Evangélikus Élet, 2003 (68. évfolyam, 1-52. szám)

2003-03-23 / 12. szám

Evangélikus Élet 2003. MÁRCIUS 23. 5. oldal Történelmi séta Komáromban Kiállítási tárggyá szelídült '48-as ágyú a monostori erődben A Pest-Budai Petőfi Társaság immár hagyománnyá vált márciusi kirándu­lását ezúttal a komáromi várba szer­vezte. A múlt vasárnapi út résztvevőit a Hadtörténeti Múzeum igazgatóhe­lyettese, több jeles hadtörténeti mű írója. Kedves Gyula kalauzolta. A komáromi az ország legnagyobb várrendszere, de mérete párját ritkítja egész Európában is. Akkor vált az ország legfontosabb erődrendszerévé, amikor a 19. század elején a franciák elől menekü­lő I. Ferenc császár itt talált menedéket. Azért is nevezetes, mert egyetlen ellen­ségnek sem sikerült bevennie. Nem vé­letlenül hirdeti tehát az Óvár kapujánál őrt álló angyal: „Nec arte, nem marté” - sem csellel, sem erővel. Erről az erődítményről már az 1218- ból származó írásos leletek is említést tesznek. Mindvégig katonaság állomáso­zott benne. 1827 és 1839 között fontos munkálatok zajlottak, melyek során ka­zamatarendszer is épült. A ma Szlováki­ához tartozó Révkomáromban a Nádor­vonal, a Vág-Duna mellett pedig a Vágvonal erődrendszert emelték. Az ifjú Klapka György tábornok 1849. május 28-án lett Komárom főpa­rancsnoka. Ő építtette a koppánymonos- tori homokhegyen a kőerődöt, melyhez mintegy tízezer segédmunkást és ezer­kétszáz kőművest alkalmazott. Török Ig­nác, a későbbi aradi vértanú volt a várvé­delem műszaki vezetője. Az erődöt ho­mokdomb védte az ellenséggel szemben, de még a tetejére is földet vittek, így vé­delme tökéletes lett. „Gyalogos” törése­ket vágtak a falba a kézifegyvereknek, és ágyúlőrések is készültek az akkor már hátul töltős ágyúknak. A monostori erőd szabálytalan hatszög alakú, mészkőből és téglából épült, széles kőfal szegélyezi. A látogatók előtt ma is nyitva áll. Né­hány éve értékes kiállítást rendeztek be a hatalmas épület egyik szárnyában. A Csillag-erőd négyágú csillag alak­járól kapta a nevét. Jellegzetes formáját a 16. század végére nyerte el. Belülről saj­nos nem látható, mivel napjainkban rak­tárnak használják. Az 1871 és 1877 között épült Igmándi-erőd az erődrendszer legfiata­labb tagja. Oldalánál néhány kopjafa em­lékeztet Komárom hős védőire, Görgey Artúrra, Klapka Györgyre, Guyon Rihárdra és a többi vitézre. B. Zs. Á. Százkilenc éve, 1894. március 20-án halt meg Kossuth Lajos Naponta, majd óráról órára érkeztek a jelentések Torinóból az agg Kossuth Lajos egészségi állapotáról 1894 márciusában. Az egész ország aggodalommal kisérte figyelemmel a kilencven­négy éves ember betegségét. Halálhíre gyászba borította a nemzetet. 1962-ben meghalt egyetlen leánya, Vilma, és 1865-ben hőn szeretett felesége is eltávozott az élők sorából. Legutóbbi, ösztöndíjjal megtett amerikai utamon a világ legnagyobb könyvtárában, a mintegy ötmillió kötettel rendel­kező washingtoni Kongresszusi Könyvtár Kézirattárában talál­tam kiadatlanul ezt a felesége orvosához intézett levelét. Sora­iból is érezhető'az a gyengéd szeretet, amelyet Meszlényi Terézia iránt érzett. Felesége halála után csak Lujza nővére volt vele, de Kos­suth hasznosan töltötte az időt: visszaemlékezéseit írta, és egy virággyüjteményt állított össze. Le sousigné prie Monsr. le docteur Berti de vouloir agréez ce faible témoignage de la reconnaissance du sousigné; qui espere que Monsr. le Docteur vaudra bien continuer de prodiguez ses soins sont l 'unique soutien et consolation dans son martyre. Le 2. ävril 1865 LKossuth * Magyar fordításomban: Alulírott kérem Berti doktor urat, hogy fogadja csekély elis­merését az alulírottnak, aki reméli, hogy a doktor úr folytatni fogja á szegény beteg gondos kezelését, akit egyedül ez a gon-' dosság tart életben, és vigasztal kínszenvedéseiben. 1865. április 2-án Kossuth L. Berényi Zsuzsanna Ágnes „Tisztelet az elődöknek” A Magyar Iparművészeti Főiskolán 1976-ban végzett Nyerges Éva és az 1974-ben diplomázott Oláh Tamás azonos alkotócsoporthoz tartoznak. Közösen vesznek részt a tárlatokon, és műveik is többnyire az együttes mun­ka eredményei. Az alkotópáros tagjai a gobelinművészet elhivatott képvise­lői, akik e műfaj több évszázados for­mai és technikai hagyományai mellett tartalmi lehetőségeinek kitágítására is törekednek - nem kis eredménnyel. A Hegyvidéki Kortárs Galéria kiállító­termébe lépve a falon elhelyezett értékes szőttesek mellett a látogatót először a mo­solyra fakasztó három, színes pamutgom­bolyaggal megtelt nagy üveg ragadja meg, mely előtt két antik villa, valamint az alábbi sor áll: A munkaeszközök. „Csak ennyi?” - hallom a szomszédomat. Igen, csak ennyi - ha megvan hozzá az alkotó tudása és végtelen szeretete munkája iránt. Nyerges Évában és Oláh Tamásban mindkettő jelen van, és párosul az alapot jelentő pamutszál, gyapjú, selyem vagy fém tulajdonságának, alkalmazásának ki­tűnő ismeretével. Gondolatébresztő a fo­nalból kialakított, bronzból készült „Ma­Bronz-fonal „baba" (2000) gyár emlékmű” az eléje helyezett élővi- rág-csokorral - a március 15-i ünnepsé­gekhez kapcsolódva. Nem véletlen, hogy nagyméretű fali­kárpitjaikkal különböző intézményekben, múzeumokban találkozhatunk: tudnak térben, időben és témában gondolkodni. Oláh Tamás „Az Én 40 évem - 1985” cí­met viselő, nagy falikárpitja szubjektív mü, de megérinti, megfogja nézőit: kis mozaikjaival, pillanatképeivel magunké­nak érezhetjük. Emlékeztetnek és tovább­gondolásra késztetnek minket. Ujszerüek, szépek Nyerges Éva tájkép­gobelinjei: az 1976-ban készült „Mátra” és az 1982-ben szőtt „Balatonfelvidék”. Az 1987-es „Védett táj” szövött keretből emelkedik ki, ezzel is felhívva a figyel­met a múlt értékeinek, emlékeinek óvá­sára. Hasonlóan beszélő az ugyancsak kerettel szőtt együttes munkájuk, a „Tisztelet az elődöknek” (1991). Az egy­szerű keret történelmi, társadalmi, ter­mészeti pillanatokat örökít meg, csak fi­gyelő szemmel kell megközelíteni a 120x180 cm-es alkotást. Úgy, mint a Ferenczy Noémi-díjas gobelinmüvészek többi munkáját is. Scheiben Pálma (A kiállítás a Bp. XII., Városmajor u. 16. alatt tekinthető meg. Nyitva április 12-ig, kedd-csütörtök-szombat 10—18 óráig.) Ezen a héten minden délben az ikladi evangélikus templom harangja szól a Kossuth rádió­ban. Iklad Pest megye északkeleti részén, a Cserhát déli dombjai és a Galga-patak völgyében fekvő község. Először Nagy Lajos oklevele említi a települést, amikor a Kálnay-család őse adomány­ként kapta 1377-ben. A török hódítás teljesen elpusztítja a községet. A törökök kiűzése után csaknem száz esztendő telik el, amikor Ráday Pál Pfalzból, Württembergből, Stájerország­ból evangélikus hitü, német nyelvű telepesekkel népesíti be ikladi birtokát 1757-től. Az új­ratelepítést Ráday Pál egyik fia. Gedeon fejezte be, aki munkásságával a magyar irodalom­ban jelentős helyet vívott ki magának. A család szintén Gedeon nevű leszármazottja a 19. század utolsó évtizedeiben hadügyminiszter volt. Intézkedéseivel ő számolta fel az alföldi betyárvilágot. A helyi legenda szerint ikladi kastélyának pincéjében őriztette a híres betyárt, Rózsa Sándort. A község evangélikus templomát Haulits Antal aszódi építőmester építette fel saját tervei alapján 1834-ben. A klasszicista stílusú evangélikus templom 18 méter magas tornyában 4 harang lakik. A délidőben megszólaló, két mázsa hatvannyolc kilós harang a soproni Seltenhofer Frigyes öntödéjében készült 1922-ben. Zászkaliczky Pál böjti elmélkedései A Harmat Kiadó gon­dozásában jelent meg 2001-ben Zászkaliczky Pál böjti elmélkedései­nek szép kivitelű kötete, amely hamvazószerdától a húsvét utáni fehérva­sárnapig tartalmaz me­ditációkat napról napra. Miként a szerző elősza­vában írja: „Nyilván nem véletlen az, hogy az ős­egyházban a keresztelésre jelentkezettek felkészítése éppen a böjti időszakra esett, a keresztség kiszolgáltatása pedig fehérvasámapon, a húsvét ünnepe utáni első vasárnapon történt. Mielőtt egy-egy megkeresztelendő elnyerte a szentséget, végigkísérte Urunkat a via dolorosán, a fájdalmak útján, s ott együtt sírt a jeruzsá- lemi asszonyokkal, majd együtt örven­dezhetett az emmausi tanítványokkal is, amikor azok a Feltámadottal találkoztak.” Zászkaliczky Pál meditációi a mai embert szólítják meg. Képeit a hétköz­napi, gyakorlati életből veszi, könnyen kapcsolatot teremt az áldott állapotú édesanyák, a szülők és a kamasz gyere­kek, a betegágyon szenvedők, a magyar történelem, a zeneművek, az irodalmi al­kotások világa és Jézus Krisztus szenve­dése között. Megrendítő az, amiképpen Júdás áru­lása mai eseménnyé válik: „Az áruló jel­szava a történelem bármely időszakában mindig ugyanaz volt: valamit valamiért. S ha az a valami a pénz, sőt a sok pénz, akkor így alakul át a jel­szó: sok pénzért bárkit és bármit. Vesszen az adott szó, vesszen a jó barát, fontosabb a jól megfize­tett állás, a karrier, a po­zíció. S a Jézust eláruló otthonának faláról leke­rült a feszület, a régi uta­kat benőtte a fű, s lett templomépítő ősök késő unokája istentagadóvá.” (42—43. oldal) A szavakhoz méltón társulnak a klasszikus és modern szépművészeti illusztrációk (Vajda Lajos, Dürer, Cranach képei), va­lamint a lírai alkotások (Pilinszky János, Vas István, Puszta Sándor, Csanádi Im­re, Juhász Gyula versei). A címlapon a mohácsi evangélikus templom oltárán álló feszületről készült fotó látható. A kötet szép kompozíciója egyúttal művé­szi érzékenységre is vall. A szerző néhány évvel ezelőttig majdnem egy évtizeden át teológushall­gatókkal járta a gyülekezeteket határon innen és túl, ahol minden tavasszal egy- egy passiótörténetet adtak elő. Ezek az elmélkedések az előadások után hang­zottak el. A nyugdíjba vonuló lelkipász­tor ajándékot hagyott maga mögött. „A böjti elmélkedések” összegzés, búcsú­könyv. De mindenekfölött tanúskodás arról, hogy Jézus „harmadnapra legyőz­te a halált”. Ifj. dr. Fabiny Tibor (A kötet ára: 690forint.) Harmadnapra LE8YŐZTE A HALÁLT »'A TI KLHKMiKOtel *15 KäKt'ttr WASS ALBERT BALASSI-KARDJA ÉS ALTERNATÍV KOSSUTH-DÍJA A kő marad Ki a magyar hát, cimbora? Te vagy én? Vagy a harmadik? Nosza döntsük el szaporán, míg el nem süllyed a ladik - írta „Ki a magyar?” című versében a nagy erdélyi költő. Már Amerikában rótta e sorokat, „csak” szívében ma­radt erdélyi, az Újvilágból is kérve, kö­vetelve: Adjátok vissza a hegyeimet! Wass Albert alternatív Kossuth-díjat kap - adták tudtul a napokban némi kényszeredettséggel a hírügynökségek. A polgári Magyarország ismét kinyilvá­nítja: magáénak érzi a poétát annak elle­nére, hogy a hivatalosság fanyalog az Amerikába kitántorgott költő munkássá­ga, személye, jelképpé növekedett alak­ja iránt. Még életében kellett volna elismerni őt (is) — vetik fel jóérzésű honfitársaink. Akkor hivatalos elismerés nem jutott, nem juthatott. Az igazi Magyarország azonban az utolsó pillanatban is kifejez­te nagyrabecsülését. Wass Albert ugyan­is 1998. február 14-én, még életében megkapta a Balassi Bálint-emlékkardot. Nem sokkal ezen esemény előtt terjed a hír, hogy a Belügyminisztérium nehezíti a költő hazatérését, azaz a hivatalosság nem fogadja el az egyik legnagyobb ma­gyart. Budapest nem örül, hogy Ameri­kában tevékenykedik egy elszánt hazafi, egy irodalmárnak is, embernek is kiváló magyar. Csakhogy Magyarországot nem a hivatalosság jelenti. Miniszterek jön­nek, miniszterek mennek. Ki emlékszik már, melyik belügyér akadékoskodott akkor Wass Alberttel? Ki ünnepeltette magát mint miniszter akkoriban azért, mert Németországgal megkötöttük a to- loncegyezményt: azaz egyoldalúan lehe­tővé tette, hogy a hazánkon át Németor­szágba menekült ázsiaiak, afrikaiak visszatoloncoltathassanak a mi hazánk­ba, hogy életüket a magyar adófizetők pénzén tarthassák fenn. A migránsokat befogadta hazánk, a hazafit igyekezett távol tartani... Legalábbis a hivatalos Magyarország. Ám Wass Albert ugyanekkor Balassi­kardot kapott a hazától. Nem személye­sen ő vette át, hiszen későbbre tervezte a hazautat, ám közbeszólt a máig találga­tásokat keltő halál. A Balassi-kardot fia vehette át később Budapesten, Faddy Ottmár atya kezéből. Most alternatív Kossuth-dijat nyújtot­tak át március 14-én egy Wass Albert - hozzátartozónak. A valódi, az állami Kossuth-díjra még várni kell: újabb pol­gári kormány törlesztheti e régi adóssá­got valamikor a jövőben. Van erre esély, hiszen épp maga a po­éta írta: „Üzenem az otthoni hegyeknek: a csillagok járása változó. És törvényei vannak a szeleknek, esőnek, hónak, fel­legeknek, és nincsen ború, örökkévaló. A víz szalad, a kő marad, a kő marad.” A költő jelképnek tartotta a kardot, eleven szimbólumnak, jelezte is ezt Le­vél című nagy költeményében: „Majd magamat, mint vérbe mártott kardot a dúlt határon körülhordo2om. Jaj annak, aki otthonunkat lakja prédára éhes bitor­ló jogon!” Az örök Erdélyét féltő Wass Albert ma talán Belső-Magyarországot is félthetné: ez világlik ki abból, hogy el­ismerését ismét nem a hivatalosság, ha­nem a polgári haza vállalja. „Rabszolga­ság ellen az ősi föld bogáncsokkal harcolni megtanult” - írta poétánk, né­mileg talán reménykedve inkább, mint bizonyosságként. Biztatni is próbálta tá­voli szeretteit: ne féljenek, ha csattog a baltások hada. Mert erősebb a baltánál a fa, s a vérző csonkból virradó tavaszra új erő sarjad győzedelmesen. Áz író- és költőfejedelem testben már nem, szellemben azonban visszatérhet a hazába. Könyveit a Kráter Műhely teszi közkinccsé évek óta fáradhatatlanul, s megjelent a Balassi-díjas költők antoló­giájában, a Kardtársak című gyűjte­ményben is. Szellemi honfoglalásához újabb lökést ad az alternatív Kossuth - díj. Mint írta: maradok ez úton, míg csak élek, töretlen hittel ember és magyar. S marad - tehetjük hozzá - földi éle­te után is. Pallán Mór > ' UÜLa EVANGÉLIKUS MŰSOROK A MAGYAR TELEVÍZIÓBAN ÖRÖMHÍR címmel egyházunk műsorát közvetíti a Magyar Televízió március 23- án, vasárnap az ml-en 14.55 órakor. A műsort március 30-án az m2-n 9.00 órakor megismétlik. ÚTMUTATÓ címmel ökumenikus műsort láthatunk az ml-en március 26-án, szer­dán 16.55-kor. A műsorban a böjti üzenetet Berkesi Gábor, Reuss András, Sajgó Szabolcs és Schweitzer József fogalmazzák meg. Szerkesztő: Nagy László, rende­ző: Nemes Takách Agnes. A műsort március 30-án, vasárnap az m2-n 10.25-kor megismétlik. HAJNALI GONDOLATOK címmel áhítatokat közvetít a Magyar Televízió mind­két csatornáján 5.35-kor. Március 23-án Szeverényi János, március 26-án Tamásy Tamásné, április 3-án Tamásy Tamás mondja el gondolatait. *r «

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents