Evangélikus Élet, 2002 (67. évfolyam, 1-52. szám)

2002-03-17 / 11. szám

2. oldal 2002. MÁRCIUS 17. Evangélikus Élet UJ NAP - ÚJ KEGYELEM Szolgáltass nekem igazságot, Istenem! (Zsolt 43,1) Az Emberfia nem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy Ő szolgáljon, és életét adja váltságul so­kakért. (Mt 20,28) VASÁRNAP .Most tudom igazán, hogy az Úr elküldte az ő angyalát, és ki- mentett engem..." ApCsel 12,11 (Zsolt 48,15; Zsolt 43; Zsid 5.7-9) A fiatalasszony ragyogó szemmel meséli: „Nagyon megcsúszott az autónk a havas úton. Fel kellett volna borulnunk. De akkor valóságosan éreztem, mintha erős kezek fognák meg az autót és arrébb tennék. Mindenki csodálkozott, hogy nemcsak nekünk, de az autónak sem lett semmi baja.” SZERDA „Bár a szivünk elítél. Isten mégis nagyobb a mi szívünknél, és mindent tud.” ÍJn 3,20 (Jer 14,7; Zsid 9,11-15; Jn 17,1-5) A fiatalemberre annyira ránehezedett elrontott élete, hogy öngyilkosságot kísérelt meg. Megmentet­ték. Megmentette Isten, mert nem akarta elveszíteni ezt a gyermekét sem. Bárcsak elhinné ő maga is, hogy Isten megbocsát neki, és tiszta lappal indulhat! CSÜTÖRTÖK HÉTFŐ „Ne nézd, hogy valaki nincstelen, és ne kedvezz a hatalmasnak!" 3Móz 19,15b (Ef 5,8-9; Zsid 6,20-7,27; Jn 16,16 24) Szülői értekez­leten hangzott el a negatív hangvételű megjegyzés: „Akinek gondot jelent ennyi osztálypénzt beadni, azt tudom sajnálni!” Ismerem az anyukák némelyikét: egyik egyedül nevel három gyermeket, gyerektartást nem kap. A másik minden szülői se­gítség nélkül indult, albérletben Iáknak. A harmadikkal, negyedikkel, ötödikkei is a családsegítőben találkoztam. Legalább mi keresztények tanulmányozzuk át alapo­san a Bibliát, hogyan is kell hozzáállnunk a szegényhez és a nincstelenhez! KEDD ”^a vendégséget rendezel, szegényeket, nyomorékokat, sántákat, vako- tJBHt fa hívjál megt és boldog leszel, mert nincs miből viszonozniuk. ” Lk 14,13-14 (3Móz 19,14; Jób 19,21-27; Jn 16.25-33) Születésnapi zsúrra készül a kislány: „Majdnem az egész osztályt meghívtam, csak.. (sorolja kiket nem). - Őket miért nem? - Hát ők sem szoktak meghívni engem. - De nekik nem szokott zsúr- juk lenni...?” Vállrándítás... Nos, mire tanítjuk gyermekeinket, kiket hívjanak meg a zsúrjukra? Vagy mi magunk megtettük-e legalább egyszer az életben, hogy meg­vendégeljünk néhány szegény embert? Vagy a gyülekezetben rendeztünk-e már szeretetvendégséget kifejezetten ilyen céllal? „Ha Isten velünk, ki lehet ellenünk?" Rám 8,31 (Jóéi 4,16; lKor 2,1-5; Jn 17,6-13) A könyvelő utoljára készült elhagyni irodáját. Kirágták. A közvetlen felettese intézte el az eltávolítását, mert nem volt hajlandó a becstelenségre. Jézusban való hite nem engedte. Az utolsó percben hí­vatta az igazgató. Egy magasabb állást kínált neki a vállalatnál, amelyre feltétlenül egy megbízható embert akart felvenni. PÉNTEK „Könyörülj, Istenem, könyörülj rajtam, mert nálad keres oltalmat a lelkem!" Zsolt 57,2a (Jn 1,16; Zsid 10,1.11-18; Jn 17,14-19) A fia­talasszony bizalommal mondta el a női bibliaórán, hogy gyakran lehangolt, de­pressziós. Bár ne tette volna! Miután a többiek „bebizonyították”, hogy ebben csak­is ő lehet a hibás, még rosszabb állapotba került. Szerencsére kezébe került egy könyv, amely bizonyságot tett arról, hogy maga Jézus milyen megértéssel lelkigon­dozott mindenkit, aki bajban volt. Jézus nem hibáztat téged, másokat vagy körül­ményeidet, hanem megmutatja a kivezető utat. ftzOMBAT "Meggyógyítja a megtört szívűeket, és bekötözi sebeiket. ” Zsolt 147,3 (Jn 11,2-3; Jel 14,1-5; Jn 17,20-26) Az asszony teljesen kétségbeesetten jött. A pszichiátrián csak gyógyszereket kapott, ezek nem segítet­ték rajta. Néhány lelkipásztori beszélgetés, néhány istentisztelet, néhány jó könyv és persze a Biblia olvasása... szóval csak néhány hét telt el, amikor ezt mondta: „Most már végre belőlem is ember lesz, Isten összerakott engem!” Baranka Mária BÖJT 5. VASÁRNAPJA (JUDICA) Ábrahám ízig-vérig keleti ember, aki igazán érti az alkudozás technikáját. Igénkben azonban nem holmi piaci por­téka, hanem emberek sorsa, élete vagy halála képezi az alku tárgyát. Ábrahám Sodorna, a bűnös város megmenekülésé­ért jár közben Istennél. Igen ügyesen ér­vel: ha csak ötven igaz ember akad a vá­rosban, akkor elpusztulnak-e azok is a bűnösökkel együtt? Amikor az Úrtól azt a választ kapja, hogy az ötven igaz miatt megmenekülhet mindenki, akkor még merészebben tovább alkudozik. Egyre kisebb számot mond, de azt némi ravasz­sággal. Mert második kérdése nem az, hogy negyvenöt igaz esetén megmene- kül-e a város, hanem hogy ha csak öt hí­ja van az ötvennek, akkor mi történik? Aztán a kapott válaszokon egyre inkább vérszemet kapva tizre lealkudja a szük­séges igazak számát. A Biblia a legvilágiabbnak tűnő törté­netek segítségével is képes a legszen­tebbről beszélni. Ábrahám alkudozása nem más, mint a leleményes és kitartó imádság példája. Rávilágít arra, hogy az imádság nem más, mit párbeszéd, amelyben adott esetben a vitatkozásnak, a perlekedésnek is helye lehet. Mindez azonban úgy jelenik meg, hogy nem a bűnt palástolja, hanem mások érdekében irgalomért könyörög. Ábrahám itt nem önmagáért imádkozik, nem is családjá­ért, még csak nem is azokért, akikkel egy húron tud pendülni - hanem másokért, a romlottakért és bűnösökért. Sodoma romlottsága már az ókorban is közmondásos volt. Feljegyzések örö­kítették meg azt a tényt, hogy a város la­Sodoma Jézusért kiált lMóz 18,20-33 kói az idegenből odavetődő vándornak morzsányi kenyeret sem adtak. Még fü­gefáikat is megnyesték. hogy a madarak ne tudjanak azok ágaira ülni és a gyü­mölcsökből csipegetni. Sodorna igazi romlottságát azonban a mindmáig ismert erkölcsi fertő, ezen belül is elsősorban a homoszexualitás jelentette. Imádságában Ábrahám nem azt kéri, hogy Isten valamilyen módon mentse meg a csekély számú igazakat, hanem azért könyörög, hogy Ő az egész város­nak irgalmazzon! Emögött az a reménye fogalmazódik meg, hogy a kisebbség: szent minoritás lehet! Ábrahám bízik te­hát abban, hogy Isten a kevesek igazsága miatt az egész közösséget megkíméli a büntetéstől. Mint ahogyan az újszövetsé­gi kép szerint egy kevés kovász az egész tésztát megkeleszti, vagy egy csipetnyi só ízt és tartósítást ad az ételnek. Ábra­hám imájában tehát, ha nagyon halkan is, de jézusi hang szólal meg. Jézus azonban több, mint Ábrahám. Alkudozása során az ősatya ugyanis csak tízig mer elmenni. Jézus azonban még radikálisabb: ő egészen az egyig, az egyetlen egyig eljut! így beszél már pél­dázatában is az egy bárányról, amely ha elveszett, akkor a pásztor ott hagyja érte a kilencvenkilencet. Még inkább meg­mutatja az egyetlen egyig menő merész­séget Jézus halála. Ábrahám ugyanis csak könyörgött a bűnösökért - Jézus pe­dig könyörgött értük, és életét adta értük! Az ószövetségi történet - Ábrahám vak­merő közbenjárása ellenére - tragédiával végződik, ugyanis még tíz igaz sem akadt Sodomában. Jeruzsálemben azon­ban akadt egy igaz, Jézus Krisztus, akiért Isten megkegyelmez ennek a világnak! Bármilyen leleményes közbenjáró is Áb­rahám, ő csak ember, akinek korlátjai vannak, aki nem üti meg a mértéket. Ha az ószövetségi történettel egy lélegzetre elolvassuk az újszövetségi elbeszélése­ket is, akkor megláthatjuk, hogy Jézus az egyetlen közbenjáró! Sodoma ezért Jézusért kiált. Az ősi Sodoma is, ez a több mint mi­tológiai elbeszélésben szereplő város. Mert a Josephus Flavius és Tacitus által is említett ősi Sodorna jelképes jelentő­séget nyert. Egyrészt a bűnös ember, másrészt Isten kérlelhetetlen ítéletének jelképévé vált. Erre utalnak az evangéli­umok is, amelyek szerint maga Jézus is utal a romlott városra: az ítéletkor Sodornának, mint saját nemzedékének, ha nem tér meg. A ma Sodomája is Jézusért kiált. Is­ten ítélete függ az emberiség felett. A sok AIDS-fertőzött beteg - Jézusért ki­ált! A széttört házasságok - Jézusért ki­áltanak! Terjedő perverziók - Jézusért kiáltanak! Magazinok és pornókazetták- Jézusért kiáltanak! Sokakat megbot­ránkoztató óriásplakátok - Jézusért kiál­tanak! Ebben a helyzetben - bármilyen vakmerőén imádkozik is - már Ábrahám is kevés. Itt csak Jézushoz fordulhatunk: Uram, irgalmazz! De csak őróla mond­hatjuk el azt is, hogy „elítéli a bűnt, de életét adja értünk, bűnösökért”. Mert rólunk van szó. Mindannyiunk Sodomája Jézusért kiált. Nem elég az ősi Sodorna bűneit sorolni; mit ér „a mai, romlott világ” vétkeinek borzongó felso­rolása, ha nem veszem észre, hogy rólam van szó! Judica vasárnapján, az Isten íté­letével való szembesülés összefüggésé­ben nagyon halkan csak ennyit szabad mondanunk: „Isten, légy irgalmas nekem, bűnösnek!” Ha így eljutunk a farizeus szemforgatásából a vámszedő alázatáig, akkor ismerhetjük fel, hogy van Valaki, aki közbenjár értünk. Immár nem Ábra­hám, akinek közbenjáró és alkudozó imá­ja végül is hiábavalónak bizonyult, hanem az a Jézus Krisztus, akinek egyedül van hatalma, de szíve is arra, hogy sikeresen játjon közben értünk az Atyánál. Fabiny Tamás ISTENTISZTELETI REND _________________ Bu dapesten, 2002. március 17. I., Bécsi kapu tér de. 9. (úrv.) Balicza Iván; de. 10. (német) Andreas Wellmer; de. 11. (úrv.) D. Szebik Imre; du. 6. Ifjúsági passiójáték; II., Hűvösvölgyi út 193. Fébé de. 10. Herzog Csaba; II., Modori u. 6. de. fél 10. Sztojanovics András; Pest- hidegkút, II., Ördögárok u. 9. de. fél 11. Fodor Viktor; Csillaghegy-Békásmegyer, III., Mező u. 12. de. 10. Bízik László; du. 4. Donáth László; Óbuda, III., Dévai Bíró M. tér de. 10.; Új­pest, IV., Lebstück M. u. 36-38. de. 10. Blázy Lajos; V., Deák tér 4. de. 9. (úrv.) Gerőfi Gyuláné; de. 11. (úrv.) Cselovszky Ferenc; du. 6. (ifjúsági) Korányi András; VII., Városligeti fasor 17. de. 11. (úrv.) Barthel-Ruzsa Zsolt teol.; VIII., Üllői út 24. de. fél 11. Kertész Gé­za; VIII., Rákóczi út 57/b. de. 9. (szlovák) id. Cselovszky Ferenc; VIII., Karácsony S. u. 31-33. de. 9. Kertész Géza; VIII., Vajda P. u. 33. de. 9. Smidéliusz András; IX., Gát utcai római katolikus templom de. 11. Szabó Juli­anna; Kőbánya, X., Kápolna u. 14. de. fél 11. Smidéliusz András; X., Kerepesi út 69. de. 8. Wagner Szilárd teol.; Kelenföld, XI., Bocskai út 10. de. 8. (úrv.) Blázy Árpád; de. 11. (úrv.) Blázy Árpád; du. 6. Szeverényi János; XI. Né­metvölgyi út 138. de. 9. Szeverényi János; Bu- dagyöngye, XII., Szilágyi E. fasor 24. de. 9. Bence Imre; Budahegyvidék, XII., Kékgolyó u. 17. de. 10. Horváth Zoltán Olivér-Bácskai Károly; du. fél 7. Horváth Zoltán Olivér; XIII., Kassák Lajos u. 22. de. 10. Horváth Anikó; XIII., Frangepán u. 43. de. fél 9. Horváth Anikó; Zugló, XIV., Lőcsei út 32. de. 11. (úrv.) Wagner Szilárd teol.; XIV., Gyarmat u. 14. de. fél 10. Wagner Szilárd teol.; Pestújhely, XV., Templom tér de. 10. Kendeh K. Péter; Rákospalota, XV., Kistemplom, Juhos utca 28. de. 10. Veperdi Zoltán; Rákosszentmi­hály, XVI., Hősök tere 11. de. 10. Börönte Márta; Cinkota, XVI., Batthyány I. u. de. fél 11. Blatniczky János; Mátyásföld, XVI., Prodám u. 24. de. 9. Blatniczky János; Rákoshegy, XVII. Tessedik tér de. 9. Eszlényi Ákos; Rákoscsaba, XVII. Péceli út 146. de. 9. Wiszkidenszky András; Rákoske­resztúr, XVII., Pesti út 111. de. fél 11. Eszlényi Ákos; Rákosliget, XVII. Gőzön Gy. u. de. 11. Wiszkidenszky András; Pestszent- lőrinc, XVIII., Kossuth tér 3. de. 10. Győri Gábor; Pestszentimre, XVIII., Rákóczi út 83. (ref. templom) de. 8. Győri Gábor; Kis­pest, XIX., Templom tér 1. de. 10. Szél! Bul­csú; XIX., Hungária út 37. de. 8. Széli Bul­csú; Pesterzsébet, XX., Ady E. u. 89. de. 10. Győri János Sámuel; Csepel, XXL, Deák tér de. fél 11. Lehoczky Endre; Budafok, XXII., Játék u. 16. de. 10. Solymár Gábor; Budaörs, Szabadság út 57. de. 10. Endreffy Géza. JUDICA (BÖJT 5.) VASÁRNAPJÁN a liturgikus szín: lila. A vasárnap lekció­ja: Jn 11,46-53; igehirdetési alapigéje: lMóz 18,20-33. HETI ÉNEKEK: 199,379. Összeállította: tszm • • • • SAROK Él és uralkodik! Az Evangélikus Hittudományi Egyetem pályázatot hirdet a gyakorlati (VE éves) képzéssel kapcsolatos mentori szolgálatra, illetve gyakorló gyülekezeti státuszra a 2002/2003-as tanévre Olyan lelkészek jelentkezését várjuk, akik sokoldalú gyü­lekezeti munkát végeznek, és készek egy VI. éves hall­gató (lelkészjelölt) munkájának irányítására és a lelké- szi szolgálatba való bevezetésére. A megbízást kapott lelkészekkel és gyülekezetekkel az egyetem együttmű­ködési megállapodást köt. A mentorok és a gyülekezetek ezáltal közvetlenül is bekapcsolódnak a gyakorlati lelkész­képzés munkájába. A gyülekezetektől a szolgálatok biztosítá­sa mellett elsősorban a lelkészjelölt megfelelő elhelyezését kéijük. A pályázatnak tartalmaznia kell a gyülekezeti munka rövid (max. 60 soros) bemutatását és a pályázó lelkész motivációját, valamint annak közlését, hogy mi­lyen módon tudnak 10 hónapon át szállást biztosítani. Gyakorlata idején a lelkészjelölt a mentor vezetésével végezhet gyülekezeti szolgálatot. A pályázatoknak 2002. március 20-ig kell az EHE Rektori Hivatalába megér­kezni (1141 Budapest, Rózsavölgyi köz 3.) Bővebb felvilágosítással a képzés koordinátora tud szolgálni. Budapest, 2002. február 27. Dr. Szabó Lajos Dr. Fabiny Tamás rektor a képzés koordinátora 3 £ 5 3 3 Lassan összeáll a kép. Egy rövid imádság, de benne mind­az, ami fontos: Isten ajándéka és az ember válasza, a kez­dettől a végig és az örökkévalóságban zajló Isten-magasz- talás. A sok kis „ alkatrész ” összeáll, hogy az istentisztelet egy fontos fordulópontján az egész egyház imádsága le­gyen - az enyém is. Ezek a részletek már elénk kerültek: Megszólíthatjuk a Mindenhatót, elmondhatjuk nagy tette­it, elé terjeszthetjük kéréseinket, levonhatjuk a következte­téseket. A Liturgikus sarok mai írásában az a záróformu­la jön sorra, amely sokak számára csak motorikusán elmondott, meghallgatott, „unalomig" mindig csak ugyanazt ismételgető mondat. Aki azonban veszi a fárad­ságot (egy-két percet csupán) és belegondol, elmélyül, az rájön, itt is kincset rejt az imádság. S a „ mindig ugyanaz a mondat" hitvallássá, megerősítéssé, evangéliummá vá­lik! (HK - a rovat vezetője) A kollekta imádság „doxológiája” Most már tudjuk, hogy a liturgia változó részei közé tarto­zik az a rövid, ún. kollekta imádság is, amelyik utal az adott ünnepnap központi üzenetére, összefoglalja az istentisztelet eddigi részeit - a zsoltárt, a kyriét és glóriát -, és előkészí­ti az olvasmányokat. Ezért a szövege ünnepenként, vasár­naponként változó, de záró formulája, a doxológia mégis állandó. Ebben az esetben doxológiának, azaz dicsőítésnek az imádság befejező félmondatát nevezzük, amely rendsze­rint így hangzik: „ ... az Úr Jézus Krisztus által, aki veled és a Szentlélekkel él és uralkodik örökkön örökké. Amen. ” Mire is tanít bennünket ez az ősi imádságzáró formula? 1. Jézus Krisztus Urunk ezt ígérte övéinek: „ ... amit csak kértek majd az én nevemben, megteszem, hogy dicsőítes­sék az Atya a Fiúban; ” (Jn 14,13) A kollekta imádság vé­ge erre a jézusi ígéretre utal. Imádságunkat mindig azzal a jó reménységgel fejezzük be, hogy Jézus Krisztus - Ígé­rete szerint - most is közbenjár értünk, könyörgéseinket Isten trónusa elé viszi. Ezért az ő nevének említése soha­sem üres frázis vagy lélek nélkül odavetett mechanikus formula, hanem Isten népének hivatkozása Urának ígére­tére. Az ő ígérete bátorít fel bennünket'arra, hogy imád­ságba foglaljuk mindazt, ami szívünkben van. Ezzel egyúttal a gyülekezet azt a hitét is megvallja, hogy az Úr Jézus Krisztus által remél meghallgattatást. 2. A kollekta mindig rövid imádság. Mindössze egy­két mondat. És mégis összeér benne a menny a földdel... Bennem mindig az ősi ikonábrázolásokat idézi fel, ahol Krisztus felemelt jobbjának két ujjhegye összeér, három ujja pedig külön áll. Lenyűgözően mély jelkép: az össze­érő ujjak Krisztus kettős természetét hirdetik (valóságos Isten és valóságos ember), a három különálló ujj pedig a Szentháromság titkára és valóságára utal. Az Atya, Fiú, Szentlélek, Szentháromság egy igaz Isten titka megfejthe­tetlen - ahogy ezt az Augustinus egyházatyával kapcsola­tos, a kimerhetetlen tenger hasonlatáról szóló történet is elmondja. De Jézus Krisztus Urunk által azt is tudjuk, hogy nekünk nem is kell ezt a titkot boncolgatnunk. A Szentháromság egy igaz Istent imádjuk, dicsőítjük, segít­ségül hívjuk, és könyörgésünket elé terjesztjük, ahogy ezt a kollekta imádságokban is tesszük. 3. És még valamit az ámen-ről. Hogy mit jelent, mind­annyian tudjuk („igen, úgy legyen”). Én nem is erről aka­rok most szólni. Hanem arról, hogy az imádság mindig egyforma befejező mondatai lehetőséget adnak, sőt kész­tetnek is bennünket arra, hogy az egész gyülekezet együtt mondja rá az áment. A közösen mondott ámennel a gyü­lekezet mintegy „a magáénak ismeri el” a lelkész, a litur­gus által elmondott imádságot. Milyen szép is lenne, ha már most élnénk azokkal a lehetőségekkel, amelyeket je­lenlegi Ágendánk is felkínál! ittzés János

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents