Evangélikus Élet, 2002 (67. évfolyam, 1-52. szám)
2002-05-19 / 20. szám
Evangélikus Elet 2002. MÁJUS 19. 5. oldal ISZÁKOSMENTŐ MISSZIÓ „Mulasztási bűneink” Még mindig nem akadt jelentkező a Szőlőtő Alapítvány - volt alkoholbetegek részére kialakított - györkönyi rehabilitációs otthonának spirituális vezetésére Magyarországon a szakemberek szerint egy millió alkoholbeteg él, és a népszámlálási adatok közzététele óta azt is tudjuk, hogy körülbelül 300 000 az evangélikusok száma ebben az országban. Nagyon egyszerű matematikával kiszámolhatjuk, hogy az alkoholbetegek több mint háromszor annyian vannak, mint mi, evangélikusok. Megdöbbentő? Számomra az. Feltevődik a kérdés: hogy miért csak egy tucat evangélikust érdekel ez az égető probléma? A misszió vasárnapja előtti szombaton Csákváron találkoztak az evangélikus Iszákosmentő Misszió munkatársai. Isten igéjének hallgatásával kezdődött a nap, az egybegyűlteknek a vendéglátó gyülekezet felügyelője, Mészáros Tamás szólt arról a Jézusról, aki az elveszettekért jött. Az elcsendesedést követően a találkozó szervezője - Selmeczi Lajos - a hazai Iszákosmentő Misszió történetével ismertette meg a jelenlevőket. Gondolatébresztő, cselekvésre késztető előadást hallhattunk Márkus Gábortól, a Tiszta Forrás Alapítvány kuratóriumának elnökétől, aki beszámolt az Alapítvány hajléktalanok és iszákosok között végzett összetett munkájáról. Délután az Alapítvány munkatársa, Siklós Zsuzsa belgyógyász szakorvos, az általuk szervezett ötnapos gyógyító konferenciákról számolt be. Ezeknek az egy Ottléteknek a célja: együtt lenni már gyógyulóban lévő alkoholbetegekkel, és lelki, fizikai segítséget nyújtani a teljes gyógyulásukhoz, valamint megismertetni a gyógyulni vágyókat Jézus Krisztussal. Az előadásokat követően a résztvevők megosztották egymással tapasztalataikat, gondjaikat, örömeiket. A fórum keretében, Gáncs Péter országos missziói lelkész hangsúlyozta a szolgálat központi szervezettségének és koordinációjának sürgető feladatát. Ennek érdekében a lelkes kis csapat elhatározta, hogy szeptember első szombatján, Budapesten újra összejön,- a munka hosszú távú tervezésének érdekében. A találkozó után a missziói lelkésszel utunk Györkönybe vezetett, ahol meglátogattuk Hidasi Györgyöt, az evangélikus Szőlőtő Alapítvány elnökét. Az Alapítvány rehabilitációs otthona jelentős fejlesztés alatt áll, és reménység szerint a nyár folyamán már 15 volt alkoholbeteg számára kínál munkát és új életkezdési lehetőséget. Adottak az anyagiak, részben elkészültek már az új épületek, és 1600 gyümölcsfa várja a munkaterápiára érkezőket. De a rövid látogatás során kiderült, hogy még mindig nem sikerült lelki vezetőt találni. (Lapunkban háromszor is megjelent az erre vonatkozó pályázati lehetőség.) Feltevődik bennem a kérdés: miért nem akad egyetlen elhiva- tással rendelkező ember sem, aki vállalja a györkönyi szolgálatot? Komolyan vesszük, hogy Jézus Krisztus minden ember üdvösségére jött ebbe a világba? Komolyan úgy gondoljuk, hogy az evangélium minden embernek szól? Vagy azt hisszük, hogy csak a frissen borotvált, nyakkendős és fehér galléros szíveket találja meg az Isten igéje? Úgy tűnik, hogy inkább a második verzió mellett voksolunk. Legalábbis ezt mutatja a gyakorlat, amely szerint, aki büdös, mosdat- lan, beteg és éhes, azt térítse meg más. Kényelmesebb távol maradni... Szeretném, ha nem így lenne, ha tévednék. Ha valaki bebizonyítaná, hogy nem csak tucatnyian vannak, akik szívükön viselik egyházunkban a mai magyar társadalom egyik legnagyobb problémáját. Szeretném, ha elkezdenénk gondolkodni eddigi tétlenségünkön, és bűnbánattal be- vallanánk: sok a mulasztásunk e téren is... Vegyük komolyan, hogy Jézus Krisztus elsősorban nem az igazakért, hanem az elveszettekért, kicsinyekért, bűnösökért jött erre a világra, és kezdjünk el cselekedni. Tegyük érezhetővé, valósággá Isten szeretetét ebben a világban! Szabó Szilárd Megalakult a RE VISZ Hosszas előkészítő munka után, 2002. május 11-én, szombaton (egész Romániára kiterjedő, országos ifjúsági csen-desnap keretében) megszületett a Romániai Evangélikus Ifjúsági Szövetség. Legfontosabb célkitűzései között - az ifjúsági munka koordinálása, táborok, konferenciák és találkozók szervezése mellett - a fogyatékosokkal való foglalkozás és az ifjúság kulturális nevelése szerepel. Az első alkalommal megrendezésre került országos ifjúsági csendesnapon mintegy 130-an vettek részt, a Brassó közeli Apácán, Erdélyben. A résztvevők nagy többsége az aktív ifjúsági munkát folytató gyülekezetekből érkezett. Jelen voltak a REVISZ alakuló közgyűlésére érkezett gyülekezeti küldöttek is. A másfél napos találkozó mottója a fiatalok megszólítására és a gyülekezeti életben való aktivizálásra irányította a résztvevők figyelmét. „Fontos vagy nekem!” - ezt mondja egyházad, mert a generációs különbség ellenére egyek vagyunk Krisztus testének tagjaiként. Hihetetlen mennyiségű munka, izgalmas feladatok és igazi kihívások várnak ránk. „Mint élő kövek épüljetek fel lelki házzá!” - hirdette a gyülekezeti teremben elhelyezett nagyméretű templomrajz, ahová a reggeli áhítat során mindenki felragaszthatta - egy templomtéglára írva - saját nevét, így szimbolizálva a közös „építkezést”. A kitűnően szervezett programok sokféle lehetőséget kínáltak a lelki építkezésre. Öröm volt látni a fiatalok lelkesedését a kézműves munkák (rajzolás, gyöngyfűzés, agyagozás) és az együtténeklés idején is. A nap során élvezhettük a sepsiszentgyörgyi evangélikus ifjúság TEN SING csoportjának fergeteges előadását is - reméljük műsoruk sok anyaországbeli fiatal számára is látható és hallható lesz a Szélrózsa Találkozón, 2002. július 24. és 28. között Kismaroson. Magyarországról Buday Barnabás a MEE Ifjúsági Bizottsága, Csepregi Anna a MEVISZ üdvözletét hozta a résztvevők részére. Szeretettel várjuk a határainkon túlról jelentkezőket mind az idei nyári Országos Evangélikus Ifjúsági Konferenciáinkra, mind pedig a MEVISZ Bárka-táboraiba. (Ehelyütt kell köszönetét mondanom sofőrünknek, Király Attilának, az Egyetemi Gyülekezet polgári szolgálatos katonájának, aki velünk együtt vállalta a pénteki oda-, valamint szombat éjjeli visszautazást,- közel 2 000 km-t vezetett.) A Románia Evangélikus Ifjúsági Szövetség elnöke Zelenák József sepsiszentgyörgyi lelkész, főtitkára, Simonná Nagy Ica apácai lelkésznő. Ica tartja számon a magyarországi ifjúsági konferenciákon részt venni kívánó romániai evangélikus fiatalokat, valamint a REVISZ-szel kapcsolatos egyéb információkról is ő tud felvilágosítást adni. (Telefon: 0040- 95767997) Reméljük, hogy a IV. Szélrózsa Találkozón a határokon túli, illetve itteni fiataloknak sikerül egymással szorosabb kapcsolatokat kialakítaniuk. Az elmúlt hétvégén tapasztaltak alapján minden okunk megvan azt remélni, hogy ez sokunknak javára válik. Buday Barnabás Közegyházi szolgálatban Bemutatjuk az Országos Iroda igazgatóhelyettesét 2002. február 1-jétől - a törvényi előírásoknak megfelelően - irodaigazgató-he- lyettese van az Üllői úti Evangélikus Országos Irodának Ferkó Vilmos személyében. Alábbi interjúnkban mindenekelőtt őt szeretnénk bemutatni olvasóinknak, egyúttal rövid áttekintést adva azokról a - jelenleg kidolgozás alatt álló - szervezeti-működési változásokról, melyek a hatékonyabb szolgálatvégzése érdekében kerülnek bevezetésre egyházunk adminisztrációs központjában.- Igazgatóhelyettes úr. Ön még csak mintegy három hónapja dolgozik egyházunk központjában, de kötődése az evangélikus egyházhoz már régebben szorossá vált...- Nyíregyházi evangélikus családban születtem. Nővérem elkötelezett evangélikusként, Budapestre kerülve, az óbudai gyülekezet ifjúsági csoportjának lett a tagja. Én magam Isten-keresőként, az Ő hitemet erősítő szeretete révén konfirmáltam már majdnem felnőttként, 17 éves koromban Megyer Lajos lelkésznél, aki nagy hatással volt rám. Kicsit később, felsőfokú tanulmányaim végzése miatt (1975-ben) Budapestre költöztem, és csatlakozva nővéremhez, az óbudai ifjúság aktív tagja lettem; az énekkarban és a szombati „ifiórákon” rendszeresen részt vettem. Egy ifjúsági csendesnapon találkoztam Jézus Krisztussal élő hitben. Feleségemet is ott, Óbudán ismertem meg. A családalapítás után a budavári gyülekezetbe kerültünk, ahol egy cikluson keresztül presbiternek is megválasztottak. Mindkét fiamat a Várban keresztelték, és ott is konfirmáltak.- Hogyan vezetett útja ide az Ültői útra? Tudatosan keresett egyházi szolgálati lehetőséget, vagy csupán véletlenül látta meg a pályázati kiírást?- Egészségügyi és Rendszerszervezői Főiskolát végeztem, hosszú éveken át az Egészségügyi Minisztériumban, majd az Országos Egészségbiztosítási Pénztárban dolgoztam szakreferensként. Hogy most itt vagyok, az egy imameghallgatásnak, Isten gondviselő szeretetének az eredménye. Nyitott voltam, kerestem, hogy hol tudnék feladatot vállalni Isten szolgálatában. Köztisztviselőként jól éreztem magam, de amikor az Evangélikus Élet-ben megláttam a pályázatot - melyre egy régi barátom is felhívta a figyelmemet -, akkor habozás nélkül jelentkeztem...- Igazgatóhelyettesi tisztség eddig nem volt az Országos Irodában, most azonban a törvényi előírás szükségessé tette. Melyek az Ön konkrét feladatai?- Az egyik cél az, hogy az Országos Iroda - alaptevékenységeként - egy jól szervezett adminisztrációs központként működjön. Ez annyit jelent, hogy úgy alakítsuk ki közösen a szervezeti-működési rendjét, hogy az egyes munkaágak, főosztályok, osztályok törvényesen, átláthatóan, kiszámíthatóan, rendszersze- rűen végezhessék szolgálatukat, szakmai munkájukat. Hogy az Iroda egyben egy jogi, szakmai, gazdasági, pénzügyi tanácsadási, információszolgáltatási hátteret is jelenthessen. Az egyes szervezeti egységek szolgáltassanak, segítsék, támogassák a Magyarországi Evangélikus Egyház valamennyi testületének, szervezetének, intézményének - kiemelten is az egyházközségeknek - a munkáját. Ennek a rendszernek az alapjait most rakjuk le. Létrehoztunk tehát egy tájékoztatási, tanácsadási, közérdekű információszolgáltatási rendszert, amely állandó elérhetőséget és rendelkezésre állást biztosít, minden érdeklődő számára. Célom az is, hogy megismerve az egyes területek elvárásait, igényeit, munkatársaimmal közösen meghatározzuk azt a „stratégiát”, melynek gyakorlati megvalósításával az adott munkaág a legtöbb konkrét segítséget tudja adni az érintetteknek.- Szabadidejét mivel tölti a legszívesebben?- Családommal éppen egy építkezés kellős közepén vagyunk, s ez elég sok energiát leköt. Költözésünk óta gyülekezeti otthonom a templomépítésre készülő budaörsi gyülekezet. Fontos az életemben fiaim sporttevékenységének segítése. Mindketten komolyan, versenyszerűen sportolnak: Dániel vízilabdázik, első osztályú játékos, Dávid kosárlabdázik. Nagyobbik fiam, Dániel a Pázmány Péter Katolikus Egyetem bölcsész szakán tanul, kisebbik fiam, Dávid pedig idén érettségizik a Deák téren. Szeretek kirándulni, zenét hallgatni. Kőháti Dóra Ballagás a templomból A Péterfi Sándor nevét nemrégiben felvett győri evangélikus oktatási központ fennállásának tízéves történetében kiemelkedő esemény volt az idei ballagás. Ugyanis ebben az esztendőben kerül sor első ízben érettségi vizsgára. Az ünnepi istentiszteleten tizenhat fiatal állt az oltár előtt. Lackner Pál igazgató lelkész igehirdetése után Hallgatóm Hajnal Judit iskolaigazgató idézte fel az iskola kapuján egykor belépő kisdiákok megszeppent arcát. Név szerint, egyenként jellemezte őket, felidézve az együtt töltött éveket. Végül Ittzés János püspök szavai adtak lelki útravalót a nagybetűs életbe kilépő fiatalok számára. ' Menyes Gyula *
