Evangélikus Élet, 2002 (67. évfolyam, 1-52. szám)

2002-07-21 / 29. szám

Evangélikus Élet i 2002. JÚLIUS 21. 7. oldal „Családi” hittantábor Kismányokon Gyermekzsivajtól volt hangos egy hé­tig a Tolna megyei Kismányokon az evangélikus papiak. A Mucsfáról, Váraljáról, Nagymányokról és Bony- hád-Majosról érkező tizennyolc álta­lános iskolás, valamint az ebből a kor­osztályból kinőtt ifisek adtak egymás­nak randevút a harmadik éve megren­dezett hittantáborban. Az idei összejövetelen József és testvé­rei történetét dolgozták fel a gyerekek és vezetőik (Schalter Bernadett evangélikus lelkész, Pécz Lilla és Pethö Attila teológu­sok, Hadikfalvi Istvánná, Drüszler Mária), a Parakletos Alapítvány által kiadott füzet segítségével. E történet ráirányítja a gyere­kek figyelmét a családi kötődések, a roko­ni, baráti kapcsolatok fontosságára. A tábor szervezői bíznak abban, hogy a résztvevő gyerekek a családi kapcsolatukban is meg­erősödve tértek haza. Kismányok és környezete remek lehe­tőséget nyújtott a szabadidős programokra, sporversenyekre, strandolásra, éjszakai tú­rára, és nagy izgalom előzte meg az éjsza­kai bátorságpróbát is. A kézműves-foglal­kozásokon a gyerekek pólókat festettek, agyagoztak, gyöngyöt fűztek, bábokat ké­szítettek, üveget festettek, és még hossza­san sorolhatnánk. A fiatalok négy csoport­ban, úgynevezett „családban” töltötték el a Kezdődik az agyagozás hetet, naplót vezetve az eseményekről, ta­pasztalataikról, a tanultakról. Rejtvények, feladatlapok megoldásával, jó cselekede­tekkel szalmaszálakat és gyöngyöket gyűj­töttek, amelyeket a tábor végén beváltottak hazavihető ajándékokra. A déli melegben a táborlakók behú­zódtak az árnyékba, bibliai és családdal kapcsolatos videofilmeket néztek meg, bibliai történetekről beszélgettek. Az es­ti áhítatot a gyerekek bemutatói, énekes előadásai egészítették ki. A tábor sikeré­hez jó ebéddel járult hozzá a nagymá- nyoki iskola, finomságokkal a nagymá- nyoki pék, és a szülők is sok segítséget nyújtottak a szervezőknek. Cserébe a gyerekek közös estre hívták mindnyáju­kat, ahol bábok segítségével adták elő József és testvéreinek történetét. Máté Réka A zsoboki csoda 4. Közép-Kelet-Európai Protestáns Női Konferencia Vannak-e még csodák? Manapság sokan kételkednek ebben. Vajon csodának le­het-e nevezni azt, ha egy tíz évvel ezelőtt halálra ítélt erdélyi falu lakosai önerőből utat építenek? Nem csoda-e, ha egy refor­mátus gyülekezet - látva az égető szüksé­get -, a rossz gazdasági körülmények, a magas infláció ellenére is árvaházat épít kallódó utcagyerekeknek, intemátust a szórványban lévő magyar iskolásoknak? (Miáltal - mellesleg - új munkahelyeket teremt a falut elhagyni szándékozóknak.) Ilyen, és ehhez hasonló „csodáknak” lehettünk részesei mi, a protestáns női konferencia résztvevői július 2. és 7. kö­zött Zsobokon, Kolozsvártól 50 km-re. Az árvaház építéséhez „természetesen” nyugatról is jött segítség, de a gyülekezet szorgalma, az asszonyok találékonysága megsokszorozta a támogatás értékét. Csodálatos és igen tanulságos volt a hely­szín, és mindannyiunknak nagy élményt jelentett a 18 országból érkezett testvérek beszámolóit hallgatni a hazájukban folyó nőszövetségi munkáról, gyülekezeti élet­ről. Az együttlét témája a Gál 5,1 („Sza­badságra hivattatok el”) alapján a ke­resztyén közösség építése volt. Csoda önmagában a hit, amely erő és remény­ségeit ad a jövőre nézve. Minden nap bibliatanulmánnyal kezd­tük a beszélgetéseket, amelyek a megbé­kélés, a konfliktusok kezelése, a gyüleke­zetépítés témaköröket készítették elő. Délutánonként munkacsoportokban dol­goztuk fel közösen, kreatív módon a ka­pott impulzusokat. Esténként pedig az egyes országokban működő szervezett női munkáról kaptunk színes képet. A protestánsok Európa keleti részén kisebbségben élnek, ezért a mintegy negyven résztvevőnek bizony nagy tá­volságokat kellett „legyűrnie”. Lengye­lországból, a balti országokból éppúgy érkeztek evangélikus testvérek, mint a Balkánról, Görögországból. Nagy örö­münkre szolgált, hogy a volt Szovjet­unió területéről, az éledező evangélikus gyülekezetek több női küldötte is eljött a konferenciára - a Tatár Köztársaságból, Szamarából, a Krím-félszigetről és Kár­pátaljáról. Csodálatos volt rádöbbenni, hogy különbözőségeink ellenére össze­kapcsol bennünket a Jézusba vetett élő reménység, a tevékeny szeretet, a máso­kért tenni akarás szándéka. A nagy tá­volságok ellenére hasonlóak örömeink és gondjaink is. A konferencia vendége volt Priscilla Singh, a Lutheránus Világszövetség női munkájának referense. Beszélt nekünk az erőszak legyőzéséért életre hívott ökumenikus dekádról (2001-2010), és hangsúlyozta, hogy az erőszakot - Jézus példája nyomán - csak szelíd ellenállás­sal győzhetjük le. A konferencia szervezői a Gusztáv Adolf Segélyszervezet Női Munkaága, a Németországi Nőszövetség és az Ausztri­ai Evangélikus Nőszövetség voltak. Geröíl Gyuláné Estvéli csendben... Fotó: Bottá Dénes Evangélikus-felekezetközi programok a Művészetek Völgye rendezvénysorozaton DÁTUM ÓRA HELYSZÍN ELŐADÓ MŰ CÍME ISMERTETÉS júl.26-aug. 4. Kapolcs evangélikus templom galéria Bódi Katalin, Kosa Ferenc, Pasitka Róbert, Pattantyús Miklós, Szente Mónika, Tímár Ferenc Kiállítás: Keresztyén képzőművészet júl. 26. péntek 19 óra 20.30 Monostorapáti katolikus templom Kapolcs evangélikus templom Lutheránia evangélikus énekkar, vezényel: Kamp Salamon Pintér Trió J.S. Bach: Wachet auf... BWV 140. kantáta, Ich bin vH) BWV 84., Kodály: Csellószonáta, Ének István krá Tantum ergo, Stabat Mater, Szép könyörgés Barokk művek: J.S. Bach, Händel, Rameau, Franceau, stb. diünt... yhoz, 1 1 Kamarazene: hegedű, cselló, orgona júl. 27. szombat 18 óra 20 óra 22 óra Parókia Színpad Parókia Színpad Parókia Színpad Pintér Béla és a Csemeték Domokos Máté gitárművész Dér András filmje: dalok J. Dowland: Farewel, J.S. Bach: E moll lantszvit Torroba: Szonatina Kanyaron túl debreceni együttes vetítés után beszélgetés az alkotókkal júl. 28. vasárnap 18 22 óra Kapolcs evangélikus templom Parókia Színpad rendező: Takács Ferenc Felekezetközi istentisztelet Kohelet Salamon: Prédikátor könyve könnyűzenei kísérettel fény és hang effektusokkal kísért interaktív asszociációs játék júl. 29. hétfő 18óra 20óra 22 óra Kapolcs evangélikus templom Parókia Színpad Parókia Színpad Sümeghi Eszter a Magyar Operaház magánénekese Csiszár László és barátai rendező: Takács Ferenc Pergolesi, Brahms, Kodály, Verdi Pucci Liszt áriák és dalok „Örökre veled” Kohelet Salamon: Prédikátor könyve ni, Goreszk' < zongorán kísér: Csipkay Éva zeneakadémiai docens lemezbemutató koncert fény és hang effektusokkal kísért interaktív asszociációs játék júl. 30. kedd 18 óra 20 óra 22 óra Kapolcs evangélikus templom Parókia Színpad Parókia Színpad Gyárfás István triója Szövétnek Színház előadása Felekezetközi istentisztelet Jazz koncert Eli Nóra: Noel c. színmüvének bemutatása könnyűzenei kísérettel júl. 31. szerda 10-12 óra 16-20 óra Taliándörögd katolikus parókia Evangélikus nap - Pesterzsébeti Evangélikus Gyülekezet Zákeus Média Centrum (Győri János Sámuel lelkész vezetésével) Evangélikus nap: Média és kereszténys Rövidfilmek: Ébredés, Rozetta - egyházmüvészet Anyaméh gyümölcse jutalom - családf Családfa - családfilm ég (alapvetés) m, Ii «i :P rövidfilm vetítések, beszél­getések médiáról, keresz- tyénségről, családról, kultúráról, vallásról - nem tömegigényü, inkább elmélyült aug. 1. csütörtök 20 óra 22 óra Parókia Színpad Parókia Színpad Matt Schellenberg (USA), Szabó A. Ferenc Gyárfás István és barátai Az Öregkaszás és az Ember Gospel feldolgozások i:Si| ■'? j. ! íV : véres-víg, rövidszínmű életre, halálra aug. 2. péntek 18 óra 20 óra 22 óra Kapolcs evangélikus templom Parókia Színpad Parókia Színpad Kunszabó Zoltán Matt Schellenberg (USA), Szabó A. Ferenc Matt and Carolyn Schellenberg „Örökkék ég a felhők felett" Babits Mihály Áz Öregkaszás és az Ember Magyar-Amerikai zene ♦étkeiből vák: gatás í véres-víg, rövidszínmü életre, halálra hiteles témák, örökzöld dallamok aug. 3. szombat 18 óra 20 óra 22 óra Kapolcs evangélikus templom Parókia Színpad Parókia Színpad JAKIM Stúdió Tóth Benedek és Bojtos Károly Szövétnek Színház előadása Istenes versek Ütőfantáziák Éli Nóra: Noel c. színművének bemutai P*|'J “j­fsa Ady és a többiek aug. 4. vasárnap 15 óra Taliándörögd Klastrom Színpad Ökumenikus istentisztelet *1----------------­* ! . k .... __ T Pláza helyett - a csend szigete (Őrimagyarósdi hittantábor) 2002. július 7. Örimagyarósd. Itt nincs „pláza” vagy más bevásárlóközpont, nin­csenek játéktermek és mozik, csúszdaparkok, de még óriás strandok sem. Nem le­het nagyképernyős tv-t, nézni és az emberáradatban észrevétlenül csatangolni. Ez itt „csak” egy kicsi - 270 lakosú falu, akol egy bolt, egy postahivatal, egy tekéző, egy kocsma és egy evangélikus templom vart. A falu nyugalmát legfeljebb egy-egy mérges kutya ugatása vagy a mezőre igyekvő traktorok hangja zavarja meg. Ez a béke szigete..., mindaddig, amíg a nyári táborozások el nem indulnak. ben. Megpróbálunk mindent: túra, für­dés a Vadása-tóban, kirándulás a szőcei láphoz, kreatív csoportfoglalkozások, ahol alkothatnak, kiélhetik-megmutathat- ják ötleteiket, sorverseny és egyéb vetélkedők... Egy kis időre azért sikerül. Cíendséta: csoportokban megyünk, hogy azj agyes „állomásokon” letett papírra írt ' instrukciókat követve meghallgassunk Verseket, imát, bibliai idézetet, néhány el­mélkedést. És a gyerekek figyelnek! Csendben. Nem ránk, hanem arra, amit olvasunk. Aztán egy kört alkotva énekel­jük: „szívünk csendben az Úrra figyel, ki segít”. Ha csak egy órára is, de sikerült is­mét a béke szigetévé varázsolni a zajos tábort. Aztán persze folytatódik minden ugyanúgy. Mert itt nincs „pláza” vagy más bevásárlóközpont, nincsenek játék­termek^. . „csak” Örimagyarósd, a tábor, a gyönyörű természet és Isten! Nem könnyű hittantábort szervezni ma a & I. században. Istenről és hitről be­szélgetni az akciófilmekhez és szappan­operákhoz szokott gyerekekkel. Nem könnjdí átadni nekik mindazt, amit mi kaptiíik az Úrtól, de talán valami néha- néha fcilferül, hiszen ők évről-évre vissza- jöritujk. Az őrimagyarósdi tábor műkö­dik 15 éve már, és vissza vár mindenkit a jövbben is! Kollerné Loós Zsuzsa E meleg nyári vasárnapon közel 40 gyerekre várunk, hogy a Vas megyei „felsős” hittantáborban valamit „adhas­sunk” nekik. Nem könnyű ez, de bizo­nyára van valami különös kisugárzása e helynek, hiszen a vasi gyerekek már 15 éve járnak ide hűségesen. Akik - anno - a legelső táborozok között voltak, ma már vezetők. Hátuk mögött sok tapasz­talat, sok élmény és a hit, amely - talán - itt is erősödött bennük. A béke szigete a délután folyamán lassan, de határozottan zajos méhkashoz kezd hasonlítani: csacsogó, kíváncsisko­dó, lelkes gyerekek érkeznek sorban, és a hangzavar egyre csak fokozódik. A va­csora, az ismerkedési est, de még az áhí­tat sem tudja igazán lecsendesíteni ezt a harmincnyolc 10-14 éves gyermeket, akik idejöttek pihenni, tanulni, lelkileg gyarapodni. „Ez csak a kezdet”. „Mindig ilyen aíz első nap.” „Holnap majd csendesebbek lesznek” - biztatjuk egymást, és győz­ködjük magunkat. De a holnap sérti csendesebb. Igaz, kérdésekről szól a hét: a tanítványok, a Jézus körül élő emberek vívódásairól. Félelemről, segítségnyúj­tásról, hatalomról, haragról, az örök életről. De mi úgy képzeltük el, hogy a kérdéseket mi tesszük fel, mi beszélünk róluk, és a gyerekek figyelnek - csend-

Next

/
Thumbnails
Contents