Evangélikus Élet, 2002 (67. évfolyam, 1-52. szám)
2002-03-24 / 12. szám
Evangélikus Élet 2002. MARCIUS 24. 5. oldal „Az 1848-as forradalom és szabadságharc emlékét és eseményeit idéző márciusi ünnepségek szép nyitánya volt március 14-én délután a budai Hegyvidék kis utcájában húzódó, kéttermes múzeum kiállítása. A Hegyvidék Helytörténeti Gyűjtemény és Kortárs Galéria a XII., Városmajor u. 16. szám alatti épület kapualjból nyíló félemeletén talált helyet. A kicsiny kulturális intézmény látnivalóival és tartalmas rendezvényeivel mind gyakrabban hívja fel magára a figyelmet. Szinte már állandó látogatói, hazajáró vendégei lettek. „Kossuth-szobor a Hegyvidéken - emlékkiállítás Kossuth Lajos születésének 200. évfordulóján ” - hirdeti a finom vonalú meghívó, melynek hátlapján a kiállítás egyik szép darabja, a leheletkönnyü kézimunkával készített, kardokkal ékített zászló látható. Korabeli fegyverek, kortárs textilek. Ez utóbbiak Háger Rita, Polgár Rózsa, Solti Gizella, Kecskés Agnes időtálló, értékes, gyönyörködtető és elgondolkodtató munkái. A „Fényesebb a láncnál a kard” ünnepi emlékezést Mitnyan György polgár- mester nyitotta meg. Köszöntőjében a házigazda örömével is mutatta be kerületét, mely oly gazdag történelmi emlékekkel dicsekedhet, s a történelem, tudomány, művészetek nagy jainak volt lakhelye, otthona (ma is az). Hermann Róbert hadtörténész Kossuthra emlékezése, a történelmi események idézése korosztályoknak adhat eligazítást a magyar történelemben. Nagyapáink, dédapáink emlékezetében oly sokáig élő ’48-as katonadalokat az EGYSZÓLAM együttes növendékei adták elő hitelesen, fiatalos lelkesedéssel. Öröm volt látni a múzeum tárlóiban a sok Kossuth-dokumentumot, eredeti kézírást, fényképeket, féltve őrzött, apáról fiúra szálló családi kincseket... Mindezek arról tanúskodtak, hogy bár volt idő, amikor Kossuth nem kapta meg a magyar állam- polgárságot, hontalan lett, s politikai korszakonként másként ítélték meg, - történelmünk egyik leismer- tebb alakja, nagyja... Köszönet és dicséret illeti Gergely Katalint, a Galéria vezetőjét a tartalmas márciusi ünnepség, illetőleg a kiállítás rendezéséért, amely április 13-ig tekinthető meg (kedd- csütörtök- szombat 10- 18 óráig). Kossuth születése 200. évfordulójára emlékezve, történelmi emlékek között kutatva került kezembe Kossuth 100. születésnapjára kiadott sárguló, töredező lapokból álló kis füzet, mely a Kossuth Lajos nevét viselő nyíregyházi evangélikus iskola 1902-es ünnepi megemlékezéséről ad hírt, közölve a részletes műsort és Kossuth rövid életrajzát. (Rövidesen a fenti kiállítás tárlójában is látható lesz.) Ezt a kis füzetet az 1930-as években a Deák téri Evangélikus Leánykollégiumban (az Ev. Gimnázium elődje) egy önképzőköri felolvasásért kaptam dr. Zelenka Margit csodálatos felkészültségű irodalom tanárunktól. A száz esztendős történelmi emlék mellé a napokban (éppen a kiállítás előtti napon) a „legújabb” Kossuth-érem került. A Magyar Őstörténeti Kutató és Kiadó igazgatója, Esztergály Előd adta. Az érem „A magyar történelem nagy alakjai” sorozatban készült. Felírása: Kossuth Lajos 1802-1894. Hátoldalán az Országház belseje, a padsorok közötti felírás,: Leborulok a nemzet nagysága előtt - 2002. Schelken Pálma Egy kiállítás, egy 100 esztendős Kossuth-fiizet és a legújabb Kossuth-érem A fáraók aranya Talmi kincsek a Kunsthistorisches Museumban Egy kellemesnek, bár szelesnek ígérkező péntek reggelen prof. Dr. Jutta Hausmann vezetésével kilenc fős - lelkészekből és hallgatókból álló - csoport indult útnak az Evangélikus Hittudományi Egyetemről a „császárváros”, Bécs felé. Céljuk az volt, hogy a Kunsthistorisches Museumban megtekintsék a ,y4 fáraók aranya” című időszakos kiállítását, amelynek anyagát különböző gyűjteményekből, mindenekelőtt a kairói Egyiptomi Múzeumból válogatták össze. Már a múzeumi épület homlokzatán elhelyezett óriási szempár is kellőképpen felcsigázta az érdeklődésünket, amit csak tetézett a