Evangélikus Élet, 2002 (67. évfolyam, 1-52. szám)

2002-12-22 / 51-52. szám

6. oldal 2002. DECEMBER 22. Evangélikus Élet Kossuth derékképe, 1848 tavaszán, August Prinzhofer litográfiája Kossuth Torinóban, 90 évesen Kossuth Lajos ismeretlen beszédei Legutóbbi, ösztöndíjjal megtett uta­mon az Amerikai Egyesült Államok­ban, egy közgyűjteményben nagy érté­kű, mintegy hatszáz oldal terjedelmű kéziratot találtam Kossuth amerikai útjáról. A teljes kéziratot még a közel­jövőben szeretném közzétenni. „A nemzet vendégének” 1851. de­cember 4-i New York-i partraszállásakor egy újságíró szegődött mellé. Elkísérte az útján, és erről jegyzeteket készített. Annyira részletesen írta le az eseménye­ket, hogy a nagy terjedelem ellenére nem sokáig jutott el időben. Sikeres munkáját Kossuth értékelte, és egy töltőtollat aján­dékozott neki. A kéziratban számos nyomtatott új­ságcikk is megtalálható beragasztva. Feltehető, hogy a szerző némely részle­tet publikált már, és ezeket ragaszgatta oda a kéziratára. Ennek folytán azonban meglehetősen kusza lett a teljes irat­anyag, melyben több, eddig ismeretlen Kossuth-beszéd is található. Ezek közül mutatnék be most kettőt. 1851. december 18-án New Yorkban az Amerikai Bibliatársaság Kiadóválla­latának százötven könyvkötő munkása látogatta meg a magyar politikust. Gyö­nyörűen díszített Bibliát adtak neki aján­dékba. Kossuth szívből örült e nemes gesztusnak. Köszöneté jeléül rövid be­szédet intézett az adományozókhoz. Az egyik kézirat így számol be erről: „(...) Ez a legértékesebb és leglényegesebb ajándék, amit adhatnak: köszönöm. (...) Itt vannak az ember számára szóló meg­váltás elvei és azoknak a nagy és nemes elveknek a tanítása, amelyek, ha helye­sen élnek vele, áldássá válnak minden nagy nemzet számára a világ minden ré­szén, és dicsőségessé, boldoggá, szabad­dá teszi őket. - Uraim, Önök nem adhat­nak jobb ajándékot, minthogy ez egész életemben a megelégedettség és elmél­kedés forrása lesz, és olyan kegyelem, amelyet egész életem során nagyra érté­kelek. Isten áldja meg valamennyiüket.” Szavaiból kiviláglik meggyőződéses evangélikus hite, a Biblia szeretete. Tud­valevő, hogy mindig hűséges tagja volt egyházának, sőt presbiterséget is vállalt. A Deák téri evangélikus templomban keresztelték meg két fiát. A temetése is az evangélikus egyház szertartása szerint zajlott mind Olaszországban, mind Ma­gyarországon. Rendszeresen olvasta a Bibliát. A nagy politikust emigrációjában gyakran keresték fel látogatók. Az evan­gélikus egyházi küldöttség is többször járt otthonában. Kossuth e találkozások alkalmával hangsúlyozta vallásos meg­győződését, és kitűnő politikai érzékével rögtön felismerte a lehetőséget arra, hogy Magyarország számára segítséget, de legalább barátokat, rokonszenvezőket szerezzen. Látogatóit biztosította arról, hogy nem kívánja háborúba sodorni or­szágukat, ellenkezőleg: békére törek­szik. Ezek az érvek nagyon meggyőzőek voltak kora Amerikájában. Egy alkalommal az ismert, haladó gondolkodású, evangélikus lelkész, John Chambers és küldöttségé köszöntötte a kormányzót. Chambers nyíltan kifejezte rokonszenvét Kossuth iránt, és Isten ál­dását kérte küldetésére. A nagy államfér­fi a kedves szavakra adott válaszában - megragadva az alkalmat - ismertette po­litikai álláspontját Amerika Európában betöltendő szerepéről, majd így zárta szavait: „Önök, Uraim, szíveskedjenek teljesíteni alázatos kérésemet, továbbra is imádkozzanak a Mindenható Istenhez. A természet Megalkotója és az emberi­ség Atyjához, ne azért, hogy múljék el tőlünk ez a pohár, hiszen a Mindenható kezében vagyunk -, de annak érdekében imádkozzanak, hogy a küzdelem ne le­gyen hosszú, és a békét állítsák vissza az emberiség számára, és hogy hamarosan érjük el az emberiség célját ami a sza­badság.” Ebből a pár sorból is jól látható, hogy Kossuth Lajos mindig megtalálta a han­got a legkülönfélébb hallgatósághoz. A föld egyszerű népét is meg tudta szólíta­ni, amikor toborzó kőrútján sereget gyűj­tött a honvédelemhez. De érdeklődéssel hallgatták a legműveltebbek is, mert tar­talmas érvei elgondolkodtatták őket, és rendszerint magukévá tették azokat. Az Amerikában meglelt eddig ismeretlen beszédek is ékes bizonyítékai ennek. Berényi Zsuzsanna Ágnes Kossuth-gyászzenék és Kossuth-nóták 1 Kossuth Lajosról, a magyar történelem markáns alakjáról több kor zeneszerzői is | I megemlékeztek. A kortárs Liszt Ferenc „Történelmi arcképek” című, zongorára komponált I portréjában Teleky László tiszteletére szerzett gyászindulót. Bartók Béla „Kos- I suth-szimfóniája” a Kossuthról szóló legkiemelkedőbb megemlékezés. Németh j László író szerint olyan korszakalkotó mü, amellyel a magyar modem zene kez- I dődik. Gyászinduló tételét - amelyben a liszti, szabadságharc korabeli stílushoz i nyúl vissza - maga Bartók dolgozta át zongorára, és ő is adta elő. A Kossuth-nóták azt bizonyítják, hogy milyen közel érezték magukat az itthon I ! maradottak Kossuthhoz. Torinói otthonában is sokan látogatták meg a nagy ái- j i lamférfit. Többek között Veszprém megyei emlékiratok is szólnak arról, hogy va- J j lóságos „zarándokutakat” szerveztek Olaszországba. A Kossuth-nosztalgiás hangulatú Pápán született Horusitzky Zoltán, akit kör- ! nyezetének hagyományőrzése nevelt zeneszerzővé. Több gyászindulót szerzett. \ Ha nem is ajánlotta ezeket Kossuthnak, mégis úgy érezzük, hogy zenéjével Kos- j i suthra emlékezik. A Kossuth-nóták többsége már a depressziós politikus alakját idézi elénk. Er- j re utal az esőről szóló szöveg is. A nép földön túli erőt tulajdonított Kossuthnak, misztifikálták az emigrációban élőt, Olaszországból csodát vártak. Amikor Ö I üzent, szavait szentnek tartották. Válaszul áldást küldtek Kossuthnak, és biztosi- 1 j tották arról, hogy elmennek oda, ahová küldi őket. Ahol várja őket, ahol megtör- I ténhet a csoda, és eszméi megvalósulhatnak. Dobler Magda il88gBa38888S88aaSsaiga«8a&8888838888a8t8i»86Wiaai8»l8a3888888$iS888SaS»8a8S^^ Kossuth-évzáró Kormányzás a házasság révébe Kossuth Lajos születésének évfordulóján sokan megpróbál­ják újra rendszerbe foglalni a Kossuth-életművet. Érdemes egy pillantást vetni Kossuth magánéletére is, noha köztudott, hogy a páratlan munkabírású politikus hosszú életének szinte minden szakaszát a közélet iránti elkötelezettség hatotta át. Kossuth minden valószínűség szerint közvetlenül azután is­merkedett meg Meszlényi Teréziával, hogy 1840 májusában - az ekkor zárult országgyűlés kompromisszumaként uralko­dói amnesztiával kiszabadult a börtönből. A régebbi történet- írás sok romantikus történetet kanyarított a raboskodó Kossuth és az érte rajongó 30 éves. Fejér megyei, előkelő származású hölgy titkos levelezése köré, de ezek aligha igazak. 1840 nya­rán azonban, amikor Kossuth Párádra utazott pihenni, már bi­zonyos, hogy jövendőbelije is elkísérte. Bizonyos továbbá, hogy valamikor augusztus végén, szeptember elején döntötték el, hogy összeházasodnak. A két család gyermekei „keresztbe udvaroltak”: Kossuth húgát, Zsuzsát ugyanis Meszlényi Rudolf, Teréz bátyja vette feleségül. 1840 nyara mozgalmas időszak volt Kossuth számára, mint egyébként életének szinte minden periódusa. Még magánéle­tének legbensőségesebb eseményeibe is törvényszerűen beszü- remkedett a reformok lázában égő magyarországi közélet - szándékaitól függetlenül. Vita az egyházzal Történt ugyanis, hogy a magyar katolikus egyház 1840. július ele­jén radikális politikai lépésre szánta el magát. Az úgynevezett ve­gyes házasságok ügye már az 1830-as években heves vitákra adott alkalmat. Arról volt szó, hogy a vallásügyről ekkor hatályo­san rendelkező törvénycikk értelmében a protestáns és katolikus házasfél között létrejövő vegyes házasságot csak római katolikus lelkész előtt lehetett megkötni, utóbbi viszont ez elé elvben nem gördíthetett akadályt. A gyermekek vallásáról pedig a törvény úgy rendelkezett, hogy amennyiben az apa katolikus, a születendő gyermekeket is annak kellett keresztelni, ha viszont az anya volt katolikus, a házasságból születő gyermekek követhették apjuk fe­lekezeti hovatartozását is. Az egyház azonban gyakran csak a pro­testáns v.őlegény által a gyennekek katolikus vallásban való ne­veltetését biztosító kötelezvény (reverzális) aláírása mellett volt hajlandó megesketni a vegyes vallású házaspárokat. Más vallás­ügyi sérelmekkel együtt ezek a vegyes házassági ügyek alkalma­sakká váltak arra, hogy a liberális reformellenzék kialakítsa egy­házpolitikai programját, mely a katolikus egyház feudális kiváltságainak felszámolására, valamint a felekezeti egyenlőség megteremtésére irányult. Nagy felzúdulást keltett 1839 márciusában például, hogy Lajcsák Ferenc nagyváradi püspök egyházmegyéje területén megtiltotta papjainak a vegyes házasságok reverzális nélküli megáldását. Ilyen esetekben csak az úgynevezett passiva assis­tentia gyakorlatát engedélyezte, ami azt jelentette, hogy a pap nem megáldja, hanem (egyházi öltözet és külsőségek nélkül, a templomon kívül) csupán tudomásul veszi a házasság megtör­téntét. Az intézkedés valamennyi ellenzéki vármegyében tiltako­zást váltott ki, és az 1839-40. évi országgyűlésen az ellenzék (abban is nagy hangsúllyal Deák Ferenc) liberális szemléletű egyházügyi törvényt követelt. Az uralkodó azonban nem volt hajlandó a megszavazott törvényjavaslatot szentesíteni, azért, mert sértette volna a hazai konzervatívok táborát mindenkor erősítő főpapok érdekeit. Utóbbiak viszont, kivárva, hogy vé­get érjen az országgyűlés, 1840 nyarán a nagyváradi püspök intézkedését kiterjesztették az egész magyar katolikus egyház­ra, s ezzel valóban szelet vetettek, és vihart arattak. Házasság - papi áldás nélkül A vármegyék (3 konzervatív, illetve papi befolyás alatt álló ki­vételével) ugyanis hevesen tiltakoztak a püspöki intézkedéssel szemben, mely túl azon, hogy törvénytelen volt, súlyosan sér­tette a reverzálist adni vonakodó, vegyes vallású jegyespárok érzelmeit, és számos megaláztatás forrásául szolgált. Pest vár­megye augusztusi közgyűlésén maga Kossuth is szenvedélyes szavakkal sürgette a püspöki körlevelek visszavonatását. De a vármegye nem állt meg a puszta tiltakozásnál, elhatározta, hogy perbe fogja és megbünteti a vegyes házasságok megáldá­sát megtagadó papokat. (Ennek következtében az ország szin­te valamennyi vármegyéjében plébánosperekre került sor, mely súlyos presztízsveszteséget okozott az egyháznak, és jelezte, hogy az ellenzék radikális lépésekre is kész a polgári átalaku­lás ügyével ellenséges egyháziakkal szemben.) Kossuth, bár nyilvánosan sehol nem utalt rá, tisztában lehe­tett azzal, hogy a főpapi intézkedésnek ő is áldozatul eshet, hi­szen ő evangélikus, menyasszonya pedig katolikus volt. A püs­pöki karnak pedig - mondhatjuk: balszerencsére a vegyes házasságok áldásmegtagadásában az egyik első személyesen érintettje éppen az ország egyik legismertebb ellenzéki politi­kusa, Kossuth lett. O pedig joggal érezhette úgy, hogy politikai ellenfelei a - polgári felfogás szerint sérthetetlen - magánéleti szférájába is beavatkoznak. Feltétel a reverzális Az év második felében Kossuth energiáit elsősorban a közélet szolgálata, például Pest vármegye hivatalos ügyei és a Pesti Hírlap megindításával kapcsolatos tárgyalások kötötték le. Jel­lemző, ahogy barátjának, Szemere Miklósnak novemberben be­számolt arról, mi is foglalkoztatta ekkoriban: ,, Először pénzem nincs, másodszor papokkal és postákkal vesződöm (a célzás a vegyes házasságok mellett a vármegyei levelezés szabadságá­nak biztosítására vonatkozott), harmadszor százéves juris pe­rekben porbúvárkodom, negyedszer, kimondjam-e, miért ne - megházasodom. ” Kossuth gyanúja beigazolódott: amikor decemberben házas­ságkötési szándékával felkereste Pesten Feichtinger Domokos belvárosi plébánost, utóbbi reverzális nélkül nem volt hajlandó megáldani a templomban a házasságukat. Templom helyett az irodában Hosszas huzavona kezdődött, arról ugyanis szó sem lehetett, hogy Kossuth reverzálist írjon alá, ugyanakkor hevesen tiltako­zott az ellen, hogy „Teréz hölgyszemérmét” sértő módon, csak a passiva assistentiával adják össze őket. A házasság megköté­sét az is késleltette, hogy az egyház az esketést tiltó adventi időszakot ebben az esetben egész vizkeresztig elnyújtotta. Kossuth szerint az csak karácsonyig tartott volna, és ő decem­ber Végén nősülni akart. A frigyre végül 1841. január 9-én ke­rült sor, a passiva assistentia eljárásrendjének megfelelően. Feichtinger az utolsó pillanatban sem engedett, így az ifjú pár a tanúkkal (a pesti liberális elit prominenseivel: Fáy Andrással, Ráday Gedeonnal, Szentkirályi Móriccal és Szombathelyi An­tallal), illetve a szűkebb családi és baráti körrel a plébánia egyik kis irodaszobájában szorongott, ahol nem is a plébános, hanem egy általa beküldött fiatal káplán próbált valami udva­rias formulát mondani a házasság törvényes megtörténtéről. A szép számú násznép közben a belvárosi templomban várako­zott, és az egész „szertartásból” csak annyit látott, amikor Kos­suth karon fogta feleségét és - csak azért is - végigvonult vele a sekrestyén, illetve a szentélyen. Ezt már a plébános sem tud­ta vagy akarta megakadályozni. Az ifjú pár a Szép utcában álló, úgynevezett László-féle ház­ba költözött. Kossuthot ekkor már teljesen a Pesti Hírlap szer­kesztése kötötte le, feleségének pedig bérkocsit fogadott, hogy ne kelljen $alog járnia a városban. A szerkesztői állás vagyont és rangot ifgyan nem. de tisztes megélhetést azért jelentett Kos­suthnak és családjának, így azok közé került a nyüzsgő és egyre inkább nagyvárosias Pesten, akire a gazdagok lenézően, a szegé­nyebbek irigykedve nézhettek. 1841. november 16-án megszüle­tett első fiuk, aki keresztapja után a Ferenc nevet kapta. Még az első Kossuth-gyermek születésének körülményeibe is beleszólt a közélet: az apa ugyanis a katolikus vallású Deákot kérte meg keresztapának, ezzel is jelezve, hogy mennyire híve a vallások egyenlőségének, és mennyire nincs helye felekezeti szempont­oknak az emberek magánéletében, baráti körének megválasztá­sában, családi kapcsolataiban. Nem sokkal később erről így írt: „ Meg vagyok győződve, hogy a protestantizmus ügye Magyaror­szágban a felvilágosodott katolikusokban erős segéd-bajnokokat számlál, hogy a római klérus botor fanatizmusát s erre épített uralkodási vágyát a katolicizmussal általában identifikálni haj­landó éppen nem vagyok. ” Kossuth személyes élménye, a házasságkötése kapcsán ta­pasztalt megaláztatása végleg elmélyítette a már 1830-as évek­ben is formálódó egyházpolitikai nézeteit. Ennek megfelelően az egyes vallásokat, felekezeteket egymással kölcsönösen egyenjo- gúaknak tekintette, ugyanakkor a katolikus püspöki karra úgy te­kintett, mely vallási érvek hangoztatásával politikai hatalma és társadalmi előjogai fenntartását kívánja. Kossuth egész élete vé­géig harcolt e felfogás ellen, és mindent elkövetett a klérus ha­talmának visszaszorításáért - 1848-ban ugyanúgy, mint az 1890- es évek elejének egyházpolitikai vitáiban. Terézia, az angyal Érdemes még egy kis figyelmet Meszlényi Terézia személyé­nek is szentelni. A kortársak egyöntetűen gyanakvó, nehéz ter­mészetű asszonynak tartották, aki rossz befolyást gyakorol Kossuthra, még politikai döntéseiben is. Ez a vélekedés min­den bizonnyal túlzás, hiszen Kossuth meglehetősen határozott, autonóm személyiség volt, feleségének ilyetén beállítását sok­kal inkább Kossuth kritikusainak féltékenysége indokolta. (Te­réz maga legfeljebb akaratlanul, hiszen - szó ami szó - aligha volt szép aszszonynak nevezhető.) Másrészt a nagy államférfi .és felesége között mély és őszinte érzelmek bontakoztak ki. Te­réz valósággal rajongott férjéért, mindig mellette akart lenni, mindig, mindenhol segíteni akarta. Amikor Kossuth közéleti pályafutásának nagyszerűségéről beszélünk, bizony meg kell említeni, hogy ehhez bő két évti­zeden át felesége biztosította a „hátországot”, azt a nyugodt, családias hátteret, amely erőt adott Kossuthnak a közélet küz­delmeihez. Házasságkötéséről így írt egy alkalommal: „E lé­pés engem egy hőn szeretett nő karjain boldoggá teend, bol­doggá, mondom, mert nincs ember, ki a családi viszonyt gyöngédebb érzettel tekintse, mint én tekintem, nincs ember, ki annak semmi mással nem pótolható becsét tisztábban föl­fogja, mint én felfogom. ” Távollétében forró szavakkal írt szerelmes leveleket feleségének, mások előtt is „angyal nő”- ként emlegette. Mindez nem pusztán az ifjú férj érzelmi fel­lángolása volt - amikor 1865-ben, a torinói emigrációban el­hunyt Meszlényi Terézia, Kossuth őszintén siratta meg szeretett feleségét. Ettől kezdve 1894-ben bekövetkezett haláláig gyászkeretes papírra írta leveleit. (Forrás: MTI)

Next

/
Thumbnails
Contents