Evangélikus Élet, 2002 (67. évfolyam, 1-52. szám)
2002-03-17 / 11. szám
67. ÉVFOLYAM 11. SZÁM 2002. MÁRCIUS 17. BÖJT 5. VASÁRNAPJA (JUDICA) ÁRA: 89 Ft A TARTALOMBÓL Sodoma Jézusért kiált Ébresztő Amerika Evangélikusok a Terror Házában Interjú Gorka Sebestyénnel Gyermekmelléklet .......................................Te stünk a Szentlélek temploma Tornaterem-avatás a Líceumban „Kegyelmednek titkai vannak, Uram, Mindazok előtt, akiket Te választottál el magadnak. " (Szentimrei Jenő: De profundis) A rendszerváltásnak köszönhetően 1991. július 1-jén tért vissza a soproni Líceum a Magyarországi Evangélikus Egyház fenntartásába, működhet újra egyházi iskolaként. A pártállami években az épület állaga erősen leromlott, komolyabb - akárcsak állagmegóvó - beruházásra az államosítás után nem került sor. A visszavételkor többen „dörzsölgették a tenyerüket”, arcukon kárörvendő mosollyal: „visszakapják az evangélikusok, úgyis rájuk dől a ház.” Am az Evangélikus Egyház - állami segítséggel . - már rögtön az első két évben (1992-93) rendbe tette az épület alagsorát, homlokzatát és fűtésrendszerét. A rendszerváltás utáni első szabad kormány tehát az egyházi iskola mellé állt, és segített a nagy múltú intézmény felújításában. Az Egyháztól és az államtól kapott támogatás felhasználásával 1994-ben és 1995-ben is folytatódott a felújítás: 1994-ben a tetőtér beépítésének munkálatai kezdődtek el. 1995-ben az akkori magyar korttlány „kivonult” a támogatók közül. A felújítási munkák csak a düsseldorfi Hermann Niermann Közalapítvány - mint új támogató - belépésével, és az Evangélikus Egyház jóvoltából folytatódhattak. A Hermann Niermann Közalapítvány egészen a mai napig komoly támogatást nyújt a német nemzetiségi képzés feltételeinek biztosításához. Segítségükkel készült el több lépcsőben a tetőtéri termek kivitelezése - a színházteremmel együtt. Az új tornacsarnok kivitelezésének előkészülete 1999/2000-ben kezdődött meg. A mára elkészült új épületben kész és használható állapotba került a földszinti tornacsarnok és a termeket kiszolgáló öltözőblokk. Sajnos a 2001-es év forráshiánya miatt csak szerkezetkész állapotú az 1. emeleti tornaterem és a tetőtér, ahol tantermek kialakítását is tervezzük. Ez utóbbira égető szükség volna, hiszen az iskolaszerkezet átalakulásával, illetőleg a nemzetiségi tagozat fejlődésével, a Líceumnak ma közel kétszer annyi diákja van, mint az utolsó állami esztendőben volt. * 2002. március 7-én került sor a Soproni Líceum új tornatermének átadására. A létesítményt dr. Pálinkás József oktatási miniszter és Uwe Stiemke, a düsseldorfi Hermann Niermann Közalapítvány elnöke adta át. Az igehirdetés szolgálatát Ittzés János, a Nyugati (Dunántúli) Evangélikus Egyházkerület püspöke végezte. Az új tornacsarnok kivitelezésének munkái 2001. február 9-én kezdődtek az alapkőletétellel. Tennészetesen a feltételeket megteremtő előkészítő munkák - mint, ahogyan említettük - már jóval korábban megindultak. A düsseldorfi Közalapítvánnyal - a Líceum német nemzetiségi oktatásának támogatásáról kötött együttműködési megállapodás részeként - a régi, már jócskán elavult tornaterem helyett, dönthettünk egy új épület kivitelezéséről. A most elkészült épület több mint 250 millió Ft-os beruházás eredménye. Ennek az összegnek mintegy felét biztosította a düsseldorfi Közalapítvány. A Magyarországi Evangélikus Egyház mellett, a támogatók között tudhattuk még a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumát, Sopron Megyei Jogú Várost és az Ifjúsági és Sportminisztériumot. Mindebből látható, hogy a most felavatott tornaterem egy széleskörű összefogás eredményeként épülhetett fel. Túl azon, hogy a licisták végre birtokba vehetik új tornatermüket - szembenállásokról szóló közéleti viszonyaink közepette - annak is jelzésértéke van, hogy egy evangélikus gimnázium képes volt a közös, nemes cél érdekében összefogni,- és együtt is tartani a különböző erőket... Meg kell emlékeznünk e helyütt a közelmúltban elhunyt dr. Lampérth Gyuláról, aki a tíz éve újra evangélikus Líceum igazgatójaként nagyon sokat tett iskolánk fejlődéséért, ennek az új épületnek a megvalósulásáért; aki most nem lehetett már itt közöttünk, de munkája, szolgálata, nem múlt el nyom nélkül. (Folytatás a 3. oldalon) Uwe Stiemke és dr. Pálinkás József oktatási miniszter szalagátvágása Fotó: Menyes Gyula Nem csak a böjti hetekre, de némiképp nemzeti ünnepünkre is óhatatlanul árnyékot vet az április 7-én esedékes ország- gyűlési képviselő-választásokra „felkészítő" politikai kampány. Pedig az 1848-as forradalom és szabadságharc nyitányát fémjelző március 15. nem csak nemzetünk szabadságvágyáról, de - 154 év távolából — az összetartásról, a nemzeti szolidaritás képességéről is üzen a mának. Tudjuk, a politikai nézetkülönbségek az 1848/49-es események során is gyakorta kikezdték e kohéziót, de már csak emiatt sem volna szabad méltatlanul ünnepelnünk március idusát. Fura fintora a történelemnek, hogy napjainkban, a társadalom megosztásában a sajtó játssza a főszerepet. Az a sajtó, amely - ha úgy tetszik - szintén 1848. március 15-én vívta ki szabadságát. Mindenesetre nem véletlen, hogy nemzeti ünnepünk előtt egy héttel lépett a nyilvánosság elé a Szabadelvű Médiaműhely. E polgári újságíró-szervezet szeretne létrehozni egy olyan tömör és a gyakorlatban is használható etikai kódexet, amely - mint azt sajtótájékoztatójukon megfogalmazták - „a Népszabadságtól a Magyar Nemzetig, a TV2-től a Pannon Rádióig megfelel a felelősen gondolkodó újságíróknak ". Jelezték, hogy a SZEMM minden olyan esetben „ hallatni fogja hangját", amikor a hazai közéletben az európai normáknak nem megfelelő jelenségeket tapasztal. Most ilyennek ítélték, hogy az egyik baloldali párt miniszterelnök-jelöltje nagycsütörtökre hívta ki vitatkozni a kormányfőt... Ha ezt a tapintatlanságot történetesen valamely egyházi sajtótermék nehezményezte volna, a keresztény szempontokat figyelmen kívül hagyó médiumok nyilván a „pártpolitizálás” vádját hangoztatták volna, miként - Horn Gyula, volt kormányfő emlékezetes vádjait magukévá téve - ezt meg is tették. Miután ugyanezek a médiumok a legkevésbé sem kifogásolták a szóban forgó baloldali párt színeiben korteskedő evangélikus lelkésznek (?!) a — kormányzó polgári pártok elleni - megnyilatkozását, egyet kell értenünk azzal, hogy a sajtószabadság egységes normái kidolgozásra szorulnak. Am talán nem tévedünk, amikor úgy hisszük, hogy e normák tekintetében is kaphatunk eligazítást - a Bibliából. Valójában ugyanis már közel kétezer éve írásba foglaltatott az „ etikai norma ”, amely ebben az összefüggésben például - újságírónak, politikusnak és lelkésznek egyaránt - eszébe juttathatná Pál apostol szavait: „Minden szabad, de nem minden használ. Minden szabad, de nem minden épít.” lKor 10,23 TPK mmmmKmmmmmmímiimse&mmm Aktuális sorok a múltból A Keresztyén Énekeskönyv és a Dunántúli Evangélikus Énekeskönyv 1966-ban megjelent kiadásában - „Haza és nemzet”, ill. „Nemzeti ünnepen” című fejezeteiben - az 501. ének „Népek hatalmas Istene” kezdősorral olvasható. Az ének írója Karsay Sándor 1814- ben született Győrött, prédikátor-tanító fiaként. (Karsay a Soproni Líceum diákjaként tűnt ki tehetségével és szorgalmával. Teológiát a bécsi egyetemen tanult. Hazatérve két évig nevelősködött. Azután Mencshelyen kezdte meg lelkészi szolgálatát. 1839-től kezdve Téten lelkész- kedett 28 évig. 1866-ban püspökké választották. A szabadságharc nagy nevű lutheránus püspökének, Haubner Máténak lett utóda.) „Népek hatalmas Istene” kezdetű énekének 3. verse így hangzik: „ Ó, végtelen nagy hatalom, Kinél van erő és oltalom, Áldd meg tovább is e hazát! Tartsd meg ősi törvényeit, Egyesítsd testvérnépeit, Hogy lelje bennük támaszát! Teremts békességet, Irtsd ki a gyü- lölséget, Mert pusztulni kell népnek, Melyet tépnek, Karjai pártszenvedélynek. " Mi húzódik meg e sorok mögött? A bécsi kormány 1859-ben uralkodói nyílt parancsban, Pátensben akarta rendezni a magyar protestáns egyházak szervezetének rendjét. A magyar nemzet ezeréves alkotmányának eltörlésére törekedett. A protestáns egyházakat meg akarta fosztani önkormányzati joguktól. Ezt az evangélikus egyház - a református egyházzal együtt - elutasította. Az ország közvéleménye az ügyet a hazafiság kérdésévé tette. Alig néhány lelkész engedelmeskedett annak a rendelkezésnek, hogy a Pátens szövegét a szószéken kihirdesse. Több mint 300 gyülekezet megtagadta a Pátens rendelkezéseinek végrehajtását. A tiltakozás hatására kárbaveszett minden terror és erőszak, amivel a hatalom végre akarta hajtatni a Pátens rendelkezéseit. A kormány így felfüggesztette a Pátens végrehajtását. A küzdelemnek az 1867-ben kibocsátott királyi leirat vetett véget. Karsay Sándor már líceumi diákévei alatt találkozott az ébredező magyar nemzeti törekvéssel. A szabadságharc idején Téten lelkészkedett. Később esperessé választották az élete derekán járó higgadt embert, akinek kialakult véleménye volt a Habsburg abszolutizmussal szemben. Az ének soraiból ez világosan fölismerhető. „Tartsd meg ősi törvényeit” olvassuk az énekben. Az abszolutizmussal történt ellenállása olvasható ki e sorból. „Egyesítsed testvémépeit” - fordul Isten felé a költő. A bécsi udvar fondorlatosán szította a nemzetiségi ellentéteket. A magyar evangélikus egyházban magyarok mellett németek és tótok is éltek. Egyházunk egységét bontotta volna meg a nemzetiségek szembekerülése. Énekében Karsay Sándor azt akarta tudatosítani, hogy pusztulnia kell annak a népnek, melyet pártszenvedélynek karjai tépnek. Versében a költő nemcsak a fönnálló veszedelmes helyzet felismerését adta. Világosan megmutatta a bajból kivezető utat is: Isten népének imádságban kell kérni a nemzet egységét!. A hazaszeretetnek ez a megnyilatkozása a mi számunkra ma is adott lehetőség. Akiben Isten hitből született felelősséget ébresztett népünk jövője iránt, az élhet az imádság lehetőségével. Népünk jövendője iránti felelősségünkről egykor számot fogunk adni. Éljünk az Isten kínálta lehetőséggel! Ferenczy Zoltán „Oh, mily gyönyörűséges tanítás, mely senkit nem háborít fel, hogy tehát a hit mellett cselekedeteink által is kegyesekké lehetünk. Ez azonban azt jelentené, hogy bűneinket nem egyedül Krisztus halála veszi el, hanem rajtuk cselekedeteinkkel is enyhíthetünk. Valóban szépen megtisztelnénk a Krisztus halálát, ha azt hinnénk, cselekedeteink segítik Őt, és tehetjük, amit Ő tesz, mintha ugyanolyan jók és erősek volnánk. Az ördög ez, aki a Krisztus vérét gyalázat nélkül nem hagyhatja.” Luther Márton, Nyílt levél a fordításról (Gesztes Olympia és Szita Szilvia fordítása) I I f *------.. .• . ------- —_—äML.—zMí _---------Zg-ZMEg-.:....-..: ...A r égi pesti városháza, melyben 1848 március 15-én a sajtószabadságot kikiáltották
