Evangélikus Élet, 2002 (67. évfolyam, 1-52. szám)
2002-11-17 / 46. szám
2002. NOVEMBER 17. 7. oldal Evangélikus Élet evél&levél&evél& Tisztelt Szerkesztő Úr! Szomorúan és igazságérzetünkben mélyen megbántva állapítjuk meg, hogy az Evangélikus Elet egy olvasói nyílt levél álorcája mögé bújva részesévé vált annak a méltatlan és a letűnt évtizedek módszereit idéző támadássorozatnak, amely egyházunk bizonyos köreiben Donáth László, gyülekezetünk lelkésze ellen folyik. Donáth László evangélikus lelkész. Szegényeket és megalázottakat megszólitó, Krisztus evangéliumát a világban hitelre méltóan megszólaltató lelkész. A város legnagyobb lakótelepén missziói hivatást betöltő, templomot építő gyülekezet lelkésze. Ezt a minőségét nem vetheti le magáról, mint valami kabátot. Donáth László egyéni választókörzetben immár harmadszor megválasztott országgyűlési képviselő. Pártonkívüliként történetesen az MSZP-frakció tagja, aki évek óta „saját jogon” politizál; ha lelkiismerete úgy diktálja, egyetlenként nemmel szavazva frakciójában is. S hogy miként politizál, arról választókerületének szavazói - mint erre a minősítésre felhatalmazottak - mondanak véleményt négyévenként. Meggyőződésünk és tapasztalatunk, hogy a tisztséget és a hivatást, a politikai és a hitbéli meggyőződést nem Donáth László keveri össze, hanem azok, akik évtizedek óta időről időre erre hivatkozva próbálják őt ellehetetleníteni lelkészi szolgálatában. Az európai gondolkodásban és politikai kultúrában egyaránt hagyománya és helye van a jobb- és a balodali eszmerendszernek, amelyeknek érvényességét és jelentőségét torz, totalitárius elhajlásaik sem kérdőjelezik meg. Meggyőződésünk, hogy az egyház- és nemzetféltés örve alatt Donáth László ellen irányuló támadások mögött lényegileg politikai célok, hatalmi törekvések húzódnak meg, a jobboldali- konzervatív politikai eszmerendszer és az egyház összemosásának eredendően egyházellenes szándéka. Egyetlen ideológia, egyetlen párt vagy annak szószólója sem sajátíthatja ki az evangélium hirdetésére elhívott közösséget. Tiszteletben tartva mindenki jogát véleményének képviseletére, tiltakozunk az ellen, hogy ennek ára a másfajta eszmerendszer és az azt képviselő ember gyalázása, a polgári tisztességet is nélkülöző lejáratása legyen. Sajnáljuk, hogy az Evangélikus Elet azáltal, hogy múltheti számában mindenfajta elhatárolódás nélkül teret adott ennek a hangnak, politikai eszközzé tette önmagát. Budapesten, 2002. november 10-én, Martin Luther születésnapján a Csillaghegyi Evangélikus Egyházközség presbitériuma Nyilvános szó, nyílt levél Nagyon nagy felelősséget vállal magára, aki nyilvánosan szól emberekhez. Azt a szót gondolom nehéznek, amely magatartást bírál, vagy közösséget mozdít. Ismerjük ezt a felelősséget, akik a nyilvános igehirdetés szolgálatát vállaljuk. Kevésbé vagyunk a tudatában szavaink súlyának, amikor hatalmi testület tagjaként szónokolunk, újságcikket írunk, mikrofonba-kamerába beszélünk, vagy az ifjúságot neveljük, mozgósítjuk. Az a veszélye a nyilvános szónak, hogy személyeskedővé, másokat sértővé válhat. Mert olyan mértékben elönt bennünket saját igazságunk bizonyossága, hogy még gondolatban sem engedjük meg a másfajta igazság létezését, és miközben szólásszabadságot követelünk magunknak, másokba - legtöbbször a köz ellenségének bélyegezve őket - beléfojtjuk a szót. Ez nem felel meg a szólás, a sajtó és a vallásgyakorlás libe- ralitásának, vagyis a polgári együttélés alapelvének, amiben az utolsó évszázadok legjobbjai hittek, és amiért áldozatot is hozva küzdöttek. Amikor ezeket a szabadságokat buzgón sértegetjük, illetve ezekkel visszaélünk, akkor tapasztalható kár éri a közéletet, a közélet betegsége pedig meghatározza életünk, együttélésünk, együttműködésünk színvonalát, virágzását vagy kudarcosságát. Ezenkívül józan ésszel belátható, hogy ilyen eszközökkel nem lehet célt érni. nem lehet a másikat megváltoztatni. Ez emberi, józan megközelítés. De Jézus követőinek az emberi racionalitásnál megbízhatóbb fényük van, amit nevezhetünk isteni kijelentésnek, az Ige világosságának vagy egyszerűen Krisztusnak. És O keményen tiltja az embernek az ítéletet. Mert a jó és a rossz tudása, megítélése az Istené. Az embernek nincs igazsága, nem alkalmas birónak. Nem az ember az erkölcs alapja, hanem az Isten, az 0 szentsége és az Ő kegyelme. A másikat szeretnünk, segítenünk lehet és kell, és imádságban küzdhetünk érte, de az ítélét még gondolatban is tilos. A közösségi viták, egymás elleni vétkek elintézésének módja pedig ez a gyülekezetben: 1. Négyszemközti beszélgetés az ütköző felek közt. 2. Megbeszélés két tanú mellett. 3. Megbeszélés a közösség nyilvánossága előtt. így parancsolja Jézus a tanítványainak (Mt 18). És mi? Mi nem akarunk megbeszélni semmit az ellenségünkkel, mi csak nyomjuk a saját szövegünket, fejére olvasunk, agyagba döngöljük. Mi a végén kezdjük: lejáratás nyilvános beszédben, nyílt levél, megbélyegzés szavazással. És nem akarjuk a másikat megnyerni, hanem elveszíteni, mert csakis a mi győzelmünk szolgálja a köz javát. Azt gondolom, nem a szerkesztők felelőssége, hogy a cikkírókat megigazítsák vagy szűrjék. Bizony, a szónok, a cikkíró felelősége, hogy talált-e előbb utat és módot arra, hogy személyesen beszélje meg ellenfelével „a vétket”. Ehhez persze több találékonyság, bátorság és kitartás kell, mint mikrofonban vagy levélpapíron támadni, esetleg csak általánosságokat mondani vagy személyeskedni. Kerüljük el tanítvá- nyi lelkülettel azt, hogy pl. politikai ellenfeleinket „sebeikkel kérkedő kitartottak”- nak, „káini indulatúak”-nak nevezzük, vagy hogy őket - politizáló ünnepi beszédjük miatt - tisztségükről való lemondásra szólítsuk fel, illetékesen vagy illetéktelenül. Ne felejtsük, Jézus a misszió felelőségről is beszél: a tanítvány nem szűnhet meg szeretni ellenfelét, imádkozni érte. Az ige lelkületűvel - alázatosan és felkészülten - próbáljunk újra és újra testvérközeibe kerülni azokhoz, akik a mi közösségünk számára idegenekként jelennek meg. A nyilvános szóval, cikkel való ellenségeskedés nem most kezdődött egyházunkban, sem a magyar közéletben. Magam is bőven szereztem tapasztalatot az elmúlt években, szenvedtem, és okoztam sérelmeket. Az ítélet Urának parancsa azonban mindig él. Az egymásra való odafigyelés, a józan kibeszélés, az ellenségért való imádkozás pedig nagy lehetőségeket nyithat meg együttélésünkben, szolgálatunkban. Thurnay Béla, Piliscsaba 1956-OS EMLÉKPLAKETTEL TÜNTETTÉK KI A RÁKOSKERESZTÚRI EVANGÉLIKUS EGYHÁZKÖZSÉG EGYKORI GONDNOKÁT ÉS PRESBITERÉT Budapest XVII. Kerületi Önkormányzat Képviselőtestülete 1956-os emlékplakettel tüntette ki néhai Gébele György gondnokot és Gyurcsánszki István presbitert. A 2002. október 23-án a XVII. kerületi Dózsa György Művelődési Központban megrendezett ünnepségen Válóczy István, a Magyar Köztársaság elnökének nyugalmazott szárnysegéde nyújtotta át az emlékérmeket Gébele Júliának, néhai Gébele György leányának, illetve Gyurcsánszki Istvánnénak, néhai Gyurcsánszki István özvegyének. Néhai Gébele György Rákoskeresztúron, a német faluban, a Pesti úton lakott családjával. Foglalkozása az ötvenes években megpecsételte sorsát: mint földműves, egyéni gazdálkodó a kulák- listán szerepelt. A háború után megtehette volna, hogy elhagyja az országot. Németországban, ahonnan az ősei származtak, várták volna. 0 inkább ezt a hazát választotta. 1956-ban 34 éves volt. A forradalom reménysugarat jelentett neki is: a kitörés, a független, szabad Magyarország megteremtésének lehetőségét. 1957. július 17-én letartóztatták, mert részt vett a kerület rendjének és biztonságának szervezésében, a Nemzeti Bizottság megbízásából segítette Rákoskeresztúr élelmezését. Majd egy évet töltött a kistarcsai, a tököli és a Kozma utcai börtönben. Hitet, erőt mindig Istene adott neki - ezt legjobban a családjához írt imádságos levelei bizonyítják. Gébele György életében meghatározó szerepe volt az evangélikus egyháznak. Istent soha nem hagyta el. Példaképe Luther Márton volt. A tiszta erkölcs mindennél fontosabb volt számomra. A Rákoskeresztúri Evangélikus Egyházközséget templomgazdaként, majd gondnokként szolgálta csaknem két évtizedig. Ha élne, most lenne nyolcvan- éves, de a rendszerváltozás időpontját - 1989-et - sem érhette meg. Ötvennyolc évesen halt meg. Szellemi örökségét három lánya viszi tovább. Néhai Gyurcsánszki István is ezer szállal kötődött Rákoskeresztúrhoz és gyülekezetéhez, a Rákoskeresztúri Evangélikus Egyházközséghez. A gyülekezet presbitere volt. 1956 rákoskeresztúri eseményeiben meghatározó szerepet játszott. Megszervezte a Nemzeti Bizottságot, a Nemzeti Bizottság Közbiztonsági Albizottságát vezette. Mint felelős vezető részt vett a rendőrség lefegyverzésében, illetve az ÁVH-s alkalmazottak letartóztatásában. A börtönben eltöltött évek máig ható sebeket okoztak családjának. A kitüntetési ünnepséget műsor, majd fogadás követte. A XVII. kerület önkormányzati tisztségviselői, a pártok és civil szervezetek mellett a Rákoskeresztúri Evangélikus Egyházközség vezetői, presbiterei is tisztelettel adóztak Gébele György és Gyurcsánszki István emlékezetének. dr. Léránt István, gyülekezeti felügyelő Egyházunk honlapja az interneten: www.evangelikus.hu JQ BÉR ES A2 egészséges emberért Harmincéves a Béres Csepp! Sok százezren használjuk, milliók ismerik, kapható még az ország legtávolabbi pontján is, és számos külföldi országban is ott van a gyógyszertárak polcain a Béres Csepp. Talán kevesen gondolták volna, hogy ez a népszerű készítmény immár harminc éve segít kicsinek és nagynak megőrizni vagy éppen visszanyerni egészségét. Talán még kevesebben gondolták volna 30 évvel ezelőtt, de még akár 20 vagy 15 éve is, hogy a Béres Cseppet gyógyszerré nyilvánítják, és megalkotóját, dr. Béres Józsefet Magyarország legmagasabb tudományos kitüntetésével, a Széchenyi-díjjal tüntetik ki. Azt talán még kevesebben merték volna remélni, hogy a Béres Csepp köré mintegy 30 készítményből álló Béres-termékpaletta épül, melynek minden tagja az egészségmegőrzést és -védelmet szolgálja. Az elmúlt 30 év alatt a találmány és feltalálója hosszú utat jártak be: Dr. Béres József kutató 1972-ben alkotta meg a Béres Cseppet. A Béres Csepp híre szájhagyomány útján gyorsan terjedt, útjára indult a legenda, és Béres Józsefet egyre többen keresték fel kisvárdai otthonában, ahol a kutató ingyen adta a készítményt a rászorulóknak, elsősorban daganatos betegeknek. Hosszú küzdelem árán, a politika 1978-ban engedélyezte a Béres Csepp kereskedelmi forgalomba kerülését. Az igazi áttörést azonban az hozta meg, amikor 1989- ben megalakulhatott a Béres Részvénytársaság, és Béres József saját kezébe vehette sorsa irányítását. A Béres Csepp a rendszerváltáskor megkezdte töretlenül felfelé ívelő pályáját: mára 24 országban szabadalmaztatott készítmény, és milliók használják világszerte egészségük megőrzése és elvesztett egészségük visszaszerzése érdekében. A Béres Csepp® vény nélkül kapható roboráló gyógyszer. A kockázatokról és a mellékhatásokról olvassa el a betegtájékoztatót, vagy kérdezze meg kezelőorvosát, gyógyszerészét! •V hélium SZI Duna Palota i Duna Palota Budapest V., Zrínyi u. 5. Illyés Gyula: Fáklyaláng Dráma két felvonásban, utójátékkal További előadások: november 17., 24. délután fél 4 órakor, 23-én és 30-án este 7 órakor, december 1-jén délután fél 4 órakor, 7-én este 7 órakor. Jegyárusítás mindennap a 250-5338-as telefonon és hétfő, szerda, péntek délután 14.00-16.00 óra között a Duna Palota portáján, telefon: 317-2790. Helyárak: 1500- 1100-800 forint. Elveszett és megtaláltatott Régen volt már ifjúsági csendesnap Veszprém megyében. 2002. október 26-án azonban hosszú hallgatás után a megye fiataljainak ismét alkalmuk nyílt összegyűlni, együtt énekelni, együtt imádkozni Várpalotán. A találkozóra a kisebbek és az idősebbek közül is sokan ellátogattak Ajkáról, Bala- tonfüredről, Ösküről, Veszprémből, Várpalotáról. Vendégként és előadóként Győri János Sámuel és a pesterzsébeti ifjúság érkezett. A csendesnapot nyitó áhítatot is ők vezették: a teremtés hét napjáról, az „építkezésről” és arról a folyamatról, ahogyan az ember lerombolja Isten csodálatosan megalkotott világát. Az áhítat aláfestéseként a gyülekezeti teremben kifeszített vetítővásznon az előadók a témához kapcsolódó szép képeket mutattak. Az ezt követő csoportos beszélgetésen Isten jelenléte az életünkben címmel szükebb körben is megoszthattuk egymással a délelőtt folyamán bennünk felmerült gondolatokat A délutáni program sokszínűségét jelzi, hogy a fehér vászonra vetítve több filmet is láthattunk: az elveszett krajcárról, egy mélyen hívő, mozgássérült asszonyról, de még a testékszerekről is. A teljesen különböző témák ellenére mindegyik alkotás egyet sugallt: elveszett bárányok vagyunk Isten nélkül, és életünk egyetlen megoldása, hogy megtaláljuk Őt. A tartalmas napot úrvacsorás istentisztelettel zártuk. Rohanó világban élünk. Bokros, halaszthatatlan teendőink mellett sokszor arra sem jut időnk, hogy egymásra pillantsunk. Éppen ezért jók az ilyen alkalmak. Amikor a „sietős ember” kicsit lelassulhat, megpihenhet Isten ölelő karjában. Megtalálni Őt talán nem is olyan nehéz, arra van szükség csak, hogy ne keményítsük meg szívünket, ne utasítsuk vissza hívását. A csendesnap is ilyen hívás, örüljünk együtt, hogy újra részesei lehetünk: ami Veszprém megyében egyszer elveszett, talán most újra megtaláltatik. Eektte Márta In memoriam Id. Kendeh Györgyné, szül. Bendl Mária (1918-2002) Egy arc derűje telkembe ivódott” - Reményik Sándor „Fekete gyémánt” című versének első sora jutott eszembe, amikor Kendeh K. Péter lelkész - unoka - búcsúzó szavait hallgattam november 7-én id. Kendeh Györgyné, született Bendl Mária - a nagymama - ravatalánál. Id. Kendeh Györgyné - Mária néni - 1918. november 12-én született Budapesten. 1939. szeptember 8-án kötött házasságot Kendeh Kirchknopf György evangélikus lelkésszel. Nyáregyházán kezdte papnészolgálatát, biztosítva férjének és gyermekeinek a békés, meghitt családi otthont. 1946-195 l-ig a budapest-kelenfóldi gyülekezetben végezte szolgálatát férje mellett. 1951-ben a családot kitelepítették Kamutpusztára, majd 1956 októberétől ismét Kelenföldön folytatták egyházi szolgálatukat. 1962-ben következett a „belső, egyházi kitelepítés” - csengenek vissza bennem az emlékezés szavai -, amikor Kistarcsán az Özvegy Papnék Otthonának vezetését kellett vállalnia férjének, és vele együtt költözni a családnak. Innen járt Mária néni Albertfalvára dolgozni. 1962— 1984-ig szolgáltak Kistarcsán, majd 1991. április 1-től december 31- ig újból vállalták az otthon vezetését. Úgy gondolok id. Kendeh lelkész úrra és mindig csendes, derűs, hűséges társára, Mária nénire, mint a szolgáló élet példáira. „Egy lángot adok, ápold, add tovább... ” - olvassuk Reményik Sándor sírkövén. Mária néni és Gyurka bácsi átadták a lángot, amit ők hűséggel ápoltak, őriztek, amely világított szolgáló életük minden napján. Többször próbált életük emlékét a gyászoló családdal együtt őrizzük. Bácskai Magdolna REMÉNYIK SÁNDOR: Vízválasztó Ha kegyelmesen úgy tetszik Neked Hadd mosolyogjak én Sorsom, vagy Istenem, Azon is, ami fáj Hogy e mostani megpróbáltatásom Azon is, ami e Vízválasztó legyen, Világban vaksötét, Amelynek kopár hegy taraján túl Fáklyavivő legyek, Eztáni életem Míg tart e furcsa lét. Új forrása ered: Legyek összeszedett, Legyen, kérlek, e forrás Szelíden is kemény, Mélyebbről fakadó, S hogy ne ítéltessem. Nem magának-való Mégse ítéljek én, Tisztultabb szeretet. Nevessek a világ Legyen e tiszta nedv Játékai felett, Felbuzgó munkakedv, De ez a nevetés Önzetlenebb erő, Legyen egy ölelés, Malmot hajtó patak. Amellyel mindenkit Szolgáló akarat, Magamhoz ölelek. Sziklából feltörő. Ha kegyelmesen úgy tetszik Neked Elmúlik a világ És játékai is, Sorsom, vagy Istenem, Még kívánsága is, Hogy e mostani megpróbáltatás Szél szórja szét a színes szavakat, Vízválasztóm legyen, De sorsom lényegének, Amelyen túljutva De lelkem Istenének Egészen más a táj Beszéde megmarad.
