lehettünk az ünnepségsorozatnak, munkatársai a szervezőknek. Tudtuk tehát, hogy mi, magyarok is támogatottjai vagyunk e gyűjtésnek, de úgy, hogy nem a koldu­sok üres kezű elesettségével fogadjuk a segítséget, hanem feladatot teljesítve az­zal, amiben gazdagok vagyunk. Szebik Imre püspökünk igehirdetéssel szolgált a vasárnapi istentiszteleten, s a város vezetői által rendezett fogadáson is­mertette a Magyarországi Evangélikus Egyház mai helyzetét, a hazai evangéli­kus oktatásügy kiemelt szerepét, és szólt egyházunk hitvalló állásfoglalásairól olyan aktuális kérdésekben, mint a hábo­rú elítélése. Hajnal Judit (aki igazgatói munkája mellett vállalta a bajor-magyar pedagógusok közötti szervező- és kapcso­lattartó munkát) Ulrich Zenker riportala­nyaként vallott az evangélikus pedagógus mindennapjairól és elhivatottságáról, majd az egyházi fogadáson tartott áttekin­tő előadást a magyarországi evangélikus iskolarendszerről. A mi Deák téri csapatunk pedig amel­lett, hogy zenei közreműködő volt a foga­dásokon, s az istentiszteleten is jelentős szolgálati lehetőséget kapott, szombat es­te egy másfél órás koncertet adott a hely­bélieknek - elsősorban „keleti zeneszer­zők” (legalábbis Aschaffenburgtól kele­tebbre alkotók) műveiből. A zene­együttest Kardos Anna énektanár kolle- ginámmal együtt készítettük fel, s vezé­nyeltük a koncerten. Célunk az volt, hogy tanúságot tegyünk Németország­ban arról, hogy a fiatalság fogékony és nyitott a klasszikus kultúrára, és rendsze­res zenei nevelés mellett anyanyelveként használja az ún. komolyzene nyelvét. A koncert végi hangos ünneplés azt bizo­nyítja, hogy elértük célunkat. Ám szinte magunk is meglepődtünk azon - amit a helyiek is többször észrevételeztek -, hogy a diákság mennyire átérezte felada­ta komolyságát: példamutató magatar­tással és figyelemmel, a helybéliek felé nyitott kedvességgel vett részt az utazás percre beosztott, sűrű programsorozatán. Köszönet érte a fiataloknak! Bence Gábor, a Deák téri gimnázium énektanára * I « « Czinki Krisztián Felvétele

Next

/
Thumbnails
Contents