Evangélikus Élet, 2003 (68. évfolyam, 1-52. szám)
2003-03-23 / 12. szám
Bottá Dénes Felvétele Ev angélikus 68. ÉVFOLYAM 12. SZÁM 2003. MÁRCIUS 23. BÖJT 3. VASÁRNAPJA (OCULI) ORSZÁGOS EVANGÉLIKUS HETILAP Élet ARA: 135 Ft A TARTALOMBÓL Egyház-politika-média Beiskolázási körkép Hatás-történet Esztus Együtt csendben - Jézussal Morzsák az EBBE kerékasztaláról Tanuljuk a missziót Missziói konzultáció Piliscsabán Többéves hagyomány, hogy a Missziói Bizottság tagjai, valamint a különböző missziói munkaágak felelősei márciusban kétnapos missziói konzultáción találkoznak a piliscsabai Béthel Missziói Otthonban. Az idei alkalom nemzetközi tapasztalatcserévé bővült, mivel a Szlovák Evangélikus Egyház öttagú delegációjának látogatása is szervesen kapcsolódott a konferenciához. Nemzetközileg A találkozást szlovák részről Hilveliisa Ukkonen finn misszionáriusnő szervezte, aki immár nyolcadik esztendeje dolgozik Szlovákiában, és jelenleg Igor Misina eperjesi püspök munkatársa. A delegáció további tagja volt Viola Fronkova, a pozsonyi Evangélikus Médiacentrum igazgatónője, Dusán Sándor, a Szlovák Evangélikus Ifjúsági Szövetség elnöke, Michal Hresko lelkész Kassáról, valamint Martin Misina Eperjesről, aki édesapja, Igor Misina helyett érkezett, mivel a püspök betegsége miatt az utolsó nap kénytelen volt lemondani a látogatást. A küldöttség először egyházunk médiamunkájával ismerkedett. Ellátogattak a cinkotai Rádiómissziói Központba, majd pedig a Zákeus Médiacentrumba. A konzultáció előtt lehetőség nyílott arra is, hogy vendégeink egy egész délelőttöt töltsenek együtt a hazai missziói munkaágak vezető munkatársaival. A tapasztalatcsere során kitűnt, hogy sok a közös gond és feladat. Bizonyos területeken a magyar evangélikus missziói szolgálat talán előbbre tart, ám például a cigánymisszióban nekünk van tanulnivalónk északi szomszédainktól. Azzal a reménységgel búcsúztunk egymástól, hogy ez az első ilyen jellegű látogatás csak kezdete a kölcsönös tanulásnak, tapasztalatcserének és együttműködésnek. Ökumenikusán A missziói konzultáció hivatalos programját It ízes János püspök igeszolgálata alapozta meg. Ezt követően az evangél- izálás korszerű formáiról hallhattunk két előadást Bölcsföldi András református missziói osztályvezetőtől, illetve Papp János baptista missziói titkártól. Természetesen az evangélizálás tartalma nem változik a 21. században sem, de meg kell találnunk a megfelelő formát, a korszerű eszközöket, hogy - a Példabeszédek könyvének hasonlatával élve - az aranyalmát ezüsttányéron tudjuk felkínálni (Péld 25,11). Szolgálatunkban igen fontos a személyesség, a hitelesség és a szeretet... Az ökumenikus együttműködés szép példája napjainkban a ProChrist műholdas evangélizjició, melyről a magyar szervező- bizottság elnöke, Lupták György kiskőrösi lelkész adott tájékoztatást. Papp János beszámolt még egy másik nemzetközi evangélizációs kísérletről, az úgynevezett Alpha-kurzusról. Ezzel a kiscsoportos módszerrel egyházunkban a miskolci gyülekezetben foglalkoznak. Egymás között Estére egymás között maradva folytattuk a tapasztalatcserét, a közös tanulást. Széli Bulcsú kispesti lelkész az egyéni evangélizálás módszereiről tartott ismertetést, Verasztó János kerületi missziói lelkész pedig az ifjúsági evangélizáció kérdéseiről szólt. Ijj. dr. Fabiny Tibor, az EBBE világi elnöke a Belmissziói Egyesület első évének munkájáról, valamint további tévéiről számolt be. A többi missziói munkaág gondjai, örömei a másnap délelőtti kibővített evangélizációs és missziói bizottsági ülésen kerültek elő. (Folytatás a 