Evangélikus Élet, 2002 (67. évfolyam, 1-52. szám)
2002-09-08 / 36. szám
Evangélikus Élet 2002. SZEPTEMBER 8. 7. oldal evél&levél&evél&levél&evél&levél&evél&levél&evél&levél&evél&levél Tisztelt Olvasók! A múltkori számban jelent meg L. Csaba orosházi olvasónk levele, aki szakemberként írta meg véleményét és ötleteit a televízióban és rádióban közvetített istentiszteletről. Hangsúlyozva ezen élő műsorok fontosságát és missziós erejét, jómagam televíziós szerkesztőként fűznék néhány gondolatot a témához. Természetesen az én szándékom is az ügy előremozdítása. A közvetített, több száz éves hagyományokat ötvöző liturgia és a némelykor túlontúl bonyolultnak tűnő egyházi nyelv- használat valószínűleg nehéz feladat elé állítja azokat, akik laikusként próbálják feldolgozni az istentisztelet üzenetét. Én sugárzó helyi televíziónál készítek egyházi műsorokat, ahol apránként magyarázunk meg minden apró jelenséget, az idegen szavakat pedig vagy kiküszöböljük, vagy feliratban „magyarosítjuk” a felvett inteijú leadásakor. Az istentiszteletek és misék közvetítését teljes hosszában nem vállaljuk fel, éppen az L. Csaba által felsorolt okok miatt: a kívülállók számára érthetetlen vagy éppen nem is fontos elemek. Egyházi körökben felvetettem már, hogy a lelkészeket arra is meg kellene tanítani, hogy „hogyan kell prédikálni” akkor, amikor nem evangélikusok is ott Vannak. Ez lehet esküvő, temetés vagy éppen egy közvetített istentisztelet. Ilyenkor ki kell lépni a „csak mi vagyunk itt együtt” hangulatból. Bizonyára megvan ennek is a teológiailag elfogadott menetrendje. Ha élő közvetítésről van szó, fontos lenne az élő telefonvonal. Itt nemcsak missziói célokra gondolok, hanem arra is, hogy akit bármi érdekel, akár egy szó magyarázata, az fel tudja hívni az „illetékest”. Merthogy ilyen érdeklődő ember sok van! Nem értek viszont egyet L. Csabával a hirdetés teljes elhagyásában. Inkább úgy kellene megfogalmazni a hirdetést, hogy benne lennének a népmozgalmi adatok (keresztelő, esküvő, temetés), valamint egy kis programelőzetes (bibliaóra, énekkari próba) és egyházunk néhány lapjának rövid ismertetése. Ez három-négy percben elmondható, de éppen elég arra, hogy bizonyítsa az evangélikusok működő gyülekezeteit és pezsgő egyházi életét. Összefoglalva: a „normális” és a közvetített istentiszteletek között nem lehet nagy különbség, mert az éppen a vallásos embereket viszi félre. Hogy a technikai megvalósításban mennyire lehet elmenni - feliratozás, élő telefonvonal, előzetes magyarázatok, lelkészek felkészítése -, ez főleg a közvetítésben résztvevő munkatársak és eszköztáruk függvénye. Erős vár a mi Istenünk! ifj. Káposzta Lajos (Halas Televízió) A „legmagasabb szószék” Örömmel olvastam az előző számban L. Csaba orosházi olvasónk szakszerű és felelős levelét az istentisztelet-közvetítések missziói lehetőségéről és felelősségéről. Mint a rádiós istentiszteletek egyházi szerkesztője, magam is érzem, hogy ezen a területen is még bőven van tanulni- és javítanivalónk. Év elején Olvasóinknak is beszámoltunk arról az egynapos találkozóról, melynek keretében első ízben hívtuk össze a tévés és rádiós istentisztelet-közvetítésekben ebben az esztendőben érintett lelkészeket együttes, szakmai felkészítésre. Lehet, hogy ennek eredménye még nem minden esetben fedezhető föl, de legalább elkezdődött egy közös tanulási folyamat. Erre az alkalomra megpróbáltam néhány pontban összeállítani ennek a speciális médiaszolgálatnak a sajátos szempontjait. Mindezt most szeretném megosztani Olvasóinkkal is a közös továbbgondolkodás reményében. A rádiós istentiszteletek sajátos szempontjai Általános alapszabályok 1. A rádiós istentisztelet nem „kirakat”, nem vallásos „show”, de MAS mint egy nem közvetített istentisztelet. 2. Meg kell találni a közvetítés 55 percének megfelelő ritmusát. 3. A rádiós igehirdetés óriási missziói lehetőség és felelősség! 4. Döntő az egyházzene szerepe, a kántor és az énekkar színvonalas szolgálata. 5. Fontos az egész gyülekezet XuAaios felkészítése a közös szolgálatra. Amire figyelni kell az istentisztelet menetét követve 1. „ Megszólító ” preludium - alatta a helyszín rövid bemutatása (egyházi szerkesztő) 2. Lendületes énekek (maximum 4-5 vers), liturgikus énekek rövid intonációval 3. Liturgikus szövegek lehetőleg több hangra (mikrofonon át is kipróbált hang) 4. Közérthető oltárt ige - ennek érdekében nem kötelező az előírt igeszakasz... 5. Együtt mondott hitvallás 6. Főénekre felkészítő korálelőjáték 7. Igehirdetés elején a hallgatók megszólítása, a prédikáció végig szóljon „kifelé" is 8. Rövid szószéki imádság - nem a prédikáció „kiegészítése” 9. „Jézus, a te beszéded..énekvers helyett lehet egy rövid énekkari szám 10. Hirdetésből azt és annyit, aminek kifelé is hírértéke és pozitív üzenete van 11. Egy énekkari szám 12. Általános könyörgés aktuális témákkal, lehetőleg több hangra 13. Együtt mondott Miatyánk 14. Himnusz az áldás előtt - nem kötelező, de nagy ünnepen helye van 15. Lendületes, mozgósító, záróének 16. Bármikor lekeverhető utójáték - alatta az egyházi szerkesztő elköszön Végül két kérdésben külön is szeretnék reagálni Olvasónk felvetéseire. A helyi hirdetéseket teljesen nem hagynám el, mivel bizonyos pontoknak komoly üzenete lehet kifelé is: események, áldozatkészség mint életjelek... Természetesen az arányokra és a valóban drága adásidőre nagyon oda kell figyelni. Ennek érdekében például a legutóbbi nyíregyházi közvetítésnél a helyi hirdetések nagyobbik része még az élő kapcsolás előtt hangzott el... A rádiós „gyülekezetre” tartozó információkat elvileg az egyházi szerkesztő mondja el az utójáték alatt, de ez néha a gyakorlatban, időzavar miatt elmarad. Éppen ezért meggondolandó Olvasónk javaslata, hogy ezek az információk is kerüljenek inkább bele a szószéki hirdetésbe. A másik kérdés az énekszövegek beolvasása. Az egyházi szerkesztő alapdilemmája, hogy mennyit szabad hallatnia a hangját, mennyire szabad „belebeszélnie” az istentiszteletbe. Semmiképpen sem szeretnék egyfajta „disckjockey” szereptévesztésbe kerülni, aki mindent felkonferál, agyonbeszél... Várom Olvasóink, Hallgatóink véleményét ez ügyben is: mennyi összekötő szöveget tartanak indokoltnak egy-egy közvetítés során? Gondolkozzunk tovább együtt, annak érdekében, hogy még jobban tudjunk élni a média által kínált missziói lehetőségekkel. Nem mindegy, hogy „a legmagasabb szószékről" mit és hogyan adunk tovább a rádió- és tévékészülékek előtt ülő százezreknek... Gáncs Péter PTJ BERES Az egészséges emberért CalciviD - nincs párja Magyarországon Augusztustól újabb Béres-készítménnyel találkozhatunk gyógyszertárakban, a CalciviD filmtablettával. A termék a csontritkulás megelőzésére és kiegészítő kezelésére szolgál, és összetételét tekintve egyedülálló a magyar piacon. Ahogy a találó elnevezés sejtetni engedi, a CalciviD hatóanyagai a kalcium és a D-vitamin (pontosabban a D^-vitamin). Miért is mondjuk erről a termékről, hogy egyedülálló, mi adja a különlegességét? Régóta tudjuk, hogy a csontritkulás megelőzésében, gyógyításában a kalciumnak fontos szerepe van. Nem csodálkozhatunk ezen, hiszen a csontok alapköveit jelentik ezek az anyagok. Csontritkuláskor éppen ezeket az alapokat veszítjük el, vagyis legfontosabb feladatunk ennek megakadályozása. Ehhez kalciumot kell a szervezetbe juttatni. És itt van a lényeg. Sokféle kalciumot alkalmazunk, vannak különféle tabletták, pezsgőtabletták, melyek különböző mennyiségben tartalmazzák ezt a hatóanyagot. Miben más a CalciviD? Kezdjük a mennyiséggel. Mindenki tudja, hogy nem mindegy, miből mennyit juttatunk a szervezetünkbe. A kevés hatástalan, a sok terheli a szervezetet, felborítja a természetes egyensúlyokat, a túl sok meg már mérgező is. Ezért fontos tudni, mennyire van szükségünk. A felnőttek napi kalciumszükséglete 1000 mg, terhesség, szoptatás és változókor idején 1200- 1500 mg. Felmérések szerint a hazai táplálkozási szokások alapján számolt átlagos kalciumbevitel Magyarországon nem haladja meg a napi 500-600 mg-ot (!). A CalciviD 600 mg kalciumot tartalmaz, annyit, amennyivel kiegészítve a táplálékkal bevitt mennyiséget, elérjük a napi szükséglet biztosítását. Folytassuk a D-vitaminnal: Magyarországon a CalciviD az egyetlen kalciumkészítmény, amelyikben Dj-vitaminnal együtt van a kalcium. Ez azért nagyon fontos, mert nem elegendő a megfelelő anyagot a szervezetbe juttatni, azt olyah módon kell tenni, hogy a szükséges anyag - jelen esetben a kalcium - fel is tudjon szívódni. Gyakori probléma a gyógyszerek fejlesztésénél a hatóanyag eljuttatása a kívánt helyre, elérni a megfelelő hasznosulást. Ha ez nem sikerül, a hatóanyag „átfut” a bélcsatomán, és a kívánt hatás elmarad. A modem tudomány kiderítette, hogy a kalcium hasznosulását a Dj-vitamin elősegíti, növeli a felszívódását, és elősegíti a vázrendszerben a csontképzést. A CalciviD az egyetlen készítmény, amely a szükséges 600 mg kalciumot és a felszívódását segítő megfelelő mennyiségű D-vitamint egyszerre tartalmazza, egyetlen, könnyen lenyelhető filmtablettában. Mikor ajánlott a CalciviD alkalmazása? A kalcium a csontok építőanyaga ezért minden olyan életszakaszban célszerű alkalmazni, amikor szükség van a csontok építésére, vagy fokozottabb védelmére. Ilyen a csontfelépítés miatt a serdülő- és fiatal felnőttkor. Ilyen a terhesség és szoptatás időszaka, amikor egy új élet fejlődése vonja el a kalciumot az anyától. Nőknél a változókorban indul meg a csontvesztés folyamata, és sokaknál sajnos kialakul a csont- ritkulás is. A CalciviD hatékony a csontritkulás megelőzésében és kiegészítő kezelésében. A CalciviD-nek nincs párja Magyarországon. B. K. A CalciviD gyógyszernek nem minősülő gyógyhatású készítmény. A kockázatokról és mellékhatásokról olvassa el a betegtájékoztatót, vagy kérdezze meg kezelőorvosát, gyógyszerészét! Tisztelt Szerkesztőség! Néhány gondolatot fűzök dr. Frenkl Róbert Tanévkezdet c. írásának egy mondatához, mely az Evangélikus Élet