Evangélikus Élet, 2002 (67. évfolyam, 1-52. szám)
2002-12-22 / 51-52. szám
6. oldal 2002. DECEMBER 22. Evangélikus Élet Kossuth derékképe, 1848 tavaszán, August Prinzhofer litográfiája Kossuth Torinóban, 90 évesen Kossuth Lajos ismeretlen beszédei Legutóbbi, ösztöndíjjal megtett utamon az Amerikai Egyesült Államokban, egy közgyűjteményben nagy értékű, mintegy hatszáz oldal terjedelmű kéziratot találtam Kossuth amerikai útjáról. A teljes kéziratot még a közeljövőben szeretném közzétenni. „A nemzet vendégének” 1851. december 4-i New York-i partraszállásakor egy újságíró szegődött mellé. Elkísérte az útján, és erről jegyzeteket készített. Annyira részletesen írta le az eseményeket, hogy a nagy terjedelem ellenére nem sokáig jutott el időben. Sikeres munkáját Kossuth értékelte, és egy töltőtollat ajándékozott neki. A kéziratban számos nyomtatott újságcikk is megtalálható beragasztva. Feltehető, hogy a szerző némely részletet publikált már, és ezeket ragaszgatta oda a kéziratára. Ennek folytán azonban meglehetősen kusza lett a teljes iratanyag, melyben több, eddig ismeretlen Kossuth-beszéd is található. Ezek közül mutatnék be most kettőt. 1851. december 18-án New Yorkban az Amerikai Bibliatársaság Kiadóvállalatának százötven könyvkötő munkása látogatta meg a magyar politikust. Gyönyörűen díszített Bibliát adtak neki ajándékba. Kossuth szívből örült e nemes gesztusnak. Köszöneté jeléül rövid beszédet intézett az adományozókhoz. Az egyik kézirat így számol be erről: „(...) Ez a legértékesebb és leglényegesebb ajándék, amit adhatnak: köszönöm. (...) Itt vannak az ember számára szóló megváltás elvei és azoknak a nagy és nemes elveknek a tanítása, amelyek, ha helyesen élnek vele, áldássá válnak minden nagy nemzet számára a világ minden részén, és dicsőségessé, boldoggá, szabaddá teszi őket. - Uraim, Önök nem adhatnak jobb ajándékot, minthogy ez egész életemben a megelégedettség és elmélkedés forrása lesz, és olyan kegyelem, amelyet egész életem során nagyra értékelek. Isten áldja meg valamennyiüket.” Szavaiból kiviláglik meggyőződéses evangélikus hite, a Biblia szeretete. Tudvalevő, hogy mindig hűséges tagja volt egyházának, sőt presbiterséget is vállalt. A Deák téri evangélikus templomban keresztelték meg két fiát. A temetése is az evangélikus egyház szertartása szerint zajlott mind Olaszországban, mind Magyarországon. Rendszeresen olvasta a Bibliát. A nagy politikust emigrációjában gyakran keresték fel látogatók. Az evangélikus egyházi küldöttség is többször járt otthonában. Kossuth e találkozások alkalmával hangsúlyozta vallásos meggyőződését, és kitűnő politikai érzékével rögtön felismerte a lehetőséget arra, hogy Magyarország számára segítséget, de legalább barátokat, rokonszenvezőket szerezzen. Látogatóit biztosította arról, hogy nem kívánja háborúba sodorni országukat, ellenkezőleg: békére törekszik. Ezek az érvek nagyon meggyőzőek voltak kora Amerikájában. Egy alkalommal az ismert, haladó gondolkodású, evangélikus lelkész, John Chambers és küldöttségé köszöntötte a kormányzót. Chambers nyíltan kifejezte rokonszenvét Kossuth iránt, és Isten áldását kérte küldetésére. A nagy államférfi a kedves szavakra adott válaszában - megragadva az alkalmat - ismertette politikai álláspontját Amerika Európában betöltendő szerepéről, majd így zárta szavait: „Önök, Uraim, szíveskedjenek teljesíteni alázatos kérésemet, továbbra is imádkozzanak a Mindenható Istenhez. A természet Megalkotója és az emberiség Atyjához, ne azért, hogy múljék el tőlünk ez a pohár, hiszen a Mindenható kezében vagyunk -, de annak érdekében imádkozzanak, hogy a küzdelem ne legyen hosszú, és a békét állítsák vissza az emberiség számára, és hogy hamarosan érjük el az emberiség célját ami a szabadság.” Ebből a pár sorból is jól látható, hogy Kossuth Lajos mindig megtalálta a hangot a legkülönfélébb hallgatósághoz. A föld egyszerű népét is meg tudta szólítani, amikor toborzó kőrútján sereget gyűjtött a honvédelemhez. De érdeklődéssel hallgatták a legműveltebbek is, mert tartalmas érvei elgondolkodtatták őket, és rendszerint magukévá tették azokat. Az Amerikában meglelt eddig ismeretlen beszédek is ékes bizonyítékai ennek. Berényi Zsuzsanna Ágnes Kossuth-gyászzenék és Kossuth-nóták 1 Kossuth Lajosról, a magyar történelem markáns alakjáról több kor zeneszerzői is | I megemlékeztek. A kortárs Liszt Ferenc „Történelmi arcképek” című, zongorára komponált I portréjában Teleky László tiszteletére szerzett gyászindulót. Bartók Béla „Kos- I suth-szimfóniája” a Kossuthról szóló legkiemelkedőbb megemlékezés. Németh j László író szerint olyan korszakalkotó mü, amellyel a magyar modem zene kez- I dődik. Gyászinduló tételét - amelyben a liszti, szabadságharc korabeli stílushoz i nyúl vissza - maga Bartók dolgozta át zongorára, és ő is adta elő. A Kossuth-nóták azt bizonyítják, hogy milyen közel érezték magukat az itthon I ! maradottak Kossuthhoz. Torinói otthonában is sokan látogatták meg a nagy ái- j i lamférfit. Többek között Veszprém megyei emlékiratok is szólnak arról, hogy va- J j lóságos „zarándokutakat” szerveztek Olaszországba. A Kossuth-nosztalgiás hangulatú Pápán született Horusitzky Zoltán, akit kör- ! nyezetének hagyományőrzése nevelt zeneszerzővé. Több gyászindulót szerzett. \ Ha nem is ajánlotta ezeket Kossuthnak, mégis úgy érezzük, hogy zenéjével Kos- j i suthra emlékezik. A Kossuth-nóták többsége már a depressziós politikus alakját idézi elénk. Er- j re utal az esőről szóló szöveg is. A nép földön túli erőt tulajdonított Kossuthnak, misztifikálták az emigrációban élőt, Olaszországból csodát vártak. Amikor Ö I üzent, szavait szentnek tartották. Válaszul áldást küldtek Kossuthnak, és biztosi- 1 j tották arról, hogy elmennek oda, ahová küldi őket. Ahol várja őket, ahol megtör- I ténhet a csoda, és eszméi megvalósulhatnak. Dobler Magda il88gBa38888S88aaSsaiga«8a&8888838888a8t8i»86Wiaai8»l8a3888888$iS888SaS»8a8S^^ Kossuth-évzáró Kormányzás a házasság révébe Kossuth Lajos születésének évfordulóján sokan megpróbálják újra rendszerbe foglalni a Kossuth-életművet. Érdemes egy pillantást vetni Kossuth magánéletére is, noha köztudott, hogy a páratlan munkabírású politikus hosszú életének szinte minden szakaszát a közélet iránti elkötelezettség hatotta át. Kossuth minden valószínűség szerint közvetlenül azután ismerkedett meg Meszlényi Teréziával, hogy 1840 májusában - az ekkor zárult országgyűlés kompromisszumaként uralkodói amnesztiával kiszabadult a börtönből. A régebbi történet- írás sok romantikus történetet kanyarított a raboskodó Kossuth és az érte rajongó 30 éves. Fejér megyei, előkelő származású hölgy titkos levelezése köré, de ezek aligha igazak. 1840 nyarán azonban, amikor Kossuth Párádra utazott pihenni, már bizonyos, hogy jövendőbelije is elkísérte. Bizonyos továbbá, hogy valamikor augusztus végén, szeptember elején döntötték el, hogy összeházasodnak. A két család gyermekei „keresztbe udvaroltak”: Kossuth húgát, Zsuzsát ugyanis Meszlényi Rudolf, Teréz bátyja vette feleségül. 1840 nyara mozgalmas időszak volt Kossuth számára, mint egyébként életének szinte minden periódusa. Még magánéletének legbensőségesebb eseményeibe is törvényszerűen beszü- remkedett a reformok lázában égő magyarországi közélet - szándékaitól függetlenül. Vita az egyházzal Történt ugyanis, hogy a magyar katolikus egyház 1840. július elején radikális politikai lépésre szánta el magát. Az úgynevezett vegyes házasságok ügye már az 1830-as években heves vitákra adott alkalmat. Arról volt szó, hogy a vallásügyről ekkor hatályosan rendelkező törvénycikk értelmében a protestáns és katolikus házasfél között létrejövő vegyes házasságot csak római katolikus lelkész előtt lehetett megkötni, utóbbi viszont ez elé elvben nem gördíthetett akadályt. A gyermekek vallásáról pedig a törvény úgy rendelkezett, hogy amennyiben az apa katolikus, a születendő gyermekeket is annak kellett keresztelni, ha viszont az anya volt katolikus, a házasságból születő gyermekek követhették apjuk felekezeti hovatartozását is. Az egyház azonban gyakran csak a protestáns v.őlegény által a gyennekek katolikus vallásban való neveltetését biztosító kötelezvény (reverzális) aláírása mellett volt hajlandó megesketni a vegyes vallású házaspárokat. Más vallásügyi sérelmekkel együtt ezek a vegyes házassági ügyek alkalmasakká váltak arra, hogy a liberális reformellenzék kialakítsa egyházpolitikai programját, mely a katolikus egyház feudális kiváltságainak felszámolására, valamint a felekezeti egyenlőség megteremtésére irányult. Nagy felzúdulást keltett 1839 márciusában például, hogy Lajcsák Ferenc nagyváradi püspök egyházmegyéje területén megtiltotta papjainak a vegyes házasságok reverzális nélküli megáldását. Ilyen esetekben csak az úgynevezett passiva assistentia gyakorlatát engedélyezte, ami azt jelentette, hogy a pap nem megáldja, hanem (egyházi öltözet és külsőségek nélkül, a templomon kívül) csupán tudomásul veszi a házasság megtörténtét. Az intézkedés valamennyi ellenzéki vármegyében tiltakozást váltott ki, és az 1839-40. évi országgyűlésen az ellenzék (abban is nagy hangsúllyal Deák Ferenc) liberális szemléletű egyházügyi törvényt követelt. Az uralkodó azonban nem volt hajlandó a megszavazott törvényjavaslatot szentesíteni, azért, mert sértette volna a hazai konzervatívok táborát mindenkor erősítő főpapok érdekeit. Utóbbiak viszont, kivárva, hogy véget érjen az országgyűlés, 1840 nyarán a nagyváradi püspök intézkedését kiterjesztették az egész magyar katolikus egyházra, s ezzel valóban szelet vetettek, és vihart arattak. Házasság - papi áldás nélkül A vármegyék (3 konzervatív, illetve papi befolyás alatt álló kivételével) ugyanis hevesen tiltakoztak a püspöki intézkedéssel szemben, mely túl azon, hogy törvénytelen volt, súlyosan sértette a reverzálist adni vonakodó, vegyes vallású jegyespárok érzelmeit, és számos megaláztatás forrásául szolgált. Pest vármegye augusztusi közgyűlésén maga Kossuth is szenvedélyes szavakkal sürgette a püspöki körlevelek visszavonatását. De a vármegye nem állt meg a puszta tiltakozásnál, elhatározta, hogy perbe fogja és megbünteti a vegyes házasságok megáldását megtagadó papokat. (Ennek következtében az ország szinte valamennyi vármegyéjében plébánosperekre került sor, mely súlyos presztízsveszteséget okozott az egyháznak, és jelezte, hogy az ellenzék radikális lépésekre is kész a polgári átalakulás ügyével ellenséges egyháziakkal szemben.) Kossuth, bár nyilvánosan sehol nem utalt rá, tisztában lehetett azzal, hogy a főpapi intézkedésnek ő is áldozatul eshet, hiszen ő evangélikus, menyasszonya pedig katolikus volt. A püspöki karnak pedig - mondhatjuk: balszerencsére a vegyes házasságok áldásmegtagadásában az egyik első személyesen érintettje éppen az ország egyik legismertebb ellenzéki politikusa, Kossuth lett. O pedig joggal érezhette úgy, hogy politikai ellenfelei a - polgári felfogás szerint sérthetetlen - magánéleti szférájába is beavatkoznak. Feltétel a reverzális Az év második felében Kossuth energiáit elsősorban a közélet szolgálata, például Pest vármegye hivatalos ügyei és a Pesti Hírlap megindításával kapcsolatos tárgyalások kötötték le. Jellemző, ahogy barátjának, Szemere Miklósnak novemberben beszámolt arról, mi is foglalkoztatta ekkoriban: ,, Először pénzem nincs, másodszor papokkal és postákkal vesződöm (a célzás a vegyes házasságok mellett a vármegyei levelezés szabadságának biztosítására vonatkozott), harmadszor százéves juris perekben porbúvárkodom, negyedszer, kimondjam-e, miért ne - megházasodom. ” Kossuth gyanúja beigazolódott: amikor decemberben házasságkötési szándékával felkereste Pesten Feichtinger Domokos belvárosi plébánost, utóbbi reverzális nélkül nem volt hajlandó megáldani a templomban a házasságukat. Templom helyett az irodában Hosszas huzavona kezdődött, arról ugyanis szó sem lehetett, hogy Kossuth reverzálist írjon alá, ugyanakkor hevesen tiltakozott az ellen, hogy „Teréz hölgyszemérmét” sértő módon, csak a passiva assistentiával adják össze őket. A házasság megkötését az is késleltette, hogy az egyház az esketést tiltó adventi időszakot ebben az esetben egész vizkeresztig elnyújtotta. Kossuth szerint az csak karácsonyig tartott volna, és ő december Végén nősülni akart. A frigyre végül 1841. január 9-én került sor, a passiva assistentia eljárásrendjének megfelelően. Feichtinger az utolsó pillanatban sem engedett, így az ifjú pár a tanúkkal (a pesti liberális elit prominenseivel: Fáy Andrással, Ráday Gedeonnal, Szentkirályi Móriccal és Szombathelyi Antallal), illetve a szűkebb családi és baráti körrel a plébánia egyik kis irodaszobájában szorongott, ahol nem is a plébános, hanem egy általa beküldött fiatal káplán próbált valami udvarias formulát mondani a házasság törvényes megtörténtéről. A szép számú násznép közben a belvárosi templomban várakozott, és az egész „szertartásból” csak annyit látott, amikor Kossuth karon fogta feleségét és - csak azért is - végigvonult vele a sekrestyén, illetve a szentélyen. Ezt már a plébános sem tudta vagy akarta megakadályozni. Az ifjú pár a Szép utcában álló, úgynevezett László-féle házba költözött. Kossuthot ekkor már teljesen a Pesti Hírlap szerkesztése kötötte le, feleségének pedig bérkocsit fogadott, hogy ne kelljen $alog járnia a városban. A szerkesztői állás vagyont és rangot ifgyan nem. de tisztes megélhetést azért jelentett Kossuthnak és családjának, így azok közé került a nyüzsgő és egyre inkább nagyvárosias Pesten, akire a gazdagok lenézően, a szegényebbek irigykedve nézhettek. 1841. november 16-án megszületett első fiuk, aki keresztapja után a Ferenc nevet kapta. Még az első Kossuth-gyermek születésének körülményeibe is beleszólt a közélet: az apa ugyanis a katolikus vallású Deákot kérte meg keresztapának, ezzel is jelezve, hogy mennyire híve a vallások egyenlőségének, és mennyire nincs helye felekezeti szempontoknak az emberek magánéletében, baráti körének megválasztásában, családi kapcsolataiban. Nem sokkal később erről így írt: „ Meg vagyok győződve, hogy a protestantizmus ügye Magyarországban a felvilágosodott katolikusokban erős segéd-bajnokokat számlál, hogy a római klérus botor fanatizmusát s erre épített uralkodási vágyát a katolicizmussal általában identifikálni hajlandó éppen nem vagyok. ” Kossuth személyes élménye, a házasságkötése kapcsán tapasztalt megaláztatása végleg elmélyítette a már 1830-as években is formálódó egyházpolitikai nézeteit. Ennek megfelelően az egyes vallásokat, felekezeteket egymással kölcsönösen egyenjo- gúaknak tekintette, ugyanakkor a katolikus püspöki karra úgy tekintett, mely vallási érvek hangoztatásával politikai hatalma és társadalmi előjogai fenntartását kívánja. Kossuth egész élete végéig harcolt e felfogás ellen, és mindent elkövetett a klérus hatalmának visszaszorításáért - 1848-ban ugyanúgy, mint az 1890- es évek elejének egyházpolitikai vitáiban. Terézia, az angyal Érdemes még egy kis figyelmet Meszlényi Terézia személyének is szentelni. A kortársak egyöntetűen gyanakvó, nehéz természetű asszonynak tartották, aki rossz befolyást gyakorol Kossuthra, még politikai döntéseiben is. Ez a vélekedés minden bizonnyal túlzás, hiszen Kossuth meglehetősen határozott, autonóm személyiség volt, feleségének ilyetén beállítását sokkal inkább Kossuth kritikusainak féltékenysége indokolta. (Teréz maga legfeljebb akaratlanul, hiszen - szó ami szó - aligha volt szép aszszonynak nevezhető.) Másrészt a nagy államférfi .és felesége között mély és őszinte érzelmek bontakoztak ki. Teréz valósággal rajongott férjéért, mindig mellette akart lenni, mindig, mindenhol segíteni akarta. Amikor Kossuth közéleti pályafutásának nagyszerűségéről beszélünk, bizony meg kell említeni, hogy ehhez bő két évtizeden át felesége biztosította a „hátországot”, azt a nyugodt, családias hátteret, amely erőt adott Kossuthnak a közélet küzdelmeihez. Házasságkötéséről így írt egy alkalommal: „E lépés engem egy hőn szeretett nő karjain boldoggá teend, boldoggá, mondom, mert nincs ember, ki a családi viszonyt gyöngédebb érzettel tekintse, mint én tekintem, nincs ember, ki annak semmi mással nem pótolható becsét tisztábban fölfogja, mint én felfogom. ” Távollétében forró szavakkal írt szerelmes leveleket feleségének, mások előtt is „angyal nő”- ként emlegette. Mindez nem pusztán az ifjú férj érzelmi fellángolása volt - amikor 1865-ben, a torinói emigrációban elhunyt Meszlényi Terézia, Kossuth őszintén siratta meg szeretett feleségét. Ettől kezdve 1894-ben bekövetkezett haláláig gyászkeretes papírra írta leveleit. (Forrás: MTI)
