Evangélikus Élet, 2002 (67. évfolyam, 1-52. szám)

2002-06-30 / 26. szám

Evangélikus Elet 2002. JÚNIUS 30. 7. oldal Legyen fültanúja! „Legyen fültanúja!” - erre biztat a Rádió 17 Rákos­mente. A regionálisnak is mondható nonstop adó júni­us 15-én kezdte meg sugárzását Rákoskeresztúron, az FM 96,8-as frekvencián. Hangja eljut a 17. kerületen kívül a környező településekre (Csömör, Nagytarcsa, Gyál és Vecsés), valamint a X., XVI., XVIII., XIX., XX. és XXIII. kerületbe is. így közel félmillió hallga­tót érhetnek el a műsorkészítők. A rádió főszerkesztőjétől, Polgár Gyulától megtud­tuk, hogy a Rádió 17 adásában kiemelt szerepet kap­nak a hírműsorok és aktuális információk. De ugyan­akkor fontosak a művészeti, ismeretterjesztő, ifjúsági és vallási programok is. A vallási rovat szerkesztésére Szabó Szilárd, az Evangélikus Missziói Központ munkatársa kapott megbízást. A jövőben akár naponként is jelentkezhetnek majd a vallási műsorok a Rádió 17 hullámhosszán. Egyelőre hetente három­szor hallhatjuk a vallási rovatot. Hétfőn eset fél 7-től „ Ő a fény mi színei - hírek, események, dallamok a keresztény világból" címmel az Evangélikus Rádiómisszió által szerkesztett ökume­nikus magazint sugározzák, szerda esténként, ugyancsak fél 7- től, katolikus, pénteken este pedig protestáns félórát közvetít a Rákosmente Rádió. Kérjük, hogy aki az említett vételkörzetben lakik, legyen mindennek fültanúja. G. P. HUMOR A FRATERNETRŐL* Vb-láz A papok és a rabbik elhatározzák, hogy játszanak egy focimeccset. Valahogy a pápa fülébe jut a dolog. Magához hivat­ja a püspököket, és azt mondja nekik:- Uraim! Ezt a mérkőzést minden­képpen meg kell, hogy nyerjük! Nem engedhetjük meg, hogy a zsidók ellen elveszítsük a mérkőzést, aztán meg raj­tunk nevessen a fél világ!- Mire gondol Szentatyám? - kérdi az egyik püspök.- Arra gondolok, hogy le kell igazol­ni a meccsre Maradonát!- De Szentatyám! A kiírás szerint csak felkent papok játszhatnak a csapat­ban, mint ahogy a zsidóknál is csak rab­bik játszhatnak!- Mit gondolsz, miért vagyok én pá­pa? Természetesen Maradona bíboros íesz a meccs napján... A meccs után kérdi a pápa:- Na, nyertünk?- Kikaptunk, sajnos...- Hogyhogy? Maradona bíboros nem játszott jól?- Dehogynem, csak Ronaldo főrabbi sokkal fiatalabb és gyorsabb volt... Bojkottfelhívás 20(72. május 12-én gyalázatos esemény történt az osztrák Grand Prix-n. A Ferra­ri csapat a verseny utolsó pár másod­percében utasította Rubens Barichellot, hogy engedje Michael Schumachert megelőzni őt. Ez szégyen a Ferrarinak, mert kiadta az utasítást. Ez szégyen Michael Schumachemek, mert elfogadta, hogy megelőzze Barich­ellot. Ez szégyen Barichel lónak, mert en­gedelmeskedett az utasításnak. Ez szégyen a Forma 1-es szövetség­nek, mert jóváhagyta az így elért ered­ményt. Elképesztő... Tennünk kell valamit az ilyen csalá­sok ellen! Bojkottáljunk! „NEM VESZÜNK FERRARIT!!!!” Csatlakozz a bojkotthoz, ne végy semmilyen Ferrarit, és biztasd erre a kollégáidat is!!!! (‘Az evangélikus levelezőlistán közzétette: Hanvay László - Győrúj barát) Bach kantáták a Bécsi kapu téren Johann Sebastian Bach Első lipcsei kantátaévfolyama a Bécsi kapu téri evangélikus templomban első elhangzásuk eredeti sorrendjében minden vasár- és ünnepnap, az este 6 órás istentisztelet keretében, 2002. június 30. 18 óra J. S. Bach: Ihr Menschen, rühmet Gottes Liebe; BWV 167 kantáta Keresztelő János ünnepére Előadják: Csereklyei Andrea - szoprán, Csapó József - kontratenor, Drucker Péter - tenor, Hámori Szabolcs - basszus. Ars Longa kamarazenekar korhű hangszereken, vezényel: Dinyés Soma. 2002. július 7. 18 óra J. S. Bach: Herz und Mund und Tat und Leben; BWV 147 kantáta Mária látogatásának ünnepére Előadják: Jani Gabi - szoprán, Lax Éva - alt, Kálmán László - tenor, Mizsei Zoltán - basszus. Ars Longa kamarazenekar korhű hangszereken, vezényel: Dinyés Soma. A koncertekre a belépés díjtalan! Történt egyszer, hogy az anyaméhben fiúikrek fogantak. Teltek a hetek, és a fiúcs­kák növekedtek. Ahogy növekedett a tudatuk, úgy nőtt az örömük is:- Mondd, nem nagyszerű, hogy fogantattunk? Nem csodálatos, hogy élünk? Az ikrek elkezdték felfedezni világukat. Amikor megtalálták a magzatzsinórt, amely összekötötte őket anyjukkal, és eljuttatta hozzájuk a táplálékot, énekeltek az örömtől:- Milyen nagy anyánk szeretete, hogy megosztja velünk saját életét! Ahogy azonban telt-múlt az idő, és a hetekből hónapok lettek, az ikrek hirtelen észlelték, mennyire megváltoztak:- Mit jelentsen ez? - kérdezte az egyik.-Ez azt jelenti -felelt a másik -, hogy tartózkodásunk ebben a világban a vé­géhez közeledik.- De én egyáltalán nem akarok elmenni innen - viszonozta az első szeretnék mindig itt maradni!- Csakhogy nincs más választásunk -felelte a másik. - Talán van élet a szüle­tés után is.- Milyen lehet az? - kérdezte kétkedve az első. - El fogjuk veszíteni az életet jelentő magzatzsinórt, és anélkül hogyan élhetnénk? Azonkívül mások is elhagy­ták már ezt az anyaméhet, és senki sem tért ide vissza, hogy megmondja nekünk, van-e élet a születés után. Nem a születés a vég! Egyikük mély bánatba merült, és így szólt:- Ha a fogantatás a születéssel végződik, mi értelme van az életnek az anya­méhben? Értelmetlen az egész. Talán még anya sem létezik.- De kell, hogy legyen! - tiltakozott a másik. - Különben hogyan kerültünk vol­na ide? És hogyan maradhattunk volna másképp életben?- Láttad-e már valaha anyánkat? - kérdezte az első. - Talán csak a képzeletünk­ben létezik! Mi gondoljuk ki magunknak, mert így jobban megérthetjük életünket. így teltek az utolsó napok az anyaméhben, telve kérdések özönével és nagy fé­lelemmel. Végül is elérkezett a születés pillanata, amikor az ikrek elhagyták addi­gi világukat, és kinyjll a szemük. Tele tüdőből felordítottak. Amit láttak, meghalad­ta legmerészebb elképzelésüket is. (Ismeretlen szerző) PQ BERES Az egészséges emberért Fontos frontos hírek Az élet szép oldalába a nyári szabadság biztos, hogy beletarto­zik. Ki ne várná örömmel, izgalommal hogy betegye végre ma­ga mögött a lakásajtót, és irány a vízpart, vagy a hegyek. Mi­lyen jó is az! Annál rosszabb azoknak, akiknél a nyári frontok szeszélyei gyötrő fejfájást hoznak, vagy az utazás válik ször­nyűségessé, a leküzdhetetlennek tűnő utazási betegség miatt. Nos, aki még nem tapasztalt ilyet, annak elmondom, hogy az ezzel járó kellemetlen tünetek messze túlmutatnak a kellemet­lenen, mert szerintem pusztán elviselni is rettenetes. Aki utazá­si betegségben szenved, annak kész rémálom gépkocsiban ül­ve túljutni a kanyarokon, vagy repülni, vagy éppenséggel döckölődni egy vonaton. Tapasztalatból tudom. Noha szeren­csére nem vagyok notóriusan érzékeny utas, egyszer mégis át­éltem, milyen annak, aki az. Hát ne irigyeljék! Nem is régen történt, hogy miközben férjem vezetett én elmélyülten olvas­tam egy könyvet. Jól szórakoztam, mígnem derült égből vil­lámcsapásként rám tört az a bizonyos „kellemetlen” tünet. (Azt mondják - nálam mindenesetre úgy tűnik így van -, hogy gép­kocsiban az olvasás tud ilyet csinálni.) Amit én éreztem, hogy egyszer csak igen rosszul vagyok. Csillapíthatatlan gyomor­émelygés, egyre elviselhetetlenebb hányinger... Egy biztos, hiába a táj parádéja, a nevetve kacagó napocska, nem volt ked­vem vele kacagni. Csakhogy szenvedjen az, aki nem elég tájé­kozott! Mert aki tájékozott, tudja a megoldást, ami - micsoda jó hír! - van. A panaszok enyhíthetök, sőt meg is előzhetők a Béresék Antifrontjával. Csakúgy, mint a frontátvonulásokkal gyakran együtt járó levertség, fejfájás, rossz közérzet. (Ezzel a problémával is jóval többen és többet szenvedünk, mint szük­ségeltetne.) Örömmel jelentem, kipróbáltam az Antifrontot. Működött. Utazáskor is és frontkor is. Azóta sokakkal megvi­tattam a történetemet és nekik is voltak történeteik. A tapaszta­lataink pedig egybevágnak. Az ember levert, szenvedős. Antifront be. Aztán múlik a fejfájás, szűnik a nyugtalan min­denféle buta panasz. Az okos ember persze nem vár, hogy le­gyen minek elmúlnia, mert megelőzi. Ha valaki tudja magáról, hogy problémája szokott lenni utazáskor, vagy megviselik az időjárási frontok, célszerű előre bevennie a készítményből. Jól jár. A panaszok elmaradnak, de legalábbis lényegesen enyhül­nek. Ráadásul ez abszolút nyerő pozíció, mert mindez teljesen biztonságos. A Béres Antifront szedése a javasolt adagolásban biztonsággal alkalmazható. A tisztán gyógynövények ható­anyagait tartalmazó gyógyhatású készítmény számos gyógy­szerrel ellentétben, természetes összetevőinek köszönhetően, nem vált ki mellékhatást. Az Antifront kétféle kiszerelésben kapható, alkoholos oldatként, illetve a kényelmesebbeknek a hatóanyagokat kapszulákba zárták. Ki-ki ízlésének megfelelő­en választhat, a hatóanyagokban, a hatásban nincs különbség. Én csak azt mondom, a Béres Antifront mellett jöhetnek, mehetnek a felhők, a nyaralás felhőtlen marad! B.K. A kockázatokról és mellékhatásokról kérdezze meg kezelőorvosát, gyógyszerészét! ■ ||í|;. ., Tisztelt Szerkesztőség! Megdöbbenéssel láttam az Evangélikus Élet június 19-től terjesztett számában a drasztikus, középkori kivégzési módokat ábrázoló képeket. Az elítélt szenvedéseit lehetőség szerinti maximumig fokozó, különösen kegyet­len kivégzési módokat a civilizált világban már évszázadok óta nem alkalmazzák, ezért semmiféle aktualitása nincs ilyen ábrázolatok közlésének. A lehető legkíno­sabb halálnemeket részletező, kegyetlen pontossággal megrajzolt képek közlését pedig nem tartom helyénvalónak egy egyházi lapban. Ezek a képek ugyanis nem sokkolnak, hanem undorítanak, ezek a képek nem tá­jékoztatnak, hanem a kegyetlenkedések ábrázolásával a szadisztikus érdeklődés fel­keltését szolgálják. Ha a világi sajtó effélékkel traktálja olvasóit, az ember a szemét­be dobja a sajtóterméket és nem vásárolja többé. Ha a televízió véres képekkel borzongatja a nézők idegeit, kikapcsolom. Tegyem ezt az egyházam lapjával? Dob­jam a szemétbe és szokjak le vásárlásáról, mert lehet, hogy legközelebb pornóképek­kel ábrázolja a paráználkodást elítélő cikkeket?! A világban lehet ilyenkor vállat vonni és nevetgélni, túl érzékenynek nevezni a pa­naszost. Az egyház azonban a humánumra igenis érzékeny emberek közössége - mert, akit követünk, az arra tanított minket életével és halálával. Halálával, amelynek képi megjelenítése mindenkor a szenvedő áldozat iránti együttérzésre ébreszt, nem pedig annak tanulmányozására, hogyan lehet nagyobb kínokat kifacsarni valakiből. Tisztelettel: Szabó-Pap Gabriella Növekvő aggodalommal kísérem figyelemmel azt a sajnálatos törekvést, amely csírá- jában szeretné elfojtani az egykori Baráti Mozgalom és Belmissziói Munkaprogram el­vi és gyakorlati alapján álló EBBE, azaz Evangélikus Belmissziói Baráti Egyesület nemrég kezdeményezett munkáját. Magam is alapító tagja vagyok az egyesületnek, ezért is érzek fokozott felelősséget érte, de legalább annyira egész egyházunkért. Az a szerencsétlen című megfogalmazás, amely a Lelkipásztor legutóbbi számában megjelent, íme, még sarkalatosabb ferdítéssel látott napvilágot lapunk június 23-i szá­mának vezércikkében. Itt ugyanis nem kevesebb csúsztatással fogalmazódott meg - a fenti tanulmányra való hivatkozással - hogy egyházunkban „tere van egy szűkkeblű, ítélkező rajongásnak”, azaz egyfajta „inkvizíciónak a reformációval szemben". Úgy vélem, mind a két írás igazságtalan, sőt megalázó azzal a több mint négyszáz egyesületi taggal szemben, akik egyházunk megújulása érdekében máris jelentős programot tudtak és akarnak adni a jövő számára. Id. Fabiny Tibor Emlékükre... Csorbult a Misszió, Drága Urunk! Ugyanaz napon lett két halottunk. Nálad ezer év is pusztán egy nap, Te tudod, hogyan töltjük napunkat. Te látod azt, hogy mit ér a létünk, te tartod számon tetteink, léptünk. Tudtod nélkül még hajszál sem görbül, tudjuk, javunkra fordítod tettünk. Életünk minden napja oly drága, hisszük, hogy senki sem él hiába. Urunk, Te tudod halálunk napját, mikor a lelkünk leveti burkát. Mi is tudjuk azt, hogy meg kell halni, tudjuk, hogy mindent itt kell majd hagyni. Bencze Imre és Lábossá Lajos lelkészek halála napján - 2002. június 12. Mi itt csak állunk bénán, dermedten, fájdalom szívben, könny a szemekben. Hiszen elmentek, lényük hiányzik, bánatos szívünk utánuk vágyik. Kérünk, töltsd be a helyük vigasszal, hiszen életük Téged magasztal. Köszönjük azt, hogy köztünk itt voltak, köszönjük azt, hogy példát mutattak. Köszönjük azt, mit ügyedért tettek, köszönünk minden Hozzád tért lelket. Most arra kérünk, hogy két halottunk példája nyomán jól szolgálhassunk. Áldd meg szándékunk, küldd el Lelkedet! A Te ügyeden csorba nem eshet! Hespné Házos Mária .................... Evangélikus anckcpcsannok Ba lczó András evangélikus lelkész (1907-1962) Szarvason született 1907-ben. Édesapja vasúti pályamunkás volt, aki tíz gyerme­ket nemzett. Korán meghalt, és gyermekeit feleségének kellett felnevelnie. A csa­ládfenntartó a 15 éves Judit lett. így a legkisebbik gyermek - András - taníttatá­sát is ő vállalta. Balczó András a szarvasi gimnáziumban érettségizett, majd Sopronban végzett az Evangélikus Teológián. 1931 -ben került segédlelkésznek Petőfi szülővárosába, Kiskőrösre, másfél év múlva - 1933-ban - pedig Nyíregyházára. Ebben az évben indultak a központi elemi iskola dísztermében a gyermek-istentiszteletek, ame­lyeket a két nyíregyházi segédlelkész tartott. Egy év múlva - 1934-ben - a kon- dorosi gyülekezet hívta meg lelkészének. Ekkor megházasodott, Paulinyi Edit ta­nítónőt vette feleségül, akivel négy gyermeket nevelt fel. 1940-ben a nyíregyházi gyülekezetnek lehetősége nyílt Balczó Andrást meg­hívni püspöki másodlelkésznek, Turóczy Zoltán püspök mellé. Ellátta mind a vá­rosi, mind a tanyai lelkészi munkát. Ezen kívül iskolaszéki elnök lett az 58 taní- tós iskolában, amelyet Turóczy Zoltán püspök a világ legnagyobb evangélikus tantestületének nevezett. 1952-ben megváltozott a magyarországi evangélikus egyház területi szerkezete. Megszűnt a négykerületes beosztás és Északi-, illetve Déli Egyházkerület alakult. Nyíregyháza 41 év után megszűnt püspöki székhely lenni. Ekkor a nyíregyházi evangélikus gyülekezet szeretett lelkipásztorát meghívta parókus lelkészének. Balczó Andrást negyven évvel ezelőtt - 1962. július 1-jén - váratlanul meg­halt. Még ötvenöt éves sem volt. Nyíregyházán, az Északi temetőben nyugszik, hívei közelében. .. Balczó Andrást az öt világrészen mindenütt ismerik. Igaz, nem lelkészként. Nevét fia, ifjabb Balczó András olimpiai és világbajnok öttusázó tette ismertté. Gyermekei közül az egyik leánya, Demcsákné Balczó Ildikó mindig Nyíregyhá­zán dolgozott mérnökként. Jelenleg is a gyülekezet másodfelügyelője. Igen tevé­keny munkát fejt ki a gyülekezet érdekében. Magam a gyermek-istentiszteletek keretében ismertem meg Balczó Andrást első lelkészemnek. Húgomnak konfirmációs lelkésze volt 1943-ban, édesapámat pedig éveken át tartó betegségében betegágyánál látogatta. így családunk különös tisztelettel gondol negyven évvel ezelőtt meghalt lelkipásztorára. Hiszem, hogy nemcsak mi, hanem az egész gyülekezet ápolja emlékét. Dr. Reményi Mihály I

Next

/
Thumbnails
Contents