Evangélikus Élet, 2002 (67. évfolyam, 1-52. szám)

2002-03-10 / 10. szám

67. ÉVFOLYAM 10. SZÁM 2002. MÁRCIUS 10. BÖJT 4. VASÁRNAPJA (LAETARE) ÁRA: 89 Ft Ha tartalomból Istennek tetsző böjt Lelkésziktatás Szügyben Keresztény Nők VlLÁGIMANAPJA Mi a bűn? Oktatási intézményvezetők konferenciája Révfülöpön Tágasabb lett a szeretet otthona Egy lépéssel ismét előbbre léptek a Sarepta Budai Szeretetotthonban. Nem történt valami nagyméretű beruházás. Csupán körülnéztek az épü­letben és keresték, hol találhatnak olyan zugot, valami tágasabb helyet, melynek kialakításával „otthonosabbá tehetik az otthont”. És találtak. A legfelső emeleten. Itt, ahol eddig is volt egy kisebb terem, ahová beállíthat­tak egy tévé, ahová délutánonként, esténként összejöhettek, akik ki akar­tak tekinteni a nagyvilágba. Ennek a Sarepta-teremnek kocogtatták meg a falait és rátaláltak a padlástérben egy olyan lehetőségre, melyet „kinyit­va” megnövelhették az eddig használt helyiség méretét. Sztojanovics András otthonigazgató mondta el a megnyitáskor, hogy egyre inkább „kinőjük” a Sareptát. Ez a lépés pedig főként azért történt, hogy nagyobb legyen az otthonosság! Érdemes volt körülnézni, a kibontott részben sok „kacat”, régi holmi volt összedobálva. A lomtalanítás után szakavatott kezek burkolták a fa­lat, festettek és díszítettek, míg végre kialakult ez a most már méreteiben is valóban nagyobb terem. Mennyezeti ablakokon kapja a megvilágítást. Minden sarkot kihasználva került bele növénydíszítés, és ezzel még barát­ságosabb lett ez a hely, amelyben eddig is szívesen jöttek össze az otthon lakói, akik most még vidámabban vették birtokukba a felújított termet. Böjti kampány EGYHÁZI MÉDIAKÉPZÉS KALME-ülés Albertiben Furcsa szóösszetétel. Böjti kampány, netán kampány böjtben. De ebben az esztendőben tudomásul keli vennünk. Úgy döntött az erre hivatott köztársa­sági elnök, hogy április 7-én, egy héttel húsvét ünnepe után lesz az országgyű­lési képviselő választások első forduló­ja. Igv hát a választási kampány nagy része óhatatlanul a böjti időszak hete­iben zajlik. Jót is jelenthetne ez a találkozás. Mind a kampány tartalmát, mind stílusát tekintve. A tartalmat illetően a pozitív kampányra, az adott politikai erő által fontosnak tartott értékekre kerülhetne a hangsúly, az ellenfél lejáratásával, becs­mérlésével szemben. Ez a gondolat már a stílusra is utal. Bántó, romboló hatású a durva hangnem, vélhetően kontrapro­duktiv is, amikor a választópolgárok bi­zalmáért fellépő, az ország sorsáért fele­lősséget viselni kívánó politikusok gondolataik helyett érzelmekkel, érvek helyett indulataikkal kívánnak hatni. De elgondolkodtató és aggasztó, hogy talán valóban úgy vélik; ez az út sikeresebb le­het, hogy tudniillik a társadalomban van fogadókészség a gyűlöletre. Ezért is emeltünk szót sajtónyilatko­zatunkban Szebik Imre elnök-püspökkel a kampány durvulása, a gyűlöletkeltés ellen. Ismét nagyon időszerűnek tartjuk - ez az örök időszerűség a jézusi tanítás egyik csodája - a főpapi imádságban el­hangzott üzenetet: „Nem azt kérem, hogy vedd ki őket a világból, hanem hogy őrizd meg őket a gonosztól. ” (Jn 17,15) Érthető, hogy sokan érzik úgy, távol áll tőlük a politikai küzdőtér, nem kívánnak belekeveredni ebbe a csatározásba. A keresztény ember felelőssége azonban állásfoglalásra késztet. Ezért is fejeztük ki azon reményünket, hogy egyházunk tagjai élni fognak állampolgári jogukkal, erre buzdítjuk őket. Ez a demokrácia sa­játos működése. Mindenkinek egy sza­vazata van. A köztársaság első emberé­nek, egy miniszternek, tudósnak, kőművesnek, portásnak... Mindenki számít, mindenki fontos... így alakul ki a többségi vélemény. De szintén a de­mokráciához tartozik, hogy tiszteletben tartjuk egymás véleményét, a mienktől eltérő nézetet is. Az is szomorú jelenség mai életünk­ben, hogy politikai véleménykülönbsé­gek miatt súlyos feszültségek támadnak családokban, megszakadnak évtizedes barátságok, elhidegülnek emberi kapcso­latok. Igen fájdalmas keresztény közeg­ben találkozni ezzel a jelenséggel. Fontosnak tartjuk a keresztény embe­rek részvételét a közéletben. Akkor van baj, ha a politikai felfogás olyan mély identitássá válik, ami elfoglalja más érté­kek helyét, és nehezen, vagy egyáltalán nem bír el más véleményt. Az örök élet reménységében élő ke­resztény ember számára is érték, fontos Isten rendelése szerint az evilági élet, de józan határok között, ami különösen igaz a hatalomért folytatott politikai küzdel­met tekintve. Azon nemzedékek számá­ra, akik életük jelentős részét a diktatúra évtizedeiben élték le, még ma, a negye­dik szabad választás küszöbén is csoda, hogy ez lehetséges, hogy valóban dönt­hetünk sorsunkról. Ennek öröme vész el, ha a szabadság nagyszerűségét a minden eszközzel hatalomra való törekvés kis- szerűsége váltja fel. Érthető, hogy sokan konkrét eligazí­tást is várnak, örömmel vennének az egyháztól a választások terén. Ez azon­ban egyrészt éppen az evilági élet, a po­litika értékének túlhangsúlyozását jelen­tené, másrészt egy politikai erőhöz kötné az egyház szekerét, ami az evangélium­hoz kötött. És a történelem során bár­mennyire is szerették volna politikai erők az egyházat újra és újra saját célja­ikra felhasználni, az Úristen mindig megszabadította övéit a kötelékektől. Az egyház számára örök csapda bármely politika melletti erős elkötelezettség. Az egyház - a részvétel mellett - az értékorientált felelős döntésre buzdíthatja híveit. Azt teheti hozzá, hogy szélsősége­ket, gyűlöletkeltést, kirekesztést keresz­tény ember nem támogathat. A magyar történelem egyik csodája, a tragédiák el­lenére túlélésünk egyik kulcsa a magyar­ság befogadó karaktere, hogy ezért az ezer év alatt a sok-sok bevándorló szíve­sen lett ennek az országnak a polgára. És befogadó, hívogató, hitre ébresztő az evangéliumi üzenet is. De ember mi­voltunk, családi hátterűnk, sorsunk kü­lönbözőségei magyarázzák, hogy - mint egyéb evilági kérdésekben a politiká­ban is lehet azonos hiten lévőknek eltérő nézete. Türelmesnek kell lennünk egy­mással. Soha nem feledve, hogy a fel­adatunk a misszió, a diakónia, emberek Jézus Krisztushoz vezetése, segítése. Az egyházban is tanuljuk - jó érte­lemben véve - a demokráciát. Meg kell értenünk, hogy a 20. század diktatúrái után a társadalomban is hosszabban tart a reméltnél a tanulási folyamat. Az egyházat is érintő vadhajtások egyik szinte abszurd megnyilvánulása volt szoci­alista egyetemisták azon terve, hogy ige­hirdetéseket magnóra véve ellenőrzik nem avatkoznak-e be meg nem engedhető mó­don a választási harcba a lelkészek. Hamar kimúlt a minden oldali tiltakozás után a morbid ötlet. (Érdekes volt, hogy egy ke­reskedelmi rádióban magát baloldaliként és evangélikusként bemutató telefonálótól hallottam elsőként elítélni ezt az eljárást - úgy, hogy immár szabadabban gondolkod­hattam el a történetről.) Magam mindig engedélyezem, ha vala­hol előadást tartok és rögzíteni kívánják az elhangzottakat. Meg szoktam jegyezni ke­serű-tréfásán, legalább, ha vita van arról, mit is mondtam, meghallgatható az anyag. Vajon mi lenne az eredmény, ha hitetlen egyetemisták evangélikus igehirdetéseket kezdenének hallgatni? Hányán jönnének vissza, maradnának meg a választások után is? Lennének-e, akiket megérint az ige? Hányán térhetnének meg? - Talán nem egyedül az én számomra van ilyen ol­vasata is a történemek. Nem kell-e - a san­da politikai szándék elutasításán túl - ked­vezően fogadnunk, ha bármilyen indu­lattal, de igehirdetésünket akarják hallani? Nem bízunk-e az Isten erejében, ami sok­kalta nagyobb a politikai ármánynál? Nem az-e az igazi baj, hogy nincs egy másik böjti kampány? Mert lehetne egy evangelizációs kampány, amely megcé­lozná az egyháztól távol élőket is, azokra az értékekre irányítva a figyelmet, ame­lyeket semmiféle politikai erő nem nyújt­hat, de amelyek valóban megoldást adnak az élet kétségeiben. Hiszem, hogy temp­lomainkban folyik ilyen kampány, buzdí­tanék is erre,- nemcsak négyévente. Frenkl Róbert Az európai kisebbségi evangélikus egyházak kommunikációs bizottságának (KALME) vezetősége az elmúlt hétvégén az alberti vendégházban tartotta ülését, melyen a Lutheránus Világszövetség Európa-titkára, Andreas Wöhle is részt vett. A munkaülés első estéjén Szebik Imre püspök adott tájékoztatást a vendégeknek egyhá­zunk aktuális helyzetéről és médiastratégiájáról. A tíz tagú testület, melyben egyházunkat Gáncs Péter képviseli, elkészítette a következő három év munkatervét. Ennek keretében, többek között, ez év őszén szemi­nárium lesz az egyházi tévéműsorok munkatársainak Szlovéniában, ahol Fabiny Tamás lesz az egyik főelőadó. Jövő év márciusában a gyülekezeti újságok szerkesztéséről szerveznek képzést szlovén és magyar lelkészeknek, ugyancsak Szlovéniában. Jövő áprilisban pedig rádió-homiletikai szemináriumnak adhatunk otthont Piliscsabán. A KALME következő médiakonzultációját Hilversumban (Hollandia) rendezik 2004-ben, ennek tervezett fő témája az egyházi sajtó szabadsága és kötöttsége. G. P. ■ - A magyarság ezer éves története során csak a kereszténységgel kötött olyan szövetséget, ' amelynek töretlen fennállását ezer év elteltével is ünnepelhetjük - mondotta Orbán Viktor : miniszterelnök annak a kiállításnak a március 1-i megnyitóján, amely mintegy kétszáz tár- i gyi emlék segítségével tekinti át a magyar kereszténység ezer esztendejét. A Nemzeti Múzeumban június végéig megtekinthető kiállítás anyaga jórészt megegyezik az- i zal a gyűjteménnyel, amelyet azonos címmel tavaly októberben állítottak ki a Vatikáni Múzeum­ban. A honpolgárok érdeklődésére még inkább méltán számot tartó tárlat anyagát azonban a ma­gyarországi református és evangélikus egyház is kiegészítette néhány becses relikviával. Az ünnepélyes megnyitón Bölcskei Gusztáv püspök, a református egyház zsinatának ; lelkészi elnöke köszönetét mondott azért, hogy a budapesti kiállításon megjelenhet az a | szín, amelyet a protestantizmus jelentett a magyar kereszténységben, Szebik Imre evangé- j likus elnök-püspök pedig hangsúlyozta: nem érthetjük meg a jelent, ha nem becsüljük meg 1 a múltunkat, ha nem őrizzük gyökereinket. Paskai László bíboros, prímás, esztergom-budapesti érsek szavai szerint a kiállítás üzenete az: csak a múlt értékeinek a megbecsülésére lehet a jelenben az eredményes jövőt felépíteni. A kiállítás megnyitásakor készült felvételen - a Szent Korona másolata, illetőleg IX. Piusz j tiarája előtt - balról jobbra: (háttal) Cséfalvay Pál protonotárius, kanonok, az esztergomi Ke- j j resztény Múzeum igazgatója, Orbán Viktor és felesége, valamint (a szélen) Mádl Ferencné. Simon F. Nándor felvétele sü nk, hogy meglátjuk-e Jézust? Isten vál­lalta, hogy ember képében jön közénk, ma is emberi arcokkal, emberi személyeken keresztül jön hozzánk, egyre közelebb. Szűk térre szoruló életünknek tágas teret ad. A földi otthonunk is emlékeztessen örök otthonunkra (Folytatás a 4. oldalon.) A megnyitóra meghívták Hafenscher Károly lelkészt, az Országos Iroda igazga­tóját, aki a böjt egyik igéjére mutatott, amikor Pilátusnak talán cinikus, talán na­gyon is emberi módon elhangzott kijelen­tését idézte: „íme az ember!" Az „íme” arra figyelmeztet, hogy nézzétek, lássátok ezt az embert. És ma is élet-halál kérdé­. Külsőleg tehát kenyérrel, belsőleg igéjével táplál minket. " l.uílier Márton, A szolgai akarat (Jakabné Csizmazia Eszter, Weltler Ödön, Weltler Sándor fordítása) A nemzet múzeumában nyílt meg A MAGYAR KERESZTÉNYSÉG 1000 ÉVE című kiállítás

Next

/
Thumbnails
Contents