Evangélikus Élet, 2002 (67. évfolyam, 1-52. szám)
2002-08-18 / 33. szám
Evangélik M Whl /LJ 67. ÉVFOLYAM 33. SZÁM 2002. AUGUSZTUS 18. SZENTHÁROMSÁG ÜNNEPE UTÁN 12. VASÁRNAP ORSZÁGOS EVANGÉLIKUS HETILAP Élet i w J' ARA: 89 Ft A TARTALOMBÓL Szolgálat a végeken Megkerültek a gyulai kegytárgyak Gótikus utak AGRESSZIÓ, avagy ami a Magazinból kimaradt Teszteljük önmagunkat! elnöke Csidei Tibor felügyelő volt. A köszöntések után elsőként a gyülekezet történetét és az építkezés körülményeit ismertette. Már az 1600-as években létezett evangélikusság a faluban, saját templommal és lelkészszel. Az ellenreformáció szorításában elvettek tőlük mindent, majd a Türelmi Rendelet nyomán Nemescsóba jártak a hívek isten- tiszteletre. Később a meszleniekkel közösen épített templomba jártak. A meszleni evangélikusok 65 évvel ezelőtt saját településükön iskolát építettek, amelyet - a tanításon kívül - hitéleti célra is használtak. Emellé építettek fel 1988-89-ben egy imatermet, majd egy évvel azután egy harangtomyot. A torony szentelése alkalmával Szebik Imre püspök templommá szentelte az imaházat. Több száz évvel később újra templomuk lett a meszleni evangélikusoknak. 1997-ben a közgyűlés arról határozott, hogy az egyházi iskola tulajdonjogát átadják az önkormányzatnak, és pénzbeli kárpótlást kérnek az államtól. Ez a 28 millió forint adta meg a döntési lehetőséget, hogy gyülekezeti házat építsenek a templomuk mellé. A terveket Gyarmati Mihályné, az oltárrész tervrajzát Hafenscher Károly lelkész, a sekrestye ajtaját, az oltárt és ambót Béres Sándor, a bejáratnál látható Luther-rózsát Krizsán István képzőművész készítette. A megújult templomhoz gyülekezeti termet, lelkészlakást és vendégszobákat építettek. A közgyűlés alaphangját az újabb lelkészváltás is meghatározta. A napokban búcsúzott Percze Sándor és felesége, helyükre a nemrégiben felavatott Kalincsák házaspár kerül. A köszöntések sorát ittzés János püspök kezdte, aki a Nyugati (Dunántúli) Evangélikus Egyházkerület címerét ábrázoló dísztállal ajándékozta meg a gyülekezetét. (Jelen voltak vendégek az ausztriai Petersdorf testvérgyülekezetéből is.) A búcsúzó lelkészek után az utód - Kalincsák Balázs - is hangoztatta, hogy bár az építőmunka befejeződött, a lelki építkezésnek folyamatosnak kell lennie. Amiképpen mi gyönyörködünk ebben az épületben, hasonlóképpen gyönyörködjön Isten is a gyülekezetben, az övéiben. Menyes Gyula Közismert tény, hogy minden gyülekezetét megvisel, ha gyakran váltják egymást lelkészei. Másfelől viszont ez a tény arra kényszeríti a tagokat, hogy önállóak legyenek, és gyakorlati kérdésekben lelki vezető nélkül is tudjanak dönteni. A Meszlen-Acsád-Nemescsói Társgyülekezet is ilyen háttérrel megáldott eklézsia. Azon közösségek közé tartozik, ahol az elmúlt tíz esztendőben szinte évente váltották egymást a lelkipásztorok. A meszleni táborozóközpont és a nemes- csói építkezések után újabb jelét láthattuk a nagykorúságnak. Acsádon elkészült az új gyülekezeti központ. ., így tehát nem istentelenség, nem kiváncsiskodás és nem felesleges fáradozás, hanem elsősorban is az üdvösséget szolgáló és minden keresztyén számára szükséges tudnivaló, hogy akaratunk tehet-e valamit az üdvösség dolgában, vagy netán semmire sem képes. Sőt mi több, ez annak a vitának a fő témája, ennek az ügyetek a lényege! Mi azon fáradozunk, hogy megvizsgáljuk, mire képes a szabad akarat, mit szenved el, és hogyan viszonyul Isten kegyelméhez. Ha ezt nem tudjuk, tulajdonképpen semmit nem tudunk a ke- resztyénségről, s rosszabbul állunk, mint a pogányok. Aki ezt nem ismeri el, lássa be, hogy nem keresztyén! Aki ezt tagadja és megveti, tudja meg, hogy a keresztyénség legnagyobb ellensége! ” Luther Márton: A szolgai akarat (Jakabné Csizmazia Eszter, Weltler Ödön, Weltler Sándor fordítása) Minden bizonnyal a nyári forróság reményében döntöttek úgy az acsádiak, hogy augusztus 11-re kérik meg Ittzés János püspököt gyülekezeti házuk felszentelésére. Az időjárás kicsit ünneprontó volt. Esett az eső, de a mindent beborító égi áldás hangulata jól illett a püspök igehirdetéséhez, amelyet Ézs 66,1-2 alapján tartott: „A menny az én trónusom, a föld pedig lábam zsámolya. Milyen házat akartok építeni nekem, és milyen helyen kellene tartózkodnom?” Az ünnepi liturgiában helyet kapott egy kedves köszöntés. Bárki Lajosné - Eszti néni - a gyülekezet tagja a napokban ünnepli századik születésnapját. Ebből az alkalomból részesülhetett püspöki áldásban. Az ünnepséget kórusművekkel színesítették a szombat- helyi gyülekezet tagjai és a Pedagógus énekkar. Az istentiszteletet közgyűlés követte, amelynek levezető Tisztelettel és szeretettel hívjuk nemzeti ünnepünk előestéjén, 2002. augusztus 19-én 18 órára a Magyarországi Református Egyház és Magyarországi Evangélikus Egyház közös ünnepi istentiszteletére a Szilágyi Dezső téri református templomba. Dr. Bölcskei Gusztáv D. Szebik Imre a Magyarországi Református Egyház Zsinatának a Magyarországi Evangélikus lelkészi elnöke Egyház elnök-püspöke A számok üzenete Érthető várakozás előzte meg - és nem csak egyházi körökben - a 2001. évi népszámlálásnak azokat a kérdéseit, illetve a válaszokat, amelyek az egyházhoz, felekezethez, vallási közösséghez tartozásra vonatkoztak. Nem volt kötelező erre a kérdésre válaszolni, így már az a tény is üzenet értékű, hogy az összeírtak kilenctizedé, több mint kilenc millió személy válaszolt a kérdésre. Az 1960 és 1990 közötti négy népszámlálás ugyanis nem foglalkozott ezzel a témával. Korábban 1870 és 1949 között mindig szerepelt a valláshoz tartozás a népszámlálás adatai között. 2001-ben új volt az is, hogy nem voltak megjelölve a felekezetek, mindenki maga nyilatkozott hovatartozásáról. Az előzetes adatok közzététele után a Központi Statisztikai Hivatal a közelmúltban hozta nyilvánosságra a véglegesnek tekinthető számokat. Bár a válaszadók közel kétszázhatvan vallási közösséget jelöltek meg, az ismert képlet alapvetően nem változott. A válaszadók 74 százaléka (7 millió 600 ezer fő) megjelölt valamilyen feleke- zetet, 15 százaléka egyházhoz nem tartozónak vallotta magát (1 483 000). Nem kívánt válaszolni 10,1 százalék, nem volt semmilyen válasz 0,7 százaléknál. A lakosság háromnegyede tartozik tehát valamilyen egyházhoz, de figyelemre méltó a vallásszociológiai vizsgálatok eredménye, amely arra utal, hogy a tiszteletre méltó aránynak alig több mint húsz százaléka, az összlakosság tizenhat-tizenhét százaléka tekinthető aktív egyháztagnak. Ami a felekezetekhez tartozók megoszlását illeti, meghatározó a katolikus egyház. Létszámuk 5,3 millió fő (51,9%), a görög katolikusoké 269 ezer (2,9%), 1 millió 623 ezer a reformátusok (15,9%), míg 304 ezer (3%) az evangélikusok száma. Tizenháromezemél kevesebben vallották magukat izraelitáknak (0,1%), míg az összes többi vallás 1,1 százalékot (110 ezer) reprezentál. Igen jellemző a korosztályos kép. A fi- atalfelnőtt-korban haladja meg a kétharmados arányt a valláshoz tartozók száma. Negyven és ötvenkilenc között tovább emelkedik (már 78 százalék), hatvan felett pedig csaknem kilencven százalékos az arány. Szinte drámaian jelzi nemzedéki tekintetben ez a helyzet a 20. század második fele egyházkorlátozó törekvéseinek az erejét, de bizonyos, hogy csak ezzel nem lehet lezárni ezt az ügyet, a szekularáció hatásai is növekvő szerepet játszanak az adatokban, hiszen ezek is elsősorban a fiatal korosztályokat érintik. Figyelemreméltó, hogy a történelmi keresztény egyházak közül éppen az evangélikusok átlagéletkora - 44,8 év - a legmagasabb. A 304 ezer evangélikus közül a 137 378 a férfi, átlagéletkoruk 47,3 év, míg a 166 486 nő átlagéletkora 46,8 év. A tendencia más vallásoknál is hasonló. Elszomorítóak és ez irányú teendőinkre figyelmeztetnek a zsidóság adatai. Eleve az alig tizenháromezres szám, ami más adatokon - például egy százalékos felajánlások - alapuló becslés szerint reálisan nyolcvanezer körül lehet. Egyedül e felekezetnél jelent meg tehát az összeírástól való félelem, ami a negatív választ eredményezte. A tizenháromezer választadó a legmagasabb átlagéletkorú a csoportok között: átlagéletkoruk ötvenhárom év, férfiaknál 48,7, nőknél 55, 9. Az evangélikusság arányában valamennyire urbanizáltabb, mint a két nagyobb keresztény egyház népessége, de még így is három százalékponttal magasabb a községekben lakók aránya, mint az országos átlag. (A katolikusoknál öt, a reformátusoknál négy százalék a többlet.) A szekularizáció, az elvilágiasodás összefüggését a személytelenné váló nagyvárosi létformával mutatja, hogy mind a felekezetekhez nem tartozók, mind a nem válaszolók aránya Budapesten a legmagasabb. Közismert jelenség, hogy a kis településeken valamennyire az egyházhoz, a gyülekezethez kötődők a városba költözve elvesztik egyházi kapcsolatukat. Különösen jellemző ez olykor a nagy lakótelepekre kerülők életvitelében. Egyfelől örvendetes, hogy nem valósultak meg a borúlátók előrejelzései, amelyek kisebb evangélikusságot prognosztizáltak. Másfelől viszont a viszonylag kedvező érték erőteljesen figyelmeztet a teendőkre. A háromszázezres szórványegyház megfelelő stratégián alapuló aktivizálására, a szó mai értelmében vonzó gyülekezetek építésére. Másrészt tudnunk kell, hogy a teljes népességre vonatkozó négy százalékos evangélikusság becslése azt jelenti, hogy a magukat felekezethez nem tartozónak vallók, illetve a nem válaszolók között további százezer lutheránus gyökerű honfitársunk található. Nem lebecsülve a kis településen élők lelkigondozásának, az itteni gyülekezeteknek a fontosságát - hiszen ezekben található az aktív egyháztagok többsége -, koncentrált lelki, szellemi, anyagi erőfeszítéseket kell tenni a városokban élők megtalálására, az egyházi életbe való bekapcsolására. Nem lebecsülve a misszió évezredes útjait a globalitás és lokalitás feszültségeiben új utakra is szükség van. Ezt talán legélesebben az ifjúsággal kapcsolatos kedvezőtlen adatok jelzik, de a másik oldalon, ami a minőséget illeti, éppen az egyházi ifjúsági egyesületek, a fiatalok közösségei adnak okot a bizakodásra. És örülnünk kell a népszámlálási adatok egyéb szerény pozitívumainak is. így örvendetes, hogy az evangélikusoknál a legmagasabb a házasok aránya: 47,0 százalék. Nagy számok esetében a viszonylag kis különbségek is jelentősek lehetnek, mélyebb összefüggéseket jeleznek. Az egyházakhoz kötődök körében három százalékkal magasabb a házasok aránya, mint az országos átlag (43 százalék). Az elváltak arányában nincs lényeges különbség a csoportok között. Országos átlag: 7,4%, egyházhoz kötődök: 7,3%, evangélikusok 7,2%. A számok üzenetét minden keresztény ember, minden gyülekezet, minden lelkész megfogalmazhatja a maga számára. A hiten, a lelkiségen alapuló, a pénzért nem kapható értékeket, a szeretetet, a hűséget, a barátságot, a családi életet előtérbe helyező életvezetés ma is vonzó a magyar társadalomban. Felelősségünk, hogy ennek az értékrendnek a közvetítése erőteljes legyen, eléije a nagy városok szekularizálódó népességét is. Frenkl Róbert
