Evangélikus Élet, 2002 (67. évfolyam, 1-52. szám)
2002-09-01 / 35. szám
Evangélikus Élet 2002. SZEPTEMBER 1. 3. oldal Hálaadás és evangélizáció Béren Hálaadással tekintett vissza az eddig megtett útra a Béri Evangélikus Egyházközség. A török hódoltság alatt elnéptelenedett faluba 340 évvel ezelőtt a Felvidékről telepedtek le evangélikus családok. A lerombolt templomot újjáépítették, a lelkészüknek parókiát, gyermekeiknek iskolát építettek. Több mint 15 nemzedék nőtt fel azóta a szépséges helyen fekvő faluban, ahol az evangélikus gyülekezet mellett egy kis baptista gyülekezet is él. A hálaadó istentisztelet kereszteléssel kezdődött, és úrvacsorával fejeződött be. Az igehirdetés szolgálatát D. Szebik Imre elnök-püspök végezte a 100. zsoltár alapján. Szavaiban az ünneplés fontosságára hívta fel a figyelmet, és a hálaadás szavával szólt az itt szolgált hűséges lelkipásztorokról, a béri evangélikus népről, majd az Isten hűségéről tett bizonyságot, és hitvalló életre hívta Krisztus sok szenvedést és próbát megélt népét. Az istentisztelet végén Súlyán András felügyelő köszöntötte az ünneplő gyülekezetei. Szavaiban Ézsaiás prófétát idézte: „Ha vízen kelsz át, én veled vagyok, és ha folyókon, azok nem sodornak el. Ha tűzben jársz, nem perzselődsz meg, a láng nem éget meg. ” (Ezs 43,2) A béri gyülekezet évszázadokon keresztül ezt a védelmet, vezetést élte át. Létével ma arról tesz bizonyságot, hogy érdemes Istenhez tartozni, vele közösségben élni. Ezt a megtapasztalást kell továbbadni gyermekeinknek, unokáinknak. A béri gyülekezet hálaadása a másnap délután megtartott evangélizációval folytatódott, Zászkaliczky Pál ny. lelkész szolgálatával. A hitmélyítő szabadtéri alkalmon közel 150 ember hallgathatta Isten szolgálatra hívó szavát. Az igehirdető kiemelte: „Szolgálni az Úrnak csak örömmel lehet.” Isten hívása (toborzója) alapján állhatunk e szolgálatba. Méltatlanok vagyunk rá, de Isten méltóvá és alkalmassá tesz az evangélium hirdetésére. Végül János evangéliuma alapján a szolgálat ajándékairól és jutalmáról is szólt a lelkész. Az úrvacsorával befejeződött evangé- lizációs alkalmat gyermekek szavalatai, az ifjúság éneke, a baptista fiatalok szolgálata tették emlékezetessé. Az istentisztelet után a helyi gyülekezet a kultúrház- ban terített asztalokkal várta az evangélizáció résztvevőit. E két nap ünnepi eseményeivel méltóan emlékezett meg a béri gyülekezet alapításának 340 éves évfordulójára. A falu népe egységesen vallotta az alkalom végén: örömmel szolgálunk az Úrnak. Tóth Attila Sziráki életjelek A mintegy 1200 lakost számláló nógrádi falu háromszáznyi evangélikussága számos jelét adta élni akarásának az utóbbi időben. Az idegenforgalmi látványosságként is számon tartott sziráki kastély mellett a település másik fő ékessége az evangélikus műemléktemplom, melynek külső-belső felújításán immár több mint egy évtizede fáradoznak. Az impozáns épület annak idején a ‘Teleki család patro- nálásával épült, és napjainkra már csaknem teljesen visszanyerte egykori szépségét. Alinál szomorúbb képet mutatott a parókia, amelyben jelenleg nem lakik lelkész. A gyülekezetét az utóbbi években a szomszédos falu - Egyházasdengeleg - lelkipásztora, Tóth Attila gondozza. A szinte romos épület rendbehozatala erőn felüli vállalkozásnak tűnt a kicsiny gyülekezet számára. De, hála Istennek, a Gondviselés ismét megajándékozta a sziráki evangélikusokat egy nagylelkű patrónus- sal. Kopka László, a gyülekezet felügyelője, az Egri Nyomda vezérigazgatója 2,8 millió (!) forintot áldozott a parókia felújítására. Ehhez járult még a kerítés megépítése, négyszázezer forintos költséggel, így, összesen 3,2 milliós munka elvégzéséért adhatott hálát a gyülekezet augusztus 24-én. Sokatmondó az üzenete annak, hogy ez a hálaadás egy evangélizációs nap keretében történt, hiszen lelki építkezés nélkül a megújuló épületek csupán üres keretek maradnak. A nap programját az Evangélikus Missziói Központ szervezte. Az egyik cél az volt, hogy a sziráki evangélikusság ismét világos jelét adja élni akarásának. Éppen ezért lehetett beszédes szimbólum az egész település számára, hogy az evangélizációs napot a falu kultúrházában kezdtük. Kiléptünk az egyházi épületek megszokott „fedezékei mögül”, hiszen a reánk bízott örömhír mindenkinek szól. Biztató, hogy az átlagos vasárnapi istentiszteleti létszámnak (10-15 fő) több mint négyszerese jött el a művelődési házba. Közös énektanulás után Dinnyés József daltulajdonos zsoltárokkal, megzenésített versekkel és szép magyar szóval készítette az utat az élet szavának, az Isten igéjének. A hang után vizuális élmény következett: egyfajta missziói modellként néztük meg Fülöp „egyszemélyes evangé- lizációját”, az etióp kincstárnok történetének filmfeldolgozását. A látottakat két csoportban beszéltük meg. Ugyancsak bátorító, hogy Szabó Szilárd missziói munkatárs külön gyermekcsoporttal is foglalkozhatott - ők már a jövő gyülekezetét jelenthetik. Ebben az összefüggésben meg kell említeni azt az ugyancsak jövőt építő missziót, amit a gyülekezet lelkésze heti rendszerességgel végez, óvodai hittan formájában. Minderről egy „árulkodó” számadat: a jelenleg 40 %-ban cigány lakosú település óvodájában 54 gyermekből már 46 a roma „kisebbségből” származik. Az óvodai hittan tehát valódi missziói kihívás és lehetőség... A kultúrházból délben vonultunk át a megfiatalodott parókia ünnepélyes használatbavételére. A kertben felállított sátrak alatt terített asztalok, igazi nógrádi vendégszeretet fogadott minket. A kötetlen együttlét elején a gyülekezet lelkésze mondott köszönetét a felügyelőnek és feleségének, valamint az Egri Nyomda munkatársainak, hiszen - csupán emberileg nézve - nélkülük valóban nem élhettük volna meg ezt a bátorító ünnepet. Jó volt hallani az egykor Szirákon konfirmált mecénás válaszát, melynek lényegét így tudnám summázni: a földi javakat nem megtartásra, hanem továbbadásra kapjuk Istentől. Bárcsak minél többen tudnánk ilyen bátor hittel és áldozatkészséggel adakozni. Kevesebb lenne a lelki erőtlenség és anyagi deficit gyülekezeteinkben... A fehér asztal körüli közösség végül új dimenzióval gazdagodhatott a záró úrvacsorái istentiszteleten, melyre ismét Dinnyés József zsoltárénekei hangolták rá a környező falvakból időközben érkezett hívekkel még tovább bővült gyülekezetét. (A daltulajdonos egyébként megígérte, hogy az ősz folyamán, havonként ellátogat majd Szirákra, hogy még többet adhasson át a zsoltárokban rejlő erőből...) Igehirdetésében e sorok írója arra a látható, megízlelhető örömre tette a hangsúlyt, amely útravalóként éppen az úrvacsorában lehet úgy a miénk, hogy azzal másokat is megajándékozhatunk. így, reménység szerint, a nap bibliai mottója már nemcsak az etióp kincstárnokra volt igaz, hanem sokunk közös élményévé vált: „ ...örömmel haladt tovább az útján." Gáncs Péter A gyülekezet ajándékaként újabb Bibliával gyarapodott a parókia felújítója, Kopka László (a kép balszélén) gyűjteménye. A templomban készült felvételen; Dinnyés József daltulajdonos. Nemzeti ünnepünket követő vasárnapra kettős ünnepséget hirdettek a zalaegerszegiek. Egyrészt az egyházközség megalakulásának századik évfordulóján adtak hálát Isten megtartó kegyelméért, másrészt pedig a megújult gyülekezeti házuk felszentelésére invitálták a meghívottakat. A hálaadás a templomban kezdődött, ahol az istentiszteleten Ittzés János, a Nyugati (Dunántúli) Evangélikus Egyházkerület püspöke szolgált (Zsolt 103,1-5 alapján) igehirdetéssel. Elmondta, hogy a mostani alkalom lehetőséget ad felmérni, mi tartotta meg a gyülekezetét. Ez nem más, mint az örömhír, az evangélium. Voltak ugyan jelentős személyiségek az elmúlt száz év történelmében, mégsem neveket tisztelni gyűltünk össze, hanem Isten nagyságos dolgaira emlékezünk. A jövőben is azt kell tenni, ami a múltban lételeme volt ennek a közösségnek. Mindenkinek Porkoláb Gyula volt. 1906-ban építettek templomot, majd Trianon után - 66 község ellátásával - az ország egyik legnagyobb szórványterületének központja lett Zalaegerszeg. 1928-ban építették fel a gyülekezeti házat, amelyet a háború után államosítottak, és katonai célokra használtak. Az 1990-es rendszerváltozás után a leromlott állapotú épületet visszakapta az egyházközség, de gazdálkodási kényszerből még évekig bérbe kellett adniuk az emeleti részt. Az alsó szinten lévő gyülekezeti helyiségek most készültek el, az emeleten lévő lelkészlakást a közeljövőben szeretnék felújítani. Szabó Vilmos (bal szélen) Szemerei János esperes „ellenőrzése” mellett veszi át a gyülekezeti ház kulcsát Ittzés János püspöktől misszionáriussá kell lenni,és Isten örök hűségét hirdetni. Hiszen akkor maradandó az öröm(hír), ha továbbadjuk. A templomi alkalom után az ünneplő tömeg átvonult a gyülekezeti ház elé, majd a püspök felszentelte az épületet. Ezután a gyülekezeti teremben tartottak közgyűlést. A felszólalók között elsőként dr. Kostyál László művészettörténész, egyházközségi jegyző ismertette a megalakulás és az elmúlt száz év történetét. Zalaegerszegen 1830-ban 9 fő vallotta magát evangélikusnak, és Zalaistvánd szórványaként, majd fiókgyülekezeteként tartották számon egészen 1902. augusztus 20-ig, amikor a több mint száz lelket számláló evangélikusság közgyűlése - Varga Gyula esperes, Vértesi Sándor zalaistvándi lelkész, Lányi Kálmán felügyelő jelenlétében - kimondta az önállósulást. A gyülekezet első lelkésze A felügyelői jelentésből megtudhattuk, hogy az eddig elvégzett munkákhoz - a helyi közösség áldozatvállalása mellett - támogatást adott az Országos Egyház, a német és a magyar Gusztáv Adolf Segélyszolgálat, Zalaegerszeg Önkormányzata, a Kulturális Örökség Minisztériuma és a finnországi testvérgyülekezet. (Finnországi vendégek is megtisztelték jelenlétükkel az ünnepséget, Raili Komulainen esperesnő vezetésével.) Köszönet illeti Szilvás László felügyelőt, Sárkány András és Simon Zoltán gondnokokat, valamint Sebestyén Győző pénztárost, akik Szabó Vilmos lelkész munkatársaiként végezték a feladatok nagy részét. Reménység szerint néhány év múlva újra együtt ünnepelhet a gyülekezet templomuk építésének századik évfordulóján. Menyes Gyula EBBE CSENDESNAP „Újuljatok meg telketekben és elmétekben. " (Ef 4,23) Az EBBE országos csendesnapot szervez Kelenföldön (Bocskai út 10.) 2002, szeptember 14-én, délelőtt 10 órától A csendesnap programja: 10 00 Úrvacsorái intentisztelet - Győri Gábor 11 00 Előadás - Balikó Zoltán Az előadás megbeszélése Ebéd Fórum Záró áhítat - Smidéliusz Zoltán Mindenkit szeretettel várunk! %