Evangélikus Élet, 2002 (67. évfolyam, 1-52. szám)

2002-03-24 / 12. szám

2002. MARCIUS 24. EV. ÉLET ÍDELLÉKLET Bemutatkoznak a Magyarországi Evangélikus Egyház Budapesti Kollégiumai: Középiskolás Kollégium — 1077 Budapest, Rózsák tere L / „Uj parancsot adok néktek, hogy egymást szeressétek.” (Jn 13,34) Nevelés és oktatás a budapesti evangélikus kollégiumban Felvételi közlemény A középiskolás kollégium felvesz minden evangélikus, Budapesten középiskolába tanuló vidéki diákot. A szülő ál­tal írt kérelemhez lelkészi ajánlást is csatolni kell. Jelentkezési határidő: 2002. május 10. Nevelők a diákotthonban Jelenlegi formájában 1995 szeptembe­rétől működik Budapesten az evangé­likus középiskolás kollégium. A Fasori és a Deák Téri Gimnázium ma már csak a létszám felét adja, a kollégium­ban más budapesti gimnáziumok vidé­ki tanulói, többnyire evangélikus diá­kok élnek. Egy nagy szobányion járnak a Bartók Zenei Szakközépiskolába, de járnak a Berzsenyibe, a Németh László, Szent István, Öveges, Pesti Barnabás Gimnáziumokba, mások pedig szakkö­zépiskolákba. Magával hozta ez a sok­féleség a nehézségeket is. A kollégisták Estebédhez készülődve felé iskolájában nem tanul hittant, ezért, ha azt szeretnénk, hogy az evangélikus gimnáziumokba járó diákokkal a gon­dolatviláguk, tudásuk egy szintre kerül­jön, akkor nekünk kell hittant tanítanunk. Ezt bevezettük, s egyre eredményesebb foglalkozások valósulnak meg. Az áhíta­tok megértésében is közelebb kerültek ezáltal egymáshoz a diákok. Az evangélikus kollégium a diákok­nak otthonául szolgál abban a sajátos életkorban (serdülőkor), amikor a saját identitásukért is nehéz küzdelmet foly­tatnak, s megrázkódtatás lehet a csa­ládtól, az otthontól való elszakadás is. A kollégiumi élet, nemcsak a szelle­mi javakhoz való hozzáférés különleges útját nyitja meg, hanem mint közösségi háttér - mintegy második otthon - meghatározza a személyiség érésének folyamatát is. Ebben a különleges hely­zetben a létrehozott házirend és napi­rend betartatása mellett sem gondol­tunk sosem arra, hogy a nevelést uni­formizálnunk kellene. Mindig bíztunk a család nevelést irá­nyító szeretetében, s ehhez nevelőinkkel maximálisan alkalmazkodni kívántunk. A családot a nevelésben legfőbb tá­masznak tartjuk ma is, a szülő partne­rünk, s legeredményesebb ott a munka, ahol oda-vissza őszinteség mutatkozik meg. Azt tartjuk: minden kis diák más és más személyiség, s az a feladatunk, hogy ezt a kis személyiséget a legjobb felnőtté faragjuk úgy, hogy ne veszítse el egyéniségét, ne homogenizálódjon. Mindemellett szomorú, hogy egyre több és több diák érkezik hátrányos helyzetű családból: válás miatt csonka családból, félárva vagy árva, illetve még el nem vált szülők zűrös családi hátteré­ből, esetleg munkanélküli szülőktől. Ezek a gyermekek lelkileg sokszor sérültek. Őket rendszeresen segítjük pszicholó­gushoz, nevelési tanácsadóba, állami gondozásba vagy segítő családi háttér­hez. Az egész nevelési stratégiánk, a leg­jobb gyermek esetében is, csakis egyéni lehet. Ez a munka (ha jól akarja a dol­gát tenni a csoportvezető) a nevelő min­den erre szánt idejét, percét kitölti. Ezek­ben az esetekben nincs igazi szülői part­ner, itt a nevelői egyetértés, összefogás, szeretet, a diákok jó, keresztyén közössé­ge az igazi nevelő erő. A kollégium nevelői közösségének meg kell tudnia töltenie ezt a sajátos közeget, a „kollégiumot" adekvát tarta­lommal. Ha ez az elhatározásoknak megfelelően sikerül, akkor ezek is segí­tenek a hátrányos helyzetűeknek. A rá­termetteknek megerősítést, kibontako­zási lehetőséget, szereplést, személyi­ségfejlődésükhöz hihetetlenül sok pluszt adnak. A kollégium egy részének vagy a kollégium egészét érintő rendezvé­nyeknek általában a sok igyekezetei mutató diákvezetőség az ötletadója egy előző évben, s azt a nevelők a követke­ző évben segítenek megvalósítani. Ilyen rendezvények voltak (a teljesség igénye nélkül): Grétsy László nyelvész, Varga Domokos, Vámos Miklós, Szabó Mag­da, Fekete Gyula írók, Kiss Dénes köl­tő, színészek, Balczó András, Kokó, Te­lek András sportolók, püspökök, pro­fesszorok, lelkészek látogatásai. Voltak családi zenei estek is. Sok jó előadást hallgattunk. Megünnepeljük hagyományszerűen a magyar nyelv hetét TIT- előadókkal, a Költészet Napját házi szava lóversennyel és vetélkedővel. A „gólyák" színházi es­ten mutatkoznak be, évente táncházat tartunk, hagyomány tanév végén az éj­szakai Gellért-hegyi séta, a fordított nap, és a kirándulás, amelynek kere­tében jártunk Szarvason, Kiskőrösön, Ópusztaszeren, Siófokon, Balaton­szárszón, Gödöllőn, Hollókőn, a Ké­kesen, Szentendrén, Székesfehérvá­ron, Gárdonyban, Agárdon, a Budai hegyekben stb. Múzeumlátogatásainkból már egy kiadványra való élmény született, ami Kollégiumi füzetek 1. címen látott nap­világot. Ezt diákok írták, szerkesztették, szedték. Színházba minden diák évente leg­alább háromszor eljut. Ötven bérletünk van a Pesti Magyar Színházba, tíz az Operába, de rendszeresen járunk a fő­város legjobb előadásaira. Az épületben heti rendszerességgel négyfajta állandó foglalkozás lehetősége áll kínálatként a diákság rendelkezésére. A programok sokaságának megvalósí­tását csak a „bentmaradós hétvégéken" le­het az egész közösséget érintően élménnyé tenni. Ilyenkor mindig az egész kollégiumi diákság elmegy - együtt - templomba is. A kollégiumi munkának másik leg­fontosabb, a neveléssel egyenrangú ré­sze az oktatás. Nem tárgyat, nem egy általunk kitalált tantárgyat oktatunk, hanem tanítjuk a tanulást. Év elején az első hetekben már elké­szülnek a nevelői felmérések arról, hogy ki miképpen tud tanulni. Felmérjük a le­hetőségeket. Kijelöljük a tanulószobáso­kat (4,3 alatt), beszélgetünk az önállóan tanulókkal, a szilenciumok rendjét, he­lyét, idejét behatároljuk. Mégis az idő- gazdálkodás itt sokkal szabadabban megvalósulhat, mint az iskolában, hi­szen ha valamire nem elég a szilencium, akkor a szabadidőből is lehet tanári, korrepetálási, tehetséggondozási, könyv­tári, internetes vagy más diáktól segítsé­get kérni. A szakmai háttér egy kollégi­umban mindig gazdagabb, mint a csa­ládban. A felzárkóztatás, a tehetséggon­dozás itt egy koncentráltabb időgazdál­kodással jobban megoldható. Sokan (különösen a kisgimnazisták, de a nagyobbak között is akad) nem tudják hogyan osszák be az idejüket, melyik tárgyat tanulják először, szóbelit vagy írásbelit, egyik tárgyat miért így, a másikat miért úgy kell tanulni. Sokuknál az idegen nyelv tanulása okoz gondot. Az első hónapok a szilencium alatt ki­emelten az egyéni törődéssel, a tanulás tanításával telnek. A kikérdezéseknél a gyengébbeket a nevelő akarja, a job­bak megkívánják, hogy a nevelő hall­gassa meg őket, jó lesz-e így a felelet. Kiemeltek korrepetálásaink matemati­kából, fizikából. Egész évben tartó rendszeres foglalkozások ezek, és szak­tanárt hívunk. A kisebbeknek még ne­velőtanárt segítés is megfelel. Nyelvek­ből nevelőtanárt és tanulópárok beállí­tásával adunk segítséget. A tehetséggondozás sokféle módját ragadjuk meg. (Pl. országos és házi pá­lyázatok, házi vetélkedők, versenyek, zenei estek, szavalóversenyek, szereplé­si lehetőségek stb.) A legjobb tanulmányi eredmény el­érésére ösztönözzük, segítjük diákjain­kat. A tét azért nagy, mert a szülők nagy áldozatot vállalnak, hogy otthonuktól messze taníttassák a gyermeküket, s az áldozatért azt a minimumot szeretnék kapni, hogy a gyermekben megtestesü­lő álmaik, egy jó továbbtanulással megvalósuljanak. A fentebb leírtak megvalósulásának kulcsfigurája a jó kollégiumi nevelőta­nár, aki a szeretet pedagógiáját meg­valósítja