múlt heti számában jelent meg. „A jó értelemben vett világnézeti semlegesség - és ebben alig különbözik a színvonalas önkormányzati és az egyházi iskola - azt jelenti, hogy nincs eszmei presszió, a nyitott, egészséges szellemiségű iskolában a fiatalok megismerhetik a jelentős eszme- áramlatokat és autonóm emberként, értékorientáltan dönthetnek életükről. " Meggyőződésem szerint evangélikus iskolával kapcsolatban nem beszélhetünk sem rossz, sem ,jó” világnézeti semlegességről. Ez fából vaskarika. A fenti megállapítás megjelenhetett volna bármely liberális sajtótermékben. Naponta tömegével borítják be társadalmunkat az ilyen és ehhez hasonló megállapítások. Ez a mondat nem áll meg evangélikus hitünk mérlegén, sőt messzemenően megfelel a korszellemnek: relativizál, összemos, fellazít. Az „ eszmei presszió " felügyelő úr szótárában csak nem azonos az evangélium hirdetésével, az evangélizációval? Az evangélium megszólít, szíven üt, megtérésre indít, döntés elé állít. Bizonyos értelemben „pressziót” gyakorol az Isten - tisztelve az ember méltóságát még elveszett állapotában is -, a szeretet ellenállhatatlan kényszerét, mellyel hív az ő országába. „Kényszerítsetek bejönni mindenkit...” Azon a vasárnapon írom e néhány sort, melyen templomainkban a prédikációs igében ezt olvassuk: „Aki nincs velem, ellenem van, és aki nem velem gyűjt, téko- zol.” (Mt 12, 30) Milyen radikális, kizárólagos gondolat! Van-e ennek a Jézusnak még helye egyházunkban, iskoláinkban? Evangéliumi hitünk szerint nem az emberközpontú megközelités a döntő: „autonóm emberként, értékorientáltan dönthetnek életükről ” - mármint a diákok -, hanem a lényeg az, hogy Isten döntött felőlünk: hogy megteremt, hogy kiűz a paradicsomból, hogy utánunk jön, hogy autonóm döntésünktől függetlenül is meghal értünk. Jézus nem gyakorolt „pressziót” Pál apostolon a damaszkuszi úton? Pálnak nem a megtérés volt a nehéz, hanem a megtérés kikerülése. Felügyelő úr az idézett mondat előtt ugyan megállapítja, hogy „a világnézetileg semleges iskola fikció, az egyházi iskoláktól a családok éppenséggel határozott világnézeti irányultságot várnak”. A folytatásból mégis az derül ki, ezzel az elvárással a cikk írója nem ért egyet. Tisztelettel, Szeverényi János Köszönöm Szeverényi János hozzászólását. Magam is éreztem némi ellentmondást - ugyanazt a kifejezést kétféle előjellel használtam -, mégis meghagytam a vitatott gondolatot, mert a cikk szellemisége egészében, úgy véltem, megáll. Bízom az isteni presszióban. Frenkl Róbert Tisztelt Frenkl Róbert! Nagy örömmel olvastam az augusztus 25-i dátummal megjelent Evangélikus Életben az Ön cikkét az egyház és a politika kapcsolatáról. Beszélgetések során jómagam is keveredtem vitába e kérdésben, és hasonló álláspontot igyekeztem képviselni, bár nem ilyen kiforrott és tiszta gondolatokkal. Azonban a cikkben mégis megakadt a szemem egy mondaton, amely meglátásom szerint nincs harmóniában a cikk által képviselt értékrenddel: „Nem szerencsés az értékzavar, nem jó, ha az egyház kódolt üzeneteket küld arról, hogy a választók azokat támogassák, akiktől a legtöbb pénz várható az egyházak számára.” Bár valószínűleg egy egyszerű gyülekezeti tag nem tartozik az Ön által itt használt egyház fogalmához, itt mégis hadd vegyem magamra a mondatot. Az elmúlt parlamenti választások során még talán soha ennyire nem kerültek előtérbe a személyes anyagi érdekek, mint most, a választáson a választási ígéretek licitében, mégis szeretném azt gondolni, hogy talán legalább az egyházon belül nem az anyagi (akár csoportérdek) válnak döntővé se az egyszerű gyülekezeti tagok, se vezetőik számára. A politika mindig a hatalomról és a pénzről szól, olvasható a cikkben, azonban legkevésbé se mindegy, hogy adott oldal mely értékek, eszmék mentén próbál meg élni mindezzel, milyen eszközöket és személyeket választ ehhez a munkához. Az elmúlt parlamenti választások kapcsán pedig sajnos még mindig igen erősen jelen volt a múlt, amely kapcsán felébredő érzelmeket is figyelembe kell venni, bár a megbékélés fontosságát se vitatom. Határozottan egyetértek Önnel, hogy kódolt vagy kódolatlan üzeneteket ne kapjunk, azonban a feltételezést, hogy a választás igazolása a várható pénzügyi támogatás lett volna, ezt méltatlannak érzem a cikkhez. Tisztelettel: Benyó Imre Köszönöm egyetértését, elfogadom a kritikát, néhány konkrét ügy váltotta ki az inkriminált mondatot. F. R. Köszönöm, köszönöm, köszönöm... Mindenekelőtt a Kőbányai Gyülekezetnek, hogy részese lehettem négynapos országjárásuknak a Tárná és Sajó völgyében. Vikinek a kirándulás legmagasabb szintű megszervezéséért és lebonyolításáért. A bámulatos felkészültségű Zsuzsónak magával ragadó művészettörténeti előadásaiért, amelyekkel betekintést engedett a különböző korok építészeti stílusaiba. A gyönyörű hangú Misinek és nővérének, akiknek ajkán a legszebb gregorián dallamok csendültek fel az Árpád-házi templomokban. (Csak ízelítőül: Abod, Bélapátfalva, Feldebrő, Tamaszentmária.) Tibinek a váraknál elhangzott, legendákkal fűszerezett „Históriás énekekért” (Ónod, Kisnána, Sírok). A megrázó élményekért történelmi emlékhelyeinken (Muhi, Kápolna, Recsk). A felnőttek és gyerekek feszült odafigyeléséért, mivel a látottakról és hallottakról naponta vetélkedőn mérték össze tudásukat. A templomi és erdei áhítatokért, a hálaadó imákért, amelyben megköszöntük az Úr állandó jelenlétét. Hiszen nem ketten-hárman jöttünk össze az Ő nevében nap mint nap, hanem huszonheten. Isten áldását kérve a gyülekezet további életére kívánom, hogy még sok ilyen felejthetetlen élményben legyen részük. Hittestvéri üdvözlettel: Lászik Mária, az Újpesti Gyülekezet presbitere Már 20 éve, igen 20 éve, hogy Tornász Ági néni (ahogy a lányok hívják dr. Skribek Józsefié gyógytornászt) hűséges szeretete folytán a mozgás „örömforrás” is lehet a nyíregyházi Élim Evangélikus Egészségügyi Gyermekotthonban lakó lányok számára. Évek telnek, kilók jönnek..., és jön Ági néni, hogy megmozgassa izmainkat, hogy együtt várja énekelve velünk a Mikulást, hogy bizonyítványt osszon az évzárón, hogy vendéget várjon terített asztallal, hogy „csak beszélgessünk” (ahogyan ő szokta mondani), mert ilyenkor dolgok, problémák, felszínre kerülhetnek s megoldódhatnak, hogy aktív tagja legyen ki nem fogyó ötletes szeretetével ennek a nagy családnak. Mit kívánhatunk és mondhatunk mi, hálás szívű, sokszor izomlázzal küszködő, „megmozgatott”, boldog tornászai, így ősz táján, szülinap környékén... Legyen sok öröme unokáiban, családtagjaiban, munkájában, szolgálatában, és példát mutató, talentumos életét áldás kísérhesse. az Élim lakói és munkatársai
