Evangélikus Élet, 2002 (67. évfolyam, 1-52. szám)

2002-05-12 / 19. szám

Evangélikus Elet 2002. MÁJUS 12. 3. oldal Ülésezett az Országos Közgyűlés (Folytatás az 1. oldalról) „Ismert tény, hogy a 10,2 millió magyar állampolgár közül mintegy 75% adta meg felekezeti hovatartozását. Ebből a mintegy 7,5 millió állampolgárból: 5 300 565 római katolikus 53%, 1930-ban 66,9% 1 631 410 református 16%, 1930-ban 21% 301 925 evangélikus 3%, 1930-ban: 6% 12 507 zsidó 0,1% 1930-ban: 5,4% 395 723 más vallású: 3,9% 1 455 646 felekezet nélküli 14,2% 1 035 091 nem válaszolt 10% 72 646 személyről nincs adat A fenti statisztikai adatok alapján nyil­vánvaló, hogy megőriztük harmadik he­lyünket a felekezetek sorrendjében. Jóllehet jelentős létszámbeli apadást regisztrálha­tunk, a kimutatás nyilvánvalóan valame­lyest változhat a pontosítás után.” Az adatokból többféle szempontból lehet következtetéseket és feladatokat levonni. Vallásszociológiai alapon - ha lehet is magyarázatokat keresni -, fontos arra figyelni, mi az, ami miatt a protes­táns egyházak tagjait a katolikusokénál erősebben érinti a fogyás és létszám- csökkenés. A szórványosodás nagyobb öntudatra és hitre, valamint céltudato­sabb szervezésre kell, hogy indítson a lelkészi és hittantanári létszám növelése és elosztása terén. Függetlenül attól, hogy mit mondanak katolikus testvére­ink rólunk, mint egyházról vagy egyházi közösségről, erősítenünk kell az egyház- közösség (communio) jellegét. Fontos teendőnk, hogy liturgiánkat újragondol­va többet írjunk és tanítsunk úrvacsorái gyakorlatunkról. Sok irányba ágaznak el a kérdések, és keresnünk kell a válaszo­kat az elkövetkező időben. Ennek a nép­számlálási eredménynek legyen inspirá­ló hatása e válaszok megtalálására, hogy mélyebb hittel, igazabb meggyőződés­sel, odaadóan végezzük szolgálatunkat. Az országos felügyelő jelentésében arról a törekvésről szólt, amely az egyhá­zat is arra vitte rá, hogy jobban igyekez­zék élni visszanyert szabadságával. A kö­zelmúlt feszültségei, az országgyűlési képviselő-választások kapcsán hozzájá­rultak „az egyházi közélet valamennyire hektikussá válásához". Dr. Frenkl Róbert önkritikusan elmondta: „Személyemben is érintettek a feszültségek annak nyo­mán, hogy eleget tettem egyházunknak a képviselő választásokon - MSZP támoga­tással - harmadízben elindult lelkésze ké­résének, és egy kampánygyűlésén mint egyetemi tanár, a sport kérdéseit elemez­tem. Ezt többen rossz néven vették... Őszintén sajnálom ezt, és elnézést szeret­nék kérni ebben a jelentésben is mind­azoktól, akiknek ez szomorúságot oko­zott... 1990 óta is, bármely párt kért tőlem szakmai állásfoglalást, legjobb tu­dásom szerint igyekeztem a humánpoliti­ka - oktatás, kultúra, egészségügy, egy­ház, sport - terén rendelkezésre állni. Ezúttal sem történt más, de az adott kon­textusban, megértve az érzékenységeket, ismételten elnézést kérek." Foglalkozott a jelentés a „Fogság-le­vél” néven ismertté vált egyházi mozga­lommal is. Mögötte az a szándék látszik, amely őszintén az egyház megújulására törekszik. A jót kell feltételeznünk egy­másról. Az, hogy egyesületet alakítottak, helyzetet teremthet arra, hogy segítsék a missziói munkát. A felügyelői jelentés külön szólt az Or­szágos Iroda munkájáról, oktatási, sajtó és diakóniai ügyekről, azokról a törekvések­ről, melyek célja, hogy az iroda minél pro­fesszionálisabban működő egyházi cent­rum legyen. A médiáról szólva elmondta: „ lassan megérik az idő egy átfogó, távlati médiastratégia kidolgozására... ” Számos hozzászólás követte a két jelentést. Ismét előkerült a liturgikus megújulás ügye, jelezve annak esetleges félreértéseit. Lelkészeknek, kántoroknak, gyülekezeti tagoknak sokat kell még tanul­niuk ezen a téren. Ilyen értelemben is tanítványokká kell válnunk. Többen is foglalkoztak a felügyelői jelentés azon részével, amely a „lelkész­képviselőség” kérdését vetette fel. Ezzel összefüggésben markánsan megfogal­mazódott, hogy bár az ember „szuverén módra gondolkodó egyén”, de ha valaki egyházi vezető, ezt kell előtérbe helyez­nie. Válaszában az országos felügyelő helyesbítette a jelentésében foglaltakat, és az ülés színe előtt „bocsánatot kért” sérelmezett magatartásáért. Teológiai konferenciák, fórumok tar­tásának szükségessége többször is felme­rült, már eddig is voltak ilyenek, a jövő­ben is vállalja Hittudományi Egyetemünk ezek tartását, illetve patronálását. A Közgyűlés egyik tagja az evangéli­kus öntudat nevelésének kitűnő lehetősé­gére, a fiatalok konfrimáció-oktatására, felkészítésére hívta fel a figyelmet, és hiá­nyolta egy modem, használható káté meg­jelenését. A felügyelői jelentésre hivatkoz­va megfogalmazódott az az igény is, hogy a Zsinat tűzze napirendre, és legyen tör­vény a lelkészek politikai szerepvállalásá­nak szabályozásáról. Arról is gondoskodni kell, hogy a központi elgondolásokat idő­ben bontsuk le „akciótervekre”, és minél szélesebb körben ismertessük meg őket. A diakóniai munka megújulásáról, felerősítéséről is gondoskodni kell, mert a régiek elmennek, újak pedig csak ak­kor lesznek ebben a missziói szolgálat­ban, ha nevelünk. A két országos vezető jelentését egy­két tartózkodással elfogadta a Közgyűlés. Az ülés második részében beterjesz­tett 7 szabályrendelet-tervezetből hatot elfogadott a Közgyűlés, közöttük a diakó­niai szolgálatról és az egyházi gyűjtemé­nyek működéséről szólót. A beterjesztett jelentések alapján - a Sajtóbizottság ja­vaslatának megfelelően - az eddigi Sajtó- osztály helyett jóváhagyták a Luther Ki­adó felállítását, igazgatójának pedig megválasztották Kendeh K. Péter lel­készt, aki eddig megbízottként vezette a Sajtóosztályt. Az Evangélikus Rádió­misszió vezetőjének Gáncs Péter «prszágos missziói lelkészt nevezte ki a Közgyűlés. Az Országos Közgyűlés ez alkalom­mal nem csupán „tudomásul vett”, de igen sok területen ki is jelölte az új feladatokat, új utak keresését az előttünk álló időre. Tóth-Szöllős Mihály 1994. április 30-án nyitotta meg kapuit a Tessedik Sámuel Evangélikus Anya- és Gyermekotthon Gödöllőn. Az Otthon létrehozója és fenntartója hat éven ke­resztül a Tessedik Sámuel Alapítvány volt. 1998-ban egy ún. Félúti Házzal bővítettük szolgálatunkat, 2001. janu­ár 1-jétől pedig az Anya- és Gyermek- otthon egyházi intézményként műkö­dik, hiszen fenntartója és működtetője a Szarvas-Újtemplomi Evangélikus Szeretetintézmények. Az Anyaotthonban és a Félúti Ház­ban összesen 36 fiatal édesanyát gondo­zunk gyermekével együtt. Ez azt jelenti, hogy naponta 72 személynek viseljük a gondját, segítünk, hogy megoldást talál­janak az életükre. Az édesanyák is sok­szor „gyerekek”, hiszen átlagéletkoruk 19-20 év, s a legidősebb is csak 24 éves. Ez a szolgálat nem csak egyházunk­ban páratlan, de az országban is, hiszen a mi Anya- és Gyermekotthonunkat az különbözteti meg a többitől, hogy ná­lunk az édesanyák „gyivis” lányok, va­gyis állami gondozottak, legalábbis a 18 évnél fiatalabbak. Sok esetben a gyer­mekük is, de az idősebbek is utógondo­zottak, ami azt jelenti, hogy korábban ők is állami gondozottak voltak. Ez persze még többet is jelent, mert jelenti azt, hogy nincs családjuk, nincsenek szüleik, rokonaik, sokszor még a testvéreiket sem ismerik. Az elmúl nyolc évben több mint 500 fiatal anyuka fordult meg nálunk, akik­nek döntő többsége megoldást talált a to­vábblépésre, s mindenekelőtt együtt ma­radhatott gyermekével. Az Otthonban lakó édesanyák sok esetben tanulnak, Részletek D. Szebik Imre elnök-püspöki jelentéséből: ... Evangélikusokként az 1948-as nép­számláskor kereken 480 000-en voltunk népegyházi kimutatás szerint. Ez azt je­löli, hogy 1,8%-os fogyást mutat a sta­tisztika országosan. Református testvé­reink 5%-t, katolikus testvéreink 14,9%-ot vonhatnak le híveik számából. Ez arányos csökkenést mutat, ha arra gondolunk, hogy korábban mindig hár­mas szorzó számmal vettük figyelembe a felekezeti összehasonlítást. Mégis nyil­vánvalóvá válik, hogy a kevesebből a ha­sonló arányú csökkenés nagyobb arány­vesztést mutat. Mi lehet ennek oka? Különösen is elgondolkoztató a fogyás aránya, ha elfogadjuk Tomka Miklós val­lásszociológus professzor kimutatását, amelynek értelmében 1800-ban a katoli­kusok és protestánsok aránya 2,1- szeres volt a katolikusok javára. Ez a szorzó­szám 1948-ban már 2,6-et mutatott, nap­jainkra pedig 2,8-szeres a katolikusok aránya a protestánsokkal szemben. Keres­sük meg az okokat és a teendőket... ♦ ♦ ♦ ... 1917 óta Magyarországon életbe lépett a reverzális törvény, amely kimon­dotta, hogy a katolikus templomban megkötött esküvő esetén a házasságból születő gyermekeknek kivétel nélkül ka­tolikus hitben kell nevelkedniök. Ha pe­dig valaki katolikus létére protestáns templomban esküdött, a továbbiakban nem járulhatott a katolikus szentségek­hez. Ily módon mindkét nagy protestáns egyház érzékeny veszteséget könyvelhe­tett el. Valójában napjainkig, még ha ma már nem is szankcionálják a nem katoli­kus templomban kötött házasságot.... ♦ ♦ ♦ ... A fenti adatokból is kitűnik, hogy az evangélikus testvérnek nagy öntudat­tal és hittel kell rendelkeznie, ha azon a majdnem 3000 településen él, ahol ép­pen nincs evangélikus lelkész, hogy szolgálatát igénybe vegye és felkeresse. Nem szabad felednünk sem a km távol­ságot, sem a kényelmi szempontokat egy-egy keresztelő, vagy esküvő szolgá­latával kapcsolatos döntésnél. Mindezt még tovább nehezíti, hogy az elmúlt év­tizedekben olyan településekre is költöz­tek evangélikusok, ahol korábban egyál­talán nem éltek. A szórványosodás tehát tovább erősödött. A realitás kedvéért meg kell említenünk, hogy mintegy 30 településünkön viszont kizárólag evan­gélikus lelkész szolgál, s ezen falvak la­kossága is egyre heterogénebb képet mu­tat felekezeti szempontból. Lakosságuk többségében csökkenő tendenciát mutat. A hatalmas szórványterületen eddig is csak a bajor motorizációs program jó­voltából tudtuk a szolgálatot biztosítani. A hittantanárképzés talán esélyt ad arra, hogy egy-egy evangélikus pedagógus je­lenléte a településen spirituális hozadé- kot mutathat, illetve a benzinköltséget és a lelkész állandó úton létét csökkentheti. Az egyházi szervezéstan, a clerical management aligha hagyható ki a lel­készképzés új tantárgyai közül. Nem valljuk ugyan Schleiermacher felfogását, aki szerint „A keresztény egy­ház azáltal jön létre, hogy az egyes újjászülöttek társulnak a rendszeres egy- másrahatás és az együttmunkálkodás ér­telmében” (Der Chrisztliche Glaube 115 o.) Az egyházról C. A. értelmében gondol­kodunk: Egyház ott van, ahol az igét tisz­tán és igazán hirdetik és a szentségeket Krisztus rendelése szerint ünnepük... ♦ ♦ ♦ ... Katolikus teológiai látás szerint, az egyház egyedül a katolikus egyház, a többi jobb esetben egyházi közösség. Az ortodox egyház számukra testvéregyház, míg mi a progresszív katolikus gondol­kodók szemében társ-egyház vagyunk. Ezt katolikus híveink is így tudják. Ke­vesen ismerik felfogásunkat, hogy mi is Jézus Krisztusig, és nem Luther Márto­nig vezetjük vissza történelmünket. Többször kell hangsúlyoznunk ökume­nikus alkalmainkon... ♦ ♦ ♦ ... Pozitív hatású az állam elismerése a protestáns egyházakban végzett oktatási, szociális és kulturális munka területén. Múltunkban és jelenünkben egyaránt igaz, hogy iskoláinkban magas szintű oktató és nevelő munka folyik, és szere­tetotthonainkba szívesen beköltöznek nem vallásos meggyőződésű idős sze­mélyek is. Az egyházi zene, művészetek terjesztése evangélikus specialitásunk a protestánsok nagy családjában. Talán érdemes megemlíteni, hogy a legutóbbi püspöki szinódus Rómában, az Isten népe eddig használt egyetemes ki­fejezés helyett, a keresztények között a communio fogalmát helyezte előtérbe. Ez annál is inkább figyelemre méltó, mert az LVSZ részéről Ismael Noko fő­titkár arra törekszik, hogy a világ evan- gélikusságát magában foglaló LVSZ is közösség karaktert kapjon, és a kifejezés nevében is szerepeljen. Ily módon be­szélhetnénk evangélikusok világ közös­ségéről. Ez azonban a jövő döntései kö­zé tartozik... ♦ ♦ ♦ ... 1974-ben vezették be hazánkban a magyar nyelvű istentisztelet-tartást a ka­tolikus egyházban. Ettől az időtől számí­tottan - a II. Vatikáni Zsinat hatására - az igehirdetés és a biblikus teológiai gon­dolkodás előtérbe került. A liturgia ma­gyar megfogalmazása szép, míves, mai magyar nyelven, kiváló teljesítménye a magyar katolicizmusnak. Imáik korsze­rűek, a világra kitekintők, érthetőek. A szentségi kegyesség, az oltári szentség rendszeres ünneplése oly módon állítja Krisztus áldozatát a hívek hitének és gondolkodásának középpontjába, ahogy ezt a protestáns istentisztelet elmulaszt­ja, az esetek többségében. Tudom, hogy különbség van a római katolikus úrva­csora értelmezés és a lutheri teológia fel­fogása között. Egyfelől még mindig a legtöbb istentiszteletünk úrvacsora ün­neplése nélküli (gondoljunk falvainkra), másfelől a protestáns igehirdetés sokkal inkább emberi véleménynyilvánítás lett, mint meggyőződéstől áthatott, a Lélek erejét is megsejtető isteni ige, ahol az igehirdetö egyértelműen szólaltatja meg Isten mai üzenetét s időszerű akaratát. Közben katolikus testvéreink többségük­ben lassan megtanultak prédikálni. Amíg az ő miséjük két fókuszú, s üres kézzel nem távozhat a hívő, mert átélte közös hitünk szent titkait, addig az egy fóku­szú, csak az igehirdetés minőségére épí­tő protestáns istentisztelet egyre veszít vonzásából. Nem mondható véletlennek a katolikus istentiszteletre járás maga­sabb százalékaránya. Ez a tény aligha magyarázható csupán a kötelező karak­ter római hangsúlyozásával... ♦ ♦ ♦ ... Szabad hangsúlyoznunk, hogy a reverzális többé nincs érvényben. Sőt, ökumenikus esküvők megáldására kerül­het sor mindkét felekezet papjának rész­vételével. Ilyenkor még - katolikus püs­pöki engedély