Evangélikus Élet, 2002 (67. évfolyam, 1-52. szám)

2002-08-18 / 33. szám

2002. AUGUSZTUS 18. 7. oldal Szóártalom Verbális mocsokrácia is lehetne a címe e pár sárnak. Faluvégtől parlamentig éli ez világát, mikor milyen „ hangsze­relésben Meglehet: kivált utóbbiban „dum-dum ” golyóként hat, mely több­nyire tilos volt háborúban is, mert nemcsak harcképtelenné tesz, hanem súlyosan roncsol is. „Kinyírásra" kü­lönösképp alkalmas, társadalmi síkon is, a „rút" ellenfél megtiprására. „Élet és halál van a nyelv hatalmá­ban, amelyiket szereti az ember, annak gyümölcsét eszi” - mondja a Biblia (Péld 18,21). Kitűnik ebből a kb. 3000 éves ta­pasztalatból s egyben intésből, hogy a szóbeli „dum-dum " golyók sokszor visszafelé sülnek el. Első renden talán nem is azért, mert olykor a „céltábla visszalő", hanem azért, mert szavaink feltétlenül visszahatnak ránk, kedvező­en vagy rombolóan. Kimondott gyalá­zatosság, ha például a „ megcélozott ’’ fel van vértezve, föl tudja dolgozni a gálád szavakat. Am amit mondunk, az elháríthatatlanul visszakanyarodik ránk, furcsa bumerágként, s egyben bizonyítványt is állít ki rólunk. A sár­dobáló nem biztos, hogy talál, de bizo­nyos, hogy legalább a keze sáros lesz. Az igaz szó viszont épít, „ befelé " is. Különösen az önkéntelen megnyi­latkozásokra mély értelmű Jézus kije­lentése: „Amivel csordultig a szív, az buggyan ki a szájon. ” (Mt 12,34 — saját fordítás) A „mocsokrata” be­széd garantáltan önszennyezés, át- meg átjárja a személyiséget, ennek minden következményével: a környe­zetre is hat. Mintha ragályos lenne... Piszkolni könnyebb, mint tisztulni. De még mennyire! Proust mondta: „Egy szó megváltoztathatja körülöt­tünk a világot. ” Légkört alkot, gyógyít vagy mérgez. Valójában sugall. Érde­mes felelős, bölcs gazdájának bizonyul­nunk: gondolkozásunkat, fantáziánkat is vagy torzítja vagy tisztogatja. Szem­üvegféleként helyesebb látáshoz segít, ám ha bekoszolódik... „Szavaid alap­ján mentenek fel vagy marasztalnak el. ” (Mt 12,37) Am van gyógyító szó is, amely nem frázis, hanem hiteles csen­gésű, szívből szívbe szól, hitből hitbe, s így merő áldás. Ilyen adassák nekünk mindenkor. Dr. Bodrog Miklós ■■........Evangélikus Élet Nőkonferencia Albertiben Lassan hagyománnyá válik a Női Misz- szió évenkénti hitmélyítő hete. A július 29-től augusztus 4-ig tartó konferencia helyszínének kiválasztásában azonban érezhető volt a szervezők szándéka, a testi-lelki pihenésre invitálás. Az alberti gyülekezet vendégházától alig 200 mé­terre található gyógyfürdő a testnek, a délelőtti bibliatanulmányok és az ebéd után hoznánk érkezett vendégek előadá­sai a léleknek váltak felüdülésére. Mindennapi gondjainkat, problémáin­kat félretéve egy képzeletbeli nyugágyban lazultunk el, és figyeltünk Isten mindent átölelő szeretetére. A bibliatanulmányok­ban elénk kerülő nőalakok példájából erőt meríthettünk. Délutánonként más feleke­zetekből érkezett előadóink különféle szolgálati területekkel ismertettek meg minket, de legfőképpen arról vallottak, hogy Isten szeretetét hogyan tapasztalták meg életük során. Jó volt hallgatni Hulej Enikő, Norvégiában tanuló ösztöndíjas teológushallgató színes, tartalmas beszámo­lóját északi testvéreink gyülekezeti közös­ségeiről. Hálásak voltunk dr. Szilágyi Agnes doktornő gyakorlati tanácsaiért a