Evangélikus Élet, 2002 (67. évfolyam, 1-52. szám)
2002-09-15 / 37. szám
Bottá Dénes Felvétele Ev angélikus Élet 2002. SZEPTEMBER 15. 7. oldal A csetneki csipke Medgyesiné Vághy Ida: Csipkegallér „Az istenfélő emberek bárhova tekintenek, az eget vagy földet, a levegőt vagy vizet látva, mindenben Isten csodadolgait szemlélik, és nem telnek be azok csodálatával, hanem örömük és gyönyörűségük telik azokban, dicsőítik és magasztalják a Teremtőt.” (Luther) Luther az öröm egyik forrását abban látja, ha a világban felfedezzük a szépet, és magunkról megfeledkezve megtanulunk gyönyörködni, mindezért hálát adni. Egy szép táj, nyíló virág, gyermekarc, művészi alkotás szemlélete felemel, és belső megújulásunkat munkálja. Ilyen örömben lehet részük azoknak, akik az Iparművészeti Múzeum első emeletén az ott látható alkotások mellett megtekintik a csetnekicsipke-kiállítást, amely október 13-ig tart nyitva. Ez a kiállítás azért is fontos számunkra, mert evangélikus háttere van. A csipkekészítés főleg a reneszánsz idején terjedt el, és használták öltözékek díszítésére, majd lakások díszítőeleme is lett. Magyarországon jelentős csipkekészítési terület volt többek között Gömör és Szepes megye. Gömörben a csetneki csipke vált híressé, megélhetést mentő tevékenységgé. Az eperjesi vértanú ősöktől is származó és életeket önfeláldozóan mentő, kiterjedt Szontagh család egyik tagja Szontagh Pál (1820-1904) volt, aki a szabadság- harc előtt Nógrád megyében jelentős politikai szerepet töltött be, az ellenzéket képviselve. A szabadságharc leverése után - miután elősegítette Bem tábornok menekülését - várfogságot szenvedett. Meleg baráti viszonyban állt Madách Imrével, ő volt „Az ember tragédiájá”-nak első olvasója. 1856. szeptember 22-én Erzsébet, majd 1858. július 14-én Aranka nevű lánya született. (Aranka 1950-ben, 92 éves korában halt meg, és a kutatások szerint az Új köztemetőben nyugszik.) A család Csehieken élt. A kiállítási katalógus szerint: „... amikor Csehieken az addig virágzó dohánytermesztést felsőbb utasításra megszüntették, és sok leány, asszony maradt munka nélkül, akkor határozták el a Szontagh nővérek, hogy segítenek a bajbajutottakon, és valamilyen, sokak által elsajátítható háziipart teremtenek. Választásuk az akkori divatnak megfelelő ír csipkére esett... Mindez 1905-ben történt... Aranka, aki a terveket készítette, egyre több magyaros, inkább az úri hímzésből átvett formával gazdagította a motívumkincset. A tervből az első mintát mindig Erzsébet készítette...” A debreceni evangélikus gyülekezet presbitere, Medgyesiné Vághy Ida, nyugdíjas női szabómester, kézimunkaszakkör- vezető, 1996-ban figyelt fel a csetneki csipkére. Egy régész szenvedélyével kezdett kutatni utána. Az utódoknál keresgélve bukkant rá egy-egy régi foszlányra, régi kézimunkadarabra. Végig hih a kutatás sikerében. Valóban felébresztette Csipkerózsika-álmából a csetneki csipkét, ezt a motívumvilágot, amely az emberek iránti felelősségből és segíteni akarásból született. Vághy Ida a kiállítás ideje alatt az Iparművészeti Múzeumban kézimunkaórát tart, amelyre egyre többen - ami még örvendetesebb: külföldiek is - jelentkeznek. KJ. Rieger Tibor az idei mesterdíjas „A díj, mint szobor is remek” - monta Rieger Tibor szobrászművész, miután átvette az idei M. S. mester-díjat. Az ünnepélyre a budavári Szent Mihály-kápolnában került sor szeptember 6-án délelőtt. Az európai képzőművészeti elismerést az idén második alkalommal ítélték oda. A kis’bronzszobor a XVI. századi mester egyik képe, a Vizitáció című alapján készült, és a kuratórium tagjának, Mihály Gábor, Munkácsy-díjas szobrásznak az alkotása. Az idén hatvanéves Rieger Tibor több templomi alkotással érzékeltette, hogy művészete rokon M. S. mesterével. A laudációt maga Mihály Gábor mondta el, rámutatva, hogy Rieger európai rangú életműve eddig nem kapott méltatást a hivatalosságoktól, noha pályatársai tavaly neki ítélték az év alkotója kitüntető címet. Az M. S. mester-díjat átnyújtó Schmitt Pál, a MOB elnökeként mondta el: a sport és a művészet az ókor óta rokon. A sportolók ihletet jelentettek az alkotóknak, de maguk a versenyzők is erőt merítettek a műalkotásokból. Az ünnepély hangulatát a Magyar Régizenei Társaság három tagja emelte. Zádori Mária Liszt-díjas énekes, Virágh László zeneszerző, a társaság elnöke, és Sziklai János lantművész XV-XVI. századi magyar egyházi dalokat adott elő. Az M. S. mester-díjat tavaly ítélték oda először, akkor az azóta elhunyt Patay László freskófestő érdemelte ki az elismerést. Ezt a díjat elsősorban azoknak a művészeknek adja a kuratórium, Varga Mihály volt pénzügyminiszter elnökletével, akik az európai és a magyar jellegzetességeket ötvözni tudják. , M. P. A Nagy Testvér figyel Hétköznapi őrület - hirdetik már egy ideje óriásplakátok a legújabb, és minden bizonnyal nem az utolsó népbutító műsort a „tévékettőn”. Visszaszámlálás is volt, a képernyő bal felső sarkában folyamatosan figyelhettük, hány nap van még hátra a kezdésig. Tehát megint egy őrület. Egy újabb. Németországban már lefutott, most rajtunk a sor, magyarokon, hogy túlessünk rajta. Minden hétköznap, főműsoridőben tanúi lehetünk annak, hogy ki mit meg nem tesz a remélt nyeremény (15 millió forint) érdekében. Adott egy álomház, a legmodernebb, fiatalos lakberendezési trenddel, minden igényt kielégitő kényelemmel, amelybe kamerás megfigyelő rendszert szereltek fel. Akik beköltöznek a házba, meg kell, hogy barátkozzanak a gondolattal: amint belépnek a küszöbön, nincs már magánéletük. Egy egész ország figyeli minden mozdulatukat. Nonstop színészekké válnak, életük folyamatosan egy műsor alapanyagává lesz. Vajon talán Orwell „1984” című regénye ihlette a show kitalálóit, vagy netán személyes tapasztalatok motiválták őket? Az „átkos” társadalmi életérzését próbálták a politika síkjáról a „sóbizniszbe” áthelyezni? Vagy talán pszichológiai kísérletet folytatnak az emberi psziché tűréshatárának vizsgálata révén? Ilyen kísérletről hallottam már. Úgy tudom, egy németországi állatkertben végeztek hasonlót. Egy üvegfalú házba beköltöztettek egy embert, akinek szintén minden mozdulatát figyelemmel kísérhették a látogatók, akárcsak a ketrecekben az állatokét. Ha jól emlékszem, mindössze néhány napig bírta, és majdnem megőrült. A „Big Brother” műsorba önként és dalolva jelentkeznek „kísérleti alanyok”, a jó buli, az izgalom és mindenekelőtt a milliók reményében. Az első adásban mindent részletesen bemutattak. Autón gördültek be a szereplők, nagy ováció közepette. Ők most már sztárok, akiknek kijár az ünneplés. Hősök, mert felveszik a versenyt. Hiszen így döntöttek. Kíméletlen világ ez. Börtön? Vezényszóra engedelmeskedni. Aki nem ugrik ., bele háromra a medencébe, kiesik. Aki húzódozik egyes feladatok teljesítésétől, rövid úton elbúcsúzhat a stábtól. Mi pedig, a nagyérdemű, a tisztelt nézők, mindeközben „kukkotokká” válunk. Cinkostársakká a nagy őrületben. Vajon mi az ára az emberi méltóságunknak, ha 15 millióért mindenre képes az ember? És sokszor még kevesebbért is. Miért próbálják meg elhitetni ve- * lünk, hogy ez csak szórakozás, hogy aztán las- san-lassan , az egész életünk is csupán felületes játékká, komolytalankodássá, szí- o nészteljesítménnyé ™ o váljon? Vak engedelmességgé egy már megírt, globális forgatókönyv lebonyolításában, amelynek sztoriját a korszellem, a divatok, trendek „Kiske- gyed-szintű” propagandaipara szolgáltatja. Talán egy ilyen játék mégiscsak hasznos, mondaná a jól képzett lélekbúvár, j Milyen jó, hogy | képet kaphatunk önmagunkról, reakcióinkról, viselkedésünkről, és emellett még megpróbálhatunk sikeressé is válni. Hiszen ez a legfontosabb, nem? Minden siker, minden formájában valójában kíméletlenségből, önzésből születik. Farkastörvények uralkodnak. Még az ártatlan, ilyen-olyan vetélkedőműsorok sem mentesek ettől. A folyosókon, a színfalak mögött már nincsenek kamerák, és nem tekinthetünk bele, hogyan távoznak a stúdiókból, az aréna színteréről a vesztesek és a győztesek. A Nagy Testvér figyel: ha az életünk kontrollja az emberi síkon marad, az mindig félelmet, zavart kelt. Kiszolgáltatottá válunk, sebezhetővé. Bizalmatlanná és szorongóvá. Ha azonban Isten jelenlétét valóságosan átéljük a mindennapjainkban, ez a tapasztalat egészen mást hoz. Mindent, csak nem félelmet vagy zavart. Kivéve persze, ha azt az .Isten szeme mindent lát” emberi megfé- lemlítési eszközzé alacsonyítjuk. Nagy Testvérünk nekünk is van, aki figyel ránk, botladozó követőire. És nagyon jó tudni, hogy ő tartja szemmel járásunkat-kelésünket. Az ő figyelme a Szeretet felénk fordulása. Diszkrét, emberi méltóságunkat mélységesen komolyan vevő figyelem ez. Kontroll, amely segít emberré, testvérré válnunk. Igazzá, hitelessé. Nem sikerorientált élet-színészekké, hanem önmagukat az Ő mércéjén mérő tanítványokká. Akik tudják, hogy vele közösségben, Egyházában (és nem egy házban összezárva) élhetnek, és a régi zsoltárral vallják: „Bizony, jóságod és szereteted kísér életem minden napján, és az Úr házában lakom egész életemben. ” Varga Gyöngyi (Grafika: Nyitrai Péter) Levélféle a Big Brother főrendezőjének Kedves Barátom! Az újságolvasók nyilván nem tudják mire vélni ezt a bizalmas megszólítást. Nem tudhatják, hogy Veled, aki főrendezőként jegyzed az egyik kereskedelmi tv-csatorna „ valóságshow ”-ját, néhány évvel ezelőtt szoros munkakapcsolatban álltam. Te operatőr, én szerkesztő-riporter voltam abban a stábban, amely a Duna Tv Szegletkő című vallási műsorait készítette. Egek, de jó csapat volt az! És micsoda műsorok születtek! Emlékszel arra a portréfilmre, amelyet Kinczler Irénke néniről készítettünk? Mindannyian hatása alá kerültünk varázslatos egyéniségének. Emlékszem, Te is kedvesen hagytad, hogy a forgatás végén jobbról-balról megcsókoljon... Vagy fel tudod még idézni azt a mozit, amelyet olyan színészekkel és énekesekkel készítettünk, akik a színpadon Jézus-szerepeket alakítottak? És a híressé vált papgyerekekről szóló összeállítást? Azt sem felejtem el, micsoda műgonddal világíttattad meg és filmezted a kéziratokat és ősi könyveket abban az igényes műsorban, amelyet Melanchthon születésének 500. évfordulójára készítettünk. Nagy hatással voltak ránk Szokolay Sándor szavai is. Vagy egy szép tavaszi napon együtt álltunk meg a reformáció genfi emlékműve előtt... Arra a tapintatra is emlékszem, amellyel Lidikét, a gyönyörű hangú nagytarcsai vak leányt, vagy éppen a piliscsabai kerekes székeseket filmezted. Sajnáltam, hogy elváltak útjaink. Öt éve az akkor indult kereskedelmi csatornák egyikéhez kerültél. Nagy várakozás és tettvágy volt benned. Nem tudom, bevált-e számításod. Talán olykor-olykor készíthettél igényesebb filmeket is, de ez a Big Brother fájdalmasan felülírja a korábbi munkákat. Bevallom, bizonyos mazochizmus kellett ahhoz, hogy egyik-másik műsorba beletekintsek. Szerettem volna megismerni azt a világot, amelyet állítólag milliók néznek. Mit találtam? Most talán arra számítasz, hogy egy erkölcs- csősz szellemiségével ostorozom a műsor romboló jellegét, a benne megnyilvánuló trágárságot, az ízléstelen vetkőzéseket, az alpári bekiabálásokat, az interaktivitás jegyében büszkén vállalt ordenáré SMS-eket. Mivel azonban megteszik ezt mások, szeretnék egy kicsit mélyebbre ásni. Ahogy annak idején az írástudók árulásáról beszéltek, most ezt a média embereiről mondhatjuk el. Biztos vagyok abban, hogy Te magad is szakmai csődnek tartod ezt a műsort. Ugyanakkor alighanem azt is vallód, hogy a közönségnek erre van igénye, így azt kell kiszolgálnotok. Eközben azonban nem gondolsz arra, hogy a közönség döbbenetes igénytelensége éppen az ilyen jellegű műsorok miatt alakult ki. Nem tudom, hogy a müsorvezetönő eredetileg is ilyen közönséges, vagy úgymond a nézői igények miatt viselkedik így, esetleg rendezői utasítást hajt végre. Kétségtelenül minden emberben megvan a rosszra való hajlam. A Big Brother és számos, ajtóinkon dörömbölő társa ezt szépen felszínre hozza, sőt szabad folyást enged neki. Többé már nincs erkölcsi gát, szakmai szabály és emberi méltóság. Van viszont pénz, hatalom, agymosás. Akik a nézettségi mutatók és az ezzel összefüggő anyagi haszon bűvöletében heteken át megaláznak tizenkét, pénzért és a bulvárlapok által felkínált kétes hírnév érdekében mindenre kapható szerencsétlen embert, valamint perverz kukkolóvá próbálnak tenni milliónyi másikat, azok szakmai és erkölcsi cser- benhagyásos gázolásban vétkesek. Nem akarok személyeskedni ezzel a levéllel. Ez nem is egyszerűen Neked szól - ezért sem nevezlek itt néven -, hanem mindazoknak akik a médiában élet és halál urainak hiszik magukat, és akik hathatósan hozzájárulnak a magyar szellem elbugrisodásához és a lélek elsi- vatagosodásához. A magyar televíziózásban mélyrepülésnek számító Big Brother nyitánya idején átkapcsoltam a Duna Tv-re. A bemondó éppen egy Fellini-filmet konferált fel, valahogy így: „A művésznek az értékek pusztulása fölött érzett kese- rűsége hozta létre ezt a filmet. ” Sajnos egyre kevesebb Fellini jár közöttünk, pedig ez a fajta keserűség ma mindennél nagyobb motiváló erő lehetne... Vérlázítónak tartom az Orwell- \ regényre utaló címet is. Holland, német \ és amerikai cserbenhagyásos gázolok jó- kát heherészhemek azon, hogy „a nagy testvér mindent lát ”. Az 1984 című könyv \ negatív utópiája azonban véres valósággá vált az úgynevezett szocialista országokban. Ezért ugyanúgy botrányos egy szórakoztatónak szánt műsort Big Brothernek nevezni, mintha mondjuk egy esztrádműsornak holokausztra utaló címet adnánk. Bocsánatot kérek a párhuzamért, de a nyugatról felénk áramló mé- ) diaterror természetét csak így tudom némiképp érzékeltetni. Kedves Barátom! Fülemben már hallani vélem legfőbb érvedet: nem kötelező nézni a műsort, mindenkinek kéznél van a távkapcsoló. Ez igaz, de ma már két másik csatorna is „yaló- ságshow"-t sugároz, s a módszeresen tönkretett életek lassan már televízió nélkül is a Big Brother áldozataivá vál- nak. Meg talán a szíved mélyén a negatív kritikának is örülsz, hiszen bizonyos bulvár-szinten már nem az a lényeg, hogy mit írnak az emberről vagy egy- egy műsorról, csak az a fontos, hogy f foglalkozzanak vele. De mivel ismerlek Téged, tudom, hogy igazi arcod nem a Big Brother. Ez I csak egy csúf álarc. Istenem, micsoda hatása lehetne annak, ha egy ilyen mű- | sor egyik gazdája szépen sutba dobná ezt a riasztó maszkot, és ezzel másoknak is segítene emberi arcuk újramegtalálá- sában. Ezért csak annyit kérek, emlékezz | Lidikére, a nagytarcsai vak leányra. Vagy gondolj a Szokolay Sándorral készült beszélgetésre. Esetleg gyere ki 1 egyszer velem Kőbányára Kinczler j Irénke nénihez. O megint megcsókolna j jobbról-balról. Az igazi arcodon. Szeretettel köszönt: Fabiny Tamás