mellett - az eucharisztia is együtt ünnepelhető... ♦ ♦ ♦ ... Organizatórikus adottságaink hátrá­nyát a televízióban és rádióban, valamint gyülekezeti újságjainkkal, de legfőképp lelkipásztori munkánkkal ellensúlyoz­hatjuk. Nem reménytelen ez a vállalko­zásunk. Terveink között szerepel, hogy a helyi adatok birtokában külön erőket mozgósítsunk oda, ahol az eddigieknél jelentősebb evangélikusság kimutatható és megszervezhető. Azt is tudjuk, hogy a negyven éven aluli lakosság mintegy 40%-a gyakorlatilag nem tartozik egyik felekezethez sem. Köztük az evangélium hirdetése nekünk is szóló megbízatás. Nem kerülhető el a hazai roma lakosság megszólítása ott, ahol más felekezet pap­jai ezt nem teszik meg... ♦ ♦ ♦ ... Ekklesiologiai vonatkozásban nyil­vánvalóvá kell tennünk ökumenicitá- sunkat, liturgiánk sok közös vonását, tra­díciónk biblikus hátterét és az egyházról vallott meggyőződésünket. Felnőtt híve­ink számára több elmélyedést és tanítást biztosító alkalmat kell felkínálnunk, hogy hiányos ismereteiket pótolhassák és pro­testáns gondolkodásukban megerősöd­hessenek. .. ♦ ♦ ♦ ... Az úrvacsorái liturgia igéi és imádsá­gai, kijelentései és Krisztust megjelenítő légköre, valós jelenléte nem kötelez-e mindnyájunkat, hogy e felkínált lehető­séggel éljünk, 9 így együtt részesüljünk a hallható és látható ige áldásában?! Ha er­ről ily részletesen szólunk, akkor azt is megemlítem, hogy a sokakat visszatartó és esetleges fertőzés veszélyét magában foglaló közös kehely használata helyett - ilyen igény esetén - inkább az ostyát a borba bemártva adó /intinctio / gyakorla­tot helyeseljük, mint az egyéni kicsi kely- hek használatát. Nem szabad felednünk a reformátor Melanchthon Fülöp szerint: „Ha az egyház éppoly külsődleges szerve­zet volna, mint más testület, senki nem is­merné föl benne Krisztus lelki uralmát, amely mégis valóság, ahogy Krisztus a szívet kormányozza, erősíti és vigasztal­ja. ” (Melanchthon F.)... ♦ ♦ ♦ ... Adja az Egyház Ura, hogy szol­gálatunkat odaadóan végezzük, mélyebb hittel és igazabb meggyőződéssel, abban a bizonyosságban, hogy munkánk nem hiábavaló az Úrban. Afelől se legyen két­ségünk, amit reformátorunk, Luther mon­dott: „Nem mi vagyunk, akik az egyházat meg tudjuk tartani. A mi elődeink sem tudták ezt megtenni. Utódaink sem lesz­nek ebben a helyzetben. Hanem csak az, Aki ezt megtette, s a jövőben is megcse- lekszi, Aki így szól: Én veletek vagyok minden nap a világ végéig. ” Ny©fcév©§ a Tessedlk Sárnudl Evangélikus Anyu­befejezik korábban elkezdett, de félbe­hagyott iskolájukat, szakmát tanulnak vagy a házi tanfolyamainkon vesznek részt, és kiveszik részüket a ház körüli munkákból is. Az Otthonban természetesen lelki­gondozás is folyik, közös beszélgetése­ket, istentiszteleteket tartunk. Közel 100 gyermeket (és édesanyát) megkeresztel­tünk, teológusok járnak ki Budapestről „ifit” tartani, énekelni. Hálásak vagyunk az Istennek ezért a szolgálatért, köszönjük a Gyülekezetek­nek, Egyházunk vezetőinek támogatását, amire továbbra is szükségünk van. Végül pedig azt kérjük minden test­vértől, hogy imádkozzanak munkánkért és az Otthonban lakó fiatal édesanyá­kért, gyermekekért. Roszík Gábor otthonigazgató Április 30-án az otthonigazgató-lelkész (bal szélen) a magyar és a máltai államfő feleségének - Mádl Dalma és Violet de Marco asszonyoknak - mutatta be a születésnapját ünneplő intézményt

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents