Evangélikus Élet, 2002 (67. évfolyam, 1-52. szám)
2002-11-24 / 47. szám
6. oldal 2002. NOVEMBER 24. Evangélikus Élet Miről vallanak a temetői sírfeliratok? Í gy ősszel, az egyházi év végén Krisztus gyülekezete előre, a halálra, feltámadásra, ítéletre gondol, az örök életre készül. Hálás lelkiismeretünk is késztet, hogy kimenjünk szeretteink temetői sírjához. Talán félhangosan vagy magunkban köszönünk is nekik - mintha hallanák. Bizonyára imádkozunk is. Megköszönjük őket Istennek. Azután letesszük virágunkat. Elcsendesedünk. Majd továbbállunk, és elgondolkozva járjuk a városi temető beton- és kőrengetegét vagy a falusi temetők faleveles útjait. Különös, elgondolkoztató ez a temetői „nyugvóhely” - ahogyan a régiek mondták. Most a magunk lábán jöttünk ki, egyszer pedig majd mint a halál álmában lévőket, úgy hoznak ki bennünket. Sokan arra gondolnak, hogy itt az emberi életek végállomásánál vagyunk. Nincs tovább! Vége! A temetőkapu „Feltámadunk!” felirata, a sírfeliratok azonban mást mondanak. A túlélésről vallanak! Erről szólnak a díszesebb, a fakeresztnél maradandóbb kőből, márványból készült drága síremlékek. Talán nem a kérkedő gazdagság vagy a halott iránti tartozás lelkiismereti vádja építi ezeket a síremlékeket?! (Bár Bibliánk szava inkább az élők iránti szeretetet parancsolja, mint azt, hogy haláluk után virágot, koszorút, márványt, díszes síremléket adjunk nekik!) N agyon kok temetőben megfordultam már. Feljegyeztem, mert érdekelt, hogy mit is vésnek fába, kőbe, márványba a családtagok. Érdekes és tanulságos gyűjtemény! Megnyugtató és örvendetes, hogy a vigasz- talhatatlanságot jelző szomomfuz helyett ma már szinte minden síron Jézus keresztjének jele látható. Nem a véget, a halált jelzi, hanem azt, hogy a sírban nyugvó Isten teremtett gyermeke, Jézus keresztfán megváltott] a volt! Hogy mennyiben volt Krisztus tudatos követője, nem tudjuk, de ennek megítélése nem is ránk tartozik. Nagyon sok felirat a Feltámadottat, Jézust idézi. „Én vagyok a feltámadás és az élet..., aki hisz énbennem, ha meghal is, él!” (Jn 11,25) „Feltámad a te testvéred!” (Jn 11,23) „Eljövök, magamhoz veszlek titeket, hogy ahol én vagyok, ti is ott legyetek!” (Jn 14,3) „Én élek, ti is élni fogtok!” (Jn 14,19) Az örök élet vágya elvehetetlenül ott van az ember szívében! „Én tiveletek vagyok a világ végezetéig!” (Mt 28,20) Vigasztaló, megnyugtató a jézusi hívás: „Jöjjetek énhoz- zám mindnyájan, akik meg vagytok fáradva...” (Mt 11,28) Hála Istennek a legtöbb felirat bibliai ihletettségű, és azt bizonyítja, hogy temetőinkben keresztények nyugszanak. A feliratok Isten Szentlelke által Jézus élő szavává, üzenetévé változnak ott, a sír mellett. Bárcsak ma is sokan, temetőbe járók, meghallanák ezt a hangot és üzenetet! Az egyik sír felett a gyermeki engedelmesség szólal meg: „Igen, Atyám!” (Mt 11,26) Máshol határozott bizonyságtétel szavait szólják a kőbe vésett betűk: „... az Úréi vagyunk!” (Róm 14,8) Egy temetői felirat a Miatyánk legnehezebb kérésére emlékeztet: „Legyen meg a te akaratod!” Valaki az Üdvözítő utolsó szavával végzi életét: „Atyám, a te kezedbe teszem le az én lelkemet!” (Lk 23,46) Áldott emlékű teológiai professzorunk sírjáról ezt üzeni: „Hű az Isten!” (1 Kor 1,9) Egy sír felett - bizonyára már életében - így vallott a megholt: „Nekem az élet Krisztus, és a meghalás nyereség.” (Fii 1,21) Bizonyára hitte, és síremlékét építő családja is vallja: „mert az Úrral lenni mindennél jobb!” T aláltam azután olyan sírfeliratokat is, amelyen mintha a halott üzenne odaátról az itt élőknek. Mintha még valami nagyon fontosat szeremének a lelkünkre kötni. Ismeretes a nagycenki kripJrVfw mmntm m esm janim ^ mzzMM a sínm £0V y' EGY SZÁL VIRÁGOT GYÁSZOL. M A CSALÁD O ta felirata: Voltunk, mint ti, lesztek, mint mi - por és hamu.” Igaz, de a keresztény reménység több ennél! (De szánalmas az is, amikor a Szent Mihály-lovára nagy betűkkel ezt vésették: „Ma nekem, holnap neked!”) Egyik rábaközi temető fiatalemM bért takaró sírja különösen is elszomorított. Mintha a fiatal élet keserű összefoglalása lenne: „Fáradoztam, küszködtem, semmit el nem értem. Voltaképpen élni soha rá nem értem!” Nem fájdalmas?! Soha nem ért rá... Ugye ismerős kifogás? De egy falusi temető sírjából egy fiatal leány üzenete annál felemelőbb bizonyság- tétel egy másik országból: „Amíg éltem, nálatok voltam Istené, mióta hazatértem: Istennél vagyok ä tiétek.” Hát nem szívmelengető felirat ez? áshol a meghalt szülő itthagyott árva gyermekei lelkére helyezi az édesanyai kérést: „Gyermekeim, szeressétek egymást!” Avagy amikor egy iskolaigazgató tanítva üzen a sírból is: „Éljetek szeretetben, ahogyan Krisztus is szeretett minket!” (Ef 5,2) Áldott tanítás! Papi síron az apostoli üdvözlés mintha ma is hangozna a sírban alvó ajkáról: „Kegyelem néktek és békesség!” A bevésett szavak igévé és áldássá válnak... Sok meghurcoláson keresztülment földműves szülők ezt íratták sírjukra: „Munka és küzdés volt életünk, itt Jézusunknál megpihenünk.” Vannak sírok, ahol a nevek előtt néhány szó különös fényt gyújt: „Itt várja Jézusát XY” vagy „Itt várja Krisztus eljövését, teste feltámadását XY”. Valaki csalódva, talán hiábavaló életét így foglalta márványba: „Nem volt érdemes!” Ugyanakkor másvalaki örömigazi fájdalom!” Igaza van! De Jézus halott gyermeket is támasztott fel. És egy kisleány fehér kőkeresztjére ezt íratták a szülők: „...mert én élek, és ti is élni fogtok!” (Jn 14,19) Mennyi evangélium, mennyi vigasz van ebben a néhány szóban! Mintha Jézus állna oda a szülők mellé gyermekük sírjánál! Egy szülőről a családtagok így emlékeznek: „Dolgoztál, küzdöttél - igazán szerettél. Áldják szép emléked, akik között éltél.” Egy másik szülői sírra ezt íratta a gyermeki hála: „Ők az Úmál, itt áldott emlékük.” És mit érezhetett az a fiú, aki a bűn mardosása alatt a vésett betűkön át így kiáltott halott édesanyja felé: „Édesanyám! Bocsáss meg!” Haubner Máté szuperintendens sírjára szerettei ezt írták: „Életük lelke volt a hit - hitük élete a szeretet.” Elgondolkoztató emlékezés! De elgondolkoztató az is, amikor egy nagypapa drága fekete márvány síremlékére a kis unoka szavai kerültek: „Szia, Apu!” S okan a találkozás és boldog viszontlátás reménységét vésették kőbe. Nem csak azt a pár szokványos szót: „Nyugodj!” vagy „Nyugodjatok békében!”, hanem azt: „A viszontlátásra!”. Kőfaragó iparosok üzleti szöveggyűjteményében néha tartalmas rímek is találhatók: „Aludj békén, ne zavarja semmi csendes álmod, míg majd kiket szerettél itt, odafenn meglátod!” Bárcsak így lenne Jézus érdeméért! Vannak azután afféle általános, „semleges” mondatok a sírok fölött. „A lélek él - találkozunk.” Kérdőjelet tehetünk magunknak a szöveg mellé: „Csak az hal meg, akit elfeledtek!” Szép Arany János költői véleménye, de valami nagyon hiányzik belőle: „A halottak álmai felett szépen virul a kegyelet.” Többször idézett költői gondolat Berzsenyi Dániel „Életphilozóphiája”: „Légyen álom, légyen bíró, Bátran megyek elébe ... mert ha bíró: nem furdal vád. Mert ha álom, nyugalmat ád.” Szükségesek és hasznosak ezek a temetői utak. Áldás, hogy nem gondolattalanul, remény, távlat nélkül, elmerengő szomorúsággal kell megállnunk egy-egy simái. A sírfelirat nem kötelező keresztény előírás. A síremlék sem az. Felesleges is felsorolni rangokat, érdemeket és címeket. Ezek már a múlté! Talán elegendő lenne a név, két évszám és Jézus keresztjének a jele. A többi már nem a mi dolgunk. Mennyei Atyánk mindent jobban tud rólunk. Nyugodjék meg a szívünk Jézus ígéretében, és ez legyen is elég: „Örüljetek, hogy nevetek fel van írva a mennyben!” (Lk 10,20b) Nem korhadó fára, málló kőlapra, nem is fakuló tintával - de mennyei örök hazánkban! Isten sze- retete pontosan számon tart mindent - halottakat a temetőkben és minket is, még élőket az úton. mondani halottjuknak. Egy feleség szeretettel üzeni: „Nem haltál meg! Szívemben élsz! Feleséged.” Egy édesanya nagy fájdalmát így foglalta össze: „Akinek gyermekét nem fedi sírhalom, nem tudja, mi az akkor halhatunk meg az Úrban boldogan, ha addig is Benne élünk! Vagy „kegyelemből hit által” van kivétel, mint az üdvözült lator? Sümeghy József Kedves Hittestvérem! Nem egy soha véget érni nem akaró filmsorozat epizódjainak utolsó szavai ezek. Ezúttal a Te életedről van szó, mert erre érvényes valójában: folytatása következik! Az egyházi esztendő vége a végtelenségről ad tanítást számunkra, mert az utolsó négy vasárnap témája időrendben ez: 1. földi élet Istennel vagy nélküle, s ennek vége a bűn zsoldja, a halál, 2. de „folyt, köv.”: & feltámadás, 3. melyet az ítélet követ, 4. végül az örök élet Istennel (= üdvösség) vagy nélküle (= kárhozat). Madách drámájában Ádám utolsó szavai ezek: „ Csak az a vég! - csak azt tudnám feledni!” Az Úr utolsó szavai pedig így hangzanak: „Mondottam ember: küzdj, és bízva bízzál! ” De az örök ember tekintete csak az első határállomásig, azaz a halálig terjed, pedig a hit az a szemüveg, amivel túlláthatunk a látóhatáron, s felismerhetjük: folytatása következik! Sajnálatos módon tavasszal, az új Nemzeti Színház első bemutatóján ezek az idézett mondatok már el sem hangzottak, mert ott Ádám következő szavaival ért véget az előadás: „ Világosíts fel, mert ezen bizonytalanság maga a pokol. ” Bizony ez az ember legnagyobb tragédiája! Hála Istennek, hogy csak ez az előadás ért így véget, de mi tudhatjuk a Szent Bibliából: folyt, köv.! Mert bizony az „istentelenített” emberi élet utolsó állomása nem lehet más, csak a pokol, s erről is nyíltan kell szólnunk a „felvilágosult” embereknek. De az a személyes véleményem, hogy annak az embernek a számára már e földön vége a „tragédiának”, aki nem hagyja, hogy az ördög „istentelenítse” az életét. S így nem hiányzik abból a bizalom az Úrban, azaz a feltétel nélküli hit a Megváltóban. Ne csak a sírkövekre vésessük rá, hanem szíveinkbe is fogadjuk be Jézust és ígéretét: „Én vagyok a feltámadás és az élet, aki hisz énbennem, ha meghal is, él; és aki él,, és hisz énbennem, az nem hal meg soha. Hiszed-e ezt? ” (Jn 11,25-26) S így nincs feledhető vég, mert még ez a „befejezetlen tragédia” negatív üzenete is az Úr hiányát hirdeti; aki mindezek ellenére letagadhatatlanul létezik, sőt nem hagyta bizonytalanságban az örök Ádámot sem, hanem így világosította fel örök evangéliumával: Ember, bízva bízzál - feltételek nélkül higgy ebben a jó hírben! Hiszen az Úristen örök életre teremtette az embert: „a maga képmására, és élet leheletét lehelte orrába. ” (lMóz 1,27; 2,7) S jó előre óvta a bekövetkező tragédiától: „De a jó és a rossz tudásának a fájáról nem ehetsz, mert ha eszel róla, meg kell halnod. " (lMóz 2,17) Halld meg a jó hírt, mindezek ellenére folyt, köv.! „Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen. ” (Jn 3,16) Az új egyházi esztendőre azt kívánom minden kedves Olvasónknak, hogy „akivé” legyen már ebben a földi életben. így a tragédia marad el, nem az Úr utolsó szava, amely beteljesedik rajtad is. Úgy legyen! Hiszen velem együtt Te is hihetsz Jézus Krisztusban, a mi Urunkban, aki újra eljön dicsőségben ítélni élőket és holtakat, és uralmának nem lesz vége. S így várhatod a holtak feltámadását és az eljövendő örök életet. Kedves evangélikus Testvérem! Hol töltőd az örökkévalóságot? Válaszd végső folytatásként az Életet, s fogadd el ezt kegyelmi ajándékként attól az Istentől, akié az ország, a hatalom és a dicsőség mindörökké. S „ aki az ítélet napján engem és minden holtat feltámaszt, és nekem minden Krisztusban hívővel együtt örök életet ád. Ez így igaz!” (Luther: Kis káté). S mert Jézus Krisztus „az igaz Isten és az örök élet” (ÍJn 5,20b), ezért: „Mienk a menny örökre!” (EÉ 254,4). Az illusztrációként használt felvételeket az alherti evangélikus temetőben készítette Bottá Dénes Garai András Bottá Dénes felvételei