Evangélikus Élet, 2002 (67. évfolyam, 1-52. szám)
2002-03-17 / 11. szám
MAfOSOLDALAK 2002. MARCIUS 17. ■NAfOS OLDALAK Kedves Gyerekek! Szeretettel köszöntelek Titeket a 2002. esztendő első, tavaszi gyermekmellékletében. Mint a tavalyi esztendőben, idén is négyszer lesz nektek készült melléklet az Evangélikus Elet hasábjain. A mostani Napos Oldalak témája a barátság és a szeretet. így találhattok az igei üzeneten kívül egy történetet az Isten és az Ember kapcsolatáról. Megismerkedhettek a felebaráti szeretet egyik nemzetközi formájának, a Vöröskeresztnek a történetével. Zsombor a mostani alkalommal is hív egy bibliai körutazásra. Ha pedig már nagyon elfáradtatok, készíthettek papírszívet, vagy megoldhatjátok a totót és a képes rejtvényt. Üzenő-hasáb rovatunk postaládájában Galgóczi Olivér rajzát találhatjátok. Kellemes időtöltést kíván, szeretettel: Boda Zsuzsa // De ki a felebarátom? // (Lk 10,29/b) „Nem is vagyok a barátod!" „Ha nem jössz el, nem is vagy a barátom!" „Azért ő a legjobb barátnőm, mert neki van a leghosszabb haja az osztályban." „A szomszéd fiú a barátom, mert neki megvan a Play Station 2." Ismerősek ezek a mondatok? Iskolában, óvodában nagyon sokszor elhangzanak. De tényleg ezek miatt lesz valakiből a legjobb barát? Egy tanítónő felmérést készített az osztályban. Kérdéseket tett fel, amikre nevekkel kellett válaszolni, majd azt is le kellet írni, miért éppen ő a kiválasztott személy. A kérdések között szerepeltek ezek is: „Ki mellé ülnél szívesen az osztályban?", „Melyik társadat hívnád meg a születésnapi bulidra?" Az indokok sokszor furcsák voltak: neki vannak a legszebb ruhái; szép házuk van; jól tud rajzolni. De a barátság tényleg ilyen külsőségeken múlik? Egyszer régen egy lelkész próbára tette a gyerekeket. Háború után egy árvaházban, ahol a gyerekek ócska, öreg ruhában jártak, sokuknak csak lyukas cipő jutott és az élelem is szűkösen volt, a karácsonyi ünnepségen két gyereket állított ki a többiek elé. Az egyik oldalra egy szépen felöltözött lányt, kezében táskával. A táskából sok szép, arany- és ezüstpapírba csomagolt, színes szalagokkal átkötött csomag kandikált ki. A másik oldalon egy egyszerű ruhába öltözött fiú állt, kezében egy ócska kosárral. Az ebben levő csomagok szakadt papírban voltak, kopott zsinórokkal átkötve.- Gyerekek - mondta -, látjátok ezt a leányt a táskájával, és a benne levő csomagokkal. Látjátok ezt a fiút is, és a kosarában levő csomagokat. Mindenki választhat egy csomagot onnan, ahonnan akar. A gyerekek természetesen majdnem mind a lányhoz futottak és elhozták a szépen becsomagolt kis csomagokat. Csak egy akadt, aki a fiú kosarából vett ki egy csomagot. Majd elkezdték kicsomagolni az ajándékokat. Az első gyerek kibontotta az aranypapírt. De mi volt benne? A dobozban semmi más, csak homok. Kinyitottak egy ezüstpapíros dobozt is. Ebben egy kukacos alma volt. A harmadik dísKdsömagolásu dobozból egy letört fejű baba került elő: Azután felbontották a gyűrött, szakadt papírba csomagolt ajándékot is, amit az ócská kosárból vett ki a gyerek: egy pár új cipő volt benne! Sohasem felejtették el ezek a gyerekek, hogy a látszat sokszor csal. Nem az a fontos, hogy milyen a csomagolás, hanem belül mi van! Lehet valakinek szép, hosszú haja, legújabb játéka, divatos ruhája, nem biztos, hogy a bajban igazi barátként segít. Az igazi barát, ha szomorú vagy, megvigasztal; ha a tanulásban gondod van, melléd ül és segít; ha valaki csúfol téged, megvéd. Hiába volt a tékozló fiúnak is sok „barátja", a bajban már nem voltak mellette. Biztos vagyok benne, hogy más körülmények között, az összevert ember sem a megvetett, lenézett samaritánust választotta volna barátjának. Pedig mégis ő mentette meg az életét. Sokszor nagyon nehéz a választás, hogy ne a divatosat, a népszerűt válasszuk, hanem az egyszerűbbnek tűnőt. De Jézust kérve, ehhez is segítséget kapunk Tőle. B. Zs. BARAT- KORÚT A mai alkalommal olyan történeteket, személyeket idézünk fel Zsomborral, a kukaccal bibliai körutazásunk során, ahol barátokat is említ a Biblia. Sajnos, nem mindegyik volt igazi jó barát. Ne róluk vegyetek példát! Jó munkát kívánok szeretettel: Pötty bohóc 1. Melyik példázatban szerepel sok új, „jó" barát? 2. Ki volt a rablóktól kifosztott, megvert ember igazi felebarátja? 3. Kit csúfoltak a saját barátai a sok bajában, próbatételében? 4. Ki dicsekedett el barátainak, hogy Eszter királyné meghívta őt a lakomájára? s. Kinek nem adott az apja még egy kecskegidát sem, hogy mulathasson a barátaival? 6. Mit kiáltott a tömeg Pilátusnak: ha szabadon bocsátja Jézust, kinek nem a barátja? 7. Mit mondott Jézus, mi a másik nagy parancsolat? Tudtad? A Vöröskereszt a világ legnagyobb humanitárius szervezete. 1 78 tagországa, 250 millió tagja van. A tagok több mint fele 25 év alatti. • Keresztény országokban Vöröskereszt, a muzulmán országokban Vörös Félhold néven hívják a szervezetet. • 7 alapelve van: emberiesség, pártatlanság, semlegesség, függetlenség, önkéntesség, egység, egyetemesség. • Az alapító, Henry Dunant kapta meq a viláq első Nobel-békedíját 1901-ben. • A szervezet vállalta, hogy katasztrófa esetén segítséget nyújt, háború idején gondoskodik a rászorulókról, betegekről, éhezőkről, valamint a menekültekről. Véradásokat szervez, továbbá elsősegély- és egészségügyi oktatást biztosít. • Az amerikai Vöröskereszt felmérése szerint többen képesek indítókulcs nélkül beindítani egy autót, mint közvetlenül szájon át mesterséges légzést alkalmazni valakin. A világ kezdetén az Isten és az Ember jó barátok voltak. Nem választotta el őket különböző létformájuk drótkerítése sem. Szomorú volt, de nem tétlen! Álruhába öltözött, emberré lett, átmászott a kerítésen, és egy üres zsákot vitt magával. Zsákjába gyűjtötte indazt a szemetet, De az üres hengerbe, amely összekötötte őket, egyszer az Ember belehajított valamit. Ez csak egy almacsutka volt. amit a hengerben talált, és ami elválasztotta őt az Embertől. így tiszta lett a henger. De az Ember megharagudott a titokzatos takarítóra. Aztán mind több és több holmi került bele, s mindez elválasztotta az Embert az Istentől; már nem beszéltek egymással. Istent mindez nagyon megszomorította. Visszakövetelte a sok haszon- n holmit. Amikor ez nem sikerült neki, haragjában zsákjával együtt felfeszítette a titokzatos takarítót a keresztfára. De: három nap múlva - amikor az Ember teljesen értelmetlennek látta az életet -, valaki megérintette a vállát: „Mi lenne, ha felém fordulnál?" IUIUUII IUI Y ^7Fordulj Te is bátran Isten felé! O újra barátkozni akar veled! Nyisd ki a Bibliádat! m # m # » (Finnből fordította: Bencze Imre) Férfi fehér ruhában Egy verőfényes nyári napon 1859-ben egy fehér öltönybe öltözött férfi fogatán keresztülhajtott Olaszországon. Franciaország felé vitte az útja, ahol az uralkodó színe elé kívánt járulni. Ezen az utazáson olyasvalami történt, ami nemcsak az ő életét változtatta meg, de szerte a világon emberek millióinak fordította jobbra a sorsát. A fehérruhás férfi Henry Dunant, svájci bankár volt. Íme a története. Amikor Henry Dunant egy Solferino nevű kis falucskába érkezett, francia egyenruhások állták az útját. „A császárhoz megyek. Eresszetek utamra!"- kiáltotta ingerülten a katonáknak. „Nem! A császár seregét az osztrákok ellen vezeti. Az ütközet bármelyik pillanatban kitörhet. Azonnal vissza kell fordulnia" - hangzott a válasz. Henry Dunant azonban lóra pattant és a menetelő katonák után lovagolt. Még soha nem látott csatát. Hamarosan a hadszíntérre ért. A csatatéren elsőként a zárt sorokban fegyelmezetten várakozó osztrák hadsereget pillantotta meg. Zászlóikon büszkén feszítettek az erős és bátor császári sasmadarak. Aztán meglátta, amint a francia lovasság előreszegezett lándzsákkal és muskétákkal vágtat az ellenség felé. A nap csillogott a fényes szuronyokon és a tarka egyenruhák gombja- .in. Dunant nézte a színpompás kavalkádot, a ragyogó kék eget, a szépséges dombokat. „Micsoda gyönyörű jelenet" - gondolta magában. De abban a pillanatban, amikor a két hadsereg szemtől szembe került egymással, kitört a borzalom. Puskaropogás, jajkiáltás hallatszott mindenfelől. A go- molygó füst koromfeketén belepte a harcmezőt. Órákkal később Dunant végigsétált az immáron csendes csatatéren. Az osztrákok megfutamodtak, mindenfelé halott, vagy éppen haldokló, ezer sebből vérző emberek feküdtek. Nem voltak orvosok, nővérek. Amikor visszatért Solferinoba, szembetalálkozott a francia sereggel. Rengeteg volt a sebesült. Aki összeesett, azt otthagyták, hiszen nem volt, aki továbbvigye. „Ezen változtatni kell" - gondolta a bankár. Dunant odaadta egy embernek az összes pénzét, megbízta, hogy vegyen gyógyszert és kötszert a legközelebbi városban. Bevitte a sebesülteket a falu templomába és megszervezte, hogy a helybéli asszonyok adjanak nekik vizet és mossák ki sebeiket. A katonák elnevezték Dunant-ot a „fehérruhás férfinak". Bár az öltönye már szakadozott volt, s fehérnek sem nevezhető, mégis könnyű volt észrevenni őt. Két osztrák egyenruhás tűnt fel a templom kapujában. „Dobjátok ki őket! Ellenségek" - kiáltotta egy francia katona. De Henry Dunant nyílt szívvel befogadta őket. „Mi itt mindnyájan testvérek vagyunk" - mondta. A háború után könyvet írt a csatamezőn megsebesült emberek szenvedéseiről. A könyvét az egész világon olvasták. Ezt követően tizennégy ország képviselői gyűltek össze Svájcban, hogy meghallgassák Dunant javaslatait: „A háborúban szükség van orvosokra, nővérekre, elsősegélynyújtásra mind a két oldalon. És szükség van a segítségadás olyan jelére, amit mindenki felismer." „A svájci zászló! Fordítsuk meg a színeket, legyen vörös kereszt fehér alapon" - javasolta egy doktor a jelenlevők közül. „Nagyszerű! Legyen a vörös kereszt az emberség és a segítség- nyújtás szimbóluma. Emlékeztessen a testvériségre szerte a világon mindenkit" - üdvözölte az ötletet Dunant, a férfi a fehér ruhában. á \