magas fokú gyermekszereteté­vel, igazságosságával, pártatlanságá­val, önzetlen segítőkészségével, jóaka­ratával, következetes követelésével, szi­gorúságával, rendszeres ellenőrzésé­vel, jutalmazásával és jól eltalált bünte­tésével is, ha kell. Kollégiumunkban tanévenként hat nevelőtanár dolgozik. Ebből öt fő már évek óta együtt, s mind a fentiekre törekszik, ezért mondhatjuk eredményesnek nevelő- és oktatómun­kánkat. Gaál Jánosné igazgató I---------------------------------------------------1 Hi ttanóráink témái (II. félév) i Vezeti: Johann Gyula lelkész I „Ha megszeretlek, kopogtatás nélkül i i bejöhetsz hozzám, de gondold jól meg, i i bántana, ha azután sokáig elkerülnél." (József A.: Kopogtatás nélkül) j Hűség Nyitottság Előítélet Szégyen, kudarc Harag Szerelem Bűntudat, bűnbánat Magány Hála i__________________________________i A Budapestre került gyerekek hétköz­napjaikat a szülői háztól messze töltik. Megszakad az a lehetőség, hogy az is­kolából hazatérve édesanyjuknak, édesapjuknak mondják el örömeiket, bánataikat, tőlük kérjenek segítséget, tanácsot életük történéseihez, a világ­ban való eligazodáshoz. Az iskolai élet mellett új élethelyzettel is meg kell bir­kózniuk: a kollégiumi léttel, amely egé­szen más elvárásokat és lehetőségeket nyújt, mint korábban a családi közös­ség. Az otthonról való, ugyan ideigle­nes - öt napig tartó -, de rendszeres távoliét gyakorlati nehézségeket is tá­maszt a hazulról elkerült gyerekekkel szemben: önállóan kell megoldaniuk azokat az életvezetési feladatokat, amelyeket addig többnyire az édesany­juk végzett, vagy legalábbis ő segített. Ilyen az ágyazás, beágyazás, a tiszta ruha kikészítése, a szennyes megfelelő tárolása, a reggeli, esti szellőztetés, a megfelelő tisztálkodás és testápolás, az intézményi koszt kiegészítése némi ha­zaival vagy boltban vett enni- innivaló­val, a szekrényekben és szobákban va­ló rend kialakítása és megtartása, az iskolatáskába való gondos bepakolás, a testneveléshez szükséges holmi rend­ben tartása stb. De a nehézségekhez tartozik az idegen társakkal való össze- szokás, a közösséghez való alkalmaz­kodás is. És végül, de nem utolsósor­ban megváltozik a szabadidő eltöltésé­nek módja is. Amíg otthon hosszabb- rövidebb időt szülői felügyelet nélkül töltenek a gyermekek, szabadon járnak osztálytársaikhoz, barátaikhoz, esetleg velük sétálni, moziba, focizni vagy „bu­lizni", addig a kollégiumban házon be­lül töltik szabad idejüket és soha nem maradnak felnőtt felügyelet nélkül. Mindezen hatalmas változások meg­szokását és minél zökkenő mentesebb működését igyekeznek segíteni a kollégi­umi nevelőtanárok. Elnevezésükben a tanár szó is benne van, személyiségüknél fogva azonban elsősorban nevelők. Tudják és átérzik a családból kiszakadt gyerek lelki megterhelését, gyakorlati já­ratlanságát a maga körüli teendők el­végzésében. Érzékelik, mennyire nehéz az otthoni - sok esetben - nagy szabad­ság után, egy viszonylag zárt közösség előnyeit felfedezni, szabályait elfogadni. Átélik a kollégistákkal az iskola minden­napi nehézségeit, segítik az órákra való fölkészülést az elmélyült tanulás lehető­ségeinek megteremtésével, a tanulás­ban való konkrét segítségadással, kikér­dezéssel, esetenként tanulópárok össze­hozásával. Segítik a szobaközösségek kialakulását és a nagyobb közösség felé nyitását. Fölkészültségüknek és személyi­ségüknek megfelelő szabadidős tevé­kenységeket szerveznek, ugyanakkor se­gítséget adnak egyéni programok kivite­lezéséhez is. Feladatuknak tekintik a kul­turált életvitel elsajátíttatását, az egészsé­ges életmód szokásainak kialakítását is. De mindenekelőtt, illetve mindezek által a távol lévő szülők pótlását gondosko­dásban, szeretetben. A kollégiumunkban lakó diákok nemcsak saját csoportvezető nevelő­jükhöz, hanem bármely felnőtthöz bi­zalommal fordulhatnak, és ez fordítva is igaz. Minden nevelő minden diákot ismer, mindegyikkel szeretetteljes kap­csolatot igyekszik kialakítani és mind­egyikük gondját viseli. Fontosnak tartjuk a szülők megis­merését, a velük való kapcsolattartást, a közös álláspont kialakítását a lényegi kérdésekben. A diákok minden kollégi­umon kívüli, tehát általunk ellenőrizhe­tetlen programjaihoz minden esetben előzetes, írásos szülői beleegyezést ké­rünk, ezáltal nyugodt lehet minden szü­lő afelől, hogy gyermeke a fővárosba kerülve nem sodródik veszélyes progra­mokba, hiszen ővele otthon bizalma­san megbeszélte, mihez kér engedélyt. Kérjük egyúttal, hogy a szülők is keres­senek minket gondjaikkal, a kollégiumi életben felmerült és otthon elpanaszolt problémákra együtt keressük a megol­dást. Hiszen közös a célunk: minél szebb és gazdagabb élet biztosítása a diákévek idejére. Szerda esti áhítatok Idén Jézus áll az áhítatok középpontjában, nem filozófiai kérdések. Kaptunk egy új lelkészt, aki szívesen megosztja velünk gondolatait. Johann Gyula jól kom­munikál velünk, egészséges nyugodtság árad beszédéből, mely mutatja jó kap­csolatát Jézussal. Igehirdetésein betekintést nyerünk az irodalomba, s gyakran megkérdezi a mi véleményünket is. Minden áhítatot énekkel kezdünk és zárunk, mely megadja ezen alkalmak légkörét; testvéri közösség alakul ki itt szerda es­ténként. Nagyon fontosnak tartom, hogy a gyerekek (mi) korán hallhassunk Is­ten igéjéről, hiszen ennek alapján fogjuk később környezetünket és társaságun­kat is válogatni. Ezeken az áhítatokon személyesebb és közvetlenebb a hangu­lat, mint egy átlagos Istentiszteleten, hiszen itt a kántor is kollégista és a hallga­tók is. Remélem, mindenki kap ezeken az alkalmakon olyan lelki élményeket, melyek mély nyomot hagynak. Váray Rjfa Láng Judit nevelőtanár Ifjúsági bibliaóra Régóta imádkoztunk egy rendszeres ifjúsági alkalomért itt a kollégiumban. Isten meghallgatott minket. 2001. szeptember végétől van állandó vezetőnk, aki hétfő esténként 7-től vezeti a bibliaórát. Az együttlétet énekléssel, imádsággal kezdjük. Ezt követi az igeolvasás az útmu­tató alapján, majd a beszélgetés, ahol előkerülnek a jelenlévőket érdeklő kérdé­sek is (a „két" tékozló fiú; a megtérés; Zákeus; újjászületés; Isten akaratának cse­lekvése; kísértés). Alkalmunkat imaközösséggel fejezzük be. A beszélgetéseken kívül volt még filmvetítés, színházlátogatás, igéslap-készítés. Ezen a bibliaórán eddig összesen 33-an fordultak meg. Néhányon unszolásra, a nevelő vagy társaik hívására jöttek el. Volt, akit a kíváncsiság hajtott, és voltak, akiket Isten, a közösség, és a beszélgetés utáni vágy hozott ide. A bibliaórák jó hangulatban, családias légkörben folynak. Jó mások gondolkodásmódját, véle­ményét megismerni. Lehet vitázni, nem kell feltétlen „pozitív" oldalon állást foglal­ni. Mindezek ellenére nem mindenki érzi azt, hogy kapott volna valamit ettől az al­kalomtól. A többség azonban másként látja ezt: „Olyan kérdések merültek fel és kaptam rá választ, ami egyébként nem jutott volna eszembe." „Megtapasztalhattam, hogy a világon senkit sem szabad leírni, vagy hozzá bár­milyen előítélettel közeledni." „Minden alkalom után érzem, hogy egyre jobban növekszik az Isten iránti bi­zalmam és az emberek iránti szeretetem." A bibliaóra célja, hogy imádkozva, énekelve, közösségben legyünk Istennel és testvéreinkkel, épüljünk az ige tanítása és egymás hite által, hogy legyünk só, vi­lágosság, kovász. Bízunk abban, hogy Isten továbbra is működtetni akarja a kol­légiumi ifjúsági órákat, munkálkodik bennünk és ezzel alapot vet a kollégium ben­sőséges keresztyén légkörének. Óvári Péter teológus A melléklet szerkesztője: Gaál Jánosné igazgató

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents