Evangélikus Élet, 2002 (67. évfolyam, 1-52. szám)
2002-09-01 / 35. szám
Evangélikus 67. ÉVFOLYAM 35. SZÁM 2002. SZEPTEMBER 1. SZENTHÁROMSÁG ÜNNEPE UTÁN 14. VASÁRNAP ORSZÁGOS EVANGÉLIKUS HETILAP Élet ÁRA: 89 Ft-Ja tartalomból Gyógyító szeretet Ökumenikus templom önkormányzati tulajdonban Beharangoztak Fesztivál a határon Kőbe vésett emlékezés Az egyetemes könyörgés története Közös evangélikus-református istentisztelet augusztus 19-én A két nagy protestáns felekezet harmadik éve - mindig nemzeti ünnepünk előestéjén - istentiszteletre hívja a gyülekezeti tagokat, az állami és társadalmi vezetőket, jeles személyiségeket. Augusztus 19-én így került sor a Szilágyi Dezső téri református templomban arra a református—evangéTf kus istentiszteletre, melynek célja most is ez volt: Isten Igéjére figyelve imádkozzunk népünkért, minden emberért és a felelősséggel megbízott vezetőkért. Ebben az évben különösen is fontos szerepet kapott a liturgiában és az igeszolgálatban az árvíz- károsultakért való könyörgés. Évenként felváltva szolgálnak az egyház vezető püspökei. Bölcskei Gusztáv református püspök a prédikációban arról a Jézusról tanúskodott, aki így mutatkozik be: „Én vagyok az élet kenyere”. Szebik Imre evangélikus püspök pedig meditáció formájában szólt a jelenlévőkhöz. A váltakozó zsoltármondás, az éneklés, a válaszolgatós imádságforma valódi aktív közösségbe vonta a megjelenteket. Mindkét felekezet egy-egy kórusa is megszólalt: a Lutheránia és a Soli Deo Gloria kórus. Illés Dávid helyi lelkipásztor mellett Csorna Áron református lelkipásztor, János Zsuzsanna hévizgyörki evangélikus lelkész és Hafenscher Károly orszá- gosirodaigazgató vettek részt a szolgálatban. Megtisztelte együtt imádkozó jelenlétével az ünnepi istentiszteletet Puskái László bíboros, prímás érsek, Seregély István érsek, a Magyar Katolikus Püspöki Kar elnöke, Veress András püspök. Mészáros Kálmán baptista egyházelnök, Kalota József érseki vikárius, görög-ortodox egyházvezető. A kormány részéről Kiss Elemér kancelláriaminiszter és Szalui István, az egyházi kapcsolatokért felelős címzetes államtitkár és kísérete volt jelen, valamint több országgyűlési képviselő. Részt vett az istentiszteleten - feleségével - Orbán Viktor volt miniszterelnök és Balog Zoltán református lelkipásztor is. Akik átélték az imádság közös óráját, nem „látványos élményekkel”, hanem tartalmas istentiszteleti közösséggel gazdagodhattak. Sajnáljuk, hogy sem a Magyar Televízió, sem pedig napilapjaink nem méltatták - külön hívás ellenére sem - az eseményt arra, hogy legalább híranyagban tudósítsanak róla. Talán nincs ebben semmi tendencia... HK D. SZEBIK IMRE: Ünnepi meditáció 2002. augusztus 19-én a Szilágyi Dezső téri református templomban Hatalmas vizek zúgása közelében nehezebb megszólalni, mint amikor az élet a maga medrében csendesen hömpölyög. Bár úgy tűnik, még csak a nehezén vagyunk túl, első szavunk legyen a köszönet: mindeddig megsegített minket az Úr. De szóljon az elismerés szava azoknak is, akik a gátakon hősiesen helytálltak. 1. Ünnepet szentelünk ma a mindig megszépülő múltnak. Újra átéljük eleink döntését, amikor az Ural déli lejtőjétől elindulva itt, a Kárpát-medence csodaszép vidékén megálltak, hogy hazát alapítsanak, nemzetet építsenek. Volt itt arany s ezüst is, s aztán az uránt is fellelték. Igaz, szinte mindig idegen birodalmak elnyomó népeit gazdagította. Szent István, első királyunk döntése a kereszténység mellett mérföldkő a magyarság életében, még ha történészek vitatják is módszereit és a megvalósítás eszközeit. A korszellem ismerete nélkül felületes ítéletet alkotnánk, ha mai mértékkel vizsgálnánk az akkori eseményeket. Ünnepet szentelünk ma megszépülő múltunknak. Szívszorongató, ha arra gondolunk, hányszor kellett újrakezdeni bátor eleinknek. IV. Béla a tatárok kiűzése után kezdi újraépíteni s benépesíteni az országot. A törökdúlás után, amikor Budát 1686-ban elhagyja a török, romokban hever áz ország. Népessége megtizedelődött, életkedve a szabadság örömében csak lassan ébred. Erdély fejedelmei s aranykora egyfajta reményt öntenek a tört szívekbe, de az ország egésze csak III. Károly császár idején kerül egységes irányítás alá. Ekkor kezdődik az ország benépesítése német és szlovák ajkú családoknak a kipusztult területekre való költöztetésével. Mária Terézia és II. József, a kalapos király e történelmi folyamatot teljességre vitte. Utóbbi a türelmi rendelet kiadásával a protestánsok sorainak rendezését, életlehetőségét biztosította. Újrakezdés 1867 után, miután kiegyeztünk a Habsburgokkal. Újrakezdés az első, s aztán a második világháború után, majd 1956 tragikus szabadságharca következik megtorlásokkal, végül 1990, a századvég nagy esélye egy új s szabad ország megteremtésére. De ez már a jelen. Múltunkat őrizzük szívünkben, táplálkozzunk belőle. Az élő fa is gyökerein keresztül nyer életnedvet koronája megtartásához, gyümölcsei érleléséhez. Elvész a nemzet, amely múltját nem becsüli, mert jelenét sem tudja méltóképp építeni. 2. Ünnepet szentelünk ma a jelen bajví- vásai között. Titkok tudói akarunk lenni, szükségünk van rá. Mondjuk. Lehet. Közben az ezernyi gonddal küzdő ország jeles emberei traumát kapnak, mert az előttük járó nemzedék tagjainak sokszor kényszerű tettei belső meghasonlást okoznak bennük. Tényleg szükségünk van erre? De a múltunkkal szembesülnünk kell. Növekszik a gazdagok és szegények közti szakadék. A képességeikben szerényebbek, lehetőségeikben esélytelenebbek lemaradnak, s a küzdeni nem tudók vereséget szenvednek. Mindnyájan érezzük felelősségünket értük, hogy sűrűbbre szőjük a szociális hálót, hogy felkaroljuk a gyengét, és felemeljük az elesettet, s esélyt adjunk az esélytelennek. Növekszik az emberhez méltatlan hangvétel az utcán és a televízióban, a sajtóban és az ellentétes véleményen levők között. Lehet különböző nézeteket vallani, de egymás emberségét, tisztességét soha nem hagyhatjuk figyelmen kívül. (Folytatás a 2. oldalon.) Tanévkezdet Legújabb iskoláink - Kőszeg, Miskolc - is immár második tanévnyitójukra készülnek mint evangélikus egyházi fenntartású intézmények. Gimnáziumaink többsége már egy évtizede ismét evangélikus iskolaként működik. A régi nemes tradíciók mellett új hagyományok is születnek. Ezek jegyében fogalmazódik meg az a törekvésünk - ezt erősíti szórvány- egyházjellegünk-, hogy több városban (Győr, Orosháza, Sopron, Nyíregyháza..., ahol nagyobb létszámú evangélikusság él), óvodától az érettségiig tanulhassanak gyermekeink lutheránus intézményekben. Az iskolarendszer fejlesztése soha nem zárul le, mindig van lehetőség új intézmény indítására, ha az igények ezt indokolják. De kétségtelen, hogy egyfajta hőskorszak véget ért. A rendszerváltozást követően, a kilencvenes években újjászerveződött az egyházi iskolák rendszere. A közoktatásban közel kilenc százalékot képviselnek az egyházi, köztük az evangélikus iskolák. A mennyiségi fejlesztés időszakában is mindig hangsúlyoztuk a minőségi igények alapvető voltát, most - a 2002/ 2003-as tanév indulásakor - különösen is felerősödik a minőség hangsúlyozása. Félreértés ugyanakkor egyértelműen elit iskolákról szólni. Az egyházi iskolák részt kell, hogy vállaljanak az elitképzésben (van ilyen igény, kiváló képességű fiatalok iratkoznak be egyes iskoláinkba), de a minőségi szempontok megfogalmazása mást jelent. Egyszerűen kifejezve azt, hogy tanár és diák egyaránt a tőle telhető maximumot nyújtsa, ne elégedjen meg a szürkeséggel, a középszerűséggel. Időszerű tanévkezdéskor prioritásként megjelölni a hitoktatás színvonalának emelését. Ez a célkitűzés túlmutat az egyházi iskolarendszeren, hiszen az önkormányzati iskolákban is eleget kell tennünk a hitoktatás feladatának. Nem könnyű. Az elvben nem vitatható vallásszabadság - benne a hitoktatás szabadsága - nem mindenütt találkozik a gyakorlatban a tevékenységet segítő fogadókészséggel. Türelemmel és szelíd határozottsággal kell áthidalni a nehézségeket. Az iskola alapfeladata a magas színvonalú szellemi képzés, de az oktatás mellett - olykor úgy érezzük: előtt -, a mai zaklatott társadalomban rendkívüli hangsúlyt kap a személyiség formálása. Ez azt jelenti, hogy az iskolai élet a teljes embert, a testi-lelki-szellemi lényt kell, hogy érintse. Bizonyos, hogy az igényes szellemi képzésnek önmagában is van személyiségfejlesztő hatása. De nem nélkülözhetők a közvetlen, a lélek erősítését, az erkölcsi értékrendet kialakító törekvések. A világnézetileg semleges iskola fikció, az egyházi iskoláktól a családok éppenséggel határozott világnézeti irányultságot várnak. A jó értelemben vett világnézeti semlegesség - és ebben alig különbözik a színvonalas önkormányzati és az egyházi iskola - azt jelenti, hogy nincs eszmei presszió, a nyitott, egészséges szellemiségű iskolában a fiatalok megismerhetik a jelentős eszmeáramlatokat és autonóm emberekként, értékorientáltan dönthetnek életükről. „Az Úrnak félelme feje a bölcsességnek” - olvasható a fasori gimnázium falán. Ez meghatározza iskoláink spirituális életét. Reménység szerint diákjainkat megérintheti annak mélysége, hogy iskolájukban, amely a bölcsességre kívánja megtanítani őket, az istenfélelem, az istenhit az egzisztenciát meghatározó valóság. És fontos a fizikai képzés, tágabb értelemben az egészséges életmódra nevelés is. Kossuth Lajos 1842-ben egy cikkében azt követelte, hogy az állami iskolákban is olyan színvonalú testnevelés legyen, mint az egyháziakban. Az egyházi iskolák nemes tradícióihoz tartozik a színvonalas testi nevelés, amely megfelel annak a nevelési ideálnak, amely az egész emberre irányul. Ma, a szenvedélybetegségek, az egészségkárosító szokások terjedésekor különösen fontos, hogy iskoláink tudatosan vállaljanak szerepet a sportélet fejlesztésében, általában az egészséges életmód értékeinek a közvetítésében. Formálódó demokráciánkban (bármennyire természetes lenne, hogy az iskolai élet független a kormányzati ciklustól) a közoktatást sem kerüli el az aktuálpolitika. Az elmúlt tavaszi ország- gyűlési választások kapcsán - ha talán kisebb mértékben is, mint más egyházak iskoláiban - a mi iskoláinkban is megfogalmazódtak abbéli félelmek, hogy kormányváltás esetén súlyosan romlik az egyházak, egyházi iskolák anyagi helyzete. (Okulnunk kel! a tapasztalatokból: minden iskola vezetése, de a fenntartó egyház is felel azért, hogy az iskola ne lehessen pártpolitika színtere.) Örvendetes, hogy az új oktatási kormányzat megerősítette a tárca egyházügyi titkárságát, egy korábbi egyházi iskolai igazgatót állítva a szervezeti egység élére, megtartva a munkatársakat. Mindez jelentős bizalomerősítő tényező, egyben jó szakmai együttműködést ígér. Ahogy korábban, úgy most is elismeri az állam az egyházi iskolák pedagógusainak kvázi közalkalmazotti státusát, ami abban is kifejezésre jut, hogy a szeptember elsejétől esedékes ötven százalékos béremelés fedezetét megkapják az egyházak. A demográfiai apály időszakában is jelentős az érdeklődés iskoláink iránt. Ez az igény kötelez. Isten iránti hálával (hogy alkalmatlanságunk ellenére ennyi csodában részesít) készülünk az új tanévre. Frenkl Róbert „A Szentlélek nem szkeptikus! Szívünkbe nem kérdéses dolgokat és sejtéseket írt. Sziklaszilárd kijelentései bizonyosabbak és erőteljesebbek magánál az életnél és minden tapasztalatnál. ” Luther Márton: A szolgai akarat (Jakabné Csizmazia Eszter, Weltler Ödön, Weltler Sándor fordítása) i t é
