Evangélikus Élet, 2002 (67. évfolyam, 1-52. szám)
2002-09-22 / 38. szám
2002. SZEPTEMBER 22. 7. oldal Evangélikus Élet ........................ Evangélikus arcképcsarnok A holt professzor „szellemét” idézem Masznyik Endre az előző századforduló neves egyházi személyisége, a tudós teológiai tanár 145 évvel ezelőtt, 1857. szeptember 24-én született Tiszaföldváron. Otthoni, majd szarvasi tanulóévei után Sopronban (1875-76) és Pozsonyban (1876-79) folytatta teológiai tanulmányait. Édesapja mellett végzett segédlelkészi szolgálatot, majd hosszabb külföldi tanulmányutat tett, hogy tudását elmélyítse, ismereteit gyarapítsa. 1881-ben a Selmecbányái főgimnázium, majd 1882-ben, huszonöt éves korában a pozsonyi Teológiai Akadémia tanára lett. Ekkor szerzett bölcsészdoktorátust. 1885-től mint teológiai rendes tanár, 1895-től pedig mint teológiai akadémiai igazgató működött 1917-ben történt nyugalomba vonulásáig. Rendszeres teológiai és újszövetségi tárgyakat adott elő, de érdeklődési köre kiteljedt az egyháztörténetre is. Egy emberöltő alatt a következő, fontosabb munkái jelentek meg: Evangélikus dogmatika, Jézus élete, Pál apostol élete, Luther Márton élete, Pál apostol leveleinek magyarázata és az Újszövetség fordítása. Figyelemre méltó a Fláború és vallás című tanulmánya. Évszámokban mérve 1888-tól 1917-ig tart irodalmi munkásságának legtermékenyebb szakasza, párhuzamosan, oktató-nevelő munkásságával. Közben nagy visszhangot kiváltó tanulmányt is írt: „Voltak-e Jézusnak testvérei?” cimmel (Budapest, 1906). E tanulmányának megjelenése után a Budapesti Hírlap cimű napilap tette lehetővé, hogy a római katolikus teológusokkal folytatott vita nyomtatott formában is megjelenhessen. Nagyobb lélegzetű művei mellett több kisebb-nagyobb tanulmánya, értekezése, dolgozata, cikke is megjelent a Gondolat, A Mi Otthonunk, a Theológiai Szaklap és a Protestáns Szemle hasábjain. Sok cikket írt az Evangélikus Őrálló első évfolyamaiba is. Professzori szolgálata utolsó éveiben kiadta az Isten Igéje című folyóiratot, amelyet lelkészeknek szánt igehirdetési segítségül. Teológiai felfogását sokféleképpen minősítették: liberális, de eklektikus teológusnak is tekintették. Egyik volt hallgatója (H. Gaudy László) szerint „magyar evangélikus teológus” volt, mert Masznyiknak külföldre került tanítványai az ottani, leghíresebb professzoroktól sem kaptak többet azokból a tantárgyakból, amelyekre Masznyik Endre oktatta őket. 75 éve, 1927. október 15-én Budapesten hunyt el. Dr. Barcza Béla Szeretettel hívunk és várunk mindenkit a nyári táborok találkozójára! Időpont: 2002. október 5-6. Érkezés 14 órára. Helyszín: Lágymányosi Ökumenikus Központ (Magyar tudósok körútja 3.) Jelentkezni lehet: Az Ifjúsági és Gyermekosztályon: 1085 Bp. üllői út 24., vagy telefonon: 429-2038, 0630 283-2942. E-mail: attila.kiraly@lutheran.hu Fúvósmuzsika Mezőberényben Az elmúlt évben beszámoltunk arról, hogy a mezőberényi I. kerületi evangélikus gyülekezetben új munkaág alakult. Gyülekezeti réz- fúvóskör gyakorol heti rendszerességgel, ill. szolgál istentiszteleti alkalmainkon. Augusztus közepén Mössingenből érkezett patrónusa- ink egyhetes intenzív tábor keretében segítették, erősítgették ezt az induló munkaágat. A hét legnagyobb része a gyakorlásról szólt, napi 5-6 órában szólam-, illetve összpróbák voltak. Sok új darabbal bővítettük repertoárunkat, amelyet a hét végén zenei áhítat keretében mutattunk be gyülekezetünknek. Érdekes tapasztalat volt, hogy ez a munkaág sem statikus, követi a kor kihívásait, és a klasszikus korálfeldolgozások mellett egyre több könnyebb, ritmusos műfajt is megjelenít. A próbák után esténként gyülekezeti családok fogadták a német és magyar fúvósokat. A grillezés, palacsintázás, a bográcsban főtt halászlé mellett hosszú, baráti beszélgetések, kapcsolatok alakultak ki. Német barátaink nemcsak technikai tudásunkat bővítették, hanem komoly missziót is betöltötték. A napi áhítat, igeolvasás közös alkalmaink szerves' része volt. Felénk megnyilvánuló türelmük, szeretetük valódi szolgálat volt. Megmutatták, ezen a néha nehéz missziói terepen, hogyan lehet keresztyénként, a kapott ajándékainkkal - pl. a zenével - Isten dicsőségére szolgálni. És számomra ez volt a legnagyobb élmény. A boldog keresztény ember levegőjét hozták közénk. Hisszük: jövőre folytatás következik. Bátovszky Gábor Erdei gondolatok Fűben, fában az orvosság — mondogatták eleink, míg mások meggyőződéssel állítják, hogy a természet közelségére, az erdőben tartózkodásra elsősorban nem a test, hanem a lélek áhítozik. S úgy tűnik, mindkét állítás elfogadható. Való igaz, hogy a mégoly fejlett gyógyszeripar is alapvetően a természetben található anyagokból, elsősorban növényekből és ásványokból készít kivonatokat, amelyeknek gondos adagolása helyrehozhatja a szervezet egy-egy ideiglenes meghibásodását. Másrészt viszont az elkényel- mesedett, városiasodon embernek újból és újból szükségé van arra, hogy találkozzon a természettel, amely sokszor mesterségesen épített (szafari- vagy vadasparkok), de mégis természetes hatású, s legalább emlékeztet az érintetlen tájra, ösztöneinkben felidézve múltunkat. Nem véletlen, hogy soha nem látott fejlődésnek indultak a városokat övező települések, tömegessé vált a városokból való kiköltözés, és egyre hangosabb azoknak a civil szervezeteknek a szava, amelyek több zöldterületet követelnek az épített környezetben, a kertvárosok lakói pedig bőségesen ellátják munkával a kertépítőket. Hiszen a természetből származunk, oda születtünk, ezt adta ajándékba Teremtőnk. Építhetünk tornyokat, utakat, gyárakat, szépet, csúnyát, kisebbet vagy nagyobbat, igazán mégis csak a természet közelében érzi jól magát az ember. A párás hajnali erdő illata, a hegyek lenyűgöző látványa, a növények szín- és formagazdagsága, az állatok titkainak kifúr- készése semmihez sem hasonlítható élményt tud nyújtani. E természetközeliség értékét igazolják az ott élők - a városi ember számára irigylésre méltó - kiegyensúlyozott, derűs mindennapjai. Azoké, akik naponta rácsodálkozhatnak a természetre, de ha kell, harcot is vívnak vele, mint ahogy erre az elmúlt árvíznél is szükség volt. Ok bizonyára többet, mást értenek meg a teremtés csodájából. Közvetlenül használják fel az Úr adományait tápláléknak, eszközökké átalakítva, vagy éppen gyógyszernek. Mert az erdőben egy mély szippantástól nem csak a tüdő, de a lélek is tisztul. S nemcsak jótékony hatású, de szükségünk is van rá. Kell időt szakítani arra, hogy szeretteinkkel „megjárassuk a lábunkat a zöldben ", sőt el lehet hívni egy könnyed sétára az idősebb családtagokat is. A gyermekeknek meg egyenesen kötelező megmutatni a hegyeket, völgyeket, növényeket, állatokat, egyszóval a teremtett környezet csodáit. És nem csak a testi felüdülés, a kikapcsolódás érdekében. Azért is, hogy a talpunk alatt eltörő ágak recssenésétől megtört csendben elgondolkodva megérezzük Teremtőnk nagyságát, elmerengjünk azon a csodán, amit véghez vitt, s amelyet „ térítésmentesen " nekünk ajándékozott. E főhajtás közepette talán hálát mondani sem felejtünk el...! Gyarmati Gábor __ G BERES Az egészséges emberért Hajlamos a csontritkulásra? Ugye, emlékszik még, hogy rovatunkban legutóbb a CalciviD tablettáról írtunk? Elmondtuk, hogy a készítmény hatóanyagainak milyen fontos szerepük van az egészséges csontozat kialakításában és megtartásában. Különösen fontos ez a 40 év feletti hölgyek esetében, nekik ajánljuk a következő tesztet. A változó korban a női nemi hormon termelődésének csökkenésével fokozódik a csontritkulás veszélye, mivel ez szabályozza a kalcium beépülését a csontokba. Ezért különösen fontos, hogy ebben a korban a megnövekedett kalciumigényről gondoskodjunk. Naponta minimum 1200 mg kalcium bevitele ajánlott, melyből átlagos táplálkozással csak napi 600 mg-ot fogyasztunk el. Az alábbi teszt segítségével megtudhatja, fennáll-e Önnél a csontritkulás kialakulásának veszélye. * Sovány, törékeny alkatú? □ igen □ nem ■ Első havi vérzése későn jelentkezett? □ igen □ nem * Ritkán figyel arra, hogy táplálkozása során elegendő mennyiségű kalcium és D-vitamin kerüljön a szervezetébe? □ igen □ nem ■ Gyakran fogyókúrázik? □ igen □ nem ■ Sok sót fogyaszt? □ igen □ nem A Fogyaszt élvezeti szereket (kávé, alkohol, cigaretta)? Hetente három alkalomnál ritkábban mozog? Irodai, ülő munkát végez? Télen-nyáron naponta kevesebb mint fél órát tartózkodik levegőn, napfényen? Előfordult csontritkulásos megbetegedés a családjában? □ igen □ nem □ igen □ nem □ igen □ nem □ igen □ nem □ igen □ nem Minden IGEN válasz olyan tényezőre utal, amely veszélyezteti csontjai egészségét. Amennyiben válaszai többsége IGEN, érdemes megfontolnia a Béres által kifejlesztett CalciviD tabletta szedését, mely a szervezetünk által igényelt napi 600 mg kalciumot és a kalcium felszívódását segítő megfelelő mennyiségű D-vitamint egyszerre tartalmazza, egyetlen, könnyen lenyelhető filmtablettában. B. K. A CalciviD gyógyszernek nem minősülő gyógyhatású készítmény. A kockázatokról és mellékhatásokról olvassa el a betegtájékoztatót, vagy kérdezze meg kezelőorvosát, gyógyszerészét! Tanévnyitó hittanverseny Nagyvázsonyban Gyülekezetünk hittanosai részére szeptember 7-én hittanversennyel fűszerezett tanévnyitó alkalmat rendeztünk. Negyven iskolás, testvérek és szülők hallgatták a bolond és okos házépítőről szóló nyitó áhítatot, majd együtt énekeltek. „Te építsd házad a Krisztusra!” - hangzott az utolsó versszak, hiszen tudjuk, hogy csak Benne bízva, Rá alapozva kiséri életünket Isten áldása. Ezután vette kezdetét az igazi erőpróba, hat helyszínen várták a segítő szülők a gyerekeket. A versenyt egy közös ebéd, majd értékelés és eredményhirdetés követte. Az első helyezett Mencshely, a második Szentantalfa, a harmadik Zánka csapata lett. A jövő évi tanévnyitó hittanversenyt Mencshelyen tartjuk meg. Mihácsi Lajos Partium, Erdély, Sóvidék, Székelyföld, Szászföld... Egy csodálatos erdélyi úton vehetett részt negyvenkét fős csoportunk augusztus utolsó hetében. Az ötnapos kirándulást a medgyesegyházi evangélikus gyülekezet a helyi polgári egyesülettel közösen szervezte. A méhkeréki határátkelőnél léptünk be Romániába, s ahogy sorra jöttek a települések, úgy idéztük fel nagyjaink emlékét. Nagyszalontán Arany János munkássága, Nagyváradon Szent László király kultusza elevenedett meg Veres Ravai Csaba Endre lelkész jóvoltából, aki amellett, hogy oroszlánrészt vállalt a szervezésből, idegen- vezetőként is kitűnőnek bizonyult. Erdélyi út nincs kolozsvári városnézés nélkül! Természetesen mi sem hagyhattuk ki a magyar történelem és művészettörténet emlékeit őrző helységet. Az első csoportképet Hunyadi Mátyás szobra előtt készítettük. Marosvásárhely főterén a Kultúrpalotában, a Rózsák terében gyönyörködhettünk, de vetettünk egy pillantást a Teleki Tékára és a Bolyai Gimnáziumra is. Két napra a Székelyföld legnépszerűbb üdülőhelyén, a Sóvidéken, Szovátán szálltunk meg. A Teleki Oktatási Központban első osztályú ellátásban volt részünk. Mindannyian nagy várakozással tekintettünk a másnapi program elé, amikor a Békás-szoroshoz és a Gyilkos-tóhoz mentünk. Lenyűgözött bennünket a természet adta szépség. A nap során nemcsak magasságokat, de mélységeket is megéltünk: Parajdon 900 méterre szálltunk alá a sóbányába. A harmadik napon búcsút intettünk a Medve-tónak, és Brassó felé vettük az irányt. Korondon az egész falu kirakodóvásárként tárult elénk. Örömei válogattunk a fazekasmesterek portékájából, sok apró ajándéktárgyat vásároltunk szeretteinknek. Farkaslakán, Tamási Áron nyughelyén a Székely himnusz érzékenyítette el a látogatókat, ugyanakkor az író híressé vált mondata: „ Azért vagyunk a világon, hogy valahol otthon legyünk benne” - valamiféle megerősítést adott nekünk, magyaroknak. Sepsiszentgyörgyön a Székely Múzeumban szinte megelevenedett a történelem. Ebben nagy segítségünkre volt a magyar nyelvű idegenvezetés, ami itt természetes. Lassan elhagytuk Székelyföldet, a fafaragók legjellegzetesebb alkotásai, a székelykapuk egyre ritkábban bukkantak elő, majd el is tűntek. Az est Brassóban köszöntött ránk, a derestyei kemping faházaiban volt a szállásunk Újabb két napra, ahol megint csak kedvünket keresték vendéglátóink. Ételből-italból nem volt hiány. A kirándulás negyedik napját Szászföld nagyvárosára és környékére szántuk. Brassó főtere, a Fekete templom és a régi városháza megtekintése mellett jutott idő a Szinaján lévő Peles-kastélyra is. Majd drótkötélpályán fellibegtünk a Bucegi- hegyre, sőt Csenátfaluban egy magyar evangélikus templomba is betértünk. A hazafelé vezető út a Fogarasi-havasok mentén az utolsó napra is tartogatott maradandó élményt, hisz alföldi emberek lévén nem győztünk betelni a hegyvidék látványával. Vajdahunyad váránál tartottunk egy kis pihenőt, majd ráfordultunk az Arad felé vezető útra. Késő este tértünk haza otthonainkba, ahol azóta is egy kis darabka Erdély köszön vissza ránk, hol a magunkkal hozott mézből, sajtból, hol a cserépedényekből, szőttesekből vagy fafaragásokból. Baukó Ildikó (Medgyesegyháza) „Aki nincs velem, ellenem van. ” Bartha István lelkész az Evangélikus Élet szeptember 15-i számában azt írja egy korábbi olvasói levelemre reagálva: „Aki nincs velem, ellenem van, és aki nem velem gyűjt, tékozol. ” Legyen szabad megjegyeznem, hogy ez a rendkívül határozott kijelentés Urunk szájából nem a „ bűnös és szabados " világ felé, hanem a szent hagyományok sérthetetlensége védelmében őt Belzebub szövetségesének kikiáltó farizeusokkal kapcsolatban hangzott el. Bartha István ebben az esetben nem találta el a szöget, mivel a „szövegkörnyezetben” az igazi konfliktus Jézus és a farizeusok között nem az, amiről ő ír. Ebben az esetben Jézus nem szegte meg a „szent hagyományokat” (hiszen mások is űztek ördögöt), hanem elfogadja a sokaság hitvallását messiási voltáról: „Csak nem ez a Dávid fia?” A farizeusokat ez a hitvallás zaklatja fel. Az igazi konfliktus ma is ez: Jézus egy a sok (ördögűző) közül, vagy Ő a Messiás, az Isten Fia, aki az út, az igazság és az élet, a farizeusok és a „bűnös és szabados” világ számára is. Szeretettel, Szeverényi János Kedves Olvasók! 18 éve már, hogy evangélikus lelkész bátyám az Úrhoz költözött. Rutinos víziember volt, az áradó Dunában kajakozás közben nagy örvénybe került, és a vízbe fulladt. Volt otthonában bukkantam erre az írásra, melyet valószínűleg egy turistaújságnak írhatott jó régen. Most, hogy még nyárias az idő, sokan kirándulnak, álljon itt ez a cikk kedves, de fontos figyelmeztetőként. Nem tudhatjuk, melyik utunk az utolsó, az a fontos, hogy igaz legyen számunkra is: „ Velem vándorol utamon Jézus”. És emlékezzünk erre az ószövetségi igére is: „Ezt mondja az Úr, a te megváltód, Izráel Szentje: Én, az Úr vagyok a te Istened, arra tanítlak, ami javadra válik, azon az úton vezetlek, amelyen járnod kell. ” (Ézs 48,17) Győriné dr. Drenyovszky Irén Legszebb túrám De melyik is a legszebb? Még iskolába sem jártam, amikor Mátraházáról felmentünk a Kékesre, édesapámmal meg a nagyapámmal. Ez a legrégebbi, amelyikre emlékezem. De csak homályosan emlékezem rá. Ki tudná felsorolni a többit, amelyik követte... Nemcsak az elsőben volt sok szép, hanem majdnem mindegyikben. Egyszer kifutottunk az időből, s ott maradtunk hétfő reggelig az erdőben. Mentünk rossz kerékpáron ezer kilométernyit. Beültünk olyan kajakba, amilyen volt. Eresztette a vizet, de megkerültük vele a szigetet. Voltak olyan túrák, ahol bőrig áztunk. Máskor elvesztettük az irányt, egy faluval odébb kötöttünk ki. Vagy egyikünk eltörte a lábát, és alkalmi hordágyon vittük haza. Ezekben mind valamilyen nehézséget kellett leküzdeni. Rossz emlékűnek is mondhatnánk, és mégis szép túraként emlékezünk rájuk. Vannak aztán befejezetlenek: nem lehet mindent betervezni, mert az élet rövid. Elmegyünk érdekes- városok, tájak mellett. Nem lehet minden romhoz kitérni, minden csúcsra felmenni, minden városban kiszállni. Minden virágot nem lehet megnézni. Ha köd van, nem látszanak a távoli dolgok, pedig éppen azért jöttünk. És ezek a befejezetlen túrák is szépek. Akkor tervezzük, hogy még hova mindenhova lenne jó eljönni, és Csak néha megyünk el. Amikor így egyre tovább válogatom a túráimat, akkor kezdek arra gondolni, hogy talán nem is egyik vagy másik túra volt a jó. Az a jó, hogy akár sikerül a túra, akár nem, holnap újra kezdjük. Lehet, hogy nem sikerül, lehet, hogy dombnak megyünk, lehet, hogy elázunk, de megyünk. A legszebb túra nem az emlékeinkben van, az majd lesz. Most tervezzük. Mert menni kell. Gyalog, vízen, kerékpáron, autón, de kell menni. Mert most következik a legszebb túra. Jöttök ti is? Drenyovszky János i u A ti
