Evangélikus Élet, 2003 (68. évfolyam, 1-52. szám)

2003-03-16 / 11. szám

Evangélikus Élet 2003. MÁRCIUS 16. 3. oldal Bonyhádi találkozás Egyházak a háború ellen Dr. Andrásfalvy Bertalan előadása az evangélikus néphagyományokról Máté Réka felvétele A Déli Evangélikus-Egyházkerület evangélizációs konferenciáját rendez­ték meg Bonyhádon március 7-9. kö­zött. Az alkalomnak a Petőfi Sándor Evangélikus Gimnázium és Kollégium adott otthont. Az Evangélikus Élet olvasói előtt is­mert a tény: a legutóbbi egyházkerületi közgyűlés nem tudott jelöltlistát állítani a hamarosan megüresedő püspöki szék­re. E körülmény rányomta bélyegét a konferencia munkájára is, amelynek alaphangját Káposzta Lajos - lKir 19,4b alapján tartott - nyitó áhítata adta meg. „Ott teremt Isten új kezdetet, ahol ál­modni sem merjük... Azért vagyunk együtt Bonyhádon, mert erő felett való út áll előttünk. Bízom benne, hogy a je­lenlévők felismerik, hogy nincs olyan gyülekezete a Déli Evangélikus Egyház- kerületnek, amelyben ne rejlene új táv­lat” - hangoztatta a püspökhelyettes. A szervezők köszöntése után színvo­nalas műsort adtak a gimnázium tanulói, majd dr. Sólyom Jenő akadémikus, az egyházkerület eddigi felügyelője tartott előadást egyházunk szervezeti és struk­turális kérdéseiről. Beszédében kitért le­mondásának indokaira is. A második nap tág ölelésü témáinak keretet adott a nyitó és a záró áhítat, me­lyek szolgálatát Kondor Péter és Szirmai Zoltán látta el. A délelőtti előadások a szigorúan vett gyülekezeti, egyházme­gyei működési mechanizmusokról szól­tak, igényes teológiai megközelítéssel. Káposzta Lajos a kapcsolatépítésre he­lyezte a hangsúlyt, Ribár János esperes a spirituális-laikus munka fontosságát emelte ki minden szinten, míg dr Eördögh Endre bajai felügyelő a vezetők kötelességeit és jogait vizsgálta. Két felügyelői beszámoló is elhangzott: Koszorús Oszkár orosházi, dr. Szeberényi Andor békéscsabai élményeit osztotta meg a jelenlévőkkel. A kiegyensúlyozott gyü­lekezeti életnek velejárója, hogy lelkész és felügyelő harmonikusan segítsék egymás munkáját. Bátovszky Gábor mezőberényi, illetve Németh Pál mohácsi lelkész szemé­lyes hangú vallomással fűszerezetten szólt hozzá a témához. A szombat délutáni előadások kitekin­tő jellegűek voltak. Dr. Andrásfalvy Ber­talan professzor az evangélikus vallásos néphagyományokról, dr Thaly Gedeonná Kurdi Éva pasztorálpszichológus a szen­vedélybetegek lelkigondozásáról, Varsá­nyi Ferenc pécsi lelkész az idősgondozás aktuális kérdéseiről beszélt. A nap záró előadása „Ha van valami buzdító szavatok a néphez, szóljatok!” (ApCsel 13,15) címmel hangzott el D. dr. Harmati Béla püspök tolmácsolásá­ban. Egyházkerületünk vezetője három tételben tekintette át a témát: az egyház, az ökumené és a nagyvilág összefüggé­sében. Az egyházban átéljük a folyto­nos változást, de nem biztos, hogy az kedvünkre való. Nagy múlt szerény jelen — titokzatos jövő. Egy biztos: az ígéret szerint Jézus az övéivel marad a világ . végéig. Isten mindig ad annyi eredményt, hogy el ne csüggedjünk, és annyi kudarcot, hogy el ne bizakodjunk. Az ökumené tekintetében az elmúlt év­tizedek hálára kell, hogy sarkalljanak minket. A buzdító szó: kiengesztelődés, megbocsátás! A nagyvilágban sajnos há­borús készülődés van, ezt mind megérez- zük. Vajon lesz-e élhető világ? Bárcsak megtalálná az emberiség a békességet! A konferencia kitűnő alkalmat adott a találkozásra, a jóízű beszélgetésekre, a püspökjelöltek bemutatkozására és a