Evangélikus Élet, 2002 (67. évfolyam, 1-52. szám)

2002-09-22 / 38. szám

4. oldal 2002. SZEPTEMBER 22. Evangélikus Élet Két nap „jelek” között „Jelek, jelek. Ember embernek adhat egyebet? S a jelek mögött egy egész világ van. Mindentől elrekesztve, önmagában. ” (Reményik Sándor) A tihanyi bencés apátságban a már ha­gyományossá vált Tetőtéri esték őszi so­rozata pénteken Szász Jenő székelyud­varhelyi polgármester előadásával .kezdődött. „Az erdélyi magyarság egy székelyföldi polgármester szemével” címmel hirdetett előadása - ahogy száz­nál több hallgató közül többen megje­gyezték - messze túlhaladta a szabványos előadásokat: csodálatos történelemóra volt fiataloknak és időseknek. Emlékezte­tő és továbbmutató! Gazdag szókincse, szép magyar beszéde, történelem- és múlt­ismerete tiszteletre méltó (33 éves). Jól, érthetően beszélt arról, hogy Erdélyben, Székelyföldön milyen regionális építke­zési modellt kellene követni, amely kivi­telezhető és ugyanakkor hiteles. Például a régiók kialakításánál fontos - Székely­föld, Erdély gazdasági feltérképezése ré­vén - a gazdasági együvé tartozás; nem hanyagolható el a sajátos szellemiség kér­désköre, a régiók kialakításában az ön- kormányzati típusú szervezési minta a megvalósíthatóságot jelentené. Örömmel beszélt a keresztény ma­gyar egyházak közötti jó kapcsolatról. A székelyek történetével foglalkozva hangsúlyozta, hogy a székelyek magya­rul beszélnek, magyarnak vallják magu­kat, de jobban tudatosítani kell, kik is a székelyek, miért olyan különös, amit ők műveltek, ami tőlük ered: varrottas, fara­gás, zene, dialektus, humor... Beszédé­ben sok történelmi jellegű tájékozatlan­ságra mutatott rá, holott a Kárpátok kanyarulatának védelmében a Székely­föld és a székelység egy területi, népi és érdekközösséget képezett. így „a leg­újabb korok viszontagságai közepette is képes volt megőrizni népi és csoport­sajátosságait, képes volt tömbként meg­maradni Erdélyben, melynek demográfi­ai viszonyai az újkorban a magyarság számára mind kedvezőtlenebbül alakul­tak. Ez a körülmény kell, hogy képezze jövőképének alapjait is” - mondta a fia­tal polgármester erős hittel, meggyőző­déssel ismertetve még a székely jövőkép alapjait és a rájuk váró sok szép felada­tot, erős munkát. Elgondolkoztató, tartalmas előadása és a vendéglátó házigazda, dr. Korzenszky Richard OSB kérdéseire adott válasza szép előkészítése lett a szombat délutáni ökumenikus találkozásnak, együtt imád­kozásnak az apátság templomában... * „Könyörögjünk együtt azért, hogy akik ‘utánunk élnek majd, magyarok és keresz­tények lehessenek ezen a vidéken!” - ol­vassuk a már hagyományossá vált meghí­vón. Először 1996. május 18-án hívta közös imádságra az apátság a Balaton- felvidék katolikus és protestáns keresz­tény közösségeit. Azóta a katolikus, az evangélikus, a református egyházak pap­jai, lelkészeinek, énekkarainak szolgála­tával hagyománnyá vált a szeptemberi együtt imádkozás, a „Könyörgés a ma­gyarságért”, melyen mind többen és töb­ben vesznek részt a fővárosból és az or­szág számos városából, sőt a határon túlról is. Most, szeptember második szombat­ján az igehirdetés szolgálatát dr. Márkus Mihály, a Dunántúli Református Egy­házkerület püspöke végezte. Feledhetet­len pillanat, amikor a három történelmi keresztény egyház híveinek ajkán egy­szerre hangzik fel az Úr imádsága, a Mi Atyánk, és együtt éneklik a Tebenned bíztunk..., Erős vár a mi Istenünk..., Boldogasszony Anyánk... ősi dallamát. A közreműködő kitűnő helyi és vendég­énekkarokat hallva sok arra sétáló kül­földi is beült a templomba. Az ökumenikus imádság történelmi emlékezéssel ért véget: a résztvevők egy szál virággal levonultak a monos­tort alapító I. András sírjához, kinek a kriptában nyugvását ősi népi rigmusok is megörökitik: „ Tihanynak bérc tetején a Balaton felett Sötéten és magán áll egy régi épület Alatta mély üregben nyolcszázados sír áll, Hol álmait alussza András magyar király, A sír felett két tornyon a kereszt, Két imádkozó kéz a mennyekbe fölesd. ’’ Két csendes őszi délután, hittel teli jelekkel... Sebeiken Pálma Püspökiktatás Petrőcön Szeptember első vasárnapján ritka ünne- választott püspököt. Ezt követően az új pi esemény helye volt Bacsky Petrovac, azaz Petrőc. Ezen a napon iktatták be tisztségébe a Jugoszláviai Szlovák Evangélikus Egy­ház új püspökét, Samuel Vrboskyt. püspök mondotta el beköszöntő beszé­dét, amelyben megköszönte az őt válasz­tók bizalmát, röviden vázolta terveit, s kérte, hogy támogassák őt felelősségtel­jes munkájában. Az Újvidék közelében fekvő Petrőcön több ezer evangélikus szlovák él. Az ot­tani evangélikus egyházközség az egy­házkerület legnagyobb, legerősebb gyü­lekezete. Samuel Vrbosky hosszabb ideje ebben a gyülekezetben szolgált es­peres-lelkészként. A püspökiktató istentiszteleten a Ju­goszláviai Evangélikus Egyház tagjai mellett jelen voltak a vajdasági testvér­egyházak, a világi hatóságok képviselői, a szomszédos országokból érkező hiva­talos egyházi vezetők, Magyarországi Evangélikus Egyházunk képviseletében pedig e sorok írója. A zsúfolásig megtelt templomban ha­talmas erővel zengett az ének a hívek és az énekkar ajkán. Az ünnepi szertartást a vajdasági lel­készek közreműködésével dr. Julius Filo, a Szlovák Evangélikus Egyház el­nök-püspöke végezte. Ő hirdette az igét, és iktatta be hivatalába az újonnan meg­A püspökiktató ünnepi istentisztelet­hez kapcsolódó közgyűlésen és az azt követő ebéden sok köszöntés hangzott el. A szomszédos Déli Egyházkerület püspö­kének megbízása alapján e sorok írója kö­szöntötte az új püspököt, emlékeztetve őt a Németországban együtt eltöltött tanul­mányi időre. Samuel Vrbosky örömmel vette a személyes hangú testvéri köszön­tést. A Bácskában és Békés megyében élő evangélikusok a múlt századokban test­véri kapcsolatban voltak egymással. A békéscsabai gyülekezet lelkészei közül többen is hosszabb-rövidebb ideig szol­gáltak a bácskai gyülekezetekben. Az új püspök kifejezte reményét, hogy a testvéri kapcsolat elmélyül a két egyház között, s ennek gyümölcseként a jövőben, sor kerül kölcsönös látogatá­sokra is. Adja Isten, hogy így legyen! Táborszky László Bor szentelés? Avagy: hogyan viszonyulnak a magyar történelmi egyházak tárgyak megszenteléséhez... Az egyházak térnyerésével — mert a legsötétebben látók sem tagadhatják, hogy az egyházi szolgálatot egyre több hivatalos helyen és rendezvényen kérik a rendszerváltás óta — sűrűbben ütik fel lelkészeink az Agendát olyan oldalakon, melyekre hosszú évtizedeken át nem volt szükség. Megnőtt a társadalmi szereplé­sek száma, mert (csaknem) minden tele­pülés vezetése igyekszik jó kapcsolatot kiépíteni az ott élő papokkal, illetve val­lásos emberekkel. A falunapok, nemzeti ünnepek vagy egyes évfordulók kapcsán kémek szolgálatot a lelkésztől, gyakran nagy plénum előtt és több felekezet kép­viselőjével közösen. Ezzel együtt jár a meghívók megfogalmazása és a rendez­vény programjának összeállítása, mely­nek kapcsán a teológiailag képzettebb emberek alig győzik helyretenni az olyan furcsa fogalmakat, mint „ökume­nikus szentmise”, „protestáns bérmálás”, esetleg „evangélikus plébános”. Úgy is mondhatnánk: a nép jót akar, csak győz­zük megérteni — és udvariasan helyre tenni az elképzeléseket. Miután a szó- használatot rendeztük, és minden titulus a helyére került, összedugják fejüket a szertartás levezetői, és „kitalálják”, ki mit mond vagy mondhat. Itt jön a szer­tartáskönyv, az Agenda vagy az egyhá- zi/gyülekezeti hagyományok. A lelké- 'szek dicséretére legyen mondva, eddig nagyon ritkán maradt el ökumenikus szertartás a párbeszéd hiánya miatt. (Saj­nos sokkal inkább a nagy ünnepek alatti túlterheltség és a paphiány játszott közre a meghiúsult eseteknél...) A továbbiakban ve­gyünk egy konkrét pél­dát: borszentelés. A ró­mai katolikus és az ortodox egyházak egy­aránt rendszeresen vé­geznek terméhyáldást, melyet korunkban egyes településeken népünne­péllyé fejlesztettek. Soltvadkerten idén tar­tották az első „ökumeni­kus borszentelést”. En­nek szervezője a helyi Krümmer Fülöp Borlo­vagrend volt. A követke­zőkben lássuk, melyik egyház lelkésze mit vallott erről a jól si­került ceremónia után. Burányi Roland katolikus káplán: A katolikus egyházban igen gyakori, hogy különböző termesztett dolgokra kérjük Is­ten áldását. Azért is fontos ez, hogy az embert emlékeztesse arra, hogy nem csak az ő erőlködése és fontoskodása az, amin munkájának sikere múlik. Ahogy a Szent­írásban olvashatjuk: „Hasztalan fárad az építő, ha az építőmester nem áll mellet­te". Tehát itt bizony Isten áldása kell. Ha megáldunk vagy szentelt vízzel megszen­telünk egy tárgyat, akkor Istent kérjük, hogy álljon meg mellettünk, és az a mun­ka, amit ezzel a munkaeszközzel végzünk, az ő dicsőségére és az emberek javára szolgáljon. • Sípos Ajtony Levente református lelkész: A református egyház hagyomá­nyai szerint mi nem szentelünk bort, és nem is áldjuk meg, hiszen ez egy tárgy. A református teológia szerint Isten meg­áldja az embert, és így megszenteli mun­káját. Jelen esetben tehát ennek gyümöl­csét látjuk a palackban. Az áldásnak fontos előfeltétele, hogy az emberek óhajtsák azt. Az egyházi személy, azaz a pap mondja ki az áldást. Amit itt nem tu­dunk garantálni, csak remélünk, az az, hogy Isten megáldja rajtunk keresztül ezeket a termelőket. Ehhez azonban ne­kik meg kell tartaniuk az Úr törvényeit. Káposzta Lajos evangélikus esperes­lelkész: Az evangélikus felfogás szerint, sem áldanak meg tárgyakat és termést, de., létezik az aratási hálaadó istentisztelet, 5 ahol az egész termésért adunk hálát. Ekkor ■ megköszönjük, hogy elvégezhettük ezt a munkát. Ahol én gyerek voltam, ott úgy- kezdődött a tavaszi munka, hogy a szőlő nyitásánál a papi földön a lelkész is jelen t volt, és istentiszteletet tartott az egybegyűlt gazdáknak. A Bibliában a gazdagság egyik kifejezője a bőven termő szőlőtőke. Megrázó azonban az a kép, amikor a vere­séget és a nép széthullását az őszi tőkéről lehulló levelek példájával illusztrálják. Az abszolút pusztulás képe is a szőlőhöz kötő­dik: a legnagyobb ínség az, amikor a sző­lő is kiszárad. Hiszen annak gyökerei na­gyon mélyre nyúlnak, és ha már ott sincs víz, akkor az embernek sem jut. Az őszi hálaadások az idei rossz termés miatt nem fajulhatnak sem panasznappá, sem pedig politikai gyűléssé. A nép ugyanis vigasztalást és biztatást vár pap­jaitól, akik ezt - hitbéli tanulmányaik és hitük birtokában - kétezer éve végzik. Ifj. Káposzta Lajos Mi, a Nádasdladányban 2002. augusz­tus 30-31-én a Nádasdy Akadémia és a Védegylet által rendezett „Ökológia és egyház” konferencia résztvevői, külön­böző egyházak hívei, teológusok, pa­pok és lelkészek, valamint különböző tudományágak szakértői, tudatában annak, hogy napjaink ökológiai válsá­gának leküzdése az emberiség egyik legnagyobb kihívása, annak megoldá­sán munkálkodva az egyházak vezetői I és a többi ember közti párbeszéd meg­erősítése érdekében az alábbi nyilatko­zatot fogalmazzuk meg. Arra vállalkoztunk, hogy összekös­sük az ember földi létének újragondolá- j sát a gyakorlati cselekvéssel, és igye- I kezzünk segítséget nyújtani olyan f javaslatok formájában, amelyek a ma- I gyarországi egyházak vezetőinek épp- j úgy, mint a híveknek segíthetnek a val- i lás és az ökológia összekapcsolásában. Fontosnak tartanánk, hogy az egyhá- j zak tanítási gyakorlatában nagyobb :: hangsúlyt kapjanak azon alapelvek, I amelyekre a környezeti válság megol- I dásában a társadalom támaszkodhat. I Tudjuk, hogy ezek az elvek jelen van- I nak az egyházak tanításában, fontossá- j guk tudatában azonban fel kellene hív- \ ni rájuk mind a hívek, mind pedig a I kívülállók figyelmét. • Ki kellene emelni, és erőteljeseb- I ben hangsúlyozni embertársaink és utó- ! daink iránti feltétlen felelősségünket. • Az ember intelligenciája révén kü- I lönös és megkülönböztetett szereppel I bír. Ez a szabadság azonban nem jogo­sítja fel a világ pusztítására, hanem kö­telességeket ró rá élőlénytársai és az egész ökoszisztéma megőrzésében. Te­kintetbe kellene vennie a többi létforma méltóságát is, elismerve, hogy azok az embertől függetlenül is értékek hordo­zói, és eleve létük által tiszteletre mél­tók - ennek a tiszteletnek tükröződnie kell á velük való érintkezés minden esetében. • Éppen ezért elkerülhetetlen feladat, j hogy ráirányítsuk a figyelmet a termé­szeti rendszerek sokféleségének, stabili- ; tásának és szépségének csorbítására irá- I nyúló cselekedetek bűnös voltára. • El kellene fogadni, hogy a világ Nyilatkozat egészére irányuló szeretet és irgalom, csakúgy mint az ebből fakadó cseleke­detek éppúgy jók, mint az embertársa­ink iránt tanúsítottak. Ebből fakadóan igyekeznünk kellene gátat szabni első­sorban az embertársainkkal, de emellett a természettel szembeni erőszaknak is. • A környezeti válsághoz vezető fo­gyasztói magatartás az emberi lélek céltalanságából fakad. Az egyházaknak fontos feladata az anyagi javak birtok­lásával szemben a szellemi és lelki ki- teljesedést állítani az emberi lét közép­pontjába. Ezekből az alapelvekből kiindulva az egyházak számára fontos gyakorlati fel­adatok származnak, amelyek hozzájá­rulhatnak egy hosszú távon fenntartható és igazságosabb világ kialakításához. Ezen feladatokat illetően az alábbi terü­leteket tartjuk kiemelkedően fontosnak.- Elengedhetetlenül szükségesnek látjuk az egyházakon belül a lelkipász­torok (papok, lelkészek, rabbik) felké­szítését a vallás és az ökológia kapcsola­tát illetően mind teológiai, mind pedig gyakorlati értelemben. A lelkipásztorok képzésében csakúgy, mint az egyházi oktatási intézményekben az alapfokú oktatástól a felsőoktatásig még hangsú­lyosabban jelenjenek meg ökológia, kör­nyezetvédelmi ismeretek is.- Elsődleges feladat a hívek minél részletesebb tájékoztatása ezen kérdé­sekről, hogy ráébredjenek, hitükkel nem egyeztethető össze semmilyen olyan magatartásforma, amely az öko­szisztéma létét veszélyezteti. Kérjük, hogy a tanításban nagyobb súllyal je­lenjenek meg a teremtett világ védel­mének szempontjai..- Kívánatosnak tartanánk, hogy a magyarországi egyházak hivatalosan (pl. a templomokban felolvasandó kör­levelek formájában), foglalkozzanak az ökológiai válság témakörével, különö­sen olyan időszakokba# (mint a most lezajlott johannesburgi Főld-csúcs ap­ropóján), amikor a közfigyelem egyéb­ként is erre irányul. Ennek részeként az egyházak tegyék széles körben hozzá­férhetővé és közismertté az ökológiai válságról való hivatalba egyliázi meg­nyilatkozásokat. ' k_‘- Az egyházak használják hatéko-íi nyabban a tömegtájékoztatást arra, hogy | az ökológiai gondolat és az ezzel kap- | csolatos egyházi kezdeményezések mi- I nél szélesebb körben ismertté váljanak. 1 Az egyházi médiában igyekezzenek mi- 1 nél gyakrabban foglalkozni a témával, I akár külön műsorok formájában - ahogy I arra már vannak pozitív példák is.- A civil szféra környezetvédő cső- 1 portjai és a helyi egyházi közösségek I törekedjenek minél szorosabb kapeso- I latra és együttműködésre. A civil szer- | vezetéknek segíteniük kell az egyháza- | kát, hitközségeket, hogy hozzájussanak 1 a környezetvédelemmel kapcsolatos in- I formációkhoz, és vegyenek részt az I egyházakkal közös gyakorlati progra- I mok kidolgozásában. Jó példa lehet er- 1 re a templomtornyokban élő állatok I (gyöngybagoly, denevérfajok) védel- I mére kidolgozandó program.- Helyi környezetvédelmi népszava- 1 zások esetében biztassák híveiket a sza- 1 vazáson való felelős részvételre.- Az egyházi építkezéseknél, felújítá­soknál, beruházásoknál és az intézmé­nyek működtetése során kapjon külön hangsúlyt a környezetbarát technológi­ák, alternatív energiaforrások alkalma­zása, az energiatakarékosság, a minimá­lis papírhasználat, a környezetbarát szerek és anyagok használata, a víztaka­rékosság, a meglévő élővilág védelme és I egyéb környezetvédelmi szempontok.- Javasoljuk végül környezetvédők- I bői, teológusokból, az egyházak szak- I referenseiből. és hívekből álló közös | munkacsoportok felállítását, melyek tá­mogatást nyújthatnak az*egyházaknak a környezetvédelemmel kapcsolatos kér­dések megválaszolásában. A konferencia résztvevői felajánlják segítségüket a fentiek megvalósításához. A munka előhaladását és a további lehet­séges célokat a mostani szimpóziumot követően évente megrendezett találko­zón vitatjuk meg. Reméljük, hogy a mostani összejövetelen hosszas munka­folyamat indult el, amelynek végered­ménye az egyházaknak mint kovásznak a jelenlétével egy harmonikus, igazságos és fenntartható világ kialakulása lesz. Nádasdladány, 2002. augusztus 31. k É * 1 I

Next

/
Thumbnails
Contents