Evangélikus Élet, 2002 (67. évfolyam, 1-52. szám)
2002-11-17 / 46. szám
6. oldal 2002. NOVEMBER 17. Evangélikus Élet 50 százalékkal nő a hitéleti támogatás PRŐHLE GERGELY Választások után - Berlinben és Budapesten Egyház és politika viszonya örökzöld témája az egyházi és világi sajtónak, tanácskozásoknak, állásfoglalásoknak. Különösen a választási kampányok során erősödik fel a téma iránti érdeklődés, amint ezt a tavaszi országgyűlési választások során is megtapasztalhattuk. A szeptember 22-én lezajlott németországi parlamenti választások sem voltak mentesek az egyházak szerepét boncolgató vitáktól. Amint ezt már megszokhattuk, a diskurzus ezúttal is arról szólt, hogy a szószékről mennyire szabad egyik vagy másik párt támogatására biztatni a híveket. A jövő évben csaknem 50 százalékkal - 4,5 milliárdról mintegy 8,9 milliárd forintra - nő az egyházak hitéleti támogatása - közölte Szalay István november 5-én a Magyar Távirati Irodával. A Miniszterelnöki Hivatal egyházi kapcsolatokéit felelős címzetes államtitkára elmondta: a növekmény abból adódik, hogy a törvénynek megfelelően emelkedik a személyi jövedelemadó egyházaknak felajánlott 1 százalékából befolyó összeg állami kiegészítésének mértéke. Mint jelezte, az összeget az szja-összbevétel 0,5 százaléka helyett jövőre 0,8 százalékra kell az államnak kiegészítenie. Tájékoztatása szerint az adózók az idén 2,2 milliárd forintot ajánlottak fel az egyházak javára, ezt az ösz- szeget kell tehát az államnak 8,9 milliárd forintra kiegészítenie. Szalay István úgy vélekedett: amíg a későbbiekre nézve nem döntenek az esetleges változtatásról, áthidaló megoldást kellene találni arra vonatkozóan, miként osszák el az egyházak között az állami kiegészítés idei összegét. Utalt arra, hogy a hatályos szabályozás értelmében a tavalyi népszámlálás alapján kell az összeget szétosztani, ezt a módszert azonban nem tartja megfelelőnek, s ez ügyben még az Alkotmánybíróság sem döntött. A jövő évi költségvetésről szóló törvényjavaslat kapcsán az államtitkár elmondta, hogy az idén hozzávetőlegesen 24 milliárd forint „folyt át” az egyházi államtitkárságon, ez az összeg 2003-ban 30 milliárd forintra emelkedne. Hozzátette, hogy a hatmilliárd forintos különbség 25 százalékos növekedést jelent. Az államtitkár felhívta ugyanakkor a figyelmet arra, hogy az említett 30 milliárd forint nem foglalja magában az egyházak oktatási, egészségügyi, illetve szociális tevékenységének támogatását, amely összességében csaknem ugyanekkora összeget jelent. A 30 milliárdos keret ugyanakkor tartalmazza például a kistelepüléseken szolgáló lelkészek állami jövedelemkiegészítését és az át nem adott, volt egyházi ingatlanok utáni járadékot. (Az előbbi feladatra a költségvetési javaslatban 1,424 milliárd, az utóbbi célra pedig 7,035 milliárd forint támogatás szerepel.) Szalay István kiemelte, hogy a jövő évi költségvetési javaslatban a hittanoktatás támogatására az idei 2,3 milliárd forint helyett több mint 3,6 milliárd forintot határoztak meg. Említést tett arról is, hogy az egyházi kulturális örökség értékeinek rekonstrukciójára és az Egyházi Kulturális Alap működésére 500-500 millió forintot különítettek el, ez az ösz- szeg azonban az idén összességében még elérte a 4 milliárd forintot. Jelezte ugyanakkor, hogy az előbbi előirányzatokon felül a budapesti Szent István-bazilika rekonstrukciójára 2003-ban 800 millió forint állami támogatást szánnak, így jövőre várhatóan be is fejeződhet az épület felújítása. Az államtitkár reményét fejezte ki, hogy 2004-ben talán a budavári Mátyástemplom is kaphat hasonló támogatást, és elképzelhetőnek nevezte, hogy az egyház a megnövekedett hitéleti támogatásból jövőre esetleg elkezdheti a rekonstrukciót. Szalay István mindemellett jelezte, hogy a kormány Kenyeret és békét! című egyházpolitikai koncepcióját - a korábbi tervekkel ellentétben - e hónapban várhatóan már nem hozzák nyilvánosságra. (MTI) N émetországban is minimális többséggel, kb. 6000 szavazattal győzött az eddig is kormányzó szociáldemokrata-zöld koalíció, bátran állíthatjuk tehát, hogy egy-egy nagy nyilvánosság előtt tett választói akaratot befolyásoló megjegyzés döntő jelentőségűvé válhatott a szavazatok összesítésekor. A választási kampány utolsó szakaszát két téma uralta. Az egyik: a nyári árvíz és az annak nyomán kialakult tragikus helyzet. Az egyházak szolidaritási felhívásai, gyűjtési akciói itt egybeestek a kormányzat tettrekészségével, ami jelentősen növelte a kancellár népszerűségét. A másik: az Irak elleni amerikai katonai beavatkozásban való részvétel, amelyet a választási propaganda háború vagy béke kérdésévé egyszerűsített. A szociáldemokrata kancellár egyértelműen háborúellenes nyilatkozatai az elmúlt évtizedekben a „soha többé háborút” jelszó jegyében a felnőtt német polgárok körében nem maradtak hatástalanok. Az egyházak e • kérdés kapcsán sem hallgattak, nyilatkozataikban az Irak elleni békés nyomásgyakorlás lehetőségeinek maximális kihasználására buzdítottak, amit természetesen mindenki a kötelességüknek is tekintett. A 2001. szeptember 11-i New York-i és washingtoni terrortámadás egyéves évfordulóján rendezett ökumenikus isten- tisztelet alkalmából, amikor a választási kampány is a finisbe fordult, Wolfgang Huber berlin-brandenburgi evangélikus püspök a béke megőrzésének fontosságáról szólván külön kiemelte, hogy ez alól Irak sem kivétel. Ezt az egy mondatát sokan nyílt választási propagandának minősítették, amihez hozzátették, hogy nem véletlen, hogy a nagy tekintélyű püspök hatvanadik születésnapján a kancellár és a szintén szociáldemokrata államelnök is beszédet mondott. Mindezt látva megnyugodhatunk: közállapotaink nem sokban különböznek a konszolidáltabb Németországéitól. Ahogy nálunk az egyházakat gyakran éri az a vád, hogy a választási kampányban nyíltan a polgári oldalt támogatják, úgy Németországban ugyanez a vád most az evangélikus püspök és a szociáldemokraták „összejátszása” kapcsán fogalmazódik meg. Apró - inkább történeti - érdekesség, hogy az ország protestáns többségű részein túlnyomó többségében szociáldemokrata győzelem született, míg a katolikus vidékeken a keresztény- demokraták nyertek. Ez a helyzet a választási kampányok során, de vajon kimutatható-e a hasonlóság a mindennapokban is? A válasz sajnos: nem. Ha átfutjuk a Németországi Evangélikus Egyház honlapját, akkor hamar rájövünk, hogy a német evangélikusok közéleti aktivitása jóval nagyobb a mienkénél. Munkaanyagok, állásfoglalások egész sorát találja az érdeklődő a lapokon, ugyanakkor a hitéleti útmutatások sem hiányoznak, sőt az egyházi vezetők prédikációi, előadásai is évekre visszamenőleg megtalálhatók. Megrendelhető az elektronikus úton terjesztett hírlevél is, amely a legfrissebb információkat juttatja el bárkihez, aki megrendeli. Az elmúlt hetekben az egészségügy reformjáról, valamint a kultúra és az egyház kapcsolatáról olvashattunk hosszabb anyagokat, amelyeknek röviditett változatát a hírügynökségek is közölték. Ez év júniusában az Európai Unió jövőjéről tanácskozó Konvent működéséről, céljairól szóló írás keltette fel az érdeklődésemet, amit egyébként az összes európai ország nagykövetének levélben is megküldték. Ebből a rövid összefoglalásból is kiderül, hogy a német evangélikusok menynyire átfogóan igyekeznek foglalkozni a minket körülvevő világ jelenségeivel. Ezt a példát persze nem követhetjük minden részletében, hiszen anyagiakban, szervezettségben, a személyi állomány tekintetében nem vagyunk és nem is lehetünk német hit- sorsosaink színvonalán. Ugyanakkor gyakorlatukból érdemes volna néhány elemet nálunk is alkalmazni. Egyházunk az elmúlt évek politikai viharaiban bölcs önmérsékletet mutatott. Világosan kiállt a keresztény értékek mellett, támogatta azokat a politikai erőket, akik ezt az értékrendet jelenítették meg a politikájukban, ugyanakkor nem tett egyértelműen pártos nyilatkozatokat. Csak ez lehet a követendő út a jövőben is, ha meg akarjuk őrizni egyházunk belső békéjét és külső autonómiáját. Ugyanakkor egyértelműen és rendszeresen állást kellene foglalni olyan kérdésekben, amelyek a mindennapi hírekben is szerepelnek, tehát a híveket is foglalkoztatják. Nem a szószéken kellene ezt megtenni - hiszen Isten igéjét nem kell és nem is lehet mindig összefüggésbe hozni aktuális kérdésekkel - hanem olyan fórumokon, amely a hívek széles köre számára hozzáférhető, ugyanakkor az egyházi berkeken kívül is nyitott fülekre talál. Sajtónyilatkozatok, internetes hírlevelek - amint ezt a német példa is bizonyítja - kiválóan alkalmasak erre a célra. Félreértés ne essék: nem a mindennapi hírek folyamatos egyházi szempontú kommentálásáról beszélek, hanem olyan ügyekről, amelyek mindnyájunk közös múltját értékelik, vagy jövőjét döntően befolyásolják. A teljesség igénye nélkül az elmúlt időszak közéleti vitáiból egyet- egyet kiragadva: vajon nem lenne, lett volna már szükség nagy nyilvánosság előtt evangélikus szempontból szólni az elmúlt rendszerben az állambiztonsági szervekkel való együttműködés megítéléséről? Nem kellene-e nálunk is állást foglalni - az egyház és a kultúra viszonyát elemezve - a Big Brotherrel és más hasonló népbutítással kapcsolatban? Vagy nem kellene-e esetleg evangélikus szempontból nyilatkozni közös jövőnk- ről az Európai Unióban? Ez utóbbi téma jelentőségét nem lehet túlhangsúlyozni.. Hamarosan népszavazáson kell döntenünk jövendő tagságunkról, ami a mi életünket, de gyerekeink életét még inkább döntően befolyásolja majd. Tudjuk jól, hogy a rendszerváltozás előtt az egyház abba a helyzetbe kényszerült, hogy csak avval foglalkozhatott, amit az egypártrendszer engedélyezett, és a közéleti kérdésekben való állásfoglalás nem tartozott ezek közé. Azt is tudjuk, hogy mindazok, akik az előző rendszerben szocializálódtak, és megtapasztalták a diktatúra módszereit, nehezen szabadulnak az akkori beidegződésektől. Ezért jobbnak látják, ha az egyház távol tartja magát a közéleti kérdésektől, nehogy a hatalom aktuális birtokosai valami kivetnivalót találjanak az egyházi állásfoglalásban, majd ennek következményeként csökkentsék az anyagi támogatást, lassítsák a tulajdon-visszaadást stb. Egyházunk - köszönhetően az 1998-ban a magyar állammal megkötött megállapodásnak - ma jó anyagi helyzetben van, jogait és lehetőségeit törvények biztosítják. Ennek megváltoztatásától nem kell tartani. A magyar evangélikusok rendelkeznek azzal a szellemi erővel, hogy képesek legyenek állást foglalni fontos, időszerű közéleti kérdésekben. Talán még a szervezettség is adott, hiszen a Zsinat különböző testületéi, vagy az Országos Presbitérium képes volna az állásfoglalásokat kidolgozni, kidolgoztatni és legitimálni. Úgy tűnik azonban, hogy a szándék még nem érett meg, vagy tán a bátorság hiányzik. Az egyház ily módon legitimált állásfoglalásait nem helyettesítheti az országos felügyelő egy-egy vezércikke e lap hasábjain, amit aztán jó pár olvasói levél szed ízekre, bizonyítva ezzel a protestáns gondolatvilág sokszínűségét. Nem beszélve arról, hogy az igazán fontos cél nem a belső közvélemény alakítása, hanem a külső figyelem egyházunkra terelése, úgy is, mint a misszió egyik lehetséges formája. Meggyőződésem ugyanis, hogy a minket körülvevő világ néhány fontos kérdésének biblikus alapon álló józan értelmezése aktív híveket szerezhet egyházunknak, illetve aktivizálhatja a híveket. A hivatalos egyházi állásfoglalásoknak további pozitív hatása lehetne, hogy ha egy evangélikus lelkész vagy más emblematikus evangélikus személyiség közszereplőként - például országgyűlési képviselőként - nyilatkozik, álláspontja véletlenül sem lenne összemosható az evangélikus egyházéval. Az elmúlt hónapok publicisztikáinak egyik legfőbb témája, hogy mennyire átpolitizálódott a közélet, mi több, magánéletünket, családi kapcsolatainkat is megmételyezi a politika. Ez kétségtelenül szomorú jelenség, ami remélhetőleg idővel mérséklődik. Erre az egyik lehetséges válasz, ha tudatosan távol tartjuk magunkat minden kicsit is politikai témától. Ugyanakkor biztos vagyok benne, hogy a Magyarországi Evangélikus Egyház szigorúan biblikus indíttatású, az eddigiekhez hasonlóan józan, mérlegelő, ám az eddigieknél jóval gyakoribb és sokrétűbb állásfoglalásai mérsékelni tudnák az összetűzések hevét, okos érveikkel nagy szolgálatot tennének az egész magyar közéletnek - és benne az egyháznak. A szerző jelenleg a Magyar Köztársaság berlini nagykövete EVANGÉLIKUS ÉRTELMISÉGI MŰHELY Szeretettel várunk minden érdeklődőt Horányi Özséb Mit jelent (keresztény) értelmiséginek lenni ma? című előadására. Igehirdetéssel szolgál: Zászkaliczky Péter evangélikus lelkész. Időpont: 2002. november 20., 18 óra. Helyszín: A Deák Téri Evangélikus Gimnázium díszterme. KRIMINALEXPO Műtárgyvédelmi konferencia - egyházi javak sorsa Az utóbbi 15 évben a műkincstolvajok körében nagyon felértékelődtek, előtérbe kerültek az egyházi épületek mint „potenciális lelőhelyek” - derült ki Harmati Béla László, az Evangélikus Országos Múzeum igazgatójának szavaiból a Kriminálexpón rendezett Műtárgyvédelmi konferencián, november 5-én Budapesten. A múzeumigazgató közlése szerint az evangélikus egyház műtárgyainak 95 százaléka nem kellően védett, miután jelentős hányaduk liturgikus tárgy, napi használatban van. A templomok pedig igen nehezen védhető objektumok - jegyezte meg. Harmati Béla László szavai szerint az evangélikus egyház múzeumainak védelme sem megfelelő. A több mint húsz éve működő Evangélikus Országos Múzeum védelmi technikája például a megnyitás óta alig változott, pedig az egyház próbál azon javítani - mutatott rá. Hozzátette: a szükséges fejlesztések mellett a lehető legrövidebb időn belül a megfelelő nyilvántartás megalkotása lenne kivitelezhető. Az evangélikus egyháznál folyamatban van a katalogizálás, ám az lassan halad - ismertette. Harmati Béla László közölte: az elmúlt 15 évben az evangélikus egyháztól eltulajdonított műtárgyak közül egy sem került elő. A múzeumigazgató utalt arra is, hogy az evangélikus egyház a közelmúltban 25 millió forintot nyert pályázati úton, amelyet felajánlott az ORFK-nak az eltűnt műtárgyak nyilvántartási rendszerének kiépítésére; az országos főkapitánytól azonban még nem kaptak választ. (MTI) GYERMEKEK A MÚZEUMBAN Az Evangélikus Országos Múzeum az idei tanévben múzeumpedagógiai foglalkozásokat, játszóházakat rendez, elsősorban 6-12 évesek számára. A gyermekek játékos formában ismerkedhetnek a múzeum anyagával, szakemberek segítségével különféle kézmüvestechnikákat sajátíthatnak el. Játszva-alkotva ismerkedhetnek egyházunk kultúrájával. PROGRAMTERVEZET 2002. nov. 30. Angyal (terménybábok) 2003. jan. 25. Fény (festés, olajpasztel!) 2003. feb. 22. Természet (papír) 2003. márc. 29. Passió (színjáték) 2003. ápr. 26. Agnus Dei (gyapjú) 2003. máj. 24. Pünkösd (templomépítés) Az alkalmak szombatonként 10.00 órakor kezdődnek az Evangélikus Országos Múzeumban (Deák tér 4.). A bérlet ára a hat alkalomra családonként az első gyermeknek 1000, a továbbiaknak 500 forint. Jelentkezés telefonon (3-174-173) november 22-ig. OSSZEGYULEKEZES CSILLAGHEGYEN A Csillaghegyi Evangélikus Egyházközség szeretettel hívja híveit és barátait szokásos havi rendezvényére, az összegyülekezés napjára 2002. november 17-ére, a békásmegyeri templomba (1038 Budapest, Mező u. 12.). A program: délelőtt 10 órakor, az istentiszteleten Donáth László prédikál. Ezt követően nyitja meg Papp Oszkár festőművész kiállítását Márton László író. A közös ebéd után délután 2 órakor „Tér, szakralitás, művészet” címmel Papp Oszkár és barátai a jelenlévőkkel beszélgetnek. Az ezt követő koncerten Bartók Béla népdalfeldolgozásai hangoznak el. Közreműködnek: Pál Diána orgonamüvész, Farkas Tamás fuvolaművész, Kórodi Júlia és Szűcs Ilona hegedűművész. Végül a vecsemyén dr. Fabiny Tibor egyháztörténész szolgál. Szeretettel várjuk az érdeklődőket 2002. november 23-án délután 16.00 órakor is, a PillanatKépek Improvizációs Színpad előadásán az evangélikus templom épületében (1038 Bp., Mező u. 12.). Alkalmainkra a belépés ingyenes, de önkéntes adományaikat jó szívvel fogadjuk.-ál 55 „... egyértelműen és rendszeresen állást kellene foglalni olyan kérdésekben, amelyek a mindennapi hírekben is szerepelnek, tehát a híveket is foglalkoztatják. ” 55 é-