múzeum épületének első emeletén található kiállítóterem, amely sötét drapériáival csak még jobban kihangsúlyozta az üvegkalitkákban megbúvó kincsek ragyogását. Mintha egy hatalmas ékszeres dobozban járnánk! Az elhelyezett szöveges ismertetők mellett a látogatókat ellátták egy készülékkel, amely - a megfelelő számok megnyomásával - rengeteg információt közölt az adott tárgyról. A címnek megfelelően, alapvetően ékszerek kerültek kiállításra. A predi- nasztikus korban (Kr. e. 3050) készült aranyláncoktól kezdve a görög-római korszakban (Kr. sz. 335) készült fülbevalókig, amulettekig mindenfélét láthattunk. Jó néhány kvarckőből, kalcitból, achátból, jáspisból, kameolból - tehát különböző drága- és féldrágakövekből - készült nyakék, karkötő, karperec csillogott-villo- gott az üvegburák alatt, csábítva csodáló- ját megérintésre, majd felpróbálásra. Roppant figyelemreméltó az a rendkívüli aprólékosság, amellyel ezeket a piciny díszeket, nyakláncokat készítették. Az akkori művészek az alig 2 mm vastag, domborítással készült motívumokkal, és a vékony aranyláncok harmonikus fonataival maximálisan igyekeztek kihasználni az arany megmunkálhatóság terén mutatott remek tulajdonságait. A tárlat nem csupán ékszerekből állt, de szerepelt például egy színaranyból készült borotvalap is, amely valaha egy borotvakés része volt, és egy előkelő nő toalettkészletéhez tartozott. Láttunk aranyból készült fejdíszeket, karpántokat, gyűrűket, arany és féldrágakő szkarabeuszokat (amelyek a megújulást szimbolizálják), fülbevalókat, függőket és ezüst poharakat, tálakat, valamint egy aranynyelü ezüstlapú tükröt. Jellemző ezeknek az ékszereknek a színvilága, amely az aranyon és ezüstön kívül csupán néhány színre (narancssárga, ciánkék, sötétlila, mélykék, sötétzöld) korlátozódik. A motívumok közül kiemelendő a sólyom, az oroszlán, a szkarabeusz és a víziló, amelyek stilizált formái szinte minden kiállítási darabon megjelentek. A sokféle ékszer mellett, helyet kaptak a különböző ülőszobrok, kőbe faragott dombormüvek és más ötvösmunkák is, úgymint arany halotti maszkok, egy ezüstváza, kancsó, és az egyiptomi „istenek” különböző megjelenési formáit ábrázoló számtalan amulett is. Mindez azonban csak töredéke ezen ősi birodalom remekműveinek. Az időszaki tárlatoktól függetlenül - természetesen - állandó kiállításával is számos teremben várja a különböző korok művészete iránt érdeklődőket a Kunst-historisches Museum. Mi például megtekintettük még az állandó egyiptomi kiállítás szarkofágjait, múmiáit, papiruszait, domborműveit (beléptünk egy sírkamra életnagyságú másába is). Ezen kívül bepillantottunk a hihetetlenül gazdag képtárba, melyben - többek között - Go- gen, Rubens, Velazquez, Tintoretto, Tiziano, Cranach és más hírességek eredeti műalkotásai csodálhatok meg. Mónus Györgyi Jótékonysági hangverseny a Megnyugvás Hospic Alapítvány javára „Én vagyok a feltámadás és az élet, aki hisz énbennem, ha meghal is él” (Jn 11,25) Páratlan lelki és zenei élmény részesei lehettek azon kedves testvéreink, akik március 2-án este eljöttek a Budahegy- vidéki Református Egyházközség szép templomába, a Megnyugvás Hospic Alapítvány javára rendezett jótékonysági hangversenyre. (A színültig telt templomban oly kedves vendégeket köszönthettünk, mint dr. Mádl Ferencné, köztársasági elnökünk felesége, valamint Kodály Zoltánná, akik a hangverseny védnöki tisztét is elvállalták.) A jótékonysági hangverseny műsora a nagy zeneszerző, Kodály Zoltán közelgő 120. születésnapja előtt is tisztelgett. A hangversenyen a Baptista Egyház Központi Énekkara működött közre Oláh Gábor karnagy vezetésével, illetve Révész László orgonamüvész szolgálatával. A hangverseny első részében Kodály 114. és 121. Genfi zsoltárai hangzottak el, majd a csodálatosan szép Mindenség Himnusza, valamint Kodály Zoltán és Sík Sándor Te Deuma. Áhítattal a gyülekezet lelkipásztora, dr. Szabó István szolgált a Galata levél 6. részének 2. verse alapján: „Egymás terhét hordozzátok." Ezt követően a Megnyugvás Hospic Alapítvány vezetője, dr. Böszörményi Dalma főorvos asszony ismertette a hospic szolgálat célját. Röviden: a gyógyíthatatlan betegek ellátása, szeretetteljes gondozása, ezen beteg testvéreink utolsó életszakaszának szebbé, szenvedésmente- sebbé, sőt széppé tétele - Jézus Krisztus igéje és a beléje vetett hit által. A hospic szolgálatot választó tudatában kell, hogy legyen; különlegesen felelősségteljes munkát, hivatást lát el, amely egyúttal bizonyságtétel a világ számára. Ebből következnek a hospic munka további, úgymond egyházi céljai, vagyis a felkészítés arra, hogy a végső út voltaképpen Jézus Krisztushoz vezet. Aki az örök élet ingyen való ajándékát elfogadja, az voltaképpen hitben tér haza, hitünk szerint átlép a mennyei hazába. Mindebből következik, hogy a hospic munkának célja az is, hogy a földi élet utolsó szakaszában mind a beteget, mind a beteg családját kísérje e - „földi értelemben” - fájdalmas úton. Fontos, hogy a halállal - amelyről hisz- szük, hogy hazatérés -, a hospic munka nem ér véget, hanem tovább folytatódik az elhunyt családja támogatásával, kísérésével, segítésével. Ebből a célból alakult meg az Alapítványon belül a „Keresztyének az Egészségügyben” Lelkigondozói és Diakóniai Műhely, illetve az Ökumenikus Család- segítő Központ. A Lelkigondozói és Diakóniai Műhely jelenleg kétéves, komplex önkéntes ápolói tanfolyamokat szervez, amelynek legfőbb célja önkéntesek képzése a hospic szolgálatra. Ennek jegyében került sor a március 2-i ünnepi hangversenyre, amely ezen nemes célok elérését volt hivatva elősegíteni. A hangverseny második részében Kodály Zoltán hatalmas kórusműve, a Missa Brevis hangzott el. Kolosváry Bálint Nagyvárad üzenete Kristófi János festőművész képeiben „Miként Richter zongorajátékában, Kristófinál is együtt van két különleges ellentétes elem. A hihetetlenül érzékeny erkölcsi finomság és a belülről, a lelki kényszerből feltörő erő, melyek képeit halk szavúságuk ellenére, vulkanikus erővel töltik meg. Művészetének lényege az élet igenlése a kihívásokkal szemben, mely átfűti képei felületét, egyszerre sugározva felénk festői és zenei hullámokat... képei a zene és a képzőművészet ötvözetei...” - írja Banner Zoltánnak Kristófi János életművét bemutató albuma előszavában Jakobovits Miklós, Nagyvárad püspöke. A nagy gonddal és szeretettel összeállított album bemutatásával egyidejűleg kiállítás nyílt a Vármegye Galériában. Kiállítás? Inkább eleven, valóságos séta Nagyváradon: emlékeket idéző házak, százados épületek, kis utcák, mindennapi életünk pillanatai, hangulatok varázsa, élet van a képekben, mély érzéseket, gondolatokat ébresztő finom ecsetvonások. Csodálatossá teszi festményeit az az alig észlelhető homály, mely mögül a táj, az ember, a mindennapi élet, a valóság előbukkan, mintha minden az időtlen időből jönne felénk... Kristófi János 1925-ben született a Bihar megyei Monostorpetriben, ötgyermekes földműves-gazdálkodó családban. Sokoldalú tehetsége már gyermekkorában jelentkezett. A nagyváradi gimnázium évei után a kolozsvári Ion Andrescu Képzőművészeti Akadémián szerzett művésztanári diplomát. 1954 óta él Nagyváradon, számos nemzedék nevelője, elindítója lett a művészi pályán. Művei sok múzeumban és magángyűjteményben megtalálhatók. Nem csak Magyarországon, hanem Amerikában, Franciaországban, Németországban, Ausztriában, Svájcban, Izraelben, Svédországban, Hollandiában és persze Romániában is. Az életéről, életművéről megjelent albumban számos festménye látható. Szép magyar nyelvezettel írt szövege (a művész sok-sok grafikájával) valóságos történelmi ismeretterjesztés, nagyváradi életkép. Banner Zoltán művészettörténész nemcsak az erdélyi művészet kiemelkedő tudósa. Ismerve ilyen irányú könyveit - neki az írás hittel teli szolgálat. Munkájának négy nyelvű kivonata egészíti ki az SC Mobil Club SRI gondozásában, igen szép kiadásban megjelent „Kristófi” albumot. t, ♦ J
