Evangélikus Élet, 2002 (67. évfolyam, 1-52. szám)

2002-03-17 / 11. szám

2002. MÁRCIUS 17. 7. oldal Evangélikus Élet A Magyarországi Evangélikus Egyház Elnöksége sajnálattal tájékozódott a Magyar Nemzet hasábjain arról, hogy Donáth László, az MSZP képvi­selője lakossági fórumon politikai kérdésekben olyan véleményt képvi­selt, amely nem egyezik Egyházunk elnökségének állásfoglalásával, ezért attól elhatárolja magát. A Magyarországi Evangélikus Egyház elnöksége kinyilvánítja, hogy Donáth László kijelentéseit országgyűlési képviselőként tette. Ugyanakkor kívánatosnak tartja az egyház vezetősége, hogy Donáth László megnyilatkozásai esetén a médiumok az „evangélikus lelkész” meg­jelölést mellőzzék. A Magyarországi Evangélikus Egyház Elnöksége Testetek a Szentlélek temploma Hudson Taylor gondolataiból Hudson Taylor, a Kínai Belföldi Misszió atyja, Angliában született 1832-ben. Hívő édesanyja imádkozó élete vezette Istenhez. „Mindent Istentől várj!” - lett életének jelszava. Missziói elhívá­sát 18 éves korában kapta. Negyven évig imádkozott, míg megnyíltak a zárt szívek Hunan tartományban. Ura, Krisztusa 1905-ben hívta haza. Utolsó útjára sok kínai testvér kísérte. Mindig biztonságban vagyunk, ha Isten iránti engedelmességben cselekszünk, még ha veszélybe is kerülhetünk miatta. * Ha Istennek engedelmeskedünk, a fele­lősség rajta van, nem rajtunk. * Missziónkban nem használhatunk olyan embereket, akik saját kényelmüket szere­tik. Olyanokra van szükségünk, akik a Keresztet szeretik. De hol találhatók ilye­nek? Hol? * Nem nagy hitre, hanem egy nagy Isten­be vetett hitre van szükségünk. * Míg a-hitetlenség csak nehézségeket lát, csak nehézségeket, a hit Krisztusra néz. * Akkor is Isten vezet bennünket, ha sem­mit sem veszünk belőle észre. * Isten sohasem követ el hibát. * A megpróbáltatások ideje mindig áldá­sok időszaka. * Krisztus sokkal közelebb van hozzánk, mint gondolnánk. * Ha Isten akarata és útja elég számunkra, nyugalmunk van. Isten akaratával és út- jával történő megelégedés: nyugalom. * Jellemünket nem a külső körülmények, hanem imádkozó életünk alakítja. * Isten kész, hogy mindent megadjon ne­künk, amire szükségünk van, ha valóban szükségünk van rá. * Isten nem marad soha senkinek adósa. * A Sátán hatalmas, de Isten mindenható. Közli: Ferenczy Zoltán WEÖRES SÁNDOR: Rongy szőnyeg... 13. Én is világot hódítani jöttem s magamat meg nem hódíthatom, csak ostromolhatom nehéz kövekkel, vagy ámíthatom és becsaphatom. Valaha én is úr akartam lenni; óh bár jó szolga lehetnék! De jaj, szolga csak egy van: az Isten, s uraktól nyüzsög a végtelenség. (egybegyűjtött írások, 367. o.) A korinthusiakhoz írt első levélben (6:19) található páli gondolatot a testi egészség klasszikus igehelyének tartjuk. Valójában ennél is többről van szó. A testi-lelki egészségről, a felelősségről testünkért, az egészséges gondolkodás­ról, életvezetésről. Magas igényt fejez ki a Pál apostol által használt gyönyörű kép, a testet, a test egészségét, Isten ajándékát úgy kell ápolni, hogy méltó le­gyen a lélek temploma működésre. Nem véletlenül szólalt meg számomra ez az igevers, amikor áttanulmányozhat­tam a 2001. esztendő legfontosabb nép­mozgalmi adatait. Hosszú ideje állítjuk, hogy legnagyobb sorskérdésünk az egész­ségi állapotunk, melynek hiányosságai legmeggyőzőbben a népességfogyásban tükröződnek. Mert ebben a drámai adatban egyaránt összpontosulnak a testi egészség károsodásai és a lelki egészség zavarai. 2001-ben tovább tartott a népességfo­gyás, de - hasonlóan az előző esztendő­höz - mérséklődött. Ez a lényegében ör­vendetes tény is megerősíti felelőssé­günket. Önmagunkért és egymásért. A fogyás onnan adódik, hogy többen halnak meg egy esztendő alatt, mint amennyien születnek. 2001-ben százharminckétez­ren haltak meg és kilencvenhétezer új­szülött jött a világra. 2000-ben százhar­mincötezer, 1999-ben száznegyven­háromezer volt a halálesetek száma. Jog­gal bízunk abban, hogy valódi a javulás, de még csak az út kezdetén járunk. Ha általánossá válna az egészséggel törő­dés, a megfelelő életmód, akkor százezer alá csökkenhetne az évi halálozások szá­ma és megállna - mint a fejlett világban - a népességfogyás. A harmincötezres szám még mindig azt jelenti, hogy egy városnyi ember (hatvan százalékuk fér­fi) hal meg, akik még élhettek volna. Ha nem pusztítanának a szenvedélybetegsé­gek - alkoholizmus, dohányzás, drog­függés ha kevesebb lenne az elhízás, ha enyhe panasz esetén is ellenőrzött volna a vérnyomás, ha több lenne a türe­lem, egymás segítése a társadalomban. Ez utóbbi gondolat már a lelki egész­ség területére vezet, ami szorosan össze­függ a testi folyamatokkal. 1980-ban száznegyvennyolcezer gyer­mek született. Ekkor száznegyvenötezer volt a halálesetek száma, tehát a magas halálozás ellenére még pozitív volt a mér­leg, gyarapodott a népesség. 1990-ben a halálozás azonos volt a korábbival, de már csak százhuszonötezer gyermek szü­letett. 1999-en érte el a születések száma az eddigi mélypontot - kilencvennégy- ezer-hatszáznegyvenöt -, sajnos a 2000- ben észlelt javulás - kilencvenhétezer-öt- százkilencvenhét újszülött, 2001-ben nem folytatódott (kilencvenhétezer). Pe­dig az egészséges nemzet-ideál megvaló­sulásához az évenkénti százezer jolötti születésszám lenne szükséges, ami ala­csony, de megfelel a fejlett világban álta­lában jellemző trendnek, és a halálozási arány csökkentésével együtt, alkalmas lenne egy egyensúlyi állapot, vagy sze­rény növekedés megvalósítására. A társadalomban zajló kedvezőtlen folyamatok erejét, egyben az egyház szolgálatának súlypontját talán legmar­kánsabban a házasságok és válások szá­mának az alakulása mutatja. Zárójelben a válások. A házasságkötések száma 1980- ban 80 331 (27 797) volt. 1990: 66 405 (24 888) - 1998: 44 915 (25 763) - 1999: 45 465 (25 605) - 2000: 48 110 (23 987) - 2001: 43 500 (24 500) - kedvezőtlen az a tendencia is, hogy később, idősebb kor­ban köttetnek a házasságok és így a gyer­mekáldás is később következik be. Nő a magányosok és növekszik a házasságkö­tés nélkül, élettársi kapcsolatban élők ará­nya a társadalomban. Népességügyi szempontból feltétlenül pozitívum, hogy az 1990-ben még kilenc­venezer abortusz szám az elmúlt évtized­ben fokozatosan csökkent, 2001-ben öt­venezer volt a művi terhességmegszakí­tások száma. Keresztény szemmel még mindig elviselhetetlenül magas érték. De jelzi - az előbbi népmozgalmi adatokkal együtt - a levonható tanulságokat. Lehet szerénynek ítélni a háromszázezres evan- gélikusság lehetőségeit, de elsősorban raj­tunk múlik, hogy egyrészt a mi adataink mások legyenek másrészt, hogy befolyá­solni tudjuk a társadalmi trendeket. Szeretnénk az egészség értéket, a szó teljes értelmében, az egyházi élet centru­ma felé közelíteni. Testetek a Szentlélek temploma! Ennek jelképes és konkrét üzenetét is hordozza az a törekvésünk, hogy egyházi egészségügyi centrumot - mely fekvőbeteg részleggel is rendel­kezne - kívánunk a közeljövőben létre­hozni. Úgy vélem, hogy az ismertetett adatok is alátámasztják ennek indokolt­ságát, és a koncepció megfelel Ordass Lajos püspök elképzelésének is, aki első püspöki szolgálata idején kezdte meg egy kórház létrehozásának munkálatait. De március derekán, a reformkorra, a szabadságharcra emlékezve, hivatkozha­tunk akkori dicső elődeinkre is. Csak egészséges nemzet lehet igazán szabad. Kossuth Lajos a polgárosodó Magyaror­szágon arról írt egy cikkében, hogy az állami iskolákban is uralkodóvá kellene tenni azt a szellemiséget, ami az egyházi iskolákban a testedzés, az egészség érté­keinek a megbecsülésében megnyilvá­nul. Szép lenne, ha a 21. században is az egyház szolgálata, iskolái, egészségügyi és szociális intézményei a nemzet javát szolgálnák az egészség érték társadalmi elfogadtatásában. Testetek a Szentlélek temploma. Frenkl Róbert Van Misszió? Az Evangélikus Magazin Szerkesztőbizottsága az elmúlt héten értékelte az új lap el­ső számát és a teijesztés eddigi tanulságait. Többek tapasztalata, hogy az újságos standoknál a „ Van Misszió?" rövidke kis kérdéssel sokat segíthetünk abban, hogy a Lapker Rt. hálózatán keresztül, első ízben utcai terjesztésben is kapható MISSZIÓ előkerüljön a régebbi, ismertebb magazinok „fedezékéből”, és megkapaszkodhasson a laprengetegben. Természetesen folyik már a következő szám előkészítése. Köszönjük az eddigi vissza­jelzéseket. Komoly segítség minden kritika, ötlet, mind tartalmi és formai kérdésekben, mind pedig a terjesztéssel kapcsolatban. Várjuk a további leveleket, telefonokat! Reméljük, hogy egyre inkább elmondhatjuk majd: VAN Misszió! Ebben a formá­ban is, az utcán is... Gáncs Péter évéi l&levél l&evél sós*. sisk-v f Odajött hozzánk egy diakonissza... Az ország mostani paprikás hangulatában sokat vitatkoznak arról, hogy vállaljon- e az egyház szerepet a világi életben. Az én véleményem: világban való szereplést ne vállaljon, de a világban való munkálkodást igen. Az utóbbival kapcsolatban van egy igen kedves emlékem, sajnos, külföldről. Göttingenben vártunk a nemzetközi vonatra. Odajött hozzánk az evangélikus egy­ház diakonisszája, megkérdezte, hová utazunk. Genfbe, feleltük. Itt van egy tizenkét éves kisfiú, mondta, ő is Svájcba utazik, mégpedig egyedül. Abba a fülkébe fogja ül­tetni, amelyikbe mi telepszünk, vigyázzunk rá. Ahol leszáll, ott majd felnőtt rokonok várják. Kissé meglepett bennünket, hogy nagyon határozottan beszélt, nem kért, szinte utasító volt a stílusa. (Vagy a német nyelv általam nem eléggé ismert ter­mészete...?) Szokatlan volt számunkra az is, hogy ismeretlenként szólított meg ben­nünket, és láthatta, hogy külföldiek vagyunk. Mindegy, a kereszténység és az evan­gélium szereteteszméje egyetemes. Úgy történt, ahogy kívánta. A „gyermekfelügyeletben” egy tizenhét éves gimna­zista lány is segédkezett. O kísérte a kisfiút a kocsi lépcsőjéhez, amikor az leszállt. A gyerek csöndesen viselkedett, a felügyelete nem volt terhűnkre. A biblikus emberközösség jó működésén kívül egy civilizációs tényező is szere­pelt ebben a történetben: a kitűnő szervezés. Mindkettő példa értékű. Nagy ez a mun­katerület, még a mi kis országunkban is rátalálnánk. (Volt az utazásnak közoktatási tapasztalata is a számomra. A több órás utat végig­beszélgettem a lánnyal angolul. Pedig nem járt magántanárhoz, nem vett részt angli­ai tanfolyamon. A németországi iskolák idegennyelv-tanításának dicsérete.) Dr. Bán Ervin Ifjúság és vallás A 14-29 év közötti magyar fiatalok 57 százaléka tekinti magát vallásosnak, és 36 százalékuk mondja azt, hogy nem vallásos, illetve, hogy „határozottan más a meg­győződése” - derül ki a nemrég bemutatott Ifjúság 2000 kutatás Ifjúság és vallás cí­mű fejezetének megállapításaiból. A 2000 őszén végzett, 8 ezer 14-29 év közötti fiatal élethelyzetét, társadalmi le­hetőségeit, várakozásait felmérő reprezentatív kutatás zárójelentését a napokban hoz­ta nyilvánosságra a Nemzeti Ifjúságkutató Intézet. Az adatok szerint a fiatalok több mint egyharmada részesült vallásos nevelésben és további 7 százalék a kérdés kapcsán nem tudta megítélni, hogy vallásosan nevel- ték-e otthon. A megkérdezettek 10 százaléka az egyház tanítását követve, míg további 47 száza­lék a „maga módján” tartja magát vallásosnak. A lányok, nők körében ugyanakkor na­gyobb arányban vannak jelen az egyházi módon, mint a „maguk módján” vallásosak. Az adatok szerint az életkori csoportok alapján nincs jelentős különbség a vallá­sosság tekintetében a fiatalok között, de mégis érzékelhető az a tendencia, amely sze­rint a legfiatalabbak valamivel vallásosabbnak mutatkoznak a többi korosztálynál. A kutatás szerint ennek oka, a vallási nevelés fiatal korban erősebben megmutat­kozó hatásai mellett, a legfiatalabb korcsoportba tartozóknak a rendszerváltozás utá­ni, vallási szempontból szabadabb szocializációjában keresendő. A fiatalok vallásosságával kapcsolatban a lakóhelytípus szerint mutatkozik a leg­nagyobb különbség: a községekben lakók több mint kétharmada, míg a fővárosban élők kevesebb, mint 50 százaléka vallja magát vallásosnak. A kutatás összegzése szerint az adatokból kiderül, hogy „vannak a folyamatos vallási újjáéledésre utaló nyomok”, ugyanakkor nincs szó „robbanásszerű változás­ról”. Mindenesetre a 10-15 évvel korábban végzett vizsgálatokhoz képest magasabb a rendszeresen templomba járó fiatalok aránya. A kutatás szerint az úgynevezett „egyházias mag” (akik egyházuk tanítása szerint vallják magukat vallásosnak) a társadalmi helyzet szempontjából inkább az átlagos­nál jobb helyzetűnek és polarizáltnak tűnik, a rosszabb társadalmi helyzet pedig a maguk módján vallásosakra mutatkozik igaznak. Az elemzés szerint ez azt mutatja, hogy a vallásosság és a hátrányos társadalmi helyzet „csak a szocializmus negyven évének hagyományaként, az idősebb népesség körében jár törvényszerűen együtt”. Március 20-án, 1894 tavaszán hunyt el 92 éves korában Kossuth Lajos „a turini remete”. Negyvenöt évi számkivetése során Garibaldi népe, Piemont egykori székvárosa, Torino fogadta be és fektette koporsóba a páratlan tisztelettel övezett agg halott testét. A valdensek templomá­ban felállított ravatalnál hatalmas tömeg rótta le tiszteletét. Az egykori itáliai és magyar veterán egyesületek tagjai régi zászlóikat hozták. Festői díszben álltak sorfalat a velencei, piacenzai, nizzai és albai fiókegyesületek képviselői, köztük 12 ősz hajú garabaldista, mellükön a szabadságharc érdemrendjeivel. Az egyik selyemzászlón ez a felirat volt ol­vasható: Éljen az olasz-magyar unió! A 19. század végének forrongó ma­gyar belpolitikai helyzetében Tisza Kál­mán kormánya nem, de az országgyűlés mégis képviseltette magát. Akkoriban késhegyig menő viták zajlottak a katonai vezénylési nyelvről, a polgári házasság bevezetéséről, vagy az ún. telepítési tör­vényről. Munkás sztrájkok sora jelezte az ország egyre fokozódó belső nyugtalansá­gát. Mégis jelen volt Torinóban a budapes­ti egyetemi ifjúság és a főváros küldöttsé­ge is. Az ifjak kivont karddal álltak őrt a Emlékezés Kossuth halálára koporsó négy sarkánál. A gyászszertartás során a búcsúztató olasz és francia valdens lelkészek mellett Veres József ceglédi esperes szolgált magyar nyelvű igehirdetéssel, majd koszorút helyeztek el Garibaldi és Cavour szobrainál. Kossuth utolsó útja végül haza veze­tett szeretett nemzetének fiai közé. Való­ságos diadalmenet volt. A koporsóját és rég elhunyt feleségének és leányának hamvait szállító vonatban ott volt Kos­suth nővére és két fia is. A szerelvény út­közben minden állomáson megállt, mert a gyászolók sokasága mindenütt tiszte­legni akart a nagy halott emlékének. Bu­dapesten gyászlobogós házsorok között százezres tömeg várta. A gyászmenet a Nyugati pályaudvartól a Nemzeti Múze­umhoz ment. A ravatalnál történt szertar­tás során a számos ünnepi beszéd mellett Sárkány Sámuel bányakerületi püspök pilisi lelkész tartotta az igehirdetést. Ez­után a menet, amelynek élén Sárkány püspök és az evangélikus lelkészi kar ha­ladt, a gyászlobogókkal díszített Deák téri templomot érintve az Andrássy f A gyászbaborult székes főváros törvényhatósága hazafiul mély fájdalommal tudatja, hogy KOSSUTH LAJOS a nemzet nagy fia, Budapest székes főváros díszpolgára, folyó hó 20-án Turinban meghalt. Kossuth Lajos elhunyta megmérhetlen veszteség az országra j mert a megboldogultban a magyar nemzet szabadságának atyját, a főváros pedig virágzó fejlődésének egyik megalkotóját siratja, A drága halottnak hazaszállítandó hült tetemei folyó évi április hó l-én, vasárnap délelőtt 10 órakor fognak, a nemzeti muzeum csarnokából, a nemzeti gyászhoz méltó ünnepiességgel örök nyugalomra helyeztetni Vegyünk búcsút tőle, a kinek a Haza és a főváros körül szerzett érdemei halhatatlanok. Legyen örökké áldott dicső emléke I Budapesten, 1894. évi márczius hó 23-án, A székes főváros törvényhatósága. Budapest székes-főváros gyászjelentése Az Evangélikus Országos Múzeumban őrzött Kossut-portré - Sárkény Gyula alkotása út-Erzsébet körút vonalán ment a Kere­pesi temetőbe, Batthyány és Deák mau­zóleuma felé. Itt helyezték örök nyuga­lomba a hazája függetlenségéért fél évszázados emigrációban küzdő, elveiért hajlíthatatlan szabadsághőst, - „a ma­gyarok Mózesét”. Id. Fabiny Tibor

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents