Evangélikus Élet, 2002 (67. évfolyam, 1-52. szám)
2002-12-01 / 48. szám
Evangélikus Élet 2002. DECEMBER 1. 7. oldal &evél&levé Ilyen is van! Tegnapelőtt a Farkasréti temető felé igyekeztem szüleim és testvéreim sírját felkeresni. Az 59-es villamos épp megállt az Istenhegyi úti megállónál, amikor láttam, hogy egy súlyosan mozgáskorlátozott öregember lép le az útszéli járdáról, és a járdasziget felé igyekszik. Láthatóan fel akart szállni, de minden igyekezete ellenére is csak vánszorogni tudott. Átvillant rajtam, hogy oda kellene menni és segíteni neki, de akkor eszembe jutott, hogy hátha nem vár meg a villamos, és mindketten ott maradunk. Egyszerre kinyílt a vezetőfülke ajtaja, kiszállt a vezetőnő, odavezette a szerencsétlen embert, felsegítette, és azután indított. A szégyen és a hála kettős érzése ébredt bennem. Dr. Molnár Gyula (Székesfehérvár) Találkozó vállalkozók A németországi „Initiative” vállalkozói egyesület éves közgyűlését november 1-3. között tartotta. A háromnapos szakmai tanácskozást ebben az évben Berlin-Spandauban rendezték meg. A mintegy háromszáz - magyar, német, romániai, kárpátaljai, szlovén, cseh és lengyel - résztvevőt színvonalas program várta, mind a szakmai, mind az egyházi kérdések tekintetében. A vállalkozással kapcsolatos előadások középpontjában ezúttal a minőségbiztosítás témája állt. A szokásos „információpiac” keretében a kelet- és közép-európai egyházakról, a vállalkozói szemináriumok szervezéséről, az adatbankról, a testvérszervezetekről, valamint a fiatalok szervezkedési lehetőségeiről hallhattak a résztvevők. Ünnepélyes keretek között adták át az idei Initiative-díjakat: Portschy Tamás elismerő díjat, Vravuska Levente második díjat kapott. Mindketten a celldömölki gyülekezet tagjai. A hazai Initiativa Protestáns Vállalkozói Egyesület következő alkalmát november 30-án tartja. Koren András (Budapest) Őszi ünnepeink Október 31-én a reformációt ünnepli az evangélikus egyház. Mi, idősek a nagy ünnepekhez soroljuk - erre neveltek szüléink, így tanítottak tanítóink. Ezt erősítette meg a templomunkban hangzott igehirdetés is. Másnap, november elsején előrement szeretteinkre emlékezve jártuk a temetőt virággal a kezünkben. Megálltunk egy-egy rövid imára, és letettük a kegyelet virágait. Sokan jöttek vidékről a rokonok, ismerősök sítjához. Csendben köszöntöttük egymást, a találkozások nem zavarták meg a temető csendjét. Lassan gyülekeztünk a megszokott helyen az istentiszteletre, amelyen a reformáció népe volt együtt. Mintha egy gyülekezet lettünk volna... A temető, a gyász és a szomorúság, ugyanakkor mégis a feltámadás reménységének mindent átfogó ereje vett körül minket. Olyan jó lenne, ha a hétköznapokban is ilyen megbékélt szívvel tudnánk egymás felé fordulni! Igen nagy szükségünk van erre ebben a hajszolt, zajos világban. A szeretet felváltotta a gyűlölet hangja a családban és a társdalomban egyaránt. A hírközlő eszközök is gyűlöletet sugároznak. Hazánk vezetői sem tudnak a békés egyetértés útján járni, pedig így nem lehet országot építeni. A hatvanas években kis falunkban gomba módra nőttek ki a földből a családi házak. Rokoni, jóbaráti, szomszédi összefogással segítették egymást az emberek. Tudták: „Ha az Úr nem építi a házat, hiába fáradnak az építők.” (Zsolt 127,1) Ezt a tudást, megtapasztalást, összefogni tudást kellene újra átélnünk. Kérjük Mennyei Atyánkat, bocsássa meg, hogy eltékfzoltuk és eltékozoljuk ajándékait. Ne vonja meg kegyelmét, amelyet Egyszülött Fiában ajándékozott nekünk. Könyörögjünk gyülekezeteinkért, lelkészeinkért, gyülekezetünk vezetőiért, hogy bölcs, tiszta szívvel munkálkodjanak egyházunkért. Könyörögjünk magyar hazánkért és az egész világért. Erezzük át mindennap, hogy életünk, sorsunk nem a mi kezünkben van. Az „Énekem az Úr” című énekfüzetből ezt így énekeltük régen: „Csak az Úrnak nagy kegyelme, / Hogy még nincsen végünk. Mert reánk tör, hogy elnyeljen / Gonosz ellenségünk. Száz veszéllyel utunk telve, / S nincsen erőnk nékünk. Csak az Úrnak nagy kegyelme, / Hogy még nincsen végünk.” Özv. Szabó Mihályné (Bököd) 30 éves a Béres Csepp Német istentisztelet - 60 év szünettel Utoljára 1944-ben tartottak gyülekezeti istentiszteletet német nyelven Soltvadkerten. A szovjet csapatok bevonulását követően nem volt tanácsos használni (és ismerni) az ősök nyelvét a sváb hátterű gyülekezetben. A nehéz idők elmúltak és ezzel együtt a nyelvtudás is. Mégis megpróbálták néhányan feleleveníteni a régi hagyományt, és német istentiszteletet hirdettek meg a Találkozás Házában. Erre a megyei német újságon, a KleeBlatton keresztül, illetve ismerősök útján hívogatták a németül (még) értő öregeket, a nyelvismerettel rendelkező fiatalokat és a környező tanyákon élő német, osztrák és svájci állampolgárokat. Össze is gyűltek, mintegy huszonötén. Zengett a német ének, hangzott a prédikáció - ahogy csaknem hatvan éve. Káposzta Lajos lelkész igehirdetésének alapja a csodálatos halfogás története volt: a remény és a hit diadala. Néhányan a hagyomány miatt jöttek el. Mint elmondták: annak idején a nagymama vitte el őket a német nyelvű istentiszteletre. Mások a bácskai emlékeket elevenítették fel. A kül- és belföldiek ezt követően egy kis sütemény és bor mellett beszélgettek el, jócskán belenyúlva a délutánba. Úgy tűnik, a hazánk számos településén bevált kezdeményezés Soltvadkerten is folytatódik majd. K. L. Kard Aladár, a Rotary díját odaítélő bizottság elnöke, dr. Béres József, dr. Hideg Tamás, a Rotary Club Budapest-City elnöke Dr. Béres Józsefet, a Béres Csepp feltalálóját két rangos elismeréssel tüntették ki a jeles évforduló alkalmából: november 21-én Módi Ferenc köztársasági elnök az Országházban a Köztársaság Elnökének Érdemérme kitüntetéssel ismerte el a kutató munkásságát. November 22-én a Rotary International, a világ legrégebbi és legnagyobb nemzetközi humanitárius szervezete Európában elsőként adta át az Üzleti Tisztességért Díjat a világszerte ismert neves kutatónak. A Béres Csepp az Algopyrin után a második legnagyobb forgalmú recept nélkül kapható gyógyszer Magyarországon. Az évforduló kapcsán dr. Béres József a következőket mondta: ,A Béres Cseppet az emberek tették naggyá, hiszen a házam előtt sorban álló betegeknek és az ő tanúságtételüknek volt köszönhető, hogy az előző rendszer nem tudta eltüntetni a Béres Cseppet, és az azóta is egyre kedveltebbé válik.” Megemlékezés Sztehlo Gábor sírjánál Zuhogó esőben kis gyermekcsoport állt meg a közelmúltban a Farkasréti temetőben Sztehlo Gábor sírjánál. A Sarepta Budai Evangélikus Szeretetotthonban gondozott és ápolt gyerekek jöttek el megköszönni Gábor bácsi szeretetét, melynek következménye az 52 éve eredményesen működő szeretetotthon, ahol szakképzett vezetők és’ gondozók foglalkoznak a gyerekekkel. Sztojanovics Andrásnak, az otthon lelkész-igazgatójának rövid írásmagyarázata és imádsága után közös énekkel és imával fejeződött.be a hálás megemlékezés. D. Koren Emilné, a Sztehlo Gábor Alapítvány kuratóriumi tagja E BERES Az egészséges emberért / „En és a Béres Csepp" Pályázati felhívás Az idén 30 éves a Béres Csepp. 30 év... Egy találmány életében elegendő idő az alapos megmérettetéshez. A Béres Csepp - tudjuk - kiállta az idők próbáját. Nehéz és küzdelmes utat bejárva végül méltó helyére került, az Országos Gyógyszerészeti Intézet által törzskönyvezett gyógyszerré vált. Sokéves értetlenséggel küzdő feltalálója, dr. Béres József pedig megkapta Magyarország legrangosabb tudományos elismerését, a Széchenyi-díjat. 30 év... Egy emberöltőnyi idő. Ennyi év alatt a Béres Csepp emberek millióihoz jutott el. Emberek millióinak nyújtott segítséget egészségük megőrzésében vagy éppen elvesztett egészségük visszaszerzésében. Emberek milliói tapasztalták hatékonyságát. Arra kérjük a Béres Csepp-fogyasztókat, hogy osszák meg velünk tapasztalataikat. Várjuk kedves vagy éppen torokszorító, felemelő és tanulságos történeteiket, emberi sorsokról. írásaikat az alábbi címre küldjék: „Én és a Béres Csepp” Béres Gyógyszergyár Rt., 1300 Budapest, Pf. 270. Beküldési határidő: 2002. december 31. Eredményhirdetés: 2003. február 7. 1. díj: kétszemélyes egyhetes gyógyüdülés Hévízen, a Danubius Thermal Hotel Aquában 2-3. díj: kétszemélyes hétvégi gyógyüdülés Hévízen, a Danubius Thermal Hotel Aquában 4-9. díj: 10 000 Ft-os könyvutalvány 10-20. díj: 5 000 Ft-os könyvutalvány Az első 100 helyezettnek Béres József életútját bemutató könyvet küldünk ajándékba, a tudós-feltaláló dedikálásával. A Béres Csepp® vény nélkül kapható roboráló gyógyszer. A kockázatokról és a mellékhatásokról olvassa el a betegtájékoztatót, vagy kérdezze meg kezelőorvosát, gyógyszerészét! Megjelent a bibliaolvasó Útmutató 2003. évi kiadása (ára: 240 Ft, az olvasmányokkal bővített változat ára: 390 Ft). Kapható a Luther Kiadó könyvesboltjában (1085 Budapest, Üllői út 24.), a Huszár Gál könyvesboltban, illetve megrendelhető a kiadó elérhetőségein: fax: 486-1229 • e-mail: kiado@lutheran.hu Olvasóink nevében is szívből gratulálunk dr. Béres Józsefnek! evél&levé Különleges osztálytalálkozó Mintegy százötven egykori, ma már ősz hajú tanítvány sietett a kemenes- magasi iskolába. Az intézmény igazgatója, Sebestyén Zoltán és az evangélikus lelkész, Kovács Imre kedves, meleg hangú meghívót küldött a régi tanítványoknak és volt tanítójuknak, a ma Szombathelyen élő Boross Kálmán ru- bintdiplomás kántortanítónak, aki 17 évig szolgált a kemenesaljai faluban. A különleges osztálytalálkozóra érkezett tanitó 95 éves, hűséges segítőtársa, Joli néni pedig 90 esztendős. Mindketten korukat meghazudtoló testi-lelki frissesség birtokosai. A tanítványok közül mintegy 110-120 fő érkezett erre az alkalomra, hogy közösen adjanak hálát az együtt töltött évekért, a „gyümölcsérésért”. „Ilyen esemény száz, illetve kétszáz évben egy alkalommal fordul elő” - ezekkel a szavakkal kezdte az ünnepi hálaadó istentiszteletet Kovács Imre lelkész, megemlítve még azt is, hogy „a kántortanító lelki munkát végzett, melynek hatása, eredménye nem olyan, mint például egy iparos munkájáé, tehát nem azonnal mérhető le, hanem csak évtizedek múlva lesz látható”. Akárcsak 1934 és 1951 között, ma is biztatta az egybegyűlteket az ének: „Járj Isten útján hű munkában” (EÉ 331. ének). Istentisztelet után a régi tanítványok, a gyülekezet tagjai, az iskola dolgozói és a falu képviselői átvonultak az iskola tornatermébe. Sebestyén Zoltán iskola- igazgató, presbiter a rég elmúlt esztendőket korabeli dokumentumok segítségével hozta közelebb a résztvevőkhöz, méltatva a nehéz években végzett áldozatos tanítói-nevelői munkát. A meleg, őszinte szavak és a sok kedves ajándék átadása mellett a legszívmelengetőbb talán az a gesztus volt, amikor az egykori tanítványok egy olyan emlékkönyvet adtak át idős kántortanítójuknak, amibe remegő kézzel írták be nevüket. Az iskola mai tanulói színvonalas műsorral kedveskedtek mindenkinek: szerepelt az énekkar Makkosné Mihály Enikő vezetésével, a diák-felnőtt citerazenekar, valamint gitárral kísért ének is felcsendülhetett, Csupor Andrea tanárnő és tanítványa, Sebestyén Barbara jóvoltából. A köszöntésből az „öregdiákok” is kivették a részüket — Kiss Lajosné, Bőröndy Jenő és Nagy Imre verseket olvasott fel. Boross Kálmán kántortanító a régi időkre így emlékezett vissza: „Amikor most a templomba mentünk, ugyanaz az érzés volt bennem, mint amikor először léptem be a kemenesmagasi templom ajtaján. Akkor is körülnéztem, és a mosolygós arcok arra ösztönöztek, hogy jól végezzem a munkámat. Ez a gyermeki mosoly később szeretetté alakulhatott át. Szeretetet élhettem át egykor is, ma is. Köszönöm, hogy eljöhettünk és eljöttetek, hogy - hálatelt szívvel - együtt ünnepelhessünk.” Adja Isten, hogy Boross Kálmánt öt év múlva, századik születésnapja alkalmából is köszönthessék tanítványai. Kiss Judit