4. oldalon.) Magyarország 73 helyszínén „fogják" azt a műholdon át Németországból közvetített evangélizációs sorozatot, amelyet „ProChrist 2003 - Hihetetlen kétség és ámulat” címmel Európa 15 országába sugároznak e héten. Az ökumenikus programban - Ulrich Parzany evangélikus lelkész igehirdetései mellett - zeneművek, színpadi jelenetek és beszélgetések hivatottak bizonyságot tenni az Úrról. Bottá Dénes kamerája a kelenföldi Olimpia moziban örökítette meg a szokatlan „vetítéssorozat" első alkalmát. má cius idusa Ebben az esztendőben is sok helyen emlékeztek meg 1848. március 15-éről, nemzeti ünnepünk százötvenötödik évfordulójáról. A fővárosban az érdeklődök ezúttal is számos érdekes program közül válogathattak. A legtöbb látogatót a Budát és Pestet összekötő, nemzeti színű forgókkal díszített ideiglenes híd vonzotta. Ezzel az „Európa híddal" (képünkön) a szervezők azt kívánták bizonyítani, hogy a bal- és a jobboldal békésen összekapcsolható. A híd nem állandósítható, mert akadályozná a hajóforgalmat, de a békességet bizony jó lenne megőrizni... A március 15-i ünnepségsorozat a Kossuth téren kezdődött az országzászló felvonásával, majd legfontosabb közjogi méltóságaink megkoszorúzták Kossuth Lajos szobrát. Ezt követően 1848-as honvédegyenruhába öltözött lovasok vezették át a nézőközönséget a Magyar Nemzeti Múzeumhoz, ahol a hagyomány szerint a nagy nap fontos eseményei zajlottak. A menetben két lovas hintó is haladt, 1848-49-es viseletét hordó fiatalokkal. A Múzeumkertben az erre az alkalomra összeállított jelenet után az Országgyűlés elnöke mondott beszédet, melyben a nemzeti egység fontosságára hívta fel a figyelmet. Itt is elhelyezték az emlékezés virágait, majd bábelőadásokkal és' gólyalábon járó mutatványosokkal szórakoztatták az önfeledten örvendező kicsinyeket. Petőfi Sándor Duna-parti szobránál Budapest főpolgármesterének ünnepi köszöntője után ’48-as honvédek lovas felvonulásában gyönyörködhetett a térre látogatók tömege. A műsor záróakkordjaként népitánc-bemutató következett ugyancsak nagy sikerrel. - herényi A nemzet egészsége Nemzeti ünnepeink számvetésre is késztetnek bennünket. Fontos, hogy ez az igény erőteljesen jelen legyen az egyházban is. Mivel járulunk hozzá a nemzet életéhez, vállaljuk-e a közös terheket, vagy befelé fordulva - egyfajta izolációban - csupán önmagunkra koncentrálunk? Ősi kérdés ez, melyre például a szerzetesi életforma is megpróbál egyfajta választ kínálni. A világitól eltérő értékrendet valló zárt közösség ugyanis megoldást jelenthet az egyén és a csoport problémáira. A különböző korok kihívásaira összességében mégsem ez az általánosan elfogadott keresztény válasz. Jézus a főpapi imában így könyörög: „nem azt kérem, hogy vedd ki őket a világból, hanem hogy őrizd meg őket a gonosztól”. Igen, a világban élve kell megmaradnunk Jézus tanítványainak. Érdekes és izgalmas, hogy a 21. században - amiről a 19. század nagy tudományos felfedezéseinek eufóriájában már úgy vélték, hogy talán a betegségeitől megszabadult emberiség időszaka lesz - minden korábbinál nagyobb hangsúlyt kap az egészség értéke, a gyógyulás, a gyógyítás, az egészségmegőrzés igénye. Keresztény nézőpontból szinte a jézusi kor reneszánsza ez, hiszen az ő működése során vált ennyire fontossá a gyógyító szeretet. Hazánkban különösen lényeges ennek az üzenete - nemcsak az egyének, hanem a nemzet egészségét illetően is. Mert a közösségeknek, iskolai osztályoknak, munkahelyeknek, településeknek, gyülekezeteknek, de a nemzetnek is van egészsége. A szó testi, lelki és szociális értelmében. A Központi Statisztikai Hivatalnak a 2002-es évről a közelmúltban kiadott összefoglaló adatai azt tükrözik, hogy az egészségkárosító folyamatok továbbra is jelentősek hazánkban. Gyakran szóba kerül, milyen hihetetlen túlélési stratégiákkal rendelkezik népünk, hiszen ennek köszönhető, hogy történelmi katasztrófák, huszadik századi diktatúrák közben is megmaradt a Kárpát-medencei magyarság. (Ebben az egyházak - minden nyomorúságuk ellenére - fontos szerepet játszottak.) Ma már azonban a minőségi, az Istennek tetsző élet iránt lenne igény, ám ehelyett az önpusztító életvezetés, a torzuló értékrend hódít. 1980-ban 148 673 gyermek született hazánkban, 2002-ben 96 800. A halálozások száma 145 355, illetve 132 700 volt. A javulás bizonyosan a jobb életkörülményeknek és egészségügyi ellátásnak köszönhető, de még mindig jelentős a korai, az elkerülhető halálozások száma. A születési és halálozási arány pedig azt jelzi, hogy 2002- ben 35 900 fővel csökkent a magyar népesség lélekszáTna. Tavaly negyvenhatezer házasságot kötöttek (1980-ban 80 331-et), míg huszonötezer-ötszáz házasságot bontottak fel (1980-ban 27 797-et). Azaz a drámaian csökkenő házasságkötések időszakában alig csökkent a válások száma. Még mindig igen sok - ötvenhatezer-négyszáz - művi vetélést hajtanak végre hazánkban: száz élve születésre ötvennyolc abortusz jut. A kilencvenes években e téren javult a helyzet - tíz évvel korábban még 72 művi vetélés jutott 100 élve születésre -, de így is igen magas ez a szám, és az elmúlt években nem folytatódott a javulás. Nehéz szembesülni ezekkel az adatokkal, mivel az egyházi szolgálat elerőtlenedését, a keresztény értékrend háttérbe szorulását is tükrözik ezek az értékek. Mit tehetünk? Egyszerre kell küzdenünk a minőségi életért a saját területünkön, illetve - ezzel egyidejűleg - osztoznunk a pozitív társadalmi erőfeszítések terheiben. Az egyházhoz szorosabban kötődőknél - a népesség mintegy tizenöt százalékánál -, valamint az egyházi iskolákba járó fiataloknál kedvezőbbek az adatok. Szelekciós kérdés ez, amelyet az egyházi munkával, tevékenységgel meg kell erősíteni. Elsősorban a ránk bízottakért felelünk. Fejleszteni kell az egyházon, gyülekezeteken belül a rászorultak fizikai támogatásán túl a lelki segítő szolgálatot, a krízishelyzetbe kerülők - egyének és családok - szakszerű pásztorolását. Ezenkívül kell, hogy legyen üzenetünk a magányosok, a csonka családban élők, az elváltak számára is. A továbbiakban a nemzet egészsége, megmaradása azt kívánja, hogy részt vegyünk a szegénység és a betegség elleni társadalmi programokban. A romló népegészségügyi adatok azzal is összefüggnek, hogy nőtt a társadalomban a peremhelyzeten élők, a leszakadók aránya, és halmozottan hátrányos helyzetbe került a roma népesség nagy része. Ez pedig a jövőt illetően még inkább hatással lesz a nemzet egészére. Néhány évtized alatt a cigányság aránya négy százalékról hétre emelkedik, bár náluk is csökken a gyarapodás üteme. A roma lakossággal - de általában a szegényekkel, a leszakadókkal szemben is - az eddigi, szegregációt célzó intézkedések helyett csak a valódi integráció jelenthet megoldást. Hosszú az út odáig, de nincs más lehetőség. Tragédiák sem rettenthetnek vissza ettől, még ha súlyos figyelmeztetést is jelentenek számunkra. A nemzeti ünnep számvetésre késztet. Az Úristen új esélyt adott. Ezért szeretnénk egészségügyi központot létrehozni, egyetemi karokat szervezni, az egyház társadalmi szolgálatát erősíteni. Felelősek vagyunk utódainkért. A gyógyuló és gyógyító egyházról szól a 21. század. Frenkl Róbert \ / i ■> (