mozgás- szervi betegségekkel kapcsolatban... De igazából csak egy dolog történt az ajándékba kapott hat napon: éreztük, kö­zösségben átéltük, hogy szeret az Isten. Balogh Sára Hangverseny az ózdi templomban A százéves ózdi evangélikus templom­ban Lehotka Gábor és Sinka Krisztina hangversenyére került sor a közelmúlt­ban. (...) Lehotka Gábor egyébként min­den évben elkápráztatja az orgonamuzsi­kát szerető ózdiakat. Most is megteltek a templom padsorai érdeklődőkkel, fiata­lokkal és idősekkel. A két művészt Sajó Attila, a kazincbar­cikai Egressy Béni Művelődési Központ igazgatója mutatta be az egybegyűlteknek. Ennek során egyebek között megtudhat­tuk, hogy Sinka Krisztina zenei tanulmá­nyait az Ózdi Erkel Ferenc Zeneiskolában kezdte, majd a miskolci konzervatórium­ban folytatta. Ezt követően a Zeneakadé­mián énekművész-tanárként, később pedig opera szakon szerzett diplomát. A római ösztöndíj után a Magyar Állami Operaház tagja lett. Már három alkalommal részesült Fischer Anna-díjban. Lehotka Gábor orgonamüvész és zene­szerző 1963-tól az Országos Filharmó­nia szólistája. 1975-től a Zeneművészeti Főiskolán tanít. 1979-től komponál, és lemezfelvételeket készít. Liszt Ferenc- díjas érdemes művész, a kortárs zenei élet meghatározó egyénisége. A hangverseny során a régi (vidám) magyar dallamoktól a komoly darabokig hallhattak szép zenét a jelenlévők. K. M. A szeretet gyógyító ereje A Szuverén Máltai Lovagrend minden év­ben más-más országban rendezi meg a mozgássérültek nemzetközi ifjúsági tábo­rát, melynek célja, hogy a mozgássérültek kísérőikkel együtt új országokat ismerje­nek meg, régi ismerősökkel találkozhassa­nak, valamint új barátságokat köthessenek. Ebben az évben - immár 19. alkalom­mal - Zánkán rendezték meg a máltai nyári tábort, augusztus 3-10. között. A Magyar Máltai Lovagok Szövetsége és a Magyar Máltai Szeretetszolgálat közös rendezvényére 18-20 európai országból mintegy négyszáz résztvevő jött el. A tá­borjelszava „barátság és bizalom” volt. A tábor lakói különböző - közös és fa­kultatív - programokon vehettek részt. Uta­zást szerveztek például Herendre, Balaton- fliredre és Badacsonyba. A mozgássérült fiatalok első alkalommal vitorlázhattak, de érdekes kihívásnak ígérkeztek a csapatok közötti különböző versenyek: a gulyásfő­ző-, horgászverseny vagy a hagyományos krokettverseny. Akik a természet szépségei iránt érdeklődtek, természetvédelmi elő­adásokat hallgathattak, aki a népi mestersé­gek ősi titkaira volt kíváncsi, megismer­kedhetett a népi kultúrával a „foglalko­zások napján”. Volt rongybaba-készítés, nemezelés, szalmafonás, bőrdíszműves foglalkozás és kürtöskalács-készítés. A Máltai Nyári Ifjúsági Tábor szentmi­sével kezdődött és végződött. A zárómisét dr. Márfi Gyula, a Veszprémi Főegyház­megye érseke celebrálta. A hit, az egymás­ra figyelés, a másik segítése állandó jel­lemzője volt a tábornak, ahogyan Ugrón Béla, a Magyar Máltai Lovagrend ma­gyarországi delegációjának titkára, a tábor programfelelőse is mondta: „Ők ketten egyek: a mozgássérült a kísérőjével.” Frigyesy Ágnes evél&levél i ___________i Ti sztelt Szerkesztőség! Nemrég jelentettük meg beszámolónkat arról, hogy a gyulai evangélikus templomba betörtek, és két gyertyatartót meg egy feszületet elvittek. Nagy örömünkre a minap előkerültek az eltulajdonított műtárgyak. A templo­munktól alig 50 méternyire, a művelődési ház melletti bokrokban akadtak rájuk a Városgazdálkodási Intézet dolgozói. A három hölgy a múlt hét folyamán visszaszol­gáltatta őket. Istennek hálát adva a becsületes megtalálóknak gyülekezetünk egy-egy ajándékcsokorral kedveskedett. Tisztelettel: Dr. Németh Csaba felügyelő Tisztelt Szerkesztőség! Az Evangélikus Élet aug. 4-i számában olvastam a „Honnan fújt a szél Kismaroson?” c. írást. Ez indított el bennem néhány gondolatot, melyeket - ha Önök arra érdemes­nek tartanak - szeretnék másokkal is megosztani. Előrebocsátom, hogy nem az „anglománia védelmében” írok, hanem néhány tényt szeretnék felsorolni: • A gospel, illetve spirituálé műfajok közismert és legszélesebb körben elfogadott nyelve az angol. (Afro-amerikai hallgatóság előtt is kifejezetten pozitív hatású volt, hogy nem egy-egy törzsi nyelvjárásban szólaltak meg a dalok.) • Minden zenei alkotás - a népzenétől kezdve a gregoriánon át egészen a legmo­dernebb operákig - leghitelesebben eredeti nyelven szól (gondoljunk csak a pro- zódiailag sokszor izzadságszagú, fuzfapoétaságra törekvő fordításokra). • A magyar nyelv hosszú évszázadokon keresztül rengeteg idegen eredetű szót használt (legismertebbek a török, ill. német jövevényszavak), melyek fokozato­san beépültek szókincsünkbe, a felesleges „hordalékot” pedig a nyelv öntisztító folyamati szépen megszűrik. • Ma az általános müveltég részévé válik egy világnyelv minimum alapszintű isme­rete (angol, német), mint ahogy az északnyugati és egyéb európai országokban is természetes. • Talán minden előadóművész nem titkolt célja az, hogy szeretne minél szélesebb réteget megszólítani. így ez a névválasztásban is érződik. • Minden koncertünkön elsődleges szempont, hogy a hallgatóság ne csak hallja, ha­nem értse, sőt netán elfogadja(l), amit ezekben a dalokban szeretnénk közölni. Tehát írott vagy szóbeli formában (mint ahogy azt Bolykiék is tették) a gospelek, spirituálék tartalma az angolul nem beszélők számára is világossá válik. Július 24-én viszont nem koncertet adtunk, hanem a megnyitó részeként léptünk szín­padra. így bár tartalmilag kapcsolódtunk az előttünk szólókhoz, ez lehet, hogy nem mindenki számára volt egyértelmű. • Örömmel láttuk, hogy sokan velünk énekeltek, így mégiscsak remélhetjük, hogy ezt a műfajt - melynek lendülete, magával sodró „Isten-igenlése” és örvendező energikussága egyedinek mondható - egyre többen kedvelik és elfogadják egy magyar keresztyén ifjúsági fesztiválon is. További legalább ilyen jó és tartalmas Szélrózsákat kívánva: Veres Andi, a „My Friends” vokál vezetője A halál oka: gyorshajtás Sokszor olvassuk az újságokban, halljuk tv-ben és a rádióban ezt a mondatot egy-egy súlyos baleset után. Minél gyorsabban vezeti a kocsiját valaki, a gép úrrá lesz felette. Nem ő irányítja az autót, hanem a kocsi, a motor ragadja hatalmába. 520 000 km-t ve­zettem két VW mikrobusszal és egy Wartburggal. Sok évvel ezelőtt feleségemmel Zürichből Bembe kirándultunk. Éppen akkor öreg kocsik bemutatója volt a város­ban. Az autók hosszú menetben, lassan vonultak. Lassan, hogy az emberek megcso­dálhassák őket. Az egyik hátsó szélvédőjén nagy betűkkel a következő volt felfest­ve: „ Gott gab die Zeit, von Eile hat Er nichts gesagt. ” (Az Isten megadta az időt, de a sietségről nem szólt semmit.) A megengedett sebességgel lehet vezetnem a kocsi­mat, de sietnem nem szabad! Hernád Tibor Bajor vendégek látogatása Augusztus elején vendégek érkeztek Ba­jorországból kelenföldi gyülekezetünkbe: egy ifjúsági énekkar Bambergből és Christine Tröger, a Müncheni Evangélikus Egyházmegye (Esperesség) ifjú­sági munkatár­sa. Christine az elmúlt évtized során a Josef- stalban évről évre megrendezésre kerülő nemzetkö­zi ökumenikus találkozók (vő. Ev. Élet 2002. május 26. 4. o.) egyik főszervező­je volt, júliustól azonban új feladat­kört lát el egyházában. A következő ri­portban életéről és munkájáról vall.- Mikor határozta el, hogy az egyház keretein belül szeretne dolgozni és tevé­kenykedni?- Ezt ma már nem tudom egészen pon­tosan megmondani. Nürnbergben, az anyagyülekezetemben már a konfirmációt követően bekapcsolódtam az ifjúsági munkába, s így szinte belenőttem az egy­házi szolgálatba. Nagy örömet jelentett ez a fajta tevékenység, s elhatároztam, hogy szociálpedagógiát tanulok, mivel olyan hivatást szerettem volna választani, amely emberekkel van kapcsolatban. Tanulmá­nyaim, alatt alkalmam nyílt Svédország­ban egy fél éven át gyermek- és ifjúsági munkát végezni, majd ehhez hasonlóan egy másik fél évet Erlangenben tölteni. Ezt követően egyértelművé vált, hogy ta­nulmányaim befejeztével az egyház kebe­lén belül szeretnék maradni és dolgozni. A fiatalokkal való foglalkozás mellett fontossá vált az a kérdés, hogyan tudunk az egyházon keresztül gyermekeket és if­jakat megszólítani. Milyen a lelkivilá­guk? Hogyan fejezik ki vallásosságukat? S nekik milyen elvárásaik és kívánsága­ik vannak az egyházzal kapcsolatban?- Kérem, röviden mutassa be Josefstalt!- A Josefstali Evangélikus Ifjúsági Ok­tatási Központunk tulajdonképpen egy konferenciaközpont kb. 70 férőhellyel Münchentől délre, a bajor Alpok lábánál. Van egy pedagógiai-teológiai csapatunk, mely az ifjúsági munkában tevékenyke­dőknek ajánl különböző tanfolyamokat (pl. teológiait, pedagógiait, szociológiait, bibliodrámával kapcsolatosat, komputer­médiapedagógiait, az iszlámmal és interkulturális tanulmányokkal foglalko­zót vagy az ökumenét szolgálót). Köz­pontunkat azonban olyan csoportok (kon­firmandusok, gyermek- és ifjúsági körök, egyházi kórosok, iskolás osztályok, egy­házi szolgálatban állok stb.) is igénybe vehetik, akik saját programjaikat tarthat­ják meg a festői környezetben.- Mint az idei találkozó „ háziasszo­nya ", miként értékeli a 35. josefstali öku­menikus tanfolyamot?- Mint mindig, a találkozás és véle­mények ütköztetésének, egyeztetésének igen intenzív 10 napját éltük át együtt az idei tanfolyamon is. Megragadott a részt­vevők nyitottsága, ahogyan egymásra fi­gyeltek, s kicserélték gondolataikat, né­zeteiket, hogy így fogalmazhassák meg mindazt, ami egymástól elválasztja, és mindazt, ami egymással összeköti őket. Valóban nem kis feladatot jelent, amikor emberek - 20 évestől egészen a 70 éves korúig - Európa 17 országából és 26 ke­resztény egyházából egymással találkoz­nak és véleményt cserélnek. Kezdettől fogva érezhető volt az egymás iránti ko­moly érdeklődés, kíváncsiság arra nézve, vajon az adott témához hogyan szól hoz­zá egy másik országból, más kultúrkör­ből érkezett ember, és hogy ki-ki mennyire kész arra, hogy a saját tapasz­talatait megossza a másikkal. Azt hiszem, ez a nyitottság nagyban hozzájárult ahhoz, hogy valóban sikerült a különbözőségek és nézeteltérések elle­nére 10 napon keresztül együtt, közösen végigjárni az előre kijelölt utat...- Korábban jó pár találkozón Ön is résztvevő volt, majd az elmúlt néhány év­ben szervezőként tevékenykedett. Szólna ezekről is röviden?- Eddig hat tanfolyamon mint résztve­vő, hármon pedig mint a josefstali okta­tási központ ökumenikus tanfolyamokat szervező munkacsoportjának tagja tevé­kenykedtem. A találkozókat mindig a Bajor Evangélikus Egyház ökumenikus ügyekkel foglalkozó bizottságával kar­öltve, közösen szerveztük. A josefstali találkozókat alapvetően az különbözteti meg sok más konferenci­ától, hogy eleve hosszabbra tervezzük azokat. Fontosnak tartjuk ugyanis, hogy az előadások és a megbeszélések mellett elegendő idő maradjon áhítatokra, isten­tiszteletekre ugyanúgy, mint egymás mé­lyebb megismerésére a közös kirándulá­sok, grillezés, ill. a nemzeteket bemutató estek keretében. A tanfolyam közös úton együtt haladó közösségként értelmezi magát. Ezt a koncepciót az interkul­turális tanulmányaim, valamint ökume­nikus tapasztalataim alapján szívből tá­mogatni tudom. Nem elegendő csak az előadóteremben találkozni, s teológiai kérdéseket megtárgyalni ahhoz, hogy va­laki valóban meg tudja érteni, miért is másmilyen valaki, miért gondolkodik másképpen, vagy éppen miért ünnepli az istentiszteletet más formában... A teljes körű egyetértéshez több időt kell szentel­ni a barátkozásra, egymás megismerésé­re. Idő kell ahhoz, hogy valaki egyáltalán meg merjen szólalni egy idegen nyelven, hogy vegye a bátorságot, s megpróbálja ily módon kifejezni magát. Időre van szükség ahhoz is, hogy valaki merjen be­szélni önmagáról. Időre van szükség ah­hoz, hogy az intenzív munka mellett va­laki egy adott új közösségben jól érezze magát. S időre van szükségünk ahhoz is, hogy egymás mellett tudjunk élni. Úgy gondolom, a korábbi találkozók­ból, nem feltétlenül a megtárgyalt témák maradtak emlékezetesek, hanem a sze-' mélyes találkozások, melyek által bete­kintést nyerhettünk a másik életébe, egy­házába, kultúrájába és országába. Különböző emberek, akik nem hétköz­napi témájú beszélgetéseken vesznek részt, ám a viták, olykor összeszólalko- zások ellenére mégis megtalálják az utat egymáshoz. Európa számomra kisebbé vált, s benne a keresztény egyház erejét éppen az adja, hogy olyan sokszínű.- Egy hónapja új munkakörben dolgo­zik. Mi lesz a feladata?- Július elseje óta újra a Müncheni Evangélikus Ifjúságnál (EJM) dolgo­zom mint a müncheni egyházmegye if­júsági felelőse. Egyike vagyok a köz­munkáért és az Ifjúsági Szövetség munkájáért felelősöknek: azaz megyei, kerületi és országos (bajorországi) szin­ten működünk együtt az ifjúságpolitikát irányító testületekkel, továbbá felada­tom az EJM ifjúsági szociális munkájá­ban résztvevő 14 pedagógusának szak­felügyelete. Jelenleg a megyei ifjúsági lelkészi állás betöltetlen, így közvetlen kollégáimmal együtt az EJM szolgálati helyeinek irányítása is feladatom. Köszönöm a beszélgetést. Örülök, hogy újra találkozhattunk, s remélem, hogy a Budapesten töltött néhány nap alatt szép élményekben lesz része. Sok erőt kívánva, Isten áldását kérjük új szol­gálataira is! Blázy Árpád

Next

/
Thumbnails
Contents