Evangélikus Élet, 2002 (67. évfolyam, 1-52. szám)

2002-06-30 / 26. szám

2. oldal 2002. JÚNIUS 30.

Evangélikus Élet

UJ NAP - UJ KEGYELEM

VASÁRNAP

„Ne legyetekpénzsóvárak, érjétek be azzal, amitek van, mert ő mondta: Nem maradok el tőled, sem el nem hagylak téged. ” Zsid 13,5 (Hab 2,6; lKor 1,18-25; Zsolt 73) Részt vettem az egyik hatodikos osztály kirándulásán. Útközben láttunk egy koldust, és mivel beszélgettünk arról, hogy mit adunk neki, az egyik kisfiú megszólalt: Ha megeszem a fagyimat, majd a papírját odadobom neki. Döbbenetes volt még hallgatni is, nemcsak a szavai mélyére látni. A világ központi kérdése a pénz. Vajon valóban van különbség a Krisztus gyermekének gondolkodása, és a távol lévő, az ő szavát meg nem hallgatott ember között? Te hová tartozol? Megköszönöd azt, amid van?

HÉTFŐ •/*z ÚJ? szavát hallottam, aki ezt mondta: Kit küldjék el, ki megy el kö- ® vétségünkben? Én ezt mondtam: Itt vagyok, engem küldj! ” Ezs 6,8 (ApCsel 1,8; Lk 6,12-19; Hós 14,2-10) Amikor dicséretben részesítik az embert, amikor valamit osztogatnak, amikor kiemelnek a többiek közül, és erre büszke is vagy, milyen könnyen kimondod ezt a két szót: itt vagyok. De ha kérdést teszitek fel - kit küldjék el? -, milyen nehezen jön a válasz. A kezek nehezen emelkednek a magasba. Isten felteszi a kérdést: Kit küldjék el? A választ nagy türelemmel kell kivárni, mert nekem nincs időm a másik emberré, és nem tudok segíteni, a takarítás nehéz, hogy beszélgessek egy emberrel Jézusról, és talán mégis a Szentlélek által van, aki azt mondja úgy, mint a próféta: Itt vágyok Uram, számíthatsz rám, még akkor is, ha sok fogyatékosságom van, megyek és szolgálok neked. Te is dönts így, ha indít a Lélek, és válaszolj így: itt vagyok, engem küldj!

KEDD

„Dicsőség a magasságban Istennek, és a földön békesség, és az emberekhez jóakarat." Lk 2,14 (Náh 2,1a; lMóz 35,l-5a.9-15; Jn 4,1-14) Dicsőség, békesség, jóakarat. Milyen áldás, ha ezek az életünkben jelen vannak. Dicsőséget zengeni annak az Istennek, aki az életünkre oly sok áldást adott, munkálni a békességet a családban, munkahelyen, egyházi közösségekben, vagyis odaengedni Jézust, mert valójában Ő a mi békességünk. Az emberekhez jóakarat, mert életünknek szinte minden pillanata akkor áldásos és örömteli, ha van jóakarat a testvérem felé. Milyen nagy hiány van ma ebben! A kérdés az, hogy enge- ded-e, hogy Jézus eszköze légy és jóakarattal nézz a diákra, ha hallgatod a feleletét, az idősre, ha beszélni szeretne veled, a rohanó édesanyára, aki a gyermeket szeretné hazavinni.

SZERDA

„íme, én veletek vagyok minden napon, a világ végezetéig. ” Mt 28,20

(Jer 23,24; Ez 2j3-8a; Jn 4,15-26) Szeretünk együtt lenni közösségekben, mert érezzük: a másik jelenléte igen jó. Jézus léte még többet szeretne nekünk adni. Az Ő szava nem csupán ígéret, hanem valóság. Őbenne bátran bízhatsz, mert nem hagy cserben, nem kerül ki téged, hanem hűségesen melletted marad, akkor is, ha bajban vagy. De az örömödben is boldog közösséget vállal veled. Bízz Jézus szavában!

...■■■

...I

CS

ÜTÖRTÖK ’•J‘szta szívet teremts bennem Istenem, és az erős lelket újítsd meg bennem!” Zsolt 51,12 (Zsid 13,9; ApCsel 15,4-12; Jn 4,27-38) Sok tulajdonsággal lehet a szívünket jellemezni, de az sajnos ritkán tiszta, és ezt nem lehet gyógyszerrel, kezeléssel elérni. Azonban mégis van megoldás, mert Jézus felvállalta a mi foltos, sokszor bűnben leledző szívünket. Az Ő halála által lehetünk mi tiszták. Világunkban nagyon törekszik mindenki a külső tiszta életre. A kérdés, vajon a benső is ilyen fontos? Hiszen a szív mélyéből szól a száj — de ehhez belső megtisztulásra van szükség. Gyengeségünkből van kiút, mert erős lélekkel szeretne Isten felruházni hétköznapjaink küzdelmeihez, és akkor átéljük Pál apostol szavának valóságát: „Mindeme van erőm a Krisztusban, aki engem megerősít. ”

Dr:t..-rcis „Nem vagytok többé idegenek és jövevények, hanem polgártársai a szenteknek és háza népe Istennek. Mert ráépültetek az apostolok és a próféták alapjára, a sarokkő pedig maga Krisztus Jézus." Ef 2,19-20 (Zsolt 118,22-23; Lk 22,31-34; Jn 4,39^12) Szörnyű átélni egy hazámtól távol levő országban, hogy idegen vagyok. Jövevény, akire nem azok a törvények érvényesek, ahol élek, nem kezelnek úgy, mintha saját állampolgáruk lennék. De lehet, hogy több testvérünk érzi ugyanígy magát, ha belép a templomba - idegen vagyok. Mert rám szólnak: „ez az én helyem.” Pál apostol szeretné ezt az érzést, megtapasztalást feloldani, nem vagytok többé sem idegenek, sem jövevények, mert Isten népéhez tartoztok, az ő legelőjének nyája vagytok. Érzed ennek az áldását? Segíts másoknak, hogy ők is megtapasztalják, milyen jó Isten háza népéhez tartozni.

SZOMBAT "Szolgádat is figyelmeztetik: ha megtartja azokat, jutalma bősé- ges •• Zsolt 19,12 (Jn 14,6; Fii 3,12-16; Jn 4,43-54) Mennyire szeretünk jutalmat kapni! A kisgyermek játékot, az iskolások oklevelet, a felnőttek dicséretet és ajándékot. Nem szabad azonban elfelejtkezni arról, hogy a jutalomnak előzménye a jó tanulás, szorgalmas munka, engedelmesség. Isten is kéri, hogy az Ő törvényét tartsuk meg, mert bőséges jutalmat szeretne adni nekünk. Szép előmenetelt, békességes családot, szép otthont és szeretetben gazdag gyülekezetét. Kérjünk Istentől ilyen engedelmes szívet, és elvehetjük a jutalmat Tőle.

Tóth Melinda Anna

SZENTHÁROMSÁG ÜNNEPE UTÁN 5. VASARNAP

Megtisztítva - követségben...

Ezs 6,1-8

Uzzijjá király halálának éve az erkölcsi romlottságokat juttatja az Ézsaiás könyvét figyelmesen olvasók, és a kort alaposabban tanulmányozók eszébe! A terméketlen szőlőről szóló prófétai „dal” hallatán került a hallgatóság teljesen váratlanul a vádlottak padjára, mert kiderült, hogy a dalos az ítélő Isten barátja! Majd a dal után következő bűnlista és jajkiáltás jelzi az Istentől elfordulás erkölcsi mocsarát. Óhatatlanul vetődik fel a kérdésünk: Uram, mi lesz a szőlővel, azaz Isten népével? - Velünk?

Mielőtt bárki párhuzamot igyekezne vonni Uzzijjá király halála évében kialakult erkölcsi és társadalmi negatívumok, bűnök és a mai körülmények között, esetleg elmélkedve azokról, csóválná a fejét, vagy a felfedező meglepetésével csodálkozna, sőt magyarázatba fogna, inkább csendesedjék el Isten előtt. A hit csendjében tartott meditáció, lelki el- csendesedés nyit előttünk is utat, hogy Isten ISTEN legyen az életünkben.

„Láttam az Urat" - mondja Ézsaiás teljesen megrendülve. Megrendülését nem csupán azok a külső jelek okozták, amiket látott: trón, palást, a szeráf 6 szárnnyal, és nem is a kiáltásuk, mely Istent magasztalta. Talán az sem, hogy a küszöbök eresztékei megremegtek, a templom pedig megtelt füsttel, hanem elsősorban az, hogy Istent látta a maga dicsőségében. De látta azt a sok bűnt, ami az embervilágban történt. És ezt úgy látta Ézsaiás, hogy ő ehhez az embervilághoz tartozik, ennek az embervilágnak egy embere ő!

Ilyen értelemben merész lehetett az a két görög János evangéliuma 12. részében, Fülöp közelében: „Uram, Jézust szeretnénk látni. ” De Fülöp sem hagyta alább, amikor János evangéliuma 14. részében Jézustól az Atya megmutatását kérte. Megdöbbentő választ kapott: „Aki engem lát, látja az Atyát. " Ma is Jézust látni olyan igény, de lehetőség is, mely mindent olyannak világít meg bennünk és körülöttünk, ami a valóság! Ez a megvilágítás igazi ítélet, s nemcsak a „látás” kivételes alkalma.

A menny és a föld ilyen közelkerülését észlelve, fontos alkalmat kapunk Istenre figyelni! Ilyen találkozásból születhetett meg Ézsaiás 66,1 felismerése is: „A menny az én trónusom, a föld pedig lábam zsámolya. ”

Az sem elhanyagolható, hogy templomban volt ekkor Ézsaiás. Ott látta és hallotta mindezt! Azóta is a templomban lehet megtanulni és gyakorolni, hogy az Istenhez való helyes viszonyulás alapja minden korban a tisztelet, a szolgálat és a dicsőítés! Ezeket kell itt a földön megélnünk, hiszen az isteni udvartartás-már eszerint végzi folyamatos istentiszteletét a mennyben.

Ebben a templomi környezetben lehet mélyen rádöbbenni romlottságunkra, a mennyei udvartartás istentiszteleti magatartásához viszonyított másságunkra, azaz a bűnösségünkre. Az itt elhangzó tisztátalan szó egyértelműen az erkölcsökre vonatkozik. Ez a tisztátalanság az ajakkal, igazában a szívvel kapcsolatos. Jézustól így tanultuk. Ezért sem Ézsaiás, sem senki - régen, de ma sem - tudja úgy szolgálni Istent és dicsérni Őt, mint a mennyei udvartartás szeráfjai tették!

Vagy mégis? De csák megtisztultan, helyesebben megtisztítottan, a bünbo- csánat ajándékával lehetséges ez! Ézsaiás bűnbocsánattal lett megajándékozottá a templomban, az oltár közelében. Azóta is az ige, az oltári szentség jelzi, hol van az új életre indulás helye a ma élő tisztátalan ajkúaknak, akik tisztátalan ajkú népek között laknak...

Testvérem! A mai vasárnap erre hívásod vagy elhívásod van? Ha hívásként kezeled, akkor olyan lesz ez az igehirdetés, mint amikor mobiltelefon van a kezedben, amelyről SMS-t olvasol, rövid életjelet kapsz, vagy beszélgetést fogadsz, amit vagy végighallgatsz, vagy meg is szakíthatod, kikapcsolhatod. De hogyan tovább?

Isten embere - akit mozgósít a bűnbocsánat igéje ott, ahol él, dolgozik - Isten szavában elhívást kap! így lesz hivatása. Nem hűvösben üldögélő meditálga- tásra, hanem követségben járásra! Tiszta ajakkal, tiszta szívvel, jézusi lelkülettel, kristálytiszta erkölccsel.

Az elhívott ember készenlétben áll arra, hogy Ura szószólója legyen. Ézsaiás

a maga régi példájával előre jelzi, hogy Jézus Krisztusban hogyan lehet bárki Isten követévé, aki belehallgatott a meny- nyei istentiszteletbe úgy, hogy áll templomában, térdel oltára előtt, s szívében Jézus igéjével megy a jézusadta úton...

Detre János

ISTENTISZTELETI REND

________________

Bu

dapesten, 2002. június 30.

1., Bécsi kapu tér de. 9. (úrv.) Péter Zoltán; de. 10. (német) Andreas Wellmer; de. 11 (úrv.) Balicza Iván; du. 6. Péter Zoltán; II., Hűvösvölgyi út 193. Fébé de. 10. Herczog Csaba;

11., Modori u. 6. de. fél 11. Sztojanovics András; Pest- hidegkút, II., Ördögárok u. 9. de. fél 10. Fodor Viktor; Csillaghegy-Békásmegyer, ÜL,

Mező u. 12. de. 10. Gálos Ildikó; Óbuda, III., Dévai Bíró M. tér de. 10. Nepp Éva; Újpest,

IV. , Lebstück M. u. 36-38. de. 10. Blázy Lajos;

V. , Deák tér 4. de. 9. (úrv.) Zászkaliczky Péter; de. 11. (úrv.) Gerőfi Gyuláné; du. 6. Gerőfi Gyuláné; VII., Városligeti fasor 17. de. 11. (úrv.) Szirmai Zoltán; VIII., Üllői út 24. de. fél 11. Kertész Géza; VIII., Rákóczi út 57/b. de. 9. (szlovák) id. Cselovszky Ferenc; VIII., Karácsony S. u. 31-33. de. 9. Kertész Géza; VIII., Vajda P. u. 33. de. 9. Mesterházy Balázs; IX., Gát utcai római katolikus templom de. 11. Szabó Julianna; Kőbánya, X., Kápolna u. 14. de. fél II. Mesterházy Balázs; X., Kerepesi út 69. de. 8. Tamásy Tamás; Kelenföld, XI., Bocskai út 10. de. 8. (úrv.) Blázy Árpád; de. II. (úrv.) Blázy Árpád; du. 6. Kulcsár Zsuzsanna; XI. Németvölgyi út 138. de. 9. Győri Tamás; Budagyöngye, XII., Szilágyi E. fasor 24. de. 9. Baíicza Iván; Budahegyvidék, XII., Kékgolyó u. 17. de. 10. Bácskai Károly; XIH., Kassák Lajos u. 22. de. 10. Kendeh György; XIII., Frangepán u. 43. de. fél 9. Kendeh György; Zugló, XIV., Lőcsei út 32. de. 11. (úrv.) Tamásy Tamás; XIV., Gyarmat u. 14. de. fél 10. Tamásy Tamás; Pestújhely, XV., Templom tér de. 10. Kendeh K. Péter; Rákospalota,

XV. , Nagytemplom, Régi Fóti út 73. de. 10. Veperdi Zoltán; Rákosszentmihály, XVI., Hősök tere 11. de. 10. Börönte Márta; Cinkota,

XVI. , Batthyány I. u. de. fél 11. Blatniczky János; Mátyásföld, XVI., Prodám u. 24. de. 9. Blatniczky János; Rákoshegy, XVII. Tessedik tér de. 9. Kosa László; Rákoscsaba, XVII. Péceli út 146. de. 9. Eszlényi Ákos; Rákoskeresztúr, XVII., Pesti út 111. de. fél 11. Kosa László; Rákosliget, XVII. Gőzön Gy. u. de. 11. Eszlényi Ákos; Pestszentlőrinc, XVTIL, Kossuth tér 3. de. 10. Győri Gábor; Pestszent- imre, XVIIL, Rákóczi út 83. (ref. templom) de. 8. Győri Gábor; Kispest, XIX., Templom tér I. de. 10. Széli Bulcsú; XIX., Hungária út 37. de. 8. Széli Bulcsú; Pesterzsébet, XX., Ady E. u. 89. de. 10. Győri János Sámuel; Csepel, XXL, Deák tér de. fél 11. Lehoczky Endre; Budafok, XXII., Játék u. 16. de. 10: Solymár Gábor; Budaörs, Szabadság út 57. de. 10. Táborszky László.

SZENTHÁROMSÁG ÜNNEPE UTÁN 5. VASÁRNAP a liturgikus szín: zöld. A vasárnap lekciója: Jn 1,42-52; az igehirdetés alapigéje: Ezs 6,1-8(9-13). HETI ÉNEKEK: 467, 284.

Összeállította: tszm

• •

3

g

5

6 3 ESJ1ROK

Liturgia és igehirdetés

„Az igazságot az egész világ előtt minden időben tanítani és megváltoztathatatlanul prédikálni kell, azt soha sem szabad meghunyászkodással vagy agyonhallgatással megkerülni, hiszen nincs abban semmi megbotránkoztató. Az igazság egyenes jogar!”

Luther Márton. A szolgai akarat (Jakabné Csizmazia Eszter, Weltler Ödön, Wehler Sándor fordítása)

Az igehirdetést és környezetét tárgyaló sorozatunkban elérkeztünk a prédikációhoz. A kétfókuszú istentisztelet (ige és szentség) egyik csúcspontjáról van szó. Sok kérdés fogalmazódik meg ma az igehirdetéssel kapcsolatban. A sorozat szeretné, ha ebben a kérdésben is tisztán látnánk, és ennek nyomán tisztulhatna, mélyülhetne ige- hirdetői-igehallgatói gyakorlatunk, (rovatvezető)

Az igehirdetés a liturgia szerves része. Magyar evangélikus szóhasználatunkban gyakran beszélünk külön liturgiáról és igehirdetésről. Ami az igehirdetés előtt vagy után történik, azt szoktuk nevezni liturgiának, helytelenül. A valóságban az egész istentisztelet liturgia. Isten szolgálata. Nem mi szolgálunk Istennek, hanem Isten szolgál nekünk, s mi ebben a szolgálatban részesülünk.

