Evangélikus Élet, 2002 (67. évfolyam, 1-52. szám)
2002-07-07 / 27. szám
6. oldal 2002. JÚLIUS 7. EV. ÉLET mELLÉKLET Az angyalbárányok Volt egy szegény asszonynak három fia. A két nagyobbik nagyon lusta volt. Elküldte az anyja a legöregebbiket, hogy menjen el valahova szolgálni, mert már nincs mit enni. Nagy duzzogva el is indult a fiú. Útközben találkozott egy öregemberrel.- Hova igyekezel, édes fiam? - kérdezte az öreg.- Szolgálatot keresnék öregapám, ha találnék valaholl- Akkor csak maradj mindjárt nálam! Nálam csak három napig tart az esztendő. Nem lesz egyéb dolgod, csak egy juhnyájam van, azt kell minden nap a legelőre hajtanod. De mindenütt a nyomukba járj, ne tereld őket vissza, csak menj mindig arra, amerre ők vezetnek! Itt van egy kis ládika, ebbe hozz haza egy csomót abból a fűből, amiből majd a bárányok legelnek! Itt van egy kis üveg. Ebbe hozz abból a vízből, a miből a bárányok isznak! Én minden nap megnézem, hogy milyen fűből legelnek, és milyen vizet isznak. A fiú megígérte az öregnek, hogy mindent rendjén elvégez. Másnap reggel kihajtotta a juhokat legelni. Ment a nyáj szépen, magától a legelőre. Egy szelíd kis bárány mindig a fiú oldalához szegődött, s hozzá dörzsölődött. A durva pásztor oldalba lökte szegényt, s káromkodott, hogy miért hányja bele a kullancsot. Nemsokára egy rozzant hídhoz értek, aminek se karfája, se deszkája nem volt, csak két gerenda feküdt keresztbe az oszlopokon. A bárányok mind egyenként átmentek a rossz hídon. Legutoljára maradt a legszelídeb- bik - mintha csak biztatná a pásztorát, hogy csak fogódzkodjon bele -, egé^ szén közel ment hozzá. A lusta fiú düny- nyögve fordult vissza:- Hadd menjenek ezek a bolond állatok, ha úgy tetszik nekik! Én bizony nem akarok arról a rossz hídról lehemperegni! Nem sok idő múlva szép rendjén visszajöttek a bárányok, és indultak haza.- No, most mit csináljak?! Milyen füvet tegyek a ládikába, és milyen vizet az üvegbe? Ezek a bárányok egy harapást sem ettek, egy kortyot sem ittak?! Kapta magát, teleszedte a ládikát fűvel, és egy forrásnál megtöltötte az üveget. Kérdezi otthon az öregember:- No, édes fiam, hát megjöttél a nyájjal? Hadd lám, milyen füvet ettek és milyen vizet ittak? Odaadja a fiú a kisládát, és az üveget. Az öregember a fejét csóválta:- Jaj, fiam, te nem abból hoztál, amiből ezek ettek, ittak? Holnap csak abból hozzál! Másnap megint kihajtotta a lusta fiú és újra úgy tett, mint tegnap. Szedett újra füvet, és a folyóban megmerítette az üveget, és ment haza a nyájjal. Az öregember megint csak a fejét csóválta. Harmadik nap is csak úgy tett a lusta fiú. Amikor megérkezett, azt mondja neki az öregember:- No, édes fiam, kitelt a szolgálatod. Hát mit kívánnál bérbe: egy tál' aranyat vagy a lelked üdvösségét? A fiú nem sokáig gondolkodott:- Adja ide az egy tál aranyat! Alig várta a fiú, hogy megvirradjon, s vihesse az aranyakat. Útközben betért egy kocsmába. Evett-ivott kedvére. Mikor berúgott, ivócimborái minden aranyát ellopták. Olyan üres kézzel tért haza, mint ahogy elindult. A második fiát is elküldte a szegény asszony szolgálni. Az sem volt jobb a bátyjánál. Ö is egy tál aranyat kért, s a kocsmában mind elvették tőle. Ö is üres kézzel ment vissza az anyjához. Szomorkodott a szegény asszony, hogy miből tartja el a gyerekeit, amikor a két nagyobbik fiú egy garast sem hozott haza, s közben így vigasztalta a legfiatalabbik:- Ne sírjon, kend, édesanyám! Majd elmegyek én szolgálni! Majd hozok én kendnek pénzt! Az anyja váltig marasztalta, mert kicsiny volt, de csak elment egy reggel. O is találkozott mindjárt az öregemberrel:- Hová-hová, édes fiam?- Szolgálatot megyek keresni édes öregapám. Szegény édesanyám majd meghal már éhen, alig van egy betevő falatja. Segíteni szeretnék nyomorúságos életén.- No, te jó fiú vagy, látom. Szívesen szolgálatomba állítalak, ha akarod. Majd nálam nem lesz semmi bajod! El is ment vele a fiú, s a háznál kioktatta az öreg:- Édes fiam, nem lesz más dolgod, csak a juhaimmal a legelőre menni. Nálam három napból áll az esztendő. Itt van egy kis ládika. Ebbe tégy abból a fűből, amiből a báránykáim esznek! Itt van ez az üveg. Ebbe vegyél abból a vízből, amiből ők isznak! Érted?- Igenis értem, öregapám! Mikor másnap a bárányokat a mezőre hajtotta, a kis szelíd bárányka odament hozzá és odadörgölődött az oldalához. A kis pásztor nagyon megszerette a báránykát, simogatta, cirógatta. Mikor a régi, rozzant hídhoz értek, a bárányok egymás után szépen átmentek. A fiú megijedt, hogy hogyan fog ő átmenni rajta. A kis bárány ránézett, és megszólalt:- Ne félj, ne félj, édes pásztorom! Csak fogódzkodjál meg jól a gyapjam- ba, majd én átvezetlek! A fiú megfogadta a bárányka szavait. Szerencsésen át is ment. A bárányok csak mindig mentek, se nem ettek, se nem ittak. Egy idő múlva egy kis kápolnához értek. A kápolna előtt a bárányok megrázkódtak, és mind angyallá változott! Amult-bámult a pásztorfiú, rájuk se mert nézni. Az angyalok mind bementek a kápolnába. Öt a legszebb, a szelíd báránykából lett angyal kísérte be. Az angyalok mind letérdeltek az oltár elé, s egy pap ostyával és egy korty borral megáldotta őket. A fiú tett a ládájába is egy ostyát és egy korty szentelt bort. Kimentek a kápolnából, megrázkódtak, s mind báránnyá változott. A fiú ájtatosan ballagott utánuk. A rossz hídnál megint átsegítette az a szelíd bárány. Hazaérkeztekor kérdezi az öregember:- No, kedves fiacskám, hoztál a fűből, meg a vízből, mit a bárányok ettek, ittak?- Jaj, édes öregapám, nem bárányok azok, hanem valóságos angyalok! Elbeszélt az öregnek mindent, amit látott, és odaadta neki a ládikából az ostyát, és a szentelt bort. Az öregember csak mosolygott.- No, kedves fiacskám, látom, hogy te derék, becsületes fiú vagy. Teljesítetted a kötelességedet, most válassz: egy tál aranyat kérsz-e, vagy a lelked üdvösségét?- Isten látja lelkemet, édes öregapám, a tál aranyat is szeretném, mert földhöz ragadt szegények vagyunk, de a lelkem üdvösségét még jobban szeretném. Én azt választom.- Jól választottál, édes fiam! Mivel lelked üdvösségét előbbre tetted a földi kincsnél, megérdemled, hogy abból is juttassak neked. Mert nekem minden hatalmamban áll, én vagyok az Isten! A fiúcska térdre borult előtte. A jó Isten meg három tál arannyal töltötte meg a szűre ujját, és áldásával útnak eresztette. Otthon ezután nem fájt az édesanyjának a feje, mert a sok kincsből, holtuk napjáig boldogan éltek. (Hernád Tibor: Istenes magyar népmesék és Krisztus legendák, Ev. Sajtóosztály, 1996) HUMORZSÁK A tücsök születésnapját ünneplik az erdőben. Minden rovar, köztük a százlábú is hivatalos. Már elkezdődött az ünnepség, mindenki megérkezett, csak a százlábú hiányzik. Hamarosan ő is megérkezik és mérgesen így szól:- Ki volt az az okos, aki lábtörlőt tett az ajtó elé? __________________£.___________________- Ugye tudod, fiam, hogy a rossz jegyért verés jár? - Induljunk, anyu! Tudom, hol lakik a tanító néni! © Szegény ember koldul az utcán. Odalép hozzá a bankrabló:- Pénzt vagy életet!- Pénzt! Pénzt! J Készítsünk vízi ke re két Hozzávalók: - üres konzerves dobozok — konzervnyitó - hurkapálca - nagy műanyagpohár - olló - dugó - kés - kiskanál - ceruza - fúrógép vagy bármiféle szerszám, ami alkalmas a dugó átszúrására. 1. Osszuk a dugót nyolc egyenlő részre és vágjuk be néhány mm mélyen. Fúrjunk a közepébe hosszában egy lyukat. 2. Vágjunk ki nyolc lapátot a műanyagpohárból. Ezeket a lapátokat illesszük a dugóba vágott résekbe. 3. Dugjuk át a hurkapálcát a lyukon. 4. Vágjunk a konzervnyitó segítségével két kis rést a doboz alsó oldalán, amiket tágítsunk ki a kiskanál nyelének segítségével. Zsoltárzengő abece A „Zengő ábécé" dallamára Alázatos légy nagyon, Bízzál minden új napon, Cérnaszálon életed, Csillag ágán mérheted, Díszbe öltözött a föld, Életet lehel a völgy, Fészkét rakja kis madár, Gazdagon terít a nyár, Győz a fény a füst felett, Hit szemével nézheted Imádkozva csendesen, Jó az Isten, jót teszen, Kérdéseid hallja mind, Látja arcod, ródtekint, Lyukas edényt újra vált, Maggal hinti a határt, Nem hagy el, hűsége véd, Nyomában minden tiéd, Ott is ad, hol nem remélsz, Őriz, mindhiába félsz, Pásztorlába nem remeg, Rábízhatod léptedet, S minden gondod és bajod Szíve mélyén tudhatod, Tudja, mielőtt te kérsz, Tyúk vigyáz így kiscsibét, Utolsó lehetsz ugyan, Ünnepelhetsz boldogan, Vérén váltva koronád, Zengjenek víg harsonák, Zsoltárt, zsoltárt mondj, világ. (Miklya Zsolt: Ezüstszín fonál, KEPE, Kiskunfélegyháza, 2002) 5. A doboz felső részén fúrjunk két lyukat, amin keresztül beillesztjük a hurkapálcás lapátot. Tegyünk a pálca két végére egy-egy dugókarikát, hogy az ne csúszhasson ki a lyukból. 6. Vizet öntve a lapátra, á kerék forogni kezd. Ha piramisszerűen több dobozt helyezünk egymásra, kis vízierőművet hozhatunk létre. A szövetség Szövetséget kötsz velem, Uram! Éjjel és nappal, barátként segítesz nekem. Veled, Uram, bátrabb vagyok. Veled - úgy érzem - könnyebb mosolyognom; veled - úgy érzem - könnyebb örülnöm; veled ~ úgy érzem - könnyebb köszönetét mondanom. Szövetséget kötsz velem, Uram, és ez a szövetségkötés azt jelenti, hogy segítjük egymást, hogy együtt járjuk végig az utat. Szövetséget kötsz velem, Uram! Éjjel és nappal, barátként állsz méllettem. Veled, Uram, erősebb vagyok. Veled - úgy érzem - könnyebb megbocsátanom; veled - úgy érzem - könnyebb elűzni a haragomat, mely néha a szívembe markol; veled - úgy érzem - könnyebb nemet mondanom a rossz csábító erejének. Szövetséget kötsz velem, Uram, és ez a szövetségkötés azt jelenti, hogy összejövünk, és csapatot alkotunk, mert így erősebbek vagyunk a gonosz elleni harcban. Boldog vagyok, Uram, hogy a szövetségesed lehetek! (C. Singer: Evangéliumi imádságok, Korda Kiadó, Kecskemét, 2001) Megtanulhatjátok, hogyan lehet egy vonallal, kézfelemelés nélkül halat rajzolnil A képes feladatok forrásai Thot-kiadvónyok. A melléklet szerkesztője: Boda Zsuzsa (1085 Budapest, Üllői út 24.) I Melyik horgásznak nem akadt ma semmi a horogra? Színezzétek ki a képet a számozásnak megfelelően I Melyik bibliai személy utazott hasonló járművel?