ba­rátságok ápolására. Végezetül a konferencia moderátora, Andorka Árpád egyházmegyei felügyelő vezetésével a jelenlévők kiértékelték a hétvége eredményeit, majd az úrvacsorái istentiszteleten D. dr. Harmati Béla hir­dette az igét. Ezúton mondunk köszönetét az egy­házmegye elnökségének, illetve Ónodi Szabolcs igazgatónak és lelkes segítői­nek a konferencia színvonalas megren­dezéséért. Varsányi Ferenc Hittantanár-továbbképzés Sopronban Tizennégy éve kapta vissza egyházunk első iskoláját, a Fasort, azóta az egy­ház oktatási munkája hatalmas fává terebélyesedett. Ennek a feladatnak sajátos része az iskolai hitoktatás. Minden más tárgynál egyértelmű volt az elvárásrendszer, kész tankönyvek, tantervek álltak és állnak rendelkezés­re, ám az iskolai hitoktatás terén ha­talmas űrrel kellett szembenézni... Az első időkben az iskolákban mun­kát vállaló lelkészek, hitoktatók bizo­nyos szempontból „partizánmunkát” vé­geztek: lelkesen, de saját szakállukra, összeollózott anyaggal a kezükben látták el - gyakran igen magas szinten - mun­kájukat. Csakhogy a kezdeti „úttörő” jel­legű tevékenység át kellett, hogy adja a helyét egy átgondolt, egységes rendszer­nek: azért, hogy a hittan „emancipálód­jék”, és otthonra leljen az iskolai oktatá­si rendszerben. Elindult egy folyamat: az egyes évfolyamok számára hittantanter- vek és ezekre épülő tankönyvek jelen­tek, illetve jelennek meg. Ennek a munkának a motorja a Katechetikai Bizottság, mely ezúttal nagy fába vágta a fejszéjét: a más tantárgyakat tanító kollégákhoz hasonlóan a hittanta­nároknak is szakmai továbbképzést tar­tott, melynek március 6—8-ig a soproni evangélikus vendégház adott otthont. Jó­magam csak résztvevőként voltam jelen ezen a konferencián, a szervezés Sólyom Anikó és Solymár Mónika feladata volt. A legnagyobb élmény az volt számom­ra, hogy újra egyértelművé vált: a hittan, noha sajátos logikája van, lehet ugyan­olyan súlyú és tartalmában ugyanolyan mélységű tantárgy, mint a többi, hiszen irodalma van, illetve tudományos kérdé­sekkel foglalkozik. Nem törvényszerű, hogy a hittanóra a „parkolás ideje” legyen két „igazi” óra között. Előadóink, Béres Tamás és Csepregi András nagyon komo­lyan vették ezt a sajátosságot. Az alapkér­désre - a dogmatika és az etika oktatása a 8. és a 12. évfolyamon - olyan alaposság­gal válaszoltak, hogy mindenki érezhette, valódi tudományról van szó. Béres Tamás elméleti alapvetése után három konkrét té­mát jártunk'körül: a Krisztusról szóló taní­tást, a rasszizmus és a szenvedés kérdését. Dr Bodó Sára, a debreceni református te­ológia tanára pedig videofelvételek segít­ségével a gyakorlati-didaktikai kérdésekre irányította a figyelmünket. Természetesen sajátos tantárgyról van szó, hiszen az oktatás és nevelés kettős célja ugyan minden tantárgynál jelen kel­lene, hogy legyen, de a hittannál ez utób­bi kihagyhatatlan. Másként fogalmazva: ha egy gyerek nem szeret egy tantárgyat, de azért megtanulja az adatokat, akkor az az óra elérte a célját. De ha egy diákot nem érint meg személyesen semmi abból, ami a hittanórán elhangzik, ha 4-6-8 évet elüldögél hittanórán anélkül, hogy egyet­lenegy kételye vagy felismerése lenne, akkor kérdésessé válik a hitoktatás sikere. A hittannak mint tantárgynak ebben rejlik az egyedisége: az átadott anyag csak a személyiségben feloldódva válik érvé­nyessé. Különösen igaz ez azokra a témákra, amelyek a hétvége középpontjá­ban álltak: talán akad olyan ifjú, akit nem köt le az ókeresztény gondolkodók törté­nete, de a „miért létezik szenvedés?” kér­dése számára is megkerülhetetlen. Ám igaz ez nemcsak a diákra, hanem a tanárra is - és ehhez kapcsolódik a máso­dik legnagyobb élményem. Szembe kell néznünk saját erőnkkel és erőtlenségünk­kel, őszintének kell lennünk, amikor a di­ákok elé úgy állunk, hogy kész, egzakt vá­laszaink nincsenek. Csak pár lépéssel járunk előttük egy úton, amin őket is ve­zetni szeretnénk. Ezért lehetett, hogy a ká- vészüneti és az esti magánbeszélgetések részeivé váltak a tartalmi munkának: ami­kor magunkról számoltunk be, gyakorlati­lag akkor is hivatásunkról, feladatunkról vallottunk. Személyiség és szakma, lelki­ség és tudományosság szorosan összekap­csolódik a tanári létben, még inkább a hit­tantanárok esetében. Ezt az egységet élhette át az a 25-30 hittanár, aki jelen volt a soproni továbbképzésen. Hegedűs Attila Jó hangulatú hétvégét tölthettek együtt az Orszá­gos Egyházi Iroda munka­társai március 7-8. között a Révfülöpi Oktatási Köz­pontban. A közös progra­mot személyes beszélgeté­sek, valamint vetélkedő és a környéken tett rövid ki­rándulások tették még szí­nesebbé. A résztvevők - névnapja alkalmából - kö­szöntötték a hamarosan nyugdíjba vonuló Szeme­rei Zoltán (képünkön) gaz­dasági igazgatót is. Bottá Dénes felvétele (Folytatás az 1. oldalról.) 7. Óvunk ezenkívül mindazoktól a szociális, kulturális és vallási, valamint diplo­máciai hatásoktól is, amelyek hosszú távú következményei lehetnek egy ilyen hábo­rúnak. Ha még több olajat öntenek az erőszak tüzére, amely a régiót már amúgy is pusztítja, az csak tovább szítja a gyűlöletet, szélsőséges ideológiákat táplál, illetve további globális instabilitást és bizonytalanságot szül. Nekünk, Európa egyházi ve­zetőinek erkölcsi és pasztorális kötelességünk, hogy országainkban szembeszálljunk az idegengyűlölettel, s hogy megszüntessük a muzulmán világban élő embereknek azon félelmét, mely szerint az úgynevezett nyugati kereszténység szembefordul a kultúrájukkal, a vallásukkal és értékeikkel. Keresnünk kell az együttműködést a bé­ke, az igazságosság és az emberi méltóság érdekében. 8. Minden kormány, különösen is a Biztonsági Tanács tagjai felelősek azért, hogy ezt a kérdést a maga teljességében végiggondolják. Még nem merítettek ki az összes békés és diplomáciai eszközt, hogy Irakot rákényszerítsék az ENSZ Biztonsági Ta­nácsa határozatainak betartására. 9. Lelki kötelességünk, amely Istennek az egész emberiség iránti szeretetén ala­pul, hogy ellenezzük az iraki háborút. Ezzel az üzenettel a szolidaritás és támogatás jelét küldjük az Irakban, a Közel-Keleten és az Amerikában élő egyházak felé. Imád­kozunk, hogy Isten olyan döntések meghozatalára vezesse a felelősöket, amelyek gondos megfontoláson, erkölcsi elveken és magas jogi mércéken nyugszanak. Min­den egyházat hívunk, hogy csatlakozzék hozzánk ebben a tanúságtételben, hogy imádkozzék a konfliktus békés megoldásáért, és bátorítson minden embert az ennek eléréséért folytatott küzdelemben. A nyilatkozat aláírói Manfred Kock, az Evangelischen Kirche in Deutschland (EKD) elnöke Rolf Koppe püspök, az EKD külügyi hivatala Konrad Raiser, az Egyházak Világtanácsa főtitkára Keith Clements, az Európai Egyházak Konferenciájának főtitkára Walter Klaiber püspök, a Németországi Keresztyén Egyházak Munkaközösségének elnöke Jean-Amold de Clermont, a Franciaországi Protestáns Egyházszövetség elnöke Herwig Sturm, az Ausztriai Evangélikus Egyház püspöke Thomas Wipf, a Svájci Protestáns Egyházszövetség elnöke Jonas Jonsson püspök, svédországi evangélikus egyház Trond Bakkevig esperes, norvégiai evangélikus egyház Jukka Parma érsek, finnországi evangélikus egyház Karsten Nissen püspök, dániai evangélikus egyház Alison Elliot, Skócia egyháza Arie W. van der Plas elnök, holland református egyház Feofan érsek, orosz ortodox egyház Athanasius, Achaja püspök, görög ortodox egyház Nuhad Daoud Tomeh lelkész, a Közel-keleti Egyházak Tanácsának főtitkára Bob Edgar, az USA Keresztyén Egyházai Nemzeti Tanácsának főtitkára James Winkler, az egyesült metodista egyház (USA) főtitkára Rebecca Larson, igazgató, amerikai evangélikus egyház (USA) (Forrás: http://www.evang.at. Reuss András fordítása) Evangélikus délután Evangélikus délutánt szervezett a péceli gyülekezet ifjúsága a főváros mellet- j ti településen. A múlt vasárnapi rendezvénnyel egy sorozatot kívánnak elin- j dítani, amelynek során - mindig más felekezet szervezésében - a város vala- I mennyi gyülekezetének ifjúsága találkozhatna egymással és az Istent kereső ! kortársakkal. A szervezés kezdetén még csak reménykedtünk abban, és imádkoztunk azért, j hogy ne csupán egy gyülekezeti alkalom, hanem sokkal inkább egy ökumenikus | találkozó legyen ebből a rendezvényből. így is történt. Vasárnap a péceli műve- 1 lődési ház nagytermében alig akadt üres szék. Öröm volt látni, hogy olyan fiata- f lók is helyet foglaltak a tömött sorokban, akik nem a szószékről hirdetve, hanem j az utcai plakátokról értesültek az alkalomról. Talán éppen általunk kerültek köze- j lebb Istenhez... A délután során nagy sikert aratott az egyetemi gyülekezet Ég-ígérö j gospelkórusa. Az együttes népszerűségét az is bizonyította, hogy műsoruk végén j az érdeklődők már együtt táncoltak velük. A technikai szünet előtt Smidéliusz 1 Gábor lelkipásztor a heti ige alapján tartott áhítatot. A folytatásban már a házigazdáké volt a terep. A Szélrózsa találkozóra írt „Egy I kegyes kétbalkezes naplója” című bábelőadást mutatta be a nagytarcsai és a péceli § iljúság a Felsővezeték - szintén gyülekezeti - zenekar kíséretében. A missziói j munkára remek lehetőséget nyújtó darab ezúttal is nagy sikert aratott, hiszen so- j kan ismertek magukra a főszereplő, Adrian élettörténetét látva. Öröm volt megtapasztalni, hogy a mai világban egy ilyen jellegű egyházi ren- I dezvényt milyen sok fiatal érdeklődése kísér. S hogy mindez nem a mi érdemünk, 1 azt valamennyien jól tudjuk... Győré P. Balázs j A MAGYARORSZÁGI EVANGÉLIKUS EGYHÁZ ORSZÁGOS BÍRÓSÁGÁNAK KÖZLEMÉNYE A Déli Evangélikus Egyházkerület mint másodfokú bíróság által a Déli Egyházkerület Elnöksége elsőrendű és a Nyugat-Békési Egyházmegye Elnöksége másodrendű panaszosoknak Deme Zoltán, a Szarvas-Újtemplomi Egyházközség lelkésze panaszlott ellen fegyelmi vétség tárgyában meghozott DKB-1/2002/4. sz. jogerős ítélettel szemben - felülvizsgálati eljárásban - az Országos Bíróság 20/2/MEEOB/2002.(XII.16.) elnöki határozattal kijelölt tanácsa meghozta az alábbi ítéletet. A bíróság a Déli Evangélikus Egyházkerületi Bírósága mint másodfokú bíróság DKB-1/2002/4. sz. ítéletét helybenhagyja. Az ítélet ellen további jogorvoslatnak helye nincs. A bíróság a felülvizsgálati eljárásban költséget nem állapított meg. Budapest, 2003. február 21. Dr. Horváth József, a tanács elnöke sk. Dr. Sutyinszky Ilona Johann Gyula Dr. Varga Gyöngyi Dr. Cserháti Sándor bíró sk. bíró sk. bíró sk. bíró sk. 4

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents