Evangélikus Élet, 2002 (67. évfolyam, 1-52. szám)

2002-02-03 / 5. szám

2. oldal 2002. FEBRUÁR 3. Evangélikus Élet r UJ NAP - ÚJ KEGYELEM VASÁRNAP „Jézus mondta: Ne tegyétek az én Atyám házát kalmárkodás há- Ä závál” Jn 2,16 (lKir 8,29a; Zsid 4,12-13; Zsolt 119,81-88) „El­adó az egész világ” - halljuk, idézzük gyakran a cinikus bölcsességet. Nem ritkán az egyházra is rásütik a bélyeget, hogy ott is minden az anyagiak körül forog, üzlet az egész... Térty, hogy a legtöbb vallásban tetten érhető az üzleti szemlélet: vala­mit adok az istenségnek, de cserébe én is profitálok... Ez a kalmárszellem még az Ószövetség világában is tapasztalható, elsősorban az áldozati kultusz területén. De Jézus itt is újat hoz: a templom az Atya háza, az imádság, a találkozás háza. Itt nincs helye többé az üzletnek, hiszen a Fiú mindent kifizetett, mindenért megfizetett. Ha­zatalálhatok, végre otthon vagyok! irányfény az életünkben, kezdete az Úr félelme”... hogy eljussunk a salamoni felismerésre: „A bölcsesség HÉTFŐ ., Igazítsa rá lábunkat a békesség útjára. ” Lk 1,79 (Zsolt 5,9; 5Móz 32,44-47; 5Móz 16,1-17) Mai igénk kérése tapintatos figyelmeztetést is rejt magában: új munkahétbe indulunk, de vajon merre vesszük az irányt? A bé­kesség útja nagyon keskeny ösvény, hamar félrelépünk és letérünk róla. Elég egy félreértés, váratlan helyzet, indulatos szó - máris borul minden bennünk és körülöt­tünk. Magunktól nehezen vagy talán soha nem bukkannánk rá, illetve nem talál­nánk vissza az Istennel, egymással és önmagunkkal való megbékélés ösvényére. Egyedül a Békesség Fejedelme vezethet át a hétköznapok útvesztőjén, aki nagyon is tudatosan, éppen tanítványai lábát mosta meg és nem a fejét... CSÜTÖRTÖK ”^zus Krisztus mondja: Amikor eljön a Pártfogó, akit én küldök nektek az Atyától, az igazság Lelke, aki az Atyától származik, az tesz majd bizonyságot énrólam. ” Jn 15,26 (Ézs 63,15a; Lk 6,434-9; 5Móz 30,1-20) Napjainkban egyes vallási közösségekben sok szó esik a Pártfogóról, a Szentiélekről. Első helyre került a Lélek munkáját minden áron, látványosan demonstrálni akaró, emberi erőfeszítés. Vannak, akik úgy vélik, hogy nálunk viszont alig beszélünk a Lé­lekről, és ez lehet az oka sokféle gyengeségünknek, „lelketlenségünknek”... Jézus szava ebben a kérdésben is eligazít. Világossá teszi, hogy a Lélek Róla tesz bizony­ságot. Nekünk, feledékeny tanítványoknak nem kevesebbet ígér, mint hogy „eszetek­be juttat mindent, amit én mondtam nektek”. Több beszéd helyett tehát, több imád­ságra bíztat Urunk: „...ad mennyei Atyátok Szentleiket azoknak, akik kérik tőle.” KEDD Tied, Uram. a nagyság, a hatalom és a fenség, a ragyogás és a méltó­ság, bizony minden, ami a mennyben és a földön van!" IKrón 29,11a (Jel 14,7; 2Móz 7,1-13; 5Móz 18,9-22) Talán első megtanult szavaink közé tarto­zott az „enyém”, és gyakran később, felnőtt fejjel is alig bővül a szókincsünk. Az „enyém”, a „nekem” marad életünk fő mozgató rugója. Mai igénk ettől a beteges szerzési és birtoklási görcstől akar megszabadítani. Az enyém helyett legyen a „Ti­ed” életünk alapmotivációja. Nem véletlen, hogy a Jézustól tanult drága imádság fenséges záróakkordja is erre figyelmeztet: „... mert Tied az ország, a hatalom és a dicsőség. Ámen.” Ez nemcsak a Miatyánk hitelesítő pecsétje, de egyben életünk, örök életünk kulcsa is. TEK „Megveted jóságának, elnézésének és türelmének gazdagságát, és nem veszed tudomásul, hogy téged az Isten jósága megtérésre ösztönöz? " Róm 2,4 (Jóéi 2,13; 2Tim 3,10-17; 5Móz 33,1—5.26—29) Furcsa, kissé perverz módón, mindig csak csapásokban, katasztrófákban, véljük felfedezni Isten megtérésre hívó figyelmezte­tését. Az AIDS-betegséget, a New York-i terrortámadást sokan azonnal összekapcsolták Isten megtérést sürgető ítéleteivel. Jellemző fordulat nyelvünkben, hogy ha „valakit meg­látogat az Isten” - az valamilyen betegséget, bajt jelent. Pedig Isten első renden és dön­tő módon nem csapásokkal akaija „megpuhítani” keményszívű gyermekeit, hanem jósá­gának, elnéző türelmének gazdagságával. De úgy tűnik, ebben az összefüggésben is igaz a keserű médiatapasztalat, mely szerint a jó hír nem hír, és csak a rossz hírekre van nyi­tott fülünk és szemünk... Érdemes lenne átforgatni életünk elhangolódott antennáit! SZOMBAT SZERDA „Ne legyetek bölcsek önmagatok szerint. ” Róm 12,16b (Jób 11,7; Mk 6,1-6; 5Móz 24,6-22) Engem a napkeleti bölcsek tanítottak meg az igazi bölcsesség titkára. Képzett, müveit emberek, akik kutatják az égi jeleket. Fá­radságot, kockázatot vállalva utánajárnak az igazságnak. Jeruzsálembe érve, nem szégyellnek kérdezősködni, és feltétel nélkül követik a mikeási próféciát. így talál­nak rá a betlehemi gyermekre, s Benne a bölcsesség és ismeret minden elrejtett kin­csére. Ezután a zsarnok Heródes parancsával szemben, az isteni vezetésnek enge­delmeskedve, más úton térnek haza. Ez a történet nemcsak karácsony táján lehet „Ha tehát áldozati ajándékodat az oltárhoz viszed, és ott jut eszed­be, hogy atyádfiának valami panasza van ellened, hagyd ott aján­dékodat az oltár előtt, menj el, békiilj ki előbb atyádfiával, és csak azután térj vissza, s vidd fel ajándékodat." Mt 5,23-24 (Jer 7,4-5; Mt 13,31-35; 5Móz 34,1-12) A ke- resztyénség csapatjáték, itt nincsenek egyéni győztesek. Hiába érsz elsőként a templomba, hiába ülsz az első sorban, hiába énekelsz a leghangosabban, hiába hir­detik a te neveddel a legnagyobb adományösszeget, a Mester az „összjátékot” né­zi. Hogyan „passzoltál” a másiknak, vagy éppen hogyan „tartottál be” neki... Ajé- zusi „liturgikus” rend első pontja, hogy előbb az atyafiak és „atyalányok” egymást közt jussanak összhangra, és csak utána érdemes, már megbékült testvérként, elin­dulniuk az oltár felé. Még van idő a holnapi istentiszteletekig. Inkább onnan kés­sünk pár percet, de le ne késsük a megbékélés lehetőségét! Gáncs Péter HATVANAD VASARNAP Ősi szabály, hogy a vendéget megérkezé­se után nem illik magára hagyni, hanem szóval kell tartani az étel felszolgálásáig. Ha a meghívó család népes, vagy ha sze­mélyzet van a háznál, akkor ez nem okoz gondot. Jézus azonban két nővér otthoná­ba tér be, akik - a jelek szerint - ketten tartózkodnak a házban. Érthető, hogy amikor Márta kimegy a konyhába, Mária a vendéggel marad. Úgy tűnik, ő a sze­rencsésebb, mert neki jutott a teendők könnyebb és kellemesebb része. Míg Márta a tálalás előkészületeivel, majd a felszolgálással fáradozik, addig Mária Jé­zus társaságát élvezheti, Ä háziasszonyként sürgő-forgó Márta úgy érzi, testvére magára hagyta őt a szol­gálatban. Amit Mária tesz, szerinte nem több kikapcsolódásnál. Egy idő után szó­vá is teszi ezt, és arra kéri Jézust, hogy fi­gyelmeztesse nővérét: illene, hogy ő is ki­vegye részét a szolgálatból. Jézus válasza nyilván megdöbbenti: éppen Mária az, aki a szolgálat jó részét választotta! Márta most már nem mer hangot adni méltatlankodásának, de legszívesebben így felelne: „Mi az, hogy a jó részt? Hiszen Mária nem csinál semmit! Csak ül a lába­idnál, és téged hallgat! Ez nem munka! Ez nem szolgálat! Ez pihentető időtöltés!” Márta semmiképpen sem tudja szolgá­latnak tekinteni, hogy Mária Jézus szavait issza, és igy lélekben gazdagodik. Szerin­te szolgálni annyi, mint más kényelméért tenni valamit, másnak valamit adni. A Jé­zus lábánál ülő Mária nem tesz semmit és nem is ad semmit Jézusnak, hanem hallgat és elfogad. Jézus viszont éppen ezt mond­ja a szolgálat jó részének, sőt a java rész­nek! Mert Jézus elsősorban ezt váija tanít­ványaitól és követőitől: figyeljenek rá, hallgassák őt, fogadják be igéjét, és persze tartsák is meg. Jézus nem véletlenül fogadja el övéi­től a Mester megszólítást. Ez abban az időben a rabbik megszólítása volt, és ta­nítómestert jelentett. A tanítvány sokféle szolgálatot tehet Mesterének, de minde­nek előtt azzal szolgálja, hogy tanítani engedi magát. Ezzel teszi lehetővé, hogy a Mester betöltse küldetését. Ezért az odaadó fi­gyelés, a tanulás jelenti az igazán jó részt a Mester szolgálatában. Mária éppen ezt választotta. Ez az a »könnyű teher« és A jó rész Jézus szolgálatában Lk 10,38-42 a szolgálatába »édes iga«, amit Jézus szegődőknek ígért. Mózes egykor olyan istentiszteletet rendelt, ami parancsolatok és szabályok súlyos igájaként nehezedett az ószövet­ségi népre. Ezzel szemben az újszövet­ség istentisztelete elfogadást és befoga­dást jelent. Nekünk nem azzal kell Istent szolgálnunk, hogy áldozatokat vi­szünk az oltárra, vagy bármi mást adunk neki. Mi legfőképpen azzal szolgálunk, hogy nem utasítjuk el, hanem elfogadjuk mindazt, amit Isten az evangéliumban és a szentségekben adni akar. Ezért a temp­lomi istentiszteleten való részvétel, az ige hallgatása és az úrvacsora közösségé­ben való részesedés nem szabadidős te­vékenység, nem kikapcsolódás és nem hobbi, hanem éppen ez a jó rész az Isten szolgálatában, aminek gyümölcsét senki el nem veheti. Ez azt is jelenti, hogy a szolgálat job­bik részét nem mi, lelkészek végezzük, noha - Márta lelkűidével - hajlamosak vagyunk azt gondolni, hogy az egyház­ban egyedül mi „húzzuk az igát”. Abban persze van igazság, hogy ha Márta nem terített volna asztalt, ha nem látta volna el a háziasszony teendőit, akkor Jézus nem ülhetett volna le, hogy Máriát tanít­sa. Mária sem választhatta volna Jézus szolgálatában azt a jó részt, amit senki sem vehet el tőle. Mert a szolgálat másik részét bizony elvehetik! Az apostoloknak nem egyszer át kellett élniük, hogy a hatalom önkénye ideig-óráig beléjük fojtja a szót, börtönbe záija őket, megvonja tőlük az evangélium hirdetésének lehetőségét. Az egyház tör­ténetében számtalanszor előfordult, hogy - a világi hatalom nyomására vagy egy­szerűen csak féltékenységből - jeles ige­hirdetőket időlegesen vagy életük végéig száműztek a szószékről. De a jobbik részt, az ige hallgatását és befogadását soha, senkitől nem vették el, mert nem is vehetik. Erről csak lemondani lehetett és lehet. Régebben a nagyobb darab kenyér, a •biztosabb egzisztencia reményében, vagy a hitélet tilalma alatt álló hivatás kedvéért mondtak le róla sokan. Ma el­sősorban a szabadidős tevékenységek megszámlálhatatlan választéka jelenti az okot. Vannak persze, akik vasárnap és ünnepnapon is a kenyérkereső munkát választják, vagy - Mártához hasonlóan - háziasszonyi teendőkre hivatkoznak. Végül is mindegy, hogy a távoli vagy a közelebbi múltban ki, milyen kifogást talált, milyen okból mondott le arról, hogy az Úr napját megszentelje, hogy el­menjen a templomba, és Jézus szolgála­tából a jobbik részt válassza: az igét hall­gassa, az úrvacsora asztalközösségében részt vegyen. A böjti előkészület bűnbá­natra és megtérésre hívó vasárnapjai mindenkinek újra felkínálják a választás lehetőségét. Ma válaszd te is a jó részt! Mostantól semmiért ne mondj le róla! Hidd el, senki nem veheti el részedet sem az ige hallgatásában, sem az Úr tes­tének és vérének közösségében! Véghelyi Antal ISTENTISZTELETI REND _________________ Bu dapesten, 2002. február 3. .. I„ Bécsi kapu tér de. 9. (úrv.) Be nce Imre; de. 10. (német) Andreas Wellmer; de. 11. (úrv.) Bencéné Szabó Márta; du. 6. Péter Zoltán; II., Hűvösvölgyi út 193. Fébé de. 10. Herczog Csaba; II., Modori u. 6. de. fél 10. Sztojanovics András; Pest- hidegkút, II., Ördögárok u. 9. de. fél 11. Fodor Viktor; Csillaghegy-Békás megy er, III. , Mező u. 12. de. 10. Donáth László; Óbu­da, HE, Dévai Bíró M. tér de. 10.; Újpest, IV. , Lebstück M. u. 36-38. de. 10. Blázy La­jos; V., Deák tér 4. de. 9. (úrv.) Cselovszky Ferenc; de. 11. (úrv.) Gerőfi Gyuláné; du. 6. Zászkaliczky Péter; VII., Városligeti fasor 17. de. fél 10. (családi) dr. Muntag Andomé; de. 11. (úrv.) Szirmai Zoltán; du. 6. Kézdy Péter; VIII., Üllői út 24. de. fél 11. Kertész Géza; VIII., Rákóczi út 57/b. de. 9. (szlovák) id. Cselovszky Ferenc; VIII., Karácsony S. u. 31-33. de. 9. Kertész Géza; VIII., Vajda P. u. 33. de. 9. Smidéliusz András; IX., Gát utcai római katolikus templom de. 11. Szabó Juli­anna; Kőbánya, X., Kápolna u. 14. de. fél 11. Smidéliusz András; X., Kerepesi út 69. de. 8. (úrv.) Tamásy Tamás; Kelenföld, XI., Bocskai út 10. de. 8. (úrv.) Szeverényi János; de. fél 10. (családi) Blázy Árpád; de. 11. (úrv.) Szeverényi János; du. 6. Győri Tamás; XI. Németvölgyi út 138. de. 9. Győri Tamás; Budagyöngye, XII., Szilágyi E. fasor 24. de. 9. Bencéné Szabó Márta; Budahegyvidék, XII., Kékgolyó u. 17. de. 10. Bácskai Károly; XIII., Kassák Lajos u. 22. de. 10. Kendeh György; XIII., Frangepán u. 43. de. fél 9. Kendeh György; Zugló, XIV., Lőcsei út 32. de. 11. (úrv.) Tamásy Tamás; XIV., Gyarmat u. 14. de. fél 10. Tamásy Tamás; Pestújhely, XV., Temp­lom térde. 10. Kendeh K. Péter: Rákospalo­ta, XV., Kistemplom, Juhos utca 28. de. 10. Veperdr Zoltán; Rákosszentmihály, XVI., Hősök tere 11. de. 10. (úrv.) Börönte Márta; Cinkota, XVI., Batthyány I. u. de. fél 11. Blatniczky János; Mátyásföld, XVI., Prodám u. 24. de. 9. Blatniczky János; Rákoshegy, XVII. Tessedik tér de. 9. (úrv.) Kosa László; Rákoscsaba, XVII. Péceli út 146. de. 9. (úrv.) Eszlényi Ákos; Rákoske­resztúr, XVII., Pesti út 111. de. fél 11. (úrv.) Kosa László; Rákosliget, XVII. Gőzön Gy. u. de. 11. (úrv.) Eszlényi Ákos; Pestszent- lőrinc, XVIII., Kossuth tér 3. de. 10. Győri Gábor; Pestszentimre, XVIII., Rákóczi út 83. (ref. templom) de. 8. Győri Gábor; Kis­pest, XIX., Templom tér 1. de. 10. Széli Bulcsú; Kispest, XIX., Hungária út 37. de. 8. Széli Bulcsú; Pesterzsébet, XX., Ady E. u. 89. de. 10. Győri János Sámuel; Csepel, XXI., Deák tér de. fél 11. Lehoczky Endre; Budafok, XXII., Játék u. 16. de. 10. Soly­már Gábor; Budaörs, Szabadság út 57. de. 10. Endrefíy Géza; Törökbálint, (ref. tem­plom) de. fél 9. Endrefíy Géza. HATVANAD VASÁRNAPON a litur­gikus szín: zöld. A vasárnap lekciója: ApCsel 26,22-31; az igehirdetési alap­ige: Lk 10,38-42. HETI ÉNEKEK: 279, 258. Összeállította: tszm • SAROK £ 5 c* 6­Kyrie eleison Sok mindent kellene írnom, de kevés a hely. Pedig ha va­lamit nagyon-nagyon a szívébe kellene vésni minden is­tentisztelet-látogatónak, és meg kellene ismernie minden érdeklődő embernek, akkor az a „Kyrie”. A kyrie, vagyis az „uram irgalmazz”, a keresztény istentisztelet korai időktől fogva állandó része, amely valami módon megje­lenik az evangélikus istentisztelet minden formájában. Néha - mint az ún. énekverses rendben - összeolvasztva az istentisztelet bevezetésében megszólaló bűnbánati imádsággal, máskor pedig - a liturgikus rendben - szó szerint, önálló mondatként az egytagú formában: Uram ir­galmazz, vagy a háromtagú alakban: Uram irgalmazz. Krisztus kegyelmezz, Uram irgalmazz. A világ kereszténysége (benne az evangélikusság) ismer olyan formát is, amelyben az istentiszteleti közösség kibő­vítheti a kyrie-t bizonyos témákkal, adott esetben pedig az egyházi és/vagy aktuális ünnep mondanivalójának megfe­lelően. (Ebben az esetben konkrét utalások is lehetnek az ünnep eseményeire, üzenetére, pl. karácsony közelében: „Betlehemi gyermek, kinek szülei nem találtak helyet a fo­gadóban, könyörgünk minden hontalanért - Uram, irgal­mazz; Betlehemi gyermek, Te istállóban születtél, könyör­günk azokért, akik szegénységben élnek - uram, irgalmazz...”, vagy vízkereszt idején: „Világ világossága, Krisztusunk, sötét világunkban betlehemi csillagod mutas­son utat - Uram, irgalmazz; Bününk sötétjében ragyogjon fel tisztaságod fénye - Uram, irgalmazz; A halál árnyéká­ban világoljon az Élet világossága - Uram, irgalmazz!”) A nyugati kereszténységben elterjedt a kyrie háromta­gú formája. Ez azonban nem azt jelenti, hogy az istentisz­telet más részeiben nem szólal meg, talán közvetett, talán közvetlen módon ez a felkiáltás. Legjobban az úrvacso­rái énekben, az Isten Bárányáról szólóban ismerjük fel, de ott van az ún. „laudamus te”-ben is, ahol a nagy dicsőség­mondás után kezd el szárnyalni a gyülekezet lstent-ma- gasztalása: Dicsérünk és áldunk téged, imádunk és ma­gasztalunk téged. (Keressük csak meg, pl. énekesköny­vünk 72. oldalán! - érdemes imádkozva végigolvasni...) A keleti kereszténység a nagy könyörgésekben és a litur­gia számos pontján imádkozza, mondja, énekli: kyrie elei­son. Nyugati ember számára már-már megszámlálhatat- lannak tűnik az „isteni liturgiában” való előfordulása. Mi is ez a mondat: „kyrie eleison - uram irgalmazz”? Semmiképpen sem bűnbánati formula. Dicsőítés, magasz­talás, az imádat kifejezése. A kereszténység előtti világ­ból érkezett az egyház istentiszteletébe. így köszöntötték egy-egy városban, országban a megérkezett uralkodót. A hódolat jeleként hangzott: kyrie eleison. Ma, amikor fel­csendül a keresztény liturgiában, akkor ugyanez a funkci­ója: Hódolat annak, aki él és uralkodik, akié az ország, a hatalom és a dicsőség. Az Ószövetség és az Újszövetség gazdag háttéranya­got ad a kyrie szerteágazó tartalmának megértéséhez. Legközelebb ezekből az idézetekből adunk olvasóinknak egy csokorra valót. Addig azonban álljon itt egy kibőví­tett kyrie - hiszen közeleg a böjti idő, amelyben majd ez is segíthet minket a helyünk megtalálására és Urunk nagyságának, szeretetének megértésére: Jézus Krisztus, Irgalmazz nekünk! Jézus, te ellenálltál a gonosznak, Irgalmazz nekünk! Jézus, te megtanítasz arra, hogy felismerjük a gonoszt, Irgalmazz nekünk! Jézus, te megerősíthetsz, hogy ellenálljunk a gonosznak, Irgalmazz nekünk! Jézus, te meg tudsz óvni minden gonosztól, Irgalmazz nekünk! Jézus, te meg tudsz szabadítani minden gonosztól, Irgalmazz nekünk! Hafenscher Károly (ifj.)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents