Evangélikus Élet, 2002 (67. évfolyam, 1-52. szám)

2002-06-16 / 24. szám

Bottá Dénes felvételei (Felül: Benczúr László látványterve) 67 . ÉVFOLYAM 24. SZÁM 2002. JÚNIUS 16. SZENTHÁROMSÁG ÜNNEPE UTÁN 3. VASÁRNAP ÁRA: 89 Ft A TARTALOMBÓL Alapige vagy igei alap? Sóvár Balatongyörökön Foci-VB ürügyén... Ami a Magazinból kimaradt Lelkésziktatás Gödöllőn „Mindenevő vagyok” Szilárd alapra építettek Az Evangélikus Élet múlt évi 21. szá­mában adtunk hírt olvasóinknak az Ökumenikus Központ és Egyetemi Lel­készség épületének 2001. május 11-én lezajlott ünnepélyes alapkőletételéről, - számítógépes látványtervekkel illuszt­rálva a tudósítást. Röpke esztendő múl­tán, felvételünk a komplexum elkészül­tét dokumentálhatja, a krónikás pedig az épületegyüttes ünnepélyes felszente­léséről számolhat be. Erre 2002. június 7-én került sor a lágymányosi egyetemi városban. Tetőzetének sarkán a betlehemi csil­lag és a golgotái kereszt művészien kivi­telezett acél montázsa segít beazonosíta­ni az Ökumenikus Központ kápolnáját a Magyar tudósok kőrútján. A kápolna ék- szerűen kiugró tömbje azonban szerve­sen illeszkedik a központ háromszintes - többfunkciós - épületéhez. Mi több, har­monikusan illeszkedik a Katolikus Egyetemi Lelkészség szomszédos telken álló központjához, a Magyar Szentek Templomához is. Valódi ökumenikus sziget ez a fővá­ros legújabb - várhatóan tovább terjesz­kedő, de már ma is kétségkívül legszebb - egyetemi negyedében. Az árnyas fák­kal övezett létesítmények domináns épí­tőanyaga a (vakolatlan) vörös tégla. Az összhatás mégsem unalmas, hiszen a sé­tányokkal tagolt park épületei közül ta­lán csak a szomszédos egyházi közpon­tok olvadnak „egy házzá”... A Magyarországi Egyházak Ökume­nikus Tanácsának elnöke, dr. Márkus Mihály református püspök apostoli kö­szöntése után az „Erős vár a mi Iste­nünk” első két versszakát énekelte el a Központ felszentelésére érkezett mint­egy kétszáz egybegyűlt. A lutheri kezdő­ének nem csupán az ünneplő gyülekezet felekezeti hovatartozásának sokszínűsé­ge miatt érdemel ezúttal külön is emlí­tést, hanem a „forgatókönyv” figyelmes­sége, a példásan összeállított liturgia okán. Mint arra igehirdetésében a MEÖT két legnagyobb tagegyházának püspöke - dr. Bölcskei Gusztáv reformá­tus és D. Szebik Imre evangélikus püs­pök - egyaránt utalt, a létesítmény - mint spirituális központ - felépülte után is csak „alapnak” tekinthető. Erős várrá csak az teheti, Akinek szenteltetik, hi­szen „erős várunk” maga az Isten. (El­nök-püspökünk prédikációja előtt és után egyébként az Evangélikus Egyete­mi és Főiskolai Gyülekezet gospel- kórusa szolgált egy-egy énekkel, Kör- mendy Petra vezényletével.) Az Ökumenikus Központ és Egyete­mi Lelkészség épületét dr Görög Tibor, a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsának főtitkára mutatta be (lásd; keretes írásunkat). A mintegy 300 millió forintba került komplexum építésének költségeit a MEÖT, valamint a reformá­tus és az evangélikus egyház közösen fe­dezte. A felszentelő imádságot követően nem csupán a református és evangélikus egyház elöljáróinak ajkáról hangzottak el áldásmondások, de csaknem vala­mennyi keresztény felekezet képviselője az Úr gondviselésébe ajánlotta az öku- mené új magyarországi központját. Az­zal a reménységgel, hogy ez az épület elősegíti a mintegy 62 000 budapesti egyetemi hallgató körében végzett pro­testáns lelkigondozást, alkalmas lesz ha­zai és nemzetközi egyházi rendezvények megtartására és hozzájárul a különböző egyházak közötti együttműködés erősí­téséhez. TPK 1999-ben határozta el a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsa, a Magyarországi Református Egyház és a Magyarországi Evangélikus Egyház, hogy közösen felépíti a lágymányosi egyetemi városban az Ökumenikus Köz­pont és Egyetemi Lelkészség épületét. A döntést többéves előkészítés és tárgyalássorozat előzte meg. Az 1 996. év­re tervezett budapesti Világkiállítás kapcsán a Világkiállítási Programiroda föld- használati jogot biztosított a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsá­nak egy XI. kerületi telekre istentiszteleti helyiségek és kiállítási pavilon létesítésére. (Hasonló ajánlatot kapott az Apostoli Szentszék, illetve a Magyar Katolikus Egyház.)... 1999. november 30-án az Ökumenikus Tanács Közgyű­lése a Magyarországi Református Egyházzal és a Magyarországi Evangélikus Egyházzal egyetértésben határozatot hozott, hogy ezen az 5128 nm-es telken felépíti az Ökumenikus Központot és Egyetemi Lelkészséget. A Magyar Állam képviseletében eljáró Kincstári Vagyoni Igazgatóság az 1999. december 17- én megkötött megállapodás értelmében 99 évre közös földhasználati jogot biztosított a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsának, a Magyaror­szági Református Egyháznak és a Magyarországi Evangélikus Egyháznak. Az építkezés 2001. április 23-án kezdődött. Az épület terveit ifj. Benczúr Lász­ló Ybl-díjas építész készítette. Az építkezés bonyolítói-ellenőrzési feladatait az Óbuda-Újlak Rt. képviseletében Lendvay Ferenc létesítményfelelős látta el. A ki­vitelezési munkára a Confector Kft. kapott megbízást, Holman Attila okleveles szerkezetépítő mérnök vezetésével. Az új épületben helyet kapott a 150-200 fős kápolna, amely - az elmozdít­ható székeknek köszönhetően - istentiszteletek mellett, konferenciák és külön­böző rendezvények megtartására is alkalmas. A kápolna mellett álló 3 szintes épületben találhatók a református és az evangélikus egyetemi lelkészségek iro­dái, az Ökumenikus Tanács hivatala, két tanácskozó-, illetve imaterem, egy gondnoki lakás, valamint külföldi és hazai egyházi vendégek számára 10 ven­dégszoba, reggeliztető helyiséggel. JÚNIUS 16. A jézusi példa megváltoztatta a világtörténelmet. A kereszthalál, a szenvedés vállalá­sa, az Atya kegyelmi tervének a megvalósításán túl mintául is szolgált. Nincsen sen­kiben nagyobb szeretet annál, mint amikor valaki életét adja a barátaiért, - tanítja az írás. A Jó és a Gonosz harcáról szóló történelemben gyakori, hogy a halál nyit utat, közvetlenül vagy közvetve, rövidebb-hosszabb idő után a Jó győzelmének. Könnyekkel a szemében mondta Szépfalusi Márta bécsi közös úrvacsora vételünk után: lehet, hogy férjének meg kellett halnia ahhoz, hogy az Ausztriai Evangélikus Egyház negyven év törekvései után elfogadja egy magyar nyelvű gyülekezet alapítá­sának a szükségességét. Szépfalusi István már 1962-ben kezdeményezte ezt, komp­romisszumot jelentett az Ausztriai Magyar Lelkigondozó Szolgálat működtetése. Most Bécsben, az istentiszteleten az osztrák evangélikus egyház püspöke már ma­gyar gyülekezetről beszélt, amikor hirdette a délutáni programot; Szebik Imre szolgá­latát, igehirdetését a magyar gyülekezetben és előadását Kossuthról a Bornemissza Péter Társaságban. - Ereztem, hogy jogilag nem korrekt a hirdetés - mondta moso­lyogva Herwig Sturm püspök -, de hiszem, hogy a Szentlélek sugallata volt ez. Franz Werfel híres regényében (Musza Dagh negyven napja), mely a törökországi örmény kisebbség üldöztetéséről szól, a főhős Gábriel Bagradian meghal, a nép meg­menekül. A magyar történelem számos szabadsághőse közül Dózsa György tüzes tró­nuson végezte. Alvezéreinek, hogy mentsék életüket, enniük kellett a hős húsából. A 20. században beköszöntött, korábban el nem képzelhető technikai civilizáció azt a reményt hozta, hogy a felvilágosult, polgárosodó világban megszűnnek a poli­tikai indíttatású gyilkosságok. Keserves volt a csalódás. A század minden addiginál nagyobb borzalmakkal írta be nevét a történelembe. Június 16-án egy magyar szabadsághősre, Nagy Imrére emlékezünk, vallási, poli­tikai... különbözőségeinktől függetlenül. Olyan honfitársunkra, akinek meg kellett halnia ahhoz, hogy évtizedek után megváltozzék az életünk, hogy gyermekeink, uno­káink egy szabad, demokratikus országban élhessenek. 1958. június 16-án gyilkolták meg Nagy Imrét és 1989. június 16-a, „újratemeté­sének” napja jelentette, hirdette meg a rendszerváltozást, a Jó győzelmét a Gonosz felett. Mert a Gonosz győzelme mindig átmeneti. így volt ez 1958-ban is, amikor a 61 éves, a legjobb politikusi korban lévő, a nagy magyar államférfiak közé emelke­dő Nagy Imrét a kisszerű agresszív gyávaság a sírba küldte. Lehetséges, hogy október 23-a, a magyar forradalom ünnepnapja a jövőben visz- szanyeri tartalmát (és nem különböző csoportok, pártok dicstelen marakodása zajlik majd arról, hogy ki az igazi örökös), de június 16-a addig is igazi gyásznap és igazi diadalnap lesz. Gyászolunk egy embert, aki vállalta sorsát, fontosabbnak tartotta az igazságot, mint saját életét. Nem élt a menekülés lehetőségével, tudta, hogy áldozata a jövő, a megújulás, a szabadság záloga. Ezért jöhetett el 1989. június 16-a, ezért él­het immár tizenkét esztendeje újra szabadságban a magyar nép, megvalósítva a for­radalom célkitűzéseit. Valakinek meg kellett halnia ahhoz, hogy másoknak életük le­gyen. Ezért diadalnap is június 16-a. A személyes példa fénye megvilágít ma is minden közösséget - az egyházat is. Ma is úgy vélem, hogy helyesen jártunk el az egyházban, amikor 1990-ben nem szol­gáltattunk igazságot, nem indítottunk vizsgálatokat arra nézve, ki mit tett a diktatúra évei, évtizedei alatt. Mindenkinek a lelkiismeretére bíztuk, hogy számoljon el az Úr­istennel és kezdjen tiszta lapot a munkában. De bevallom, ma mégis néha arra gon­dolok, hátha az úgynevezett radikálisoknak volt igaza. A kairosz ideje volt, nem ítél­kezni kellett volna, de megadni mindenkinek a bűnbánat lehetőségét és hirdetni a bűnbocsánatot, hogy hiteles legyen a tiszta lap. Olyankor jön ez elő, amikor egyházi emberek, akik a múltban túllihegték az állam elvárásait, ma a másik póluson bukkannak fel, túlkompenzálják, feledtetni próbálják múltjukat. Annyi ebben a folyamatosság, hogy károkat okoztak a múltban, ezt teszik a jelenben is. Nekik ma egyszerűen egy elutasított kommunista a szabadsághős, már­tír miniszterelnök Nagy Imre. Ennél sokkal összetettebb az élet, bonyolultabb a magyar történelem. Éppen hitbeli alapon nemcsak kegyelettel, hanem testvéri szívvel, szeretettel, hálával lehet emlékez­nünk Nagy Imre áldozatára. Hiszen nincsen nagyobb csoda annál, mint amikor valaki megváltozik, kilép addigi élete korlátáiból, felnő a rárótt feladathoz, életét is képes ad­ni az ügyért. Isten a történelem Ura, Ő irányítja a sorsokat, emberek és népek sorsát. Frenkl Róbert Felhívás a gyülekezetek elnökségeihez és presbitériumaihoz Kedves Testvéreink! Az Országos Közgyűlés elnökeiként az elmúlt hetekben érdeklődéssel figyeltük, vártuk a gyülekezetekben folyó szabályzatalkotási munkáról érkező híreket. Saj­nálattal és némi aggodalommal kellett megállapítanunk, hogy ha a munka úgy fo­lyik, ahogyan a róla szóló hírek hozzánk elérkeztek, akkor a 2002. június 30-i ha­táridőt nagyon nehéz lesz a gyülekezetek többségében betartani. Ezért így is szeretnénk emlékeztetni Testvéreinket a közelgő határidőre, és is­mételten jelezzük, hogy az Országos Irodától beszerezhetők azok a mintaszabály­zatok, amelyek ezt a munkát megkönnyítik. Kérve és remélve a szabályzatalkotásért felelős testületek gondos, és a határ­időre is figyelő munkáját, gyülekezeteinkre Isten áldását kérjük. Győr-Budapest, 2002. június 9. Sólyom Jenő s.k. Ittzés János s.k. egyházkerületi felügyelő püspök nem lelkész! elnök lelkészi elnök „Most azonban, hogy az evangélium elérkezett hozzánk, annak számlájára írjuk a világ gonoszságát, holott éppen az evangélium által lett nyilvánva­ló, milyen gonoszak is voltak az emberek egykor, amíg az evangélium nél­kül, sötétségben éltek. így a tudatlanok is a tudományt okolhatnák azért, hogy felvirágzásával tudatlanságukra fény derült. Ez a köszönet és hála, amellyel az élet és üdvösség igéjére válaszolunk!” Luther Márton, A szolgai akarat (Jakabné Csizmazia Eszter, Weltler Ödön, Weltler Sándor fordítása)

Next

/
Thumbnails
Contents