Evangélikus Élet, 2003 (68. évfolyam, 1-52. szám)
2003-03-30 / 13. szám
2. oldal 2003. MÁRCIUS 30. Evangélikus Élet Értékvesztett törvény? A Bibliából mindent meg lehet magyarázni, de a Biblia nem magyaráz meg mindent - ez a mondás nagyon jól kifejezi a modem ember Szentíráshoz fűződő viszonyát. Azt az üzenetet, amelyet Isten a szívünkre helyezett Igéjében, napról napra átértékeli az ember, hogy elfogadhatóvá legyen számára a felgyorsult és értékvesztett társadalomban. Ebben a lelki inflációs folyamatban a Tízparancsolat volt az, amely sokáig szent és sérthetetlen volt. Hiszen ezt még az is magáénak vallja, aki soha nem olvasta a Bibliában ezeket a szavakat, melyeket Isten a szívünkbe is belevésett lelkiismereti törvényként. De az ősi vágy, miszerint ki akarunk bújni Isten akarata alól, még a lelkiismereti törvényt is kétségbe vonta. A kísértő egyre hangosabban súgja a fülünkbe, hogy tegyük elfogadhatóvá, sőt emberi mércévé az erkölcsi züllést, mert abban a pillanatban érvényét vesziti Isten törvénye! A gyakorlatban ez azt jelenti: ha az újságokból és a televízió műsoraiból szüntelenül azt sulykolják belénk, hogy ma általánosan elfogadott az emberek között a csalás, a hazugság, a paráználkodás vagy éppen az istenkáromlás, akkor az felülírhatja Isten törvényét. Hiszen az ember hajlamos arra, hogy az legyen számára az általánosan elfogadott etikai mérce, amit a környezete elfogad. Valljuk be őszintén: már nagyon régen felülírtuk Isten törvényét. Ma már az sem egyértelmű, hogy Isten népe hamisítatlanul hirdeti a parancsolatokat, amelynek komolyan vételével nem Istent vidámít- juk meg, hanem minket segít abban, hogy emberek legyünk. Isten képmásai maradjunk, ne ösztönlények. Amíg kilenc parancsolat megszegésével olykor még büszkélkedik is a mai ember, addig az ötödik parancsolat áthágásáért a világi törvények szerint is a legsúlyosabb büntetés jár - egyelőre. Aki ember vérét ontja, azt szigorúan megbüntetik. De mintha már ennek a parancsolatnak az érvényét is kikezdené az idő... Mintha már ezt sem kellene olyan komolyan venni. Tanulmányaim során eddig úgy tudtam, hogy minden háború besorolható a honfoglaló vagy a honvédő kategóriába. Mára megszületett egy új kategória, az igazságos háború fogalma. Amikor egy ország azért növeli a haderejét, hogy megtámadjon egy olyan országot, amelyik nem volt hajlandó lefegyvereznie saját magát... Manapság naponta több tucat ember meggyilkolását nézhetjük végig a televízióban. Lassan eljutunk odáig, hogy az öldöklés is erénnyé válik. De talán nem szabadna hagynunk, hogy szívünk kőtáblájáról lassan lekopjon az istenképü- ségünk megőrzését jelentő Tízparancsolat. Hiszen tudjuk jól, lehet ölni szavakkal, gyűlölködéssel, szeretetlen- séggel és haraggal is. De a legtragikusabb gyilkosság az, ha Isten törvényét engedjük kiölni magunk és embertársaink lelkiismeretéből! Menyes Gyula GONDOLATSZIKRÁK A legnagyobb bűn: a kétségbeesés. Ez a bűnök koronája! Minthogy az nem más. mint a legsötétebb istentagadás. (Petőfi Sándor) * Felebarátot szolgálni, természet ajándékait bölcsen használni annyi, mint Istent tisztelni, és szavát fogadni. (Széchenyi István) * Az igazi bölcsesség és az igazi műveltség semmi más, mint az Isten félelme. (Kodolányi János) (Ferenczy Zoltán gyűjtéséből) * * BÖJT 4. VASÁRNAPJA (LAETARE) Az élet kenyere Jn 6,48-59 Van olyan időszak a gyermek életében, amikor még nem tud beszélni, és óhajait mutogatással fejezi ki. Egyszer tanúja voltam annak, hogy egy kisgyermek, amikor úrrá lett rajta az éhség, összekulcsolt kezeit mutatta az édesanyjának. Szüleitől tehát elsők között azt tanulta meg, hogy az éhség csillapításához Isten áldására van szükség. Mai igénk a pusztai vándorlás idejét idézi. Ha akkor Isten nem áldotta volna meg népét kenyérrel és itallal, mindnyájan odavesztek volna. Saját életünkből is tudjuk, hogy hűséges munkánk is csak akkor lesz eredményes, ha Isten megáldja. Ahogy a régi népi bölcsesség tartja: „Emberé a munka, Istené az áldás.” Igénkben Urunk önmagát nevezi az élet kenyerének, testét pedig igazi ételnek, vérét igazi italnak mondja. Az evangélium prológusában János így vezeti be bizonyságtételét: „Kezdetben volt az Ige, és az Ige Istennél volt, és Isten volt az Ige. Ő kezdetben az Istennél volt. Minden általa lett, és nélküle semmi sem lett, ami létrejött.” (Jn 1,1-3) A 14. versben pedig ezt olvassuk: „Az Ige testté lett”. Ez a nagyon egyszerű mondat karácsony csodáját mondja el. A mai igénket megelőző részben az ötezer ember csodás megvendégelésé- ről olvashatunk, akik - miután ettek - Jézust királlyá akarják tenni. Olyan királlyá, aki abban a szegényes környezetben is képes előteremteni az élet két nélkülözhetetlen feltételét, az ételt és az italt. Ezt követően mondja Urunk: „az én testem igazi étel, és az én vérem igazi ital” (Jn 6,55). Az az étel, amit naponta magunkhoz szoktunk venni, a biológiai életet szolgálja. Azt az életet, amely a legjobb körülmények között is az enyészet felé tart. Lassan vagy gyorsan, de az élet elkopik - és éppen az éltető ételek miatt. Az elfogyasztott táplálék adja testünk melegét, s belőle merítenek erőt izmaink is. Ehhez a folyamathoz oxigénre van szükség, a segítségével végbemenő égési folyamat pedig pusztítja sejtjeinket. Ezért mondja Urunk: amit ti életnek mondotok, az valójában halál. Az igazi élet alapja az, amit Jézus ad: az Ő teste és vére. Mert „az Ige testté lett”. Benne maga Isten öltött testet Jézus Krisztusban. Ezért az éltető étel és ital nem más, mint Urunk szavai, tettei és az Úr szent vacsorája. E három együtt jelenti Jézus testét és vérét, amiben az Ige testté lett. Igénkben sokszor olvashatjuk az enni szót. Az utolsó versben pedig szó szerint a rágni kifejezés áll. Jól tudjuk: a helyes táplálkozás alapja az alapos rágás. A hányaveti étkezés gyomorbajhoz vezethet. Az „élet kenyerét” sem lehet csak úgy hányaveti módon enni. Jól „rágjuk meg”, mert csak akkor táplálja életünket. Mindenekelőtt jól „rágjuk meg” Krisztus szavait. Például ezt: „Amit szeretnétek, hogy az emberek veletek cselekedjenek, ti is ugyanazt cselekedjétek velük, mert ez a törvény, és ezt tanítják a próféták.” (Mt 7,12) Jól „rágd meg”, mit mondasz, amikor másvalakiről beszélsz, olyanról, aki nincs ott. Úgy szólj róla, ahogyan szeretnéd, ha rólad szólnának, amikor nem vagy jelen. Vagy például utóvezetés közben úgy reagálj a másik hibájára, ahogy elvárnád, hogy a te hibádra reagáljanak. Szívleljük meg Urunknak ezeket a szavait is: „Szeresd felebarátodat, mint magadat!” (3Móz 19,18) Másrészt „rágjuk meg” jól Urunk cselekedeteit is. Útban Jeruzsálem felé tanítványai mindent és mindenkit elsöpörnek Mesterük útjából. A kiáltó vakot is el akarják hallgattatni, mert szerintük itt most nagyobb dolgok készülnek. Urunk a megváltás útján haladva mégis megáll a vak koldus mellett, és segít rajta. Az ismert történet arról is elgondolkoztathat minket: milyen sok segítő kezet visszautasítottunk már arra hivatkozva, hogy sietünk. Máskor a tanítványok elzavarták Urunktól az édesanyákat a gyermekeikkel, mondván, „fáradt az Úr”. Urunk azonban magához hivta, „átölelte, és kezét rájuk téve megáldotta őket” (Mk 10,16). Esténként fáradtan hazaérkező édesanyák és édesapák! Jó lenne, ha Urunk ezen cselekedetét is jobban „megrágnátok”! Bizony élet fakadna belőle. Harmadrészt az úrvacsorában is „rágjuk meg” jól Urunkat. Ne csak időnként éljünk e szentséggel, ne csak a családban meggyökerezett szokásnak eleget téve, hanem mint akik valóban éhezzük a bün- bocsánatot, amely - ha szívünkig hat - újjáteremt. Az alapos „rágásból” mindig élet támad. Olyan élet, amelyben Jézus Krisztus előttünk jár, hogy - belőle táplálkozva - már itt a földön is egymásra találjunk. Olyan élet ez, amely nem könnyű, de győzelmes, mert a földi lét határain túl az örök élet felé mutat. Végül gondoljuk meg, hogy ha napjainkban meg is élénkült az egyház iránti érdeklődés, elveszítjük az ebben rejlő lehetőséget, ha csak magunkat tudjuk ajánlani. Ehelyett mindig Jézus Krisztusra mutassunk, aki az élet kenyere, és az élet itala. Ha az O szavait jól „megrágjuk”, akkor nem a halált, hanem az életet tápláljuk magunkban. Szabó Vilmos IMÁDKOZZUNK! Uram, add nekem is az élet táplálékát és az élet italát. Te magad légy mindennapi kenyerem, és így vezess az örök életre. Ámen. O RATIO OECUMENICA Az alább közölt általános könyörgő imádságot szeretettel ajánljuk minden gyülekezet figyelmébe, bátorítva a gyülekezeti lelkészeket arra, hogy az istentisztelet liturgiájának alakításakor számoljanak a rovatunk nyújtotta lehetőséggel is. *: Mindenható, örök, irgalmas Isten! Hálát adunk azért, hogy naponta táplálod testünket és lelkünket. Köszönjük, hogy romboló és pusztító cselekedeteink felmérhetetlen nagysága ellenére még mindig van számunkra friss levegő, tiszta víz és egészséges táplálék. Segíts minket arra, hogy irántad való hálával tekintsünk a teremtett világra. Jézus nevében kérünk. [Gyülekezet:] Urunk, hallgass meg minket! Könyörgünk a gyermekekért és a fiatalokért. Segítsd őket, hogy megtalálják az életet megtartó és a jövőjük- höz szükséges értékeket. Óvd meg őket olyan ártalmaktól, amelyek csak szennyet és kárt okoznak. Óvd meg őket a hamis élvezetektől. Add meg számukra a friss forrásvíz illatát és a mindennapi kenyér jó ízét. Indítsd őket szeretetre és türelemre egymás és az idősebbek iránt. Jézus nevében kérünk. [Gyülekezet:] Urunk, hallgass meg minket! Kérünk, állítsd meg az emberi életet veszélyeztető és a teremtett világot romboló háborús eseményeket. Indítsd megértésre a türelmetleneket és belátásra az önmagukkal eltelt embereket, hogy ne uralkodjanak öncélú, durva indulatok országok, népek és csoportok között. Félelemmel gondolunk a világunkban felgyülemlett fegyverarzenálra, a kiszolgáltatott, elszegényedett emberek, éhező gyermekek és szenvedő betegek kínjaira. Állítsd meg a gyilkos szándékot, és ébressz elhatározást a felelős politikusok életében a béke iránt. Jézus nevében kérünk. [Gyülekezet:] Urunk, hallgass meg minket! A böjti úton adj erőt a lemondásra, az önmegtartóztató életre és a mellettünk élők szeretetére. Lássuk meg társainkban - a családi életben és a hivatásban egyaránt - azokat, akiket segíthetünk küzdelmeik között. Támogass, hogy a törődésben ne lankadjunk, a felénk érkező szeretetet pedig hálával fogadjuk el. Ne töltse be szívünket a hatalmaskodás, egymás legyőzésének szándéka, és segíts, hogy ne kezdeményezzünk veszekedést. Jézus, nevében kérünk. [Gyülekezet:] Urunk, hallgass meg minket! Indíts most minket terített asztalodhoz, hogy gyermekeid közösségében, méltón ünnepeljük szent vacsorádat. Belőle erőt merítsünk, hitet és reménységet ahhoz, hogy követeid lehessünk gyülekezetben, egyházban és mindenütt, ahol járunk. Az élet kenyere tápláljon minket, hogy békesség, odaadás és megelégedés jellemezze életünket. Egykor pedig hadd lehessünk örök asztalod vendégei, Jézus Krisztus érdeméért. [Gyülekezet:] Ámen. LUTHER MÁRTON Dal a Bibliáról Hol nincs a polcon Biblia, Üres, kietlen ott a ház. Könnyen bejut a Sátán oda, S az Úr Jézus ott nem tanyáz. Azért hát, ember, bárki légy, Egy-két filléred csak kerül. Egy Bibliát sietve végy Az ördög ellen fegyverül. Nyisd föl azt minden reggelen, Csüggj hittel mindegyik szaván, Merülj bele figyelmesen. Olvasd, kutasd nap-éjszakán. E könyv erőt ad és vigaszt, S ne bánd, ha int, ha néha bánt, Paizs gyanánt használjad azt Örömben, búban egyaránt. Szeresd e könyvet, s úgy tekintsd. Mint földi élted támaszát, Amely, ha sírodig kísért. Számodra nyit új, jobb hazát. Fordította: Vargha Gyuláné 3 £ 5 6 3 b 3 • *• SJ1ROK •••*••••••••••••••••••••••••• Beszél a harang Vonaton utazva már messziről látszik egy-egy falu templomának tornya. A torony felfelé mutat, tehát azt jelzi, hogy ott felfelé néző, Istent kereső emberek laknak. Ahogyan a torony messzire ellátszik, úgy a harang hangja is többnyire távolra hallatszik. Egy régi elbeszélés szerint a 32 mázsás szarvasi harang szavát még a 20 km- nyire fekvő Kondoroson is lehetett hallani. Az egyik kemenesaljai gyülekezetben pedig azt mondta valaki: „Ha vasárnap délelőtt kiállók a kapuba, egyszerre hallom hat közeli evangélikus templom harangját.” írásunk címe talán meglepő: „Beszél a harang”. Tényleg beszél? Igen. Mert a templomban minden „beszél”, mivel célja, liturgikus mondanivalója van. Itt semmi sem „dísz” vagy csupán értékes műalkotás, hanem mindennek liturgikus feladata van - így a harangnak is. Mi ez a liturgikus feladat? A harang elsősorban istentiszteletre hívogat. Tehát Isten imádására éneklésben és imádságban, valamint igehallgatásra. Hatalmas hangjával belép minden hajlékba, mert benne él a gyülekezetben, sőt „beleszól” a gyülekezet életébe. Sajnos ma már csak élhetjük ezt át, mert a nagyváros zaja elnyomja a harang szavát. Vasárnap egy órával istentisztelet előtt hangzik el az első harangszó. A másodiknál már nyílnak a kapuk, és énekeskönyvvel a kézben elindul a család, hogy a harmadik harangozásra már a padban üljön. A befejező oltári szolgálatban a Miatyánk alatt megszólaló harang az otthon maradt öregeknek, betegeknek szól, hogy együtt imádkozhassanak a gyülekezettel. De a harang hétköznap is beleszól az életünkbe. Nem azért, hogy az időt mutassa, mert arra ott van az óra, hanem hogy munka közben is Istenre emlékeztessen. Megfigyeltem falun, hogy amikor halálesetről adott hírt a harang, hamarosan jöttek a hívek, és érdeklődtek, ki hunyt el. Vagyis a harang „beszélt”... De ugyanígy megszólal tűz, árvíz vagy más katasztrófa esetén: a bajban imádkozásra hívja a gyülekezetei. Gondoljunk itt a régi latin mondásra, amely a szarvasi Ótemplom egyik haragján is olvasható: „Vivos voco, mortuos plango, fulgura frango.”- „Az élőket hívom, a holtakat siratom, a villámokat megtöröm.” Használatát régen szigorú „harangrend’’ szabályozta. Mivel a toronyban általában több harang is van- kisebbek és nagyobb méretűek, amelyeknek a hangja is eltérően szól -, ezeket az alakalomnak megfelelően kellett megszólaltatni. A harangoknak helyenként nevet is adtak. Ez azt jelzi, hogy szinte személynek tekintették őket. Általában egy-egy nagy ember iránti tiszteletből vagy valamilyen jelesebb esemény emlékére kapták nevüket: például Gádoroson „Hősök harangja”, Balassagyarmaton „Luther-harang” hívogatja a hiveket (ez utóbbi van Gyékényesen is, amelyre még a reformátor képét is kiöntötték), Kiskőrösön pedig az egyik haragot Petőfiről nevezték el. Érdekes megfigyelni, hogy a harangfeliratokon legtöbbször maga a harang beszél. Gyakran találkozunk rajtuk buzdító gondolatokkal („Békesség nektek!”, „Imádkozzál és dolgozzál!”) vagy énekidézetekkel („Erős vár a mi Istenünk”, „Ne csüggedj el, kicsiny sereg”, „Légy csendes szívvel” stb.). Egy gömöri templom harangján ez olvasható: „Hogyha imádkozni hívlak, Bárhol hallod szavam, Ember, mondj egy Miatyánkot, Istenem, add rám áldásod, Maradj velem, Uram! Hogyha pedig temetésre Kondul meg a szavam, Juttassa az eszetekbe, Hogy az, aki Istent féli, Az hal meg boldogan.” Bár csak néhány mozzanatot tudtunk kiemelni a harang liturgikus jelentőségéből, bízunk benne, hogy írásunk felkeltette olvasóink érdeklődését saját templomuk harangja iránt is. Gáncs Aladár l
