Evangélikus Élet, 2002 (67. évfolyam, 1-52. szám)
2002-03-24 / 12. szám
67. ÉVFOLYAM 12. SZÁM 2002. MÁRCIUS 24. BÖJT 6. VASÁRNAPJA (PALMARUM) ÁRA: 89 Ft A TARTALOMBÓL Textuskollekta Fénysugár Klub Orosházán Betegség ÉS bűn Az ember tragédiája Bemutatkoznak a Magyarországi Evangélikus ■ Egyház Budapesti Kollégiumai Böjtölni, de hogyan „Hirdesd az igét!” címmel hat ország mintegy hatszáz magyar lelkésze tanácskozott négy napon át Csillebércen. (Beszámolónk a 4. oldalon.) Megújult a répcelaki orgona Szamárháton Nagy öröme volt az elmúlt hétvégén a répcelaki gyülekezetnek. A megújult orgona hangját előbb az ünnepi istentiszteleten, majd délután, az orgonaavató koncerten hallhatta a gyülekezet, Trajtler Gábor lelkész, orgonaművész megszólaltatásában. Az orgona szentelését, az igehirdetés szolgálatát Ittzés János, a Nyugati (Dunántúli) Evangélikus Egyházkerület püspöke végezte a vasárnapi ige. lMóz 18,20-32 alapján. Sodomában nem volt tiz igaz ember, lehet, hogy a mi életünkben sincs tíz, és mi magunk sem vagyunk azok... Mai kétségeinkkel, engedetlenségeinkkel, tagadásainkkal, tegnapi gyávaságainkkal, hűtlenségünkkel, Isten akaratával szembeszálló hitetlen gondolatainkkal rászolgáltunk arra, hogy bennünket is tűz pusztítson. Feltehetjük a kérdést: Hogyhogy még élünk, amikor ilyen bűnösök vagyunk? Nincs igaz ember a Földön, csak egy. Jézus Krisztus, és ez elegendő, hogy életben maradjunk. Az Úr irgalma, hogy nincs még végünk. Jézus Krisztust úgy állítja elénk ez a vasárnap, mint a főpapot. Bemutatja értünk az áldozatot, ő lett az áldozati bárány. Odaáll Isten elé, és Isten ezért az egyetlen igazért megkönyörül rajtunk. Eleink azért építettek orgonát, szereztek dallamokat, himnuszokat, mert értették az életben tartó Isten csodáját, a meg nem érdemelt csodát, a mégis-élet örömét. Hát zengjenek a sípok, szóljon az orgona, hirdesse Isten dicsőségét! - mondta igehirdetésében a püspök. Az istentiszteletet követő közgyűlésen Ve- rasztó János, a Répce- lak-Csánig Evangélikus Egyházközség lelkésze és Kiss Attila felügyelő ismertette az orgona történetét. A templom építésekor még nem segítette orgona a híveket a hálaadásban, ám egy év múlva, 1871-ben elfoglalta mai helyét. A második világháborúban a hangszer használhatatlanná vált, jelentős felújítása 1955 decemberében kezdődött. Felújítását és villamosítását akkor Kemenesi Rezső végezte el. A mostani generálfelújításról, renoválásról, bővítésről két éve döntött a gyülekezet. Újjászületése Kiss István szombathelyi orgonakészítő mester és leánya, Ágnes munkáját dicséri. A felújítás 2 millió 600 ezer forintba került, a Magyarországi Evangélikus Egyház félmillió forinttal, a helyi önkormányzat egymillióval segítette a megvalósítást. A közgyűlésen Trajtler Gábor szólaltatta meg a tizennégy regiszteres, tizennégy sípsoros, három-manuálos orgonát. Ittzés János püspök köszöntőjében arról beszélt, hogy az orgona az együtt- szólalás, az összhangzás jelképe. Jó volna, ha olyan országban élhetnénk, ahol harmónia, összhangzás, szimfónia, egyetértés, békesség van! Vető István, a Vasi Egyházmegye esperese szólt arról, hogy az orgona erősítheti a templomhoz tartozást, mélyítheti a hitet. Sokat beszélünk arról, milyen zene méltó a templomhoz. Egy a fontos: az a méltó zene, ami Isten dicsőségét szolgálja, hiszen egyedül Istené a dicsőség. A megújult hangszerrel a város is gazdagodott, hiszen a templomi hangversenyeket nemcsak az evangélikus hivek látogathatják majd. A délelőtti istentiszteleten és a délutáni koncerten a katolikus gyülekezet tagjai is részt vettek, szép számmal jelentek meg a város és a megye elöljárói. Markó Péter, a Vas Megyei Közgyűlés elnöke annak a meggyőződésének adott hangot, hogy a gyülekezetei fontos közéleti, közösségi, kulturális munka jellemzi. (A megyei közgyűlés ezért ítélte Verasztó Jánosnak a Vas Megye Kultúrájáért díjat, amit a répcelaki evangélikus lelkész a március 15-i nemzeti ünnepen vehetett át.) Básthy Tamás országgyűlési képviselő - az ország új Nemzeti Színházában aznap tartott Madách-bemutató kapcsán - az ember boldogságkereséséről, Isten hatalmasságáról beszélt. Dr. Németh Kálmán polgármester kiemelte, hogy a képviselő-testület fontosnak tartja az oktatás, különösen az iskolai művészeti, illetőleg zeneoktatás segítését, ezért is örül a megújult orgonának. A délutáni orgonaavató koncerten Tratjler Gábor Bach a-moll prelúdiumot és fúgát, korái előjátékokat, Bruhns e- moll prelúdiumot, Walther korái variációkat, Franck h-moll prelúdiumot, Dubois Toccátáját játszotta, ezzel is emelve az ünnep fényét, jelentőségét. Balla Emőke A történet súlyát az is jelzi, hogy a négy evangélista szinte meghökkentően azonosan mondja el, hogyan vonult be Jézus, a korabeli tanító és gyógyító próféta, Jeruzsálembe. Mi sem tudjuk ma, mikor vagyunk netán valóban történelmi események részesei, és mikor érezzük tévesen (csak érintettségünk, érzelmeink miatt), hogy lényeges egy történés. Fontos üzenet hordozója a növendék szamár, amelyen Jézus ült. A történetben az ószövetségi próféciák beteljesítője, a názáreti ács fiának azonosítója, hitelesítője a szamárcsikó. Megkezdődik - a másik oldalról meg- • közelítve végkifejletéhez közelít - egy eseménysorozat, amely egy hároméves működés beteljesítője. Azóta tudjuk, azok is tudják, akik számára Jézus nem a Krisztus, nem a Megváltó, hogy a világ- történelmet mindmáig leginkább meghatározó cselekmények következtek be Jézus jeruzsálemi bevonulása után. Ki nem élt már át ilyen napsugaras, napfényes, tavaszi hangulatot? Amikor minden szépnek látszik, elfelejtődnek a bajok, a gondok, az emberek a legjobb oldalukat mutatják. Talán profán az asszociáció - nem párhuzam -, de az én nemzedékem többször is átélte a reménykedésnek ezt a csodáját, nagyon rossz korszakok után. 1945-ben, 1956-ban és 1989-ben is. Utólag visszapillantva a legkeservesebb az 1945-öt követő csalódás volt, hiszen a remény rövid időszaka után fél évszázadnyi - nemzedékek életének minőségét visszavető - szomorú korszak következett. A legdrámaibb az 56-os forradalom elbukása. Ekkor a szűkre szabott néhány napos időben éltük meg a jeruzsálemi hangulatot, a tiszta forradalom, a jók vagyunk mi emberek, tudunk mi jók lenni gyönyörű illúzióját. És ’89 csodája, a vér nélkül visszanyert szabadság utáni gyötrelmek, kétségek, bozótharcok nem ugyanezt a kérdést vetik-e fel: miért kell minden jónak, szépnek, ígéretesnek elromlania, miért bukik el minden nemes szándék? Igen, a válasz megtalálható a jeruzsálemi bevonulást követő eseményekben. Hogyan lett a hozsannázó tömegből „feszítsd meg”-et kiáltó sokaság. Hogyan vész el történelmi és kevésbé történelmi pillanatokban a civil kurázsi, átadva helyét a félelemnek, a megalkuvásnak, a gyávaságnak. Hogyan tagadja meg nemcsak Mesterét, hanem vele együtt mindazt, amiért dolgozott - a legszilárdabbnak vélt tanítvány. Saját sorsunkkal szembesít a bevonulás és az ezt követő eseménysorozat. Mi is szeretjük a napfényt, jó a győztes oldalra kerülni, a sikeresekkel azonosulni, ennek előnyeiből részesedni. De nehéz helytállni. Nehéz lehetett, amikor ez éppenséggel nem volt népszerű, és neked szegezték az állítást, hogy „te is a názáretihez tartozol”. Nos, ilyenkor nehéz volt igennel válaszolni. Mert