Szükséges az igehirdetés páratlan jelentőségét kiemelni. Mintha manapság egyházunkban vesztett volna jelen-' tőségéből a prédikáció. Lelkészeink is csupán egynek, de nem a legfontosabb szolgálatnak tekintik. Híveink is gyakran úgy értékelik, hogy van ennél fontosabb is. Például a csend. Sőt még fontosabb a cselekedet. Hiszen ma a tettek beszélnek. Becsülhetjük ugyan a csendet, amire égetően szükségünk van gondolataink összeszedésére, az igehirdetés előkészületeként, vagy elhangzása után az emlékezés, elmélyítés lehetőségére, de a csend nem helyettesíti az igehirdetést. A hit ma is hallásból születik.

Fontos ugyan a cselekedet is, de ez mindig a hallásból nyert hit gyümölcse. Jelentős a keresztény magatartás, de ez sem pótolja a hallott igét. Becsülhetjük az ének- és zenekultúrát, az építészet, az irodalom, a művészet szolgáló szerepét, de ezek egyike sem ér fel az igehirdetéssel.

Őseink a hirdetett igét Isten szavának vallották. Nem előadásnak, ismeretközlésnek vagy szép papi szentbeszédnek, hanem az élő Isten élő szavának.

Jézus Krisztus merész szeretete ennek a hitnek alapja: „aki titeket hallgat, engem hallgat. ” Pál apostol is vallotta, hogy a gyülekezet tagjai beszédét úgy hallgatták, mint Isten igéjét, ahogyan valóban az is. Praedicatio est verbum Dei - vallja a két protestáns testvéregyház, a református és evangélikus kereszténység. A próféták sem Istenről beszéltek, hanem Isten szavát hirdették meg „így szól az Úr ”, mondták.

A könyvek könyvét, a Szentírást nagyra becsüljük, napi olvasmányunk, de ez sem helyettesíti a gyülekezetben hallgatott élő, kortársakhoz szóló igehirdetést.

Hitünk szerint elsősorban evangéliumhirdetés a prédikáció, Isten szeretetének időszerű közlése. Fontos ugyan a törvény szigora, hogy leleplezze bűneinket, és rendben tartsa életünket, de törvény, parancs, tiltás más világvallásokban is van, a mi sajátos, drága kincsünk az evangélium. Névadó hitvallásunk, az Ágostai Hitvallás is úgy határozza meg az egyházat, hogy ott van egyház, ahol az evangéliumot tisztán tanítják. Nem lehet evangélikus istentiszteletről beszélni ott, ahol az evangélium vigasztaló, bátorító, bűnbocsánatot hirdető, és új élet lehetőségét ajándékozó mondanivalója nem hangzik.

A liturgia egyéb részei összekapcsolnak Isten népe közös múltjával. Ének, hitvallás, imádság lehet ősi veretes fogalmazású, de az igehirdetés mindig friss, naprakész szó a gyülekezet minden tagjának.

Prédikációs fáradtságot érzek lelkésztestvéreimnél és igehallgatóinknál. Lelkészképzésben és gyülekezeti igényben egyaránt erősíthetnénk az evangéliumhirdetés szolgálatát. Sok feladata lehet mai lelkészeknek bonyolult korunkban, de egy feladata biztosan van: a gyógyító, éltető evangélium hirdetése.

Az Ószövetségből, Jézus Krisztus Bibliájából kijelölt textusokból és az Újszövetség népe szent könyvének írásaiból mi Jézus Krisztus hirdetését várjuk. Péter pünkösdi prédikációjának textusa is ószövetségi volt, Filep diakónus igemagyarázata is a gázai úton, a levelek is újraértelmezik Jézus Krisztus-hitben az ótestamentumi ismert igehelyeket, de mindig eljutnak az evangélium mondanivalójához.

Szentségeinkről, a keresztség és úrvacsora kiosztásáról is valljuk, hogy itt is ugyanarról az evangéliumról van szó' - látható formában.

Tapasztalom, hogy református testvéreink féltik az igét a liturgia más, gazdag részeitől, nehogy eltakarják jelentőségét. Római katolikus és orthodox testvéreink féltik az istentisztelet ősi gazdagságát a prédikáció túlhangsúlyozásától, a szentségek mellőzésétől. Mi evangélikusok megbecsülve liturgiánk állandó, kötött jellegét, istentisztelethez méltó rendjét, csúcspontnak mégis az evangélium hirdetését tekintjük, amit semmi sem pótolhat.

Kérdezzük meg lelkészválasztásnál, lelkészképzésnél, gyülekezeti életünkben, valóban ilyen jelentősége van még az evangéliumhirdetésnek? Liturgiái megújulás sem -lehetséges az evangéliumhirdetés megújulása nélkül. Hiszen az igehirdetés a liturgia szerves része.

Hafenscher Károly (id.)

t