Evangélikus Élet, 2002 (67. évfolyam, 1-52. szám)
2002-08-25 / 34. szám
Evangélikus 67. ÉVFOLYAM 34. SZÁM 2002. AUGUSZTUS 25. SZENTHÁROMSÁG ÜNNEPE UTÁN 13. VASÁRNAP ORSZÁGOS EVANGÉLIKUS HETILAP Élet ÁRA: 89 Ft A TARTALOMBÓL Evangélizáció Salgótarjánban Jártunkban - keltünkben Raoul Wallenberg emlékezete Evangélikusok Kairóban Szükség van-e folyamatos zsinatra? Tatára invitáló meghívó érkezett nemrégiben Győrbe, a Püspöki Hivatalba, amely tudatta, hogy a Komárom-Esz- tergom Megyei Közgyűlés a Katasztrófavédelmi Igazgatóság állománya részére csapatzászlót adományozott. Ennek ünnepélyes átadását tervezték augusztus 15-ére a Helyőrségi Klubba, felkérve a történelmi egyházak főpásztorait egy áldásra. Az Evangélikus Élet erről az eseményről szeretett volna beszámolni ezeken a hasábokon, az élet azonban másképpen hozta... Azóta ugyanis sok víz lefolyt a Dunán, pontosabban; túl sok víz... Valószínűleg a szó szoros értelmében vett uborkaszezonban bízva tervezték a katasztrófavédelmisek Tatán, hogy meghitt ünnepséggel kapcsolják össze csapatzászlajuk birtokbavételét. A tervezett napon délelőtt csörgött a telefon. A szervezők lemondták a tervezett alkalmat - „Nem érnek rá ünnepelni, hiszen mindenki a gáton van...” Tavasszal, hóolvadás után szinte meAzután a szomszédunkban lévő bank egyik álldogáló ügyintézője elmondja nekem, hogy egy névtelen telefont kapott, miszerint bomba van elhelyezve a bank mellett. Ezért ürítették ki a környéket. Kicsit bajban vagyok, mert nem tudom, most melyik az érdekesebb hír... Végül én is inkább a gátat választom. A töltésen azt mondják a vízügyesek, hogy jobb a helyzet, mint korábban, mert most van idejük felkészülni az árra. Nyolc méter fölé várják a tetőzést, az pedig még több mint fél méter emelkedés. A templomhoz vezető Petőfi hidat már lezárták, sőt a lejáratait bedeszkázták, és homokzsákokkal el is torlaszolták. A Szent Ist- ván-szobor másnapra tervezett koszorúzása is elmarad, mert csak csónakkal lehetne megközelíteni az emlékművet. A legjobb fotótémákat keresgetve kerülgetem az embereket. Egyszer csak elkapok egy félmondatot a tömegből: „Isten nem fogja özönvízzel elpusztítani a Földet! Hiszen megígérte!" Menyes Gyula netrendszerüen érkeznek folyóinkon az árhullámok. Amiről viszont manapság beszélnek, az nem természetes. Ami manapság történik, azt egész Európában katasztrófaként emlegetik. Lapzártánk napján (augusztus 16-án) aggódva követjük az eseményeket Győrben. Máskor büszkék vagyunk rá, hogy a „folyók városában” lakunk, ez most inkább félelemmel tölt el. A Rába visszafelé hömpölyög, mert valójában a Dunából jön a városba a hatalmas víztömeg. Szinte óráról órára emelkedik a vízszint. Bécs sem úszta meg szárazon, Pozsonyt is súlyosan veszélyeztette az árhullám, s ez közeledik most Győr felé. A város egy óriási kiállítási térhez hasonlít. Sokan fotóznak, rengeteg a bámészkodó, hiszen történelmi pillanatokat élünk. És a belépő is ingyenes. (Reméljük később sem fizetünk rá!) Én is elindulok elkészíteni ezt a tudósítást. Amikor kilépek a kapun, rendőrökbe, megszeppent emberekbe ütközöm. A Püspöki Hivatal előtti utca lezárva a forgalom elől. Már itt tartunk?! Egyház és politika Ünnepeink nagy többsége vallási (karácsony, húsvét, pünkösd), - ily módon egyetemes ünnep. Minden népnek vannak azonban nemzeti ünnepei is, amelyeken a sorsát meghatározó eseményekre emlékezik. Olykor a nemzet és az egyház történelme találkozott, így a nemzeti ünnep sajátos spirituális tartalommal is rendelkezik. Ilyen ünnep a mi augusztus húszadikánk, a magyar államalapítás és a keresztény világhoz csatlakozás immár több mint egy ezredévet megélt ünnepe. Az ünnepek sajátsága, hogy tradicionális üzenetükön túl, megújuló tartalmakat is hordoznak. A mi számunkra is lényeges a 21. században, amikor utódaink életét is meghatározó döntést hozunk az Európai Unióhoz csatlakozással, hogy ez a döntésünk szép összhangban van Szent István egykori nagy Ívű államférfiúi elhatározásával. Nem kell, és talán nem is lehetne jobb példát találni a nagypolitika és az egyház, a lelkiség tálálkozására, mint a magyarság történelme. Ma is jelentősek az egyházak lehetőségei arra, hogy jó, a nemzet sorsát előrevivő politikai döntéseket - így például, az említett uniós csatlakozást - támogassanak. Az elmúlt évszázadban, a polgári életforma általánossá válását követő elvilágia- sodás, a szekularizáció terjedésével jelentősen megváltozott egyház és állam, egyház és társadalom, egyház és politika viszonya. Nem változott az Isten-ember kapcsolat, nem változott élet-halál, nagy egzisztenciális kérdéseiben a Szentírás üzenete, örökérvényű Jézus Krisztus áldozata, az evangélium reménysége. Mindez mintegy letisztította az egyházak profilját, küldetését. Nagy hangsúly került a a közjó hitből fakadó szolgálatára, az egyházak részvételére a közoktatás, az egészségügy és különösen a szociális szféra terheinek vállalásában. De nem kerülhető meg továbbra sem az egyházak politikai súlya, amit önmagában alátámaszt a legutóbbi népszámlálás eredménye. A lakosság háromnegyede kötődik valamelyik felekezethez. Valójában ez az igény indokolja az egyházak társadalmi szerepvállalását, az egyházi intézmények működését. Ugyanakkor közmegegyezés van az egyház és állam szétválasztása, a teljes lelkiismereti és vallásszabadság terén, amely a vallás elutasítását is jelentheti. A leszűrődött elvek azonban nem mindig jelentenek kiegyensúlyozott gyakorlatot. Politikai oldalról megnyilvánulnak törekvések, amelyek az egyházakat politikai célok szolgálatába kívánják állítani, de találkozni az egyházak természetes súlyát megkérdőjelező politikával is. Ez utóbbira jó példa a „történelmi egyházak” kifejezés használata körül olykor kialakuló vita. Pedig a történelemmel nem érdemes vitatkozni. Helyes, hogy a törvény jogegyenlőséget nyújt, nem tesz különbséget a felekezetek között, nem minősíti teológiájukat. De ettől még jelentősen különbözik mind az egyházak történelme, mind a jelen társadalomban betöltött súlya. A különbségtételt tehát részben a történelem adja, részben a jelen gyakorlatinak is nevezhető szempontjai. Néhány hónappal a tavaszi parlamenti választások után és néhány héttel az őszi helyhatósági választások előtt is érdemes elemezni egyház és politika kapcsolatrendszerét. Gyakran elhangzó, nem vitatható tézis: az egyház politizál, de nem pártpolitizál. Arra utal ez a megfogalmazás, hogy az egyházak természetes szereplői a közéletnek, de nem támogathatnak közvetlenül egyetlen politikai pártot sem. A valóság azonban rácáfol erre a szép felfogásra. A mi sajátosan túlpolitizált közéletünkben alig lehet mentesnek maradni a pártpolitikától. A leginkább semlegesnek látszó álláspontnak is lehet az aktuális kontextusban pártpolitikai üzenete, esetleg csak áthallása. Sokan nem helyeslik egyházi személyiségek, foként a lelkészek pártpolitikai elköteleződését, mondván, hogy ez megoszthatja a gyülekezetét. Magam úgy vélem: a lelkészektől sem vonható meg a politikai meggyőződés, illetve annak képviselete. Akkor van gond, ha ez nem mint személyes vélemény, hanem mint egyházi álláspont jelentkezik. Hasonló csapda valamilyen politikai oldal teológiai alátámasztása, vulgárisán az egyház szekerének befogása pártcélok érdekében. Meghökkentett, amikor a személyes kegyességre oly nagy hangsúlyt tevő Bibliaszövetség folyóiratában a tavaszi választási eredményeket a szerző az Isten ügye elbukásaként, a rossz győzelmeként aposztrofálta. Ebben az a veszély is benne van, hogy más esetben egy politikai párt győzelmét az Isten ügye diadalaként értékelhetik. Pedig a politika - szükségszerűen a legjobb, a nép érdekét legjobban kifejező politika is - mindig a hatalomról és a pénzről szól. Az evilági érdekekre koncentrál. Az egyház pedig a pénzen nem kapható értékeket, a szeretet, a megbocsátás parancsát, az örök életet reménységét hirdeti. Nem szerencsés az értékzavar, nem jó, ha az egyház kódolt üzeneteket küld arról, hogy a választók azokat támogassák, akiktől a legtöbb pénz várható az egyházak számára. Az egyházak a megosztott társadalomban és politikában a megbékélés fontosságát kell, hogy képviseljék. Ebben lehet közvetlen politikai szerepvállalásuk is. Az indulatok eluralkodása a politikai életben akár európai uniós csatlakozásunkat is veszélyeztetheti. Rossz üzenete van, ha az elit szemben álló csoportjainak fontosabb a másik ellehetetlenítése, mint a nemzeti érdekek. A kétkamarás országgyűlés támogatói abban is bíznak, hogy ily módon törvényes medre nyílna az egyházak konstruktív politikai tevékenységének. A helyhatósági választások új kihívást jelentenek.' A helyi társadalmak életében különösen értékteremtő lehet egyházi személyiségek szolgálata. Öröm, hogy sokan élvezik - pártállástól függetlenül - a választók bizalmát. Gondot jelenthet, hogy a közéleti munka praktikusan megnehezítheti a gyülekezeti feladatok ellátását. Jó, ha sikerül a kedvező hatásfokú egyeztetés. Nincsenek egyedül érvényes receptek. Országosan és a helyi szinteken is tanuljuk egyház és politika optimális kapcsolatrendszerét. Ahogy Szent Istvánnak is meg kellett vívnia a maga harcát. Frenkl Róbert „Mert a hitet nem lehet zablára fogni; megmutatkozik, jócselekedetekben tör ki, tanúságot tesz az Evangéliumról, tanítja az embereknek, és rajta próbálja meg életét. Egész életével és minden cselekedetével felebarátja javán munkálkodik, és nem csupán abban segíti, hogy kegyelemre jusson, de testben, javakkal és tisztességgel is, mert látja, hogy Krisztus is ígv cselekedett vele, és az Ő példáját követi. " Luther Márton: Előszó az Újtestamentumhoz (Szita Szilvia fordítása) A Duna túlpartján a győri Evangélikus Szeretetház