veszélybe kerülhetett, ha nem is az élet, de az egzisztencia, avagy az áhított előmenetel... A jeruzsálemi bevonuló tudta milyen szenvedés vár rá. Szólt róla. Arról is, hogy az embert érő fizikai kínoknál súlyosabb, összehasonlíthatatlanul súlyosabb az a teher, amit a világ bűneinek az elhordozása jelent. És azóta is érvényesül egy sajátos kettősség. Egyfelől a megváltás, az áldozat a bűnökért, megnyitotta az isteni kegyelmet, amiben azóta is részesednek az egymást követő nemzedékek. Másfelől az ember azóta is igazolja, hogy nincs változás, ma is ugyanúgy következnének a jeruzsálemi bevonulás utáni események. Csak Istenben van a remény. És a legfájdalmasabb kérdés: mi lenne, ha a vizsgálódás leszűkülne az egyházra, a mai tanítványokra? Kritikus időszakban nem menne-e végbe ugyanaz a negatív szocializáció, ami egykor a jeruzsálemi sokaságban végbement? De hiszen tudjuk a választ, átéltük a kritikus időket. Péter megtért a tagadás bűnéből, a kakasszóra sírva szembesült gyávaságával. Rosszabb hozzáállás a „szelektív memória”, amely igyekszik törölni a negatív emlékeket. Szamárháton vonult be Jézus Jeruzsálembe. Ma is ezt a megoldást választaná. Ha mégis köteleznék gépkocsi- használatra, akkor Trabant helyettesítené a szamárcsikót, nem Mercedes. A hegyi beszéd Jézusa, a szegények, a bűnösök, az utca emberének a barátja, gyógyítója, megmentője ült a szamáron. Ezt értette meg a tömeg, ezt a közülük valót, mégis egészen mást, sokféle remény hordozóját ünnepelték benne. Minden korban másként nehéz kereszténynek lenni, de a lényeg mégis mindig ugyanaz. A krisztusi mintát követjük-e, kegyelemből akarunk-e élni, a szeretet parancsa alapján, azaz a Nagy hét üzenetére építjük-e életünket, vagy csupán keret, forma marad számunkra az egyházhoz tartozás, s legfeljebb nagyünnepek hangulatának a meghatározója. Megértem ez utóbbit is. Nehéz azonosulni a szamárháton bevonuló prófétával. És föleg nehéz kitartani mellette. De nincsen más lehetőség. Nincs nagyobb, teljesebb demokrácia, mint az isteni kegyelem egyetemessége a Jézus Krisztusban. És nincs nagyobb csoda egy emberi életben, mint ennek a mindenkihez szóló kegyelemnek a személyes megélése. Ahogy Túrmezei Erzsébet írja csodálatos - Aki helyett a Krisztus vérezett - Barabás megtéréséről szóló versében: „Már csak szeretni simogatni vágytam, Haladni csendesen, mint 0 haladt, Aki helyettem roskadt le a porba Golgota útján, a kereszt alatt. ” Bár sokan átélnék ezen a Nagyhéten ezt az élményt. A jeruzsálemi bevonulástól a Golgotáig és az üres sírig. Frenkl Róbert „Valóban Király, de szegény, - nincstelen. Éppenséggel nincs királyi ábrá- zatja, ha csak a földi királyok külső pompáját keresed rajta. Pompát, várat, házat, pénzt és jószágot a földi királyoknak engedi át. Ám egyenek, igyanak, öltözködjenek és építsenek fényűzőbben, mint egyebek. Ahhoz úgysem értenek, amit ez a koldus-király tud. Krisztus segít; nemcsak egy bűn ellen, hanem minden én bűnöm ellen, nem is csak az én bűnöm ellen, hanem az egész világ bűne ellen.” Luther Márton, Jer, örvendjünk keresztyének! (Szabó József fordítása) j. s. Bach: János passió 2002. március 24-én, Virágvasárnap és 30-án, Nagyszombaton 18 órai kezdettel a Deák téri Evangélikus Templomban. Közreműködnek: Zádori Mária, Németh Judit, Marosvári Péter, Berczelly István. Moldvay József, Kuncz László, Dobozy Borbála, Trajtler Gábor, Lutheránia Énekkar, Erkel Ferenc Kamarazenekar. Művészeti vezető: Aldor Lili. Koncertmester: Lesták Bedő Eszter. Vezényel: Kamp Salamon. Igét hirdet Virágvasámap: D. dr Harmati Béla. Nagyszombat: Zászkaliczky Péter. A belépés díjtalan. i i rí
