Evangélikus Élet, 2002 (67. évfolyam, 1-52. szám)
2002-10-13 / 41. szám
6. oldal 2002. OKTÓBER 13. Evangélikus Elet ÜNNEPÉLYES A kereszténység legújabb kori történetének kiemelkedő eseménye volt, amikor az Európa csaknem valamennyi protestáns, anglikán és ortodox egyházát magában foglaló Európai Egyházak Konferenciájának elnöke, valamint a kontinensünk római katolikus püspöki konferenciáit tömörítő Európai Püspöki Konferenciák Tanácsának elnöke Strasbourgban 2001. április 22-én aláírta azt a közös iratot, amelyet Ökumenikus Charta néven tartunk szómon. Az Ökumenikus Charta a jelenkori Európa keresz- tyénségének jelentős dokumentuma, amely a benne megszólaló egyházak földrajzi elhelyezkedését és felekezeti sokszínűségét tekintve kivételesnek mondható. Az európai egyházak az irat első részében megvallják közös hitüket, és elkötelezik magukat, hogy Jézus Krisztus egyházának látható egységéért a Szent Lélek ereje által, a hit egységében" mindent megtesznek. A második rész az egységért való konkrét feladatokat sorolja: az evangélium közös hirdetését, a közeledést egymáshoz, a közös cselekvést, a közös imádkozást és az egymással való párbeszéd folytatását. A harmadik rész arról az ökumenikus szolgálatról szól, amely az egység keresésében megőrzi „Európa lelkét", és megnevezi a sajátos feladatokat: az emberséges és szociálisan érzékeny Európáért való fáradozást, okulva a múlt hibáiból is; a népek és kultúrák közötti kiengesztelődés és a békés együttélés előmozdítását; a teremtett világ megőrzését és védelmét s az ennek megfelelő életstílus kialakítását; megfelelő kapcsolatok ápolását a különböző vallásokkal, különösen is a zsidósággal, valamint az iszlámmal. Ez az új ökumenikus irat nem tanítást vagy hittételeket tartalmaz, hanem elkötelezést arra, hogy Európa minden egyháza és valamennyi tagja az iratban foglaltak életre váltásán fáradozzék. Jelen aláírásunkkal egyházaink részéről is elfogadjuk az Ökumenikus Charta célkitűzéseit, és elkötelezzük magunkat, hogy az abban foglalt feladatok megvalósításán fogunk fáradozni. Kinyilvánítjuk, hogy ezt a dokumentumot iránymutatónak tartjuk az egyházaink közötti további kapcsolatokban. Az Ökumenikus Charta elkészült közös magyar fordításának szövegét a magyarországi kereszténység megértő és tenni kész figyelmébe ajánljuk. Kérünk mindenkit, hogy az abban foglaltak értelmében fáradozzék saját egyházában, az egyházak közötti kapcsolatokban és a közéletben egyaránt. Szolgálja törekvésünk a Krisztus által kívánt egység megvalósítását és az egységesülő Európa javát. Budapest, 2002. október 1. Szebík Imre püspök í* Evangélikus Egyb'áse c Imik - pü úpokt ÍÍqM. tó iJ Ciernák István m M&gyaiwi&sáfp Mesmii&ia Egyház mjpcrintriwfcn«e Dr. Bölc»k«(Ou**táv püspök a Magyarország» Református Egyház Zsmatánfik leiké szí elnöke Mészáros Kálmán a Magyarország) Baplisi« Egyház elnöke í-f mi« pite] fronte püspök Magyarorszagt Román Ortodox Egyház V. í, Kalotá József a Konsiantinapoly! Egyetemes l’.tm.jri ít.tívis Magyarország) f )?!<*!• >« ExurMtuttnik etsekt vikáriusa 4 A Stefan Mamákon lelkész Magyarors/ági Bolgár Őrt««}« Egyház Margójegyzetek a Charta Oecumenicához (Az Evangélikus Értelmiségi Műhely egyik múlt évi összejövetelén elmondottak alapján) 2001. április 22-e, a Charta aláírása után a magyar Duna Televízió kétszer is közvetített a strasbourgi konferenciáról. Később magam is írtam róla - két ízben is - az Evangélikus Élet Ökumenikus Figyelő rovatában, a Charta teljes szövege pedig megjelent az Evangélikus Élet augusztus 19-i számában, majd később a Theológiai Szemlében (2001/3.) dr. Békefi Lajos fordításában. (A szöveget Kránitz Mihály, Reuss András és Görög Tibor lektorálta.) A Charta aláírója Jeremiás rúetropoli- ta, az Európai Egyházak Konferenciájának elnöke és Miloslav Vlk bíboros, az Európai Püspöki Konferenciák Tanácsának elnöke volt. 1. Jelentős eseménynek tartjuk az európai Charta Oecumenicát, az európai egyházak elfogadott és megbeszélésre ajánlott iratát. Együtt szólaltatta meg Kelet és Nyugat egyházait, hiszen konszenzus alapján fogalmazták. Ortodox, anglikán, római katolikus, ókatolikus, református, evangélikus és ún. szabad- egyházi résztvevők egyaránt jelen voltak, és így, ha szerényen is, de megszólalhatott Európa egészének keresztény hangja, hiszen nem csak az EU-tagorszá- gainak egyházai voltak jelen. 2. A Charta előzményének tekinthetjük az 1989-es bázeli tárgyalást, ahol a béke, az igazságosság és a teremtett világ megőrzésének kérdéseiről tanácskoztak a közreműködők. Az akkori európai események miatt a bázeli konferencia nem kapott elég figyelmet. 1997-ben azonban Grazban is lezajlott egy fontos nemzetközi és felekezetközi eszmecsere a kiengesztelésről - jelentős magyar részvétellel. Ezen több százan voltak jelen a határainkon túli magyarok közül is, jómagam a sajtóközpontban dolgoztam. E konferencia irányelveket fogalmazott meg a további együtt munkálkodáshoz. Kevesen tudják, hogy a Charta igazi kiváltó oka valószínűleg a Nizzában (2000 decemberében) kihirdetett Európai Charta volt. A politikusok ugyanis megakadályozták, hogy ebben az európai kereszténység gyökereiről, jelenlétéről és szerepéről akár csak egy szó is essék, noha azelőtt - főleg francia nyelvterületen - a kereszténységet Európa lelkének nevezték vezető politikusok is. 3. A Charta szerepét, hatását józanul kell értékelni. Tudnivaló, hogy jogilag nem kötelező az elfogadása (pl. a római katolikus vagy az ortodox kánonjog szerint), szövege csupán megvitatásra ajánlott. A Charta tulajdonképpen Kelet és Nyugat ernyője alá tartozik. Ezért szerepel egy ortodox és egy római katolikus főpap aláírójaként. 4. Á Charta tartalmában kétségtelenül pozitív, konstruktív mondanivalót tartalmaz, teológiai alapvetéssel, hitvallásokra hivatkozva. A mai kérdésekről nem csupán véleményt nyilvánít, de mobilizál is. Nemcsak gondolkodásra, de cselekvésre is ösztönöz. A két aláíró személy garancia arra, hogy nem visszahúzódó egyházi emberek „steril” véleménynyilvánításáról van szó. A 200 hivatalos résztvevő fele lelkész jellegű, ún. ordinált elem, fele nem lelkész jellegű egyháztag volt. Életkor szerint 50 % harminc éven aluli, és csaknem fele női küldött. így sem klerikusnak, sem laikusnak nem volt mondható a strasbourgi konferencia, hiszen az egyház egész népét igyekeztek reprezentálni. Noha globális kontextust is figyelembe vettek, elsősorban mégis Európára fókuszáltak, és a valóságos társadalmi, gazdasági, kulturális problémákat egyaránt szem előtt tartották. A felekezetközi kérdéseket és a más világvallásokhoz fűződő viszonyt együtt akarták megválaszolni. A jó szándék elvitathatatlan. Az egyházi életet nemzetközi viszonylatban ismerő szakértők előtt világos, hogy ilyen kérdésekről az egyházi világ- szervezetek eddig sem hallgattak. (1947: Lund, LVSZ; 1948: Amszterdam, EVT; 1962-65: II. vatikáni zsinat ezeket a kérdéseket mind érintették.) Az igazi újdonság a különböző szervezetek összefogása és az egész európai kontinens kereszténységének megszólalása volt. Mindebből következik, hogy sokan ismétléseket fedeztek fel, vagy közhelyeket olvastak ki az egyes tételekből, hiszen felekezetről felekezetre más és más hangsúlya volt eddig ezeknek a kérdésköröknek. 5. A konferencián egyházi szakértőkön kívül ún. világi szakértők is jelen lehettek. 6. Sajátos fordítási nehézség a szövegben például a „kötelező” szó, ami itt nem jogi kategória, hanem az elszánást, a konzekvens magatartást jelenti, a kognitív ismeretek után a mobilizáló jelleget, a reménység jegyében. Világos az is, hogy a politikai és a gazdasági kérdésekkel való foglalkozás nem jelent napi politikával viaskodó pártpolitizálást, csupán irányelveket. Magyarán: a Charta medret akar szabni, és dialógusra akar kényszeríteni mai világunkkal... Dr. Hafenscher Károly Az Európai Egyházak Konferenciája Központi Bizottságának tagjaként lehettem ott Strasbourgban 2001 áprilisában a Charta Oecumenica születésénél. Már ezt az ünnepet is sok munka előzte meg. A gyökerek egészen a II. Európai Ökumenikus Nagygyűlés eseményeihez vezetnek vissza (Graz, Ausztria, 1997), melynek fő témája ez volt: „Megbékélés - Isten ajándéka és az új élet forrása". A nagygyűlés ajánlásai között egyebek mellett ez is szerepelt: „Indítványozzuk, hogy az egyházak dolgozzanak ki egy közös dokumentumot, amely tartalmazza majd az alapvető ökumenikus kötelességeket és jogokat. Ebből kiindulva tartalmaznia kell számos ökumenikus iránymutatást, szabályozást és kritériumot, melyek arra hivatottak, hogy segítsenek az egyházaknak, felelős vezetőiknek és tagjainak abban, hogy meg tudják különböztetni a prozeli- tizmust a keresztyén bizonyságtételtől, a fundamentalizmust a hithez való igazi ragaszkodástól, hogy ezáltal is ökumenikus szellemben alakuljanak a kapcsolatok a többségi és a kisebbségi egyházak között.” (Cselekvési program 1. 2) Ennek az indítványnak pedig ez volt az indoklása: „ Tudatos ellenlépéseket igényel az a súlyos helyzet, amelyben jelenleg a különböző ökumenikus közösségek találhatók. Szükséges, hogy kialakítsuk és ápoljuk az együttélés és az együttműködés ökumenikus kultúráját, s ennek elkötelező alapját létre kell hoznunk. ” A nagygyűlést követően a Charta Oecumenica gondolatát - a fenti célkitűzések értelmében - a KEK (Európai Egyházak Konferenciája) és a CCEE (Európai Püspökkari Konferenciák Tanácsa) különböző alkalmain tárgyalták tovább. A KEK és a CCEE Közös Bizottsága 1998 februárjában Rómában állapodott meg azokról a lépésekről, amelyeknek, a Charta szövegének elkészítését kellett előkészíteniük. A két szervezet egy nagyobb csoportot hívott össze, melyben mintegy 40 résztvevő képviselte a különböző felekezetű és különböző földrajzi helyen élő európai egyházakat. Ez a 40 fős csoport - felülvizsgálva a korábbi szövegtervezeteket - alkotta meg a Charta Oecumenica első, véglegesnek szánt szövegét. Ez a dokumentum eljutott a szervezetek tagegyházaihoz, ahol különféle színtereken értelmezték és értékelték. Magyarországon, 2000 nyarán, a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsának szervezésében került sor egy olyan konferenciára, amelyen a témát itthon is tárgyalták. A kritikai elemzés, a tagegyházakból érkező észrevételek feldolgozása után 2001 tavaszán készült el a Charta jelenlegi szövege, és így került napirendre a Charta elfogadása, aláírása. Sokféle képpel próbálták az aláírók érzékeltetni azt, hogy mi is történt valójában a Charta aláírásakor. A legjobb kép talán Keith Clemenstől származott, aki a KEK főtitkáraként a Chartát egy térképhez hasonlította. Míg az ember térkép nélkül az erdőben csak sétálgat, addig egy térkép segítségével már eligazodhat, célokat tűzhet ki. így lehet tehát értelmeznünk azt a dokumentumot, amit Strasbourgban 2001. április 22-én, ünnepélyes keretek között az érintett felek aláírtak. Egy közös térkép, ami segít az ökumenében eligazodni, célokat kitűzni, és az odavezető utakat „végigjárni”. A strasbourgi ünnep felemelő volt. A Tamás-templomban, tévékamerák gyűrűjében történt meg az aláirás. A jelenlevő résztvevők az ünnep után egy-egy hátizsákot kaptak, benne a Charta Oecumenica szövegével. A jelkép arra indíthatott minden közreműködőt, hogy vigyék el hazájukba, egyházukba az iratot. Most már a különböző országok tagegyházain a sor, hogy a Charta Oecumenica aláírásához csatlakozzanak, ökumenikus életükben használják a kezükbe kapott térképet. Istennek adhatunk hálát azért, hogy Magyarországon mindez alig egy évvel a strasbourgi aláírás után megtörténhetett. Krámer György
