Evangélikus Élet, 2002 (67. évfolyam, 1-52. szám)
2002-10-13 / 41. szám
4. oldal 2002. OKTÓBER 13. A vallásszabadság emlékoszlopa Budahegyvidéken A Budapesten, a XII. kerületi János Zsigmond utcában 2000 őszén helyezett el emléktáblát a Magyarországi Unitárius Egyház az egykori fejedelem emlékére. A kerület polgármestere, Mintyán György már akkor kifejezte szándékát, hogy a Rácz Aladár téren egy honfoglalási emlékligetet létesítsenek. A tenyérnyi zöld park első emlékoszlopát most október 5-én állították fel, ám nem a honfoglalás, hanem a vallásszabadság jelképeként... Az 1568-as tordai országgyűlés emlékére állított kopjafa nemcsak a kerület, de annak testvérvárosa, Székelykeresztúr érdeme is. Szombatfalvi József unitárius esperes elmondta, hogy amikor először járt Budapesten, meglepte az a tény, hogy a XII. kerületben János Zsigmond utca és Torda tér is létezik. Ez adta számára azt az ötletet, hogy ne csak a közigazgatási elnevezések őrizzék dicső múltunk momentumait, hanem - a készülő emlékparkba - állítsanak egy kopjafát a lelki- ismereti és vallásszabadság kihirdetésének emlékére. Mivel Székelykeresztúron mesteremberben nincs hiány, szinte minden második ember fúr-farag (még a lelkészek közül is), a kopjafa elkészítését is helyi művész, Sáli József vállalta a XII. kerület ifjúsági alkotótáborában. Az avatóünnepségen Rázmány Csaba, a Magyarországi Unitárius Egyház püspöke kifejezte abbéli reményét, hogy ez a hely akár a magyarországi unitáriusok zarándokhelyévé is válhat. Az esemény mindemellett egy újabb mérföldkő az anyaország és Erdély kapcsolatában, amelyet a két nemzetrész így is épít. Lépésről lépésre, avatásokon, megemlékezéseken, ünnepi eseményeken keresztül is. A kopjafa avatását a székelykeresztúri Dávid Ferenc Ifjúsági Egylet tagjainak rövid műsora tette teljessé és még ünnepélyesebbé. Veres Emese-Gyöngyvér SOS-anyakereső kampány Az SOS-Gyermekfalvak Magyarországi Egyesülete október 2-án délelőtt tartotta anyakereső kampányának sajtótájékoztatóval egybekötött megnyitóját. Az eseményen jelen volt a kampány védnöke, a Republic együttes, valamint egy kecskeméti SOS-anyuka a gyermekeivel. A kampány mellett felhívták a figyelmet egy - a hazai SOS-gyermekfalvak javára rendezendő — jótékonysági verses-zenés estre is, melyre „Himnusz minden időben ” címmel október 17-én, 19 órakor a BM Duna Palotában kerül sor. Közreműködik: Császár Angéla, Bánffy György, Ráckevei Anna, Szersén Gyula és a budapesti vonósok. A műsorban válogatás hangzik el a 19-20. század lírájából, továbbá Vivaldi, Mozart és Beethoven műveiből. Helyfoglalás és információ: SOS-Gyermekfalvak Magyarországi Egyesülete, 1025 Budapest, Felső Zöldmáli út 53. Tel.: 325-9412, 325-9418, e-mail: pr@sos.hu g. zs. Az SOS-gyermekfalvak Magyarországon - az 1949-ben lefektetett gmeineri pedagógiai alapelvek mentén - 1986 óta folyik a családjukat elhagyni kényszerülő, szociálisan hátrányos helyzetű gyermekek teljes körű gondozása az SOS-Gyermekfalu Magyarországi Egyesülete intézményeiben. A hazánkban működő három SOS-gyer- mekfaluban (Battonya, Kecskemét, Kőszeg) és az ifjúsági házakban (Békéscsaba, Szeged, Lajosmizse, Séb) hivatásos nevelőszülők, pedagógiai munkatársak és pszichológusok segítik a gyermekek szellemi, fizikai, lelki fejlődését. Az egyes falvak fokozott figyelmet fordítanak a különféle kulturális, képzőművészeti, jótékonysági és sportesemények szervezésére is, melyhez neves közéleti személyiségek adták nevüket az elmúlt évek során. Az SOS a legnagyobb taglétszámmal bíró hazai gyermekvédelmi egyesület, amely faji, politikai és felekezeti elkötelezettségtől mentesen, kiemelten közhasznú szervezetként tevékenykedik. Tagja az SOS-Kinderdorf Internationalnak. Szeptemberben - az előző évi sikeres felhívásunk nyomán - négy, tervekkel és energiával teli SOS-anyuka kezdi meg munkáját gyermekfalvainkban. Újabb család nélkül maradt gyerekek kapnak lehetőséget, hogy szeretetben, biztonságban nevelkedjenek. Gyermekeket nevelni, fiatalokat az élet rögös útján elindítani nem könnyű feladat. Tapasztalatból tudják ezt azok az SOS-anyukák, akik hosszú idő óta - néhányan több mint tizenöt éve - gyakorolják ezt a hivatást. Az SOS-anyák hivatásos gyermeknevelő szakemberek, akik körültekintő egészségügyi és pszichológiai vizsgálatok után a gyermekvédelmi törvény előírásai szerinti szakképzésben részesülnek. Munkájukban a faluvezető, pedagógusok, fejlesztő pedagógusok, pszichológusok segítik őket. Pihenésük, feltöltődésük érdekében tréningeket szervezünk, szabadságot és szabadnapokat biztosítunk számukra. Körülöttünk, ebben a gyorsan változó, sokszor bizonytalan világban sok-sok kisgyermek kénytelen nélkülözni a védelmet nyújtó, biztonságos, vér szerinti családot. Az SOS-Gyermekfalvak Nemzetközi Szervezete világszerte ezeknek a gyerekeknek szeretne segíteni. Ma már a világ 131 országában, 423 gyermekfaluban 1100 ifjúsági és egyéb létesítményben több százezer gyermekről és fiatalról gondoskodunk. Felhívásunkkal mindenekelőtt azokhoz kívánunk szólni, akik ennek a nagy nemzetközi családnak a tagjaként, hivatásos SOS-anyukaként vállalnák a családjukból kikerült, segítségre szoruló gyermekek nevelését, gondozását. Biztonságot, a nevelésben szakmai segítséget nyújtó gyermekfalvainkban, kis lakóinkra szabottan 10-12 családi ház áll. Otthonosan berendezett környezetben 6-8 gyermeket nevel egy SOS-anyuka. Fontosnak tartjuk, hogy a vér szerinti testvérek együtt nevelkedjenek. Anyakereső kampányunkkal - amely idén szeptembertől novemberig tart - azokhoz kívánunk szólni, akik úgy érzik: készen állnak a nemes feladatra, testben és lélekben felkészültek a legszebb hivatásra. Azoknak a független életvitelű, 25-45 év közötti, életvidám, testileg-lel- kileg egészséges hölgyeknek a jelentkezésére számítunk, akik szeretnének hivatásos SOS-anyukaként gyermekeket nevelni. Várjuk jelentkezésüket a 061-325- 94-12-es vagy 061-325-93-16-os telefonszámokon Dr. Juhászné Czeglédy Ibolyánál! Evangélikus Élet Határállomás föld és ég között Párizsban ülésezett a Repülőtéri Lelkészek Nemzetközi Szövetsége Bizonyára kevesen tudják evangélikus egyházunkban, hogy a budapesti Ferihegyi repülőtéren rendszeres lelkészi „ügyelet” működik a történelmi egyházak közreműködésével. Evangélikus részről immár második éve láthatom el ezt a sokoldalú és érdekes feladatot. Nemcsak Magyarországon van ez így, hanem a világ szinte minden országában működik hasonló szolgálat. Az ilyen beosztású lelkészeket foglalja egybe az a nemzetközi szervezet, amely évente tart konferenciát a világ különböző pontjain. A repülőtéri lelkészek idei konferenciája Párizsban volt. A 35 éve működő nemzetközi szövetség első gyűlését 1967-ben tartotta Brüsszelben. Jellemző, hogy míg az első konferencián 18 lelkész vett részt, az idein, 32 évvel később már 110 repülőtéri lelkész volt jelen - mind az öt kontinensről. A konferencia nyitó-istentisztelettel kezdődött, majd az UNESCO épületében folytatódott a „hivatalos megnyitóval”, ahol az UNESCO elnöke - Rosa Guercenerro asszony - látta vendégül a lelkészeket, és köszöntötte a konferenciát. Walter Meier, a Repülőtéri Lelkészek Nemzetközi Szövetségének ülést vezető elnöke felolvasta Angelo Soldano bíboros, vatikáni államtitkár levelét, amelyben a pápa köszöntését tolmácsolta felénk, a 2001. szeptember 11-i események tükrében mutatva rá a repülőtéri lelkészek szolgálatának fontosságára. A reggeli áhítatokon és az azt követő csoportos megbeszéléseken igei alapvetést kaptunk azokról a különleges lelki helyzetekről, amelyekbe a repülőn utazó ember kerül. A konferencián előadást tartott Jean-Arnold de Cuermont, a Francia Keresztény Egyházak elnöke, aki hangsúlyozta, hogy az egyházaknak össze kell fogniuk, mivel Krisztus ügyét egységesen képviselve jobban figyelnek ránk az emberek. Itt valóban éreztük az ökumené megvalósulását, hiszen legalább 10 keresztény felekezet képviselői voltak egyenrangúan jelen. A tematika változatosságát jelzi, hogy Jean-Pierre Gollé személyében a Nem--------------------------------------N v ___________/ A repülőtereken ez az embléma jelzi a kápolnákat zetközi Valutaalap részéről is hallhattunk előadót. Ő „Globalizációs kihívások” címmel e koijelenség előnyeit és hátrányait ecsetelte. A beszélgetések során szó esett még a repülőtér és a kultúra, valamint a lelkészség és a kommunikáció összefüggéseiről is. Megvitattuk továbbá azokat a módszereket, amelyeket a repülőtereken használunk az emberek megszólítására. Nagy élmény volt, amikor - a reimsi katolikus érsekkel és a polgármesterrel közösen - Reims tartományának prefektusa adott fogadást részünkre a reimsi polgármesteri hivatalban. (Az Air France oktatási igazgatójának társaságában ugyancsak fogadott bennünket a párizsi repülőterek igazgatója is.) Azt gondolom, hogy a repülőtér nemcsak országok között határ, hanem a fold és az ég között is. Aki repül, az egy másik „dimenzióba” kerül, és talán még fogékonyabb, nyitottabb az Isten dolgainak megértésére, befogadására. Ebben áll a repülőtéri lelkészi szolgálat egyik legfőbb kihívása. Fischl Vilmos A szerző egy sikeres „landolás” után Fotó: GYJS az Isten Új ajtót nyitott előtte A közelmúltban iktatták be a győri evangélikus Öregtemplomban Klell Erzsébet diakonissza testvért, akit egyhangúlag választottak meg a Győri Diakonissza- anyaház főnökasszonyának. Baba néni - ahogy Kiéli Erzsébetet mindenki ismeri - a Soproni Evangélikus Vendégház vezetői állását cserélte fel erre az új szolgálatra. Mint mondotta: „Ha egy ajtó becsukódik, Isten mindig nyit egy másikat. Az Isten most ezt az ajtót nyitotta ki előttem.” Klell Erzsébet Győrött született, négy testvér közül ő volt a legfiatalabb. Középiskolás korában egy evangelizációs sorozat hatására döntött úgy, hogy munkát vállal az Úr aratásában. Erről ő maga így vallott:- Kisgyermekkorom óta forgattam a Bibliát, amit emlékszem, mindig a nővérem fiókjából vettem ki. Tízéves koromban volt egy álmom. Jézus jeruzsále- mi bevonulásáról álmodtam, és tisztán hallottam Jézus hívó hangját. Ettől fogva még buzgóbban olvastam a Szentírást, de még nem hoztam meg a végső döntést. Erre csak Kovács Géza evangélizációja után került sor. Emlékszem, hogy az igehirdetés alapigéjét a Jelenések könyvéből választotta az igehirdető: „Ezért mivel langyos vagy, és sem meleg, sem pedig hideg: kiköplek a számból. ” Ezután egy másik meghatározó élmény is a diakonisszaszolgálat felé indított. Érettségi előtt az egyik ifjúsági csendesnapon Kada Judit tett bizonyságot, és ekkor már határozottan éreztem az Úr hívását. Akkor felálltam, és ezt meg is mondtam a csendesnapon részt vevőknek. Vallomásom után elénekeltük az „Oh, mily boldog ember az, aki az Úrnak él” kezdetű éneket, én pedig 1950. szeptember elsején beléptem a győri anyaházba.- Hogyan éltek akkoriban a diakonisszák?- Az evangélizációnak és az abból fakadó ébredésnek köszönhetően velem együtt tizenkét nővér lépett be az anyaházba, és ez megpezsdítette az otthon életét. Délelőttönként tanultunk, délután pedig végeztük feladatunkat. Mindegyik nővér kapott egy idős gondozottat, akit teljesen el kellett látnia. Emlékszem, az én emberemet Berger Cecíliának hívták. Hetente takarítanunk kellett, továbbá kerti munkákat végeztünk, és felváltva osztottak be bennünket konyhai szolgálatra. Szigorú rendet tartottak, de ezt mi nem bántuk, szívesen vállaltuk.- Azután eljött az a pillanat, amikor mindenkinek el kelleti hagynia az anyaházat... Miként emlékszik vissza azokra a napokra?- Akkor én éppen gyermekeket üdül- tettem Sopronban, a mostani vendégház helyén álló épületben. Ott kaptam a hírt, hogy november 30-ig az összes diakonisszának el kell hagynia az anyaházat. A nővérek csak néhány bútort vihettek magukkal. Mi vittük ki egymás bútorait a vasútállomásra, és segítettünk a rakodásban. Én azonnal hazamentem, és három évig nem álltam munkába, hanem nővérem gyermekére ügyeltem. Csak 1953-ban helyezkedtem el, mégpedig először az Élelmiszer-kiskereskedelmi Központ irodájában, majd később az SZTK nyugdíjosztályán. Mindkét helyen irodai munkát végeztem.- A soproni vendégház vezetőjeként vette fel újra az egyházi szolgálat terhét?- így van. Már nyugdíjas voltam, amikor a vendégház épülni kezdett. Én kezdettől végigkövettem az építkezés fázisait, ha kellett, magam is beálltam a munkába. Amikór aztán megnyitottuk a házat, megbíztak a vezetésével. Szívesen mondtam igent, és ezt a döntésemet máig nem bántam meg. Az életem volt a vendégház. Nagyon szép éveket tölthettem el Sopronban. Szép, de gondokkal teli évek voltak ezek. Sokszor elaludni sem tudtam, mert a fejemben mindig ott járt a gondolat: holnap milyen feladatok várnak rám.- Az anyaház főnökasszonyaként újabb feladat elé állította az Isten. Milyen érzésekkel kezdi ezt az új szolgálatot?- Valaki nekem soproni szolgálatom vége felé azt mondta, hogy ha egy ajtó becsukódik, Isten mindig nyit egy másikat. Ezt én is így vallom, riekem az Úristen ezt az ajtót nyitotta ki. El kellett fogadnom ezt az új feladatot. Eddigi életem során is mindig azt vallottam, és azzal a hittel álltam a szolgálatba, hogy amit teszek, azt az Úr iránti szeretetből teszem, és az iránta való hála tesz engem készséges szolgává. Nem véletlenül választottam szolgálatom mottójaként ezt az igét Márk evangéliumából: „Ha valaki első akar lenni, legyen mindenki között az idolsó, és mindenki szolgája. ” Tudom, hogy falrengető nagy terveket nem fogok tudni megvalósítani itt, az anyaházban. Ám jelenleg kilenc nővér szeretne békés testvéri közösségben e helyütt élni. Közülük én vagyok a legfiatalabb, ezért az én feladatom és felelősségem, hogy ezt a testvéri közösséget a lehető legtöbb szeretettel megtöltsem. Kiss Miklós